Esztergom és Vidéke, 1908

1908-01-01 / 1.szám

Esztergom, 1908. XXX. évfolyam 1. száin. Szerda, január 1. DR. FEHÉR GYÜLA. A karácsonyi harangok ünnepet hirdető zúgásába örömhír csengése is vegyült. Mert örömöt jelentett Esztergom város egész közönségének, sőt Esztergom határán túl is sokaknak az a hír, mely a karácsonyi ünnepek alatt kelt szárnyra, és szájról szájra gyorsan terjedve, s mindenütt a legélénkebb megelégedéssel fogadva, a bevégzett tény határozott biztosságával hirdette, hogy a város kegyúri templomának sok és nagyérdemű lelkészét, dr. Fehér Gyulát bíboros főpásztorunk méltányló elismerése nyomán a királyi kegy az esztergomi főkáptalannak, a magyar katholikus egyház e nemben legelső testületének, a „seminarium episc< porum"-nak díszes stallumába emelte. Örömmel í'o«:°.idtuk e híradást, mert városunk közönség^iek, s ennél is szélesebb körnek hosszabb idő óta meleg érzéssel ápolt s illő és alkalmas módon ismételt ízben kifejezésre juttatott benső óhajtása ment általa teljesedésbe, és mert a legfelsőbb kinevezésben mindenki a valódi érdem kitüntető elismerését és jutalmát látta és üdvözölte, melyre dr. Fehér Gyula sokoldalú buzgó és eredményes munkásságával igazán rászolgált és a legteljesebb mértékben érdemessé vált. Hogy mik és melyek ezek az érdemek, azt egy-két kiválóbb alkotásán és szereplésén kivül, amikről életrajzi adataiban emlékezünk meg, lapunk közönsége előtt ez alkalommal újból ismertetnünk és részletezve felsorolnunk annál.kevésbbé szükséges, mert elég sűrű és.gyakori híradással lehettünk az új kanonoknak az egyházi és polgári közélet legkülönbözőbb ágaiban kifejtett, mindenkor és mindenben számot tevő és elismerésre méltó széleskörű tevékenységéről s ennek egyes mozza_ natairól. Hogy pedig a közönség közérzülete mi módon értékelte és méltányolta ezt a munkásságot, azt két év előtt, áldozópapsága huszonötéves, városi plébénossága és elemi iskolai igazgatósága husz éves jubileumi ünneplése alkalmával impozáns manifesztációval fejezte ki és tett róla nyilvános tanúságot. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy ezúttal ismét tolmácsává szegődhetünk a nagyközönség érzületének, mely oly benső és őszinte rokonérzéssel üdvözli Fehér Gyulát pályájának ezen emelkedő fordulóján. És midőn oly méltó módon betöltött plébánosi állásából távozni látja, nem vesz búcsút tőle, mert érzi és tudja, hogy a főkáptalan kebelében is a mienk, Esztergommegye és város közügyeinek ugyanaz a szakavatott, buzgó, fáradhatatlan munkásságú és ernyedetlen kitartású, önzetlen polgára marad, aki eddig volt, — csak tágabb és szélesebb hatáskörben. És örvendünk annak is, hogy benne egy ujabb eleven és hatékony kapocs létesül városunk és azon előkelő testület között, melynek most tagjai sorába lép, és amelyhez Esztergomot nemcsak a sok százados történeti mult emlékei, hanem a jelennek folyton és szünetlenül ható létérdekei és a jövő reményei is oly erős és feloldhatatlan kötelékekkel fűzik. — Ezen érzésektől áthatva szivünk teljességéből üdvözöljük az esztergomi főkáptalan új tagját, dr. Fehér Gyulát az egyház jókívánságának szavaival: ad multos annos! Született NagyAbonyban (Pestmegye) 1858. márc. 30-án. Középiskoláit Szolnokon és Budapesten végezte. A gimnázium VI. osztályából 1873. évben vetetett fel az esztergomi papnövelde növendékei közé és mint ilyen az intézetben végezte a gimnázium VII. és yiIL osztályát. 1875-ben kitüntetéssel tette le az érettségi vizsgát és a theologiai tanulmányok végzésére a bécsi egyetemre xüldetett, mint a Pazmaneum növendéke. 1875—1879. években elvégezvén a szükséges tanulmányokat, mint a hittudominyok borostyánkoszorusa tért

# vissza az ejyetemről és boldogult Simor primás áltáj 1879. év nyarán alszerpappá szenteltetett. Fiatal kora és a tanulmányokban elért sikerei arra birták a főpásztort, hogy újból Bécsbe küldje őt a szent Ágostonról nevezett felsőbb papnevelő intézetbe a theologiai tanulmányok folytatására és a doktori oklevél megszerzésére. 1879. október havától 1882. május 12-ig volt az intézet növendéke. Ez idő alatt Esztergomban 1880. augusztus 16-án pappá szenteltetett, majd jeles eredménnyel végezvén a szigorlatokat, 1882. május 12-én doktorrá avattatott. Simor János hercegprímásnak elve lévén, hogy papjai a lelkipásztorkodásban is gyakorlatra tegyenek szert, a fiatal papot, bár ismételt alkalmakkor kifejezte, hogy más pályára szánta, őt 1882. év június hó 21-én Esztergom szab. kir. városba küldte káplánnak gróf Csáky Károly váci püspök, akkor városi plébános oldala mellé és itt kezdődik a város közönségének szolgálatában kifejtett tevékenysége, melyet azóta csak egy évre szakított meg, midőn 1884. év augusztus hó 24-én az akkor még fönállott érseki lyceumban a laiin és görög nyelv tanárává kineveztetvén, kápláni állását ezen tanári állással cserélte föl, hogy alig egy év múlva, 1885. július 26-án, mint plébános térjen vissza ahhoz a közönséghez, mely a fiatal pap kápláni tevékenységéből kiérezte, hogy az eszének minden tudásával, lelkének minden érzésével, egész tetterejével és törekvésével az övé volt. Gróf Csáky Károly plébános pozsonyi kanonokká neveztetvén ki, a megürült plébániai javadalomba, 1885. július 26-án dr. Fehér Gyula választatott meg. Az egyházjog szerint beiktatott plébános aug. hó 16-án, azon a napon, amelyen öt év előtt pappá szenteltetett, a plébánia javadalomba ünnepélyesen bevezettetett. A város közönsége az általa fenntartott iskolák igazgatójává és képviselőtestületének tagjává megválasztván őt mindjárt plebánossága kezdetén, mint ilyen, 20 év óta vezeti az elemi oktatás ügyét és részt vesz a városi adminisztráció minden ágában. Mint plébános a szorosan vett lelkipásztori teendők mellett időt és módot talált alkotások létesítésére, melyek a vallásos érzés és buzgóság ápolására és fokozására szolgálnak. Plebánossága kezdetén megindította a régi Kálvária-ut és a temetőben lévő régi „Jó Pásztor" kápolna renoválására vonatkozó munkálatokat. Evekig tartó SZÍVÓS munkásságának sikerült mind a kettőt egészen újra építtetni a művészet és a kegyelet kívánalmainak oly kielégítésével, mely ezen alkotásokat a város nevezetességei közé helyezi. A város vallásos kegyeletének ékesen szóló hirdetője, a Szentháromságszobor, az ő évekig tartó agitációjának eredménye. Kezdeményezésére újra épült a hegyek között lévő Orbán kápolna. A kegyúri templom új, egyszerűségében is remek főoltárt nyert, ugyancsak az ő utánjárására egyesek áldozatkészségéből a templom ablakai üveg festményekkel cseréltettek ki. Az egyházi javadalmak elrendelt öszszeirásának felülvizsgálatában, mint az egyházmegye központján felállított vizsgálóbizottság tagja és előadója : továbbá a főegyházmegyei papi nyugdíjintézet szervező és életbeléptető munkálataiban, mint a szervező gyűlésen a papság álláspontjának és a nyugdíjintézet központi bizottságában, mint az ügyek előadója alapvető munkásságot fejtett ki. 1889-től a kis gyermekek missiótársulatának, Jézus szent gyermeksége művének magyarországi központi igazgatója. Közintézeteink legtöbbjében nemcsak, mint egyszerű tag, hanem mint vezető vett részt, mint azok elnöke vagy választmányi tagja. Kulturális, humanitárius sőt közgazdasági téren is azok között látjuk, kik nem törődve saját kényelmükkel és nem keresve hasznot, dolgoznak mások javára. Alelnöke a sz. Erzsébetről címezett jótékony egyletnek, igazgatója az Esztergom belvárosi társulat óvodának, újra alkotta és mint igazgató vezeti az Esztergomvidéki Hitelbank részvénytársaságot. A királyi kegy két ízben tüntette ki. 1892. nov. 11-én, midőn Ő Felsége tiszteletbeli udvari káplánjává neveztetett ki, majd ez évi július 12-én, midőn a Ferenc József rend lovagkeresztjével lett felékesítve, s Érdemeinek méltó megjutalmazása: kánonokká történt kinevezése.