Esztergom és Vidéke, 1907

1907-05-30 / 42.szám

Esztergom, 1907. XXIX. évfolyam 42. szám. Csütörtök, május 30. Szózat hazánk összes kereskedőihez. Az elégedetlenség korszakát éljük; árucikkeink mesterkélten felemelt túlmagas árai jogtalan alapon állnak; majdnem minden gyártmány a kartel vaskeze közé van szorítva és hazánk kereskedelme vegetál, pang és a tönk szélére silányul. Szomszédságunkban a morva, a cseh és az osztrák gyárosok szervezkednek, tömörülnek és SZÍVÓS egyetértéssel végrehajtják jól jövedelmező lelketlen határozatukat és mi magyar kereskedők naiv nembánomsággal, bárgyú nemtörődömséggel és könnyelmű tétlenséggel hagyjuk ezen kufár pusztító szellemet működni, izmosodni és rohamosan meggazdagodni. Ezen erősen körülsáncolt, számításon nyugvó akciónak meg kell teremnie a jogos, az igazságos és a győzelemre vezető reakciót, ha egyöntetű elhatározással ez időszerint tartózkodunk az őszi és a téli árucikkek előrevásárlásától ,és a mostani magas árak mellett, a legszükségesebb bevásárlásra a „Von Hand zur Mundra" szorítkozunk. Ezen eljárásunkkal elérjük szájftz ipar és kereskedelem/ Az ipar és kereskedelem virágzásának első feltétele a városi élet. Ez adja meg a kellő szabadságot, békét, közbiztonságot s ez teremti meg a tömeges érintkezés lehetőségét. Nálunk e téren sok baj van. Az előrehaladott külföldön ismerős Szamosközy különösen észreveszi ezt. Tapasztalásból tudja, mily befolyása van a városi életnek a nép anyagi és szellemi fejlődésére egyaránt.

1 Utal a görög és római birodalom történetére, hivatkozik Várad példájára, mely városnak élénk kereskedelme van; ez jó módot biztosit s mellette a tudomány és művészet is fellendül.

2 Erdélyben a szász városok amit ének; a magyar városok az intéző körök hanyagsága következtében még menedékhelyet sem nyújthatnak a szorongatott lakosságnak.

3 Ha számba vesszük még a kor nagy ererkölcsi és fizikai akadályait s azt a kö* Bagyary Simon bencés tanár „ A magyar művelődés a XVI—XVII. században" cimű mostanában megjelent munkájából. i Sz. III. 259. 1. — 3 Sz. II. 168. 1. — 3 Sz. III. 44. 1. mitásunknak azon biztos pontját, hogy a gyárosok túlhalmozva lesznek gyártmányaikkal és a felhalmozott nagy raktár a vállalatot gyötrőleg fogja nyomni, az árakat sülylyeszteni és igy a kartelabroncsnak szerte kell robbanni. Egyesüljünk! Tömörüljünk! És ha az Országos Magyar Kereskedők Egylete behunyt szemmel nézi hazánkban a romboló uzsora kezek működését; ha kulcsra rakott karral engedi idegenek lelketlenségével hazánk kereskedelmét a végvonaglásig vergődni, ha erélytelen semmittevéssel hagyja hazánkat nemzetgazdaságilag ezen örökös jogtalan nagy drágulással agyon silányulni, akkor lépjünk mi egyesekegyöntetű elhatározással a cselekvés terére ! Szervezkedjünk! Segítsünk egymáson! Bojkottáljuk a cseh, morva és osztrák gyártmányt és azon áru cikket, mely hazánkban még nem készül, szerezzük be német, angol és francia gyárosoktól. A beszerzési jeles nagy források névsorát minden consulatusi hivatal a legnagyobb előzékenységgel küldi meg. Sajgó szívvel irjuk ezen utóbbi rülményt, hogy a magyar ember természete különben sem kedvez az iparnak és kereskedelemnek,

1 megérthetjük, miért nem számolhatunk be e téren jelentékenyebb haladással. A kereskedelem s ipar irányítása most is a céheknél van. A céhrendszer nem szenved változást. Még mindig összetartja az az egyesülési szellem, mely a középkorban oly hatalmas tényezője volt a kézműipar fejlődésének. Csak az a kár, hogy az idegen iparűző polgárság a maga elzárkózott céhrendszerével űtját állja a magyar elem érvényesülésének s igy az ipar a magyarság között csak lassan terjedhet. A céhrendszer utján érthető az egyféle mesteremberek összefogós munkája, határozott politikai magatartása is. Eperjesen például a vargák mind Básta mellé sorakoznak 2 Gyulafehérvárott Ribis Szigfrid Székely M. híve, egy kettőre összegyűjti az ácsokat, kovácsokat, midőn szükség van rájuk.

3 Temesváron, ugy látszik, a különféle mesterségek művelői egy közés céht alkotnak, mint általában több helyütt ezen időben. A „7/üesek" vannak valami négyezerén.

4 1 Sz! IV 224. 1. — 2 Sz. IV. 264. 1. -- 3 Sz. III. 147. 1. — 4 Sz. IV. 73. 1. Mindez kiegészíti Szádeczky Lajos céhlajstromát. V. ö. Szádeczky, A céhek történetéről Magyarországon, 67. s köv. 1. (Ertek, a Tört. Tud. k. XIV.) pár sort, mert azon tömérdek millió korona, mely csak textil áruért jut idegen országokba, sok magyar polgárnak nyújtana íényes existenciát; sok magyar embernek adná meg a mindennapi kenyeret és sok magyar munkást tartana vissza, a kivándorlási kényszertől. Okuljunk elődeink mulasztásán, értsük meg mi kereskedők a korszellem intő szavát! Ébresszük fel mély letargiájából az illetékes köröket. Követeljük hatalmunk erejével a textilipar meghonosítását. Értessük meg a városok vezetőivel, a megyék hatóságaival és a magas kormány jeles férnaival, hogy nem a tulipán, hanem a városok, a megyék és az állam által létesítendő fonó- és szövőiskolák fogják megteremni a legillatosabb, a legszebb és a legértékesebb magyar virágot: Iparunk nagylétét! Kereskedelmünk hatalmasságát és a valódi, önálló, független Magyarországot! Scheiber Rezső. Rendkívüli közgyűlés a városnál. — Részleges tisztújítás. — A város képviselőtestülete hétfőn Az iparneműek közül leginkább azok virágzanak, melyek a közszükségletet szolgálják. Ilyen elsősorban a fegyver- és ruházati ipar. Találkozunk csizmadia,

1 szűcs és szabó mesterségekkel, a legpiszkosabbak egyikének a borbélyét tartják.

2 Kolozsvár élénk iparos város,

3 e tekintetben mégis első helyen állanak már külföldi öszszeköttetéseik révén is a szász városok : Beszterce, Brassó stb., amivel, természetes, karöltve jár a jómód és gazdagság. Besztercén a fejedelmi követek Rotárius (Kerekes) Lőrinc mesterember házánál szállanak meg.

4 Ugyanott olvasunk fegyverkovácsokról.

5 Erdélyben virágzik a posztókészités; a brassóiak Mihály vajda jóindulatának megnyerése végett pokrócokkal rakott társzekereket küldenek eléje.

0 Ugyancsak Brassó mellett, tőle két mérdföldnyire, van a hires papirmalom.' A malmot 1546-ban állítják fel Fuchs és Benkner János, tehát Erdély ebben megelőzi az anyaországot.

8 Csíkban a vashámorról értesülünk.

9 A seprő-pálinka használata a szeszfőzés elterjedésére enged következtetni.

10 1 Sz. I. 246. 1. Dávid Ferenc atyja is csizmadia. Sz. III. 98. 1. — 2 Sz. IV. 331. 1. III. 31. es I. 98. 1. — 3 Sz. I. 165. 1. — * Sz. III. 139. 1. — 5 Sz. III. 143. 1. — 6 Sz. III. 303/1. — 4 Sz. III. 203. 1. — 8 V. ö. Ungarisches Magazin, I. 141. 1. — 9 Sz. III. Pótf. 554. 1. — 10 Sz.,I. 47. 1. rendkívüli ülést tartott, melyen Jambrik István elhalálozása folytán megüresedett közgyámi állás töltetett be. A polgármester megnyitván az ülést, előadta egybehivásának főtárgyát és egy három tagú küldöttséget kért fel az alispán meghívására, ki a részleges tisztújító közgyűlést volt vezetendő. Az alispán üdvözölvén a képviselőtestület tagjait, szintén jelezte az ülés egybehivásának okát, t. i. a közgyámi állás betöltését, mely állás úgymond vitális érdekek ellátására van szervezve. Tudatta, hogy a kijelölő bizottság mindkét pályázót, nevezetesen dr. Brenner Antalt és Sinka Ferencet ajánlotta és bármelyik felé dőljön a kocka, mindkettőben képzett és rátermett egyénnel lesz az állás betöltve. A megejtett szavazás eredménye szerint dr. Brenner Antal 72 szóval Sinka Ferenc 43 szavazata ellenében városi közgyámmá választatott, aki az esküt nyomban le is tette. A részleges tisztújítást követőleg, két tárgya volt még az ülésnek. A tanács és pénzügyi bizottság javaslatának elfogadásával a házi pénztár részére a város tulajdonát képező törzsvagyon alapokból egy évi időtartamra 10000 kor. ideiglenes kölcsön felvétele határoztatott el. A második tárgy a fatermés érA szénégetést a cigányok végzik az erdőn.

1 A malomipar elég virágzónak látszik. A Maroson vízimalmok vannak felállítva ; a folyó vizét eltorlaszolják előttük, hogy nagyobb esése legyen.

2 Malommal találkozunk még Tordán felül

3 és Segesvár mellett,

4 Lacidíván (Erdély) pedig malomkővágóval.

5 A harcias idők természetének megfelelően a legnagyobb mértékben mégis a hadi szükségletek előállítása köti le az iparos erőket : a várépitések és erősítések, a hídverés s a különféle ostromszerek öszszeállitása. A kereskedés szintén a városi polgárság kezében van s a városok vagyonossága inkább a kereskedésben, mint az iparon nyugszik. A magyar faj idegenkedése folytán ezt is főrészben a városok idegen polgársága űzi. A kereskedelmet sok körülmény bénítja. A folytonos hadi élet bizonytalanná teszi az utakat, gyengévé a személy- és vagyonbiztonságot.

0 Nagy akadályai továbbá a különféle vámok, harmincadok s különösen az u. n. áru-megállitójog, az utak rossz állapota s a pénzdrágasága.

7 i Sz. IV. 347. 1. — 2 Sz. I. 163. 1. — a Sz. IV. 148. 1. — * Sz. III. Pótf. 553. 1. — 5 Sz. IV. 317. 1. — 6 Horváth Mihály, Kisebb Tört. Munkái, III. 24—25. 1. — 7 V. ö. Szalai-Baróthi, Magyarország Története III. 502—3. 1.