Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-17 / 22.szám

riáján, de amelyeket a nemzet felszabadulásának örömnapjai követtek, midőn újra lengett a háromszínű zászló. Hinnünk kell — úgymond — hogy a földbe vetett mag termő talajra talált, mely kikél, ha el jő a tavasz, mert ha van feltámadás a nagy természetben, úgy van és lesz a magyar nemzet szabadsága és függetlenségében is, de hogy ezt elérhessük, meg kell szereznünk az anyagi jólét feltételeit, mert anyagi jólétnek örvendő nép lehet csak független, mert az anyagiakkal küzdő nép könnyen hajlandó a szolgaságra. Nagy lelkesedést szült azon kijelentése, hogy ő úgy van meggyőződve, hogy neki e napon, március 15-én az ünneplők között van a helye. A nemzet üdvére, a függetlenségre, szabadságra és a polgárok egészségére emelte a Kossuthserleget. Dr. Kmety Károly azzal kezdette szavait, hogy a főispán beszédének hatása alatt keletkezett egy pár gondolatot kivan kifejezésre juttatni. Elsősorban nagy lelki gyönyörrel szólott azon meseszerű változásokról, melyek az utóbbi időkben Magyarországon történtek, másodsorban pedig a jelenlegi és a volt főispánok típusairól beszélt, különösen a főispánok azon ritka típusairól, mint amilyen Gyapay Pál, megyénk főispánja. Egy szebb, bol dogabb jövőnek látja úgymond zálogát azon jó egyetértésben, mely a vármegye főispánja, a megye és a város közönsége között van. Po harát a főispánra ürítette. Dr. Perényi Kálmán alispán az előbb hangoztatott jó egyetértésre mondott tósztot. Költői lendületű szavait igy fejezte be: Én poharat emelek a nemzeti öntudatot, összetartást a közelmúltban, vármegyénk és városunkban felébresztett, fen tartott és vezetett kiváló férfiakra, a volt ellenzék jelenlevő vezetőire s igaz magyar szivemből kívánom, hogy sokáig éljenek. Draxler Alajos a polgári egyesület vezetősége részéről a vendé gekre, a főispánra és dr. Kmetyre relém. Borulj rám, szép királyleány és mondj igent. A lány, mint nádszál, ráborult a férfi kebelére, meztelen tűzkarjaival átölelte az ember-istent s lágy ajakával egy csókot nyomott Visnu ajakára. Egy csókot, mely hevit, perzsel, éget — az észtől foszt meg, vért kerget szilaj hullámokban s vágyakat, nagy, buja, élő, tűzvágyakat ébreszt. Egy csókot, mely pillanat alatt elcsattan — és örökké tart. Egy csókot, mely megöli a multat — s jövőt teremt. Uj, égő, szikrázó, vágyás, kacagó, örömjövőt. Az Isten beleszédült ebbe a mámorba, ölelte a leányt szerelmes szenvedéllyel. És másnap Visnu ott állt dárdásan a Panduhegy alatt. Isteni erejével mi sem volt neki bezúzni a vár kapuit. S a gonosz daemon abban a pillanatban lenn termett az alvilágban, hová nem terjedt az élők hatalma. Mint millió aranycsengetyű, sikoltón csengett a rab király leánylégiónak üdvkiáltása. Körülvették a fiatal istent a szüzek ezrei. Hálálkodtak. Dicsérték őt. Fogadalmakat tettek. Sőt a bátrabbak, a szebbek már kacérkodni is kezdtek vele. Örült a várnak minden élő lénye, hogy megszabadult gonosz szellemétől. Az óriási, beláthatatlan vár zsibongott a boldogságtól. S a szakácsok olyan nagy ünnepélyre készültek, milyet még mig Brutsy János ugyancsak Kmetyt éltette. Magyary László a nagy idők jelenlévő élő tanúit, a 48-as honvédeket éltelte. Bagyary Simon bencéstanár szónoki hévvel és igaz hazafiúi érzéstői áthatott szavakban egy nemesebb irányú magán és tiszteségesebb közéletet proklamált, felekezeti és társadalmi állásra való tekintet nélkül, hol az emberek közelebb állanak egymáshoz, hol az iparos nem nézi le a földmivest és az iparos és földmives nem lát ellenséget az úrban. Eltette a tiszta demokratizmust. Vitái István dr. Perényi Kálmán alispánt üdvözölte lelkes szavakkal, mig Brutsy János Vimmer Imre polgármestert éltette. Horváth Mihály egy hosszabb és igen lelkes hazafias beszédben dicsőitette a nagy idők tanúit és éltette a szabadságot és a 48-asokat. Utolsónak dr. Helc Antal szóllalt fel. Beszélő képessége nem engedi úgymond, hogy hosszasabban szóljon és méltassa érdemeit hazafias kormányunknak, azért indítványozza, hogy a hazafias kormány iránti igaz és soha nem szűnő bizalmunk kifejezésének jeléül menesztessék sürgöny Kossuth Ferencnek, mert bárhonnét jöjjön is úgymond a bizalom, az erősit és kitartásra ösztökél azon nagy munkában, melyre a hazafias kormány vállalkozott. Indítványát nagy ovátióval fogadták és a sürgönyt azonnal megszö végezték. Az ünneplők az éjféli órákig ma radtak együtt. —n. Néhány szó a szociál-demokráciáról. Egy égető kérdés, mely fölött közönyösen siklik el az avatatlan ember szeme, de annál nagyobb megdöbbenéssel tölti el azokat, kik a dolog lényegébe tekintenek. Az úgynevezett „Forradalmi szociál demokrácia" rövid idő alatt réme India nem látott. Ezer és ezer királylány forgolódott a konyhákon. Gőzölgött, füstölt, sült, főit az ezerféle étel. Hamar hire ment a dolognak egész Indiában. Ringó-rengő teveháton királyok érkeztek. Fehér lobogók lengtek. Mindenki selyem-bársonyba öltözött. Visnu pedig a megérkezett királyoktól megkérte lányaik kezét. Egy hét múlva ülte lakodalmát az ember-isten. Az élők mulattak. A hegyek tündérei is összegyűltek és ők énekeltek. A Gangesz dús nádasaiból hófehér ibiszrajok szálltak a várra. A pásztorok a várból simára fésült, selyemszőrű bárányokat hajtottak ki. A nap se mozdult. Megállt ő is a csudára az égen. Narancsszínű lángját hevesen szórta az ünneplő várra, mig csak szólt az ének. Egy függőkert közepén állt egy aranynyal-ezüsttel kirakott kis ház. Bambusznád-függönyei napokig le voltak engedve. Itt folyt le Visnu millió királyi násza. Messze földről érkeztek nagyszakállú bölcsek. Hoztak selymet, aranyat és virágokat, melyek nehéz illatokat árasztottak. S nagyban magasztalták Visnut: — Isten vagy Visnu. Istennek kell lenned. Mert tizenhatezer asszonnyal ember nem birhat. Csak az isten. Mennyire fölülmúlsz minket: kik egy asszonnyal sem tudunk boldogulni . . . Isten vagy Visnu! Hesperus lesz a társadalomnak, s polip kar jaival lassan, de biztosan öleli ma gához a könnyenhivő munkások százezreit, s teszi tönkre őket. Eddig csak mosolyogva néztük szer vezkedésüket, de ma már nagyon ideje volna, hogy sorompóba lépjünk ellenük! Nem szabad kicsi nyelnünk őket, mert olyan eszközökkel dolgoznak melyek rövid idő alatt győzelmet biztosítanak nekik Hazánkban, — fájdalom, hogy igy van, de — nagyon sok a munkanélküli ember. A legtöbbnek csa ládja, gyermeke van. Éheznek velük együtt. Ok el vannak keseredve e miatt, s csak egy pár izgató kell, hogy ezen elkeseredett nép olyan dolgokat vigyen véghez, melynek jóvátételére kevés a megbánás. Ilyen izgatókról pedig bőven gon doskodik a szociál-demokrácia. Az ember hozzá van szokva, hogy más bajával ne törődjék, ha neki nincs semmi baja. Hiába hallatja jajját a mindenéből kiszipolyozott proletárság. Ki törődik vele? . . . Mit te gyen hát a földhöz ragadt ember \ Látja, hogy csupán a szociál-demok rácia nyújtja feléje a mentő kezet. Bizalommal ragadja meg és meg mentőjének tartja. Ilyen életmentést szoktak végezni a rabló-lovagok, kik az éjben eltévedt utasokat váraikba csalták, s akkor, midőn ezek megmentettnek hitték magukat, kifosztották s kidobták őket az éjsza kába. Ismét ott voltak ahol előbb, de most — pénz és ruha nélkül! Ettől kell megóvni a népet. Nyújtsa ki a társadalom mentő karját, fogja meg a munkás kezét és vezesse önmaga az igaz útra. Ne röstelje meg fogni a .kérges tenyeret, hiszen becsületes munkában lett azzá! A szociál-demokratákat csupán saját esz közeikkel verhetjük meg. Égyesü leteket alakítanak; előzzük meg őket! . . . Már a kisebb falvakban is felütik mérges fejüket. Elégedetlenné teszik a falusi népet is, mely az ő egyszerűségében oly boldog volt Megvolt a rendes napi keresménye De a „népboldogitók" ezt a népet is szerencsétlenné akarják tenni Félrevezetik őket: hogy napi keresményük több lehetne, mint a mennyi most. Hogy pedig ilyen kevés, annak nem ők az okai, hanem az urak, a feljebbvalók, a hatóság. Az a szerencsétlen nép elhiszi, s meggyűlöli feljebbvalóit, mert megrontóját látja bennük. Igy azután elvesztik még azt a keresményt is, mely eddig elég volt nekik a sze gényesen való megélhetésre, de most kévéseitek. Ilyen helyzetben sokat tehetnek a tanitók. Mutassák meg, hogy ők valóban a nemzet napszámosai, apostolai, a magyar nemzeté, mely nemzetköziséget nem ismer. Tanulják megismerni a nép bajait, s ahol lehet, igyekezzenek szóval, vagy tettel azokon segíteni. Ha más jutalom nem is éri őket, de boldoggá teheti az a tudat, hogy nem engedték felebarátjaikat a romlásba rohanni. A szociál-demokraták maguk is elismerik, hogy nagy eszköz van a tanitók kezében. Azért is igyekeznek az utóbbi időben magukhoz édesgetni őket. Beszédeikbe beleszövik a tanitók fizetésére vonatkozó dolgokat. Tudják, hogy maguk a tanitók sem mentek a nehéz anyagi gondoktól, tehát erről az oldalról igyekeznek megtörni ellenállásukat. Tudják, hogy ha a tanítóság kezükben van, akkor az utolsó védbástya van birtokukban. Próbáljuk meg a küzdelmet! Nehéz munka lesz az igaz, mert a baj már nagyon elharapódzott. De megérdemli a fáradságot. Ne mondhassa senki, hogy meg sem kísér-, lettük az ellenállást. Világosítsuk fel azt az elhagyatott, szegény népet, hogy ha élni akar, ne a „Forradalmi szociál-demokraták"-nál keresse az élethez szükséges feltételeket, mert ezek úgysem adhatják meg . . . Mindenekelőtt pedig a kisgazdáknak kell kezet fogni ezen proletárokkal. Mert mig ezeket segítik, önmaguknak is hasznot hajtanak. Romhányi Márton. HÍREK. — Kitüntetés- Kollányi Ferenc jááki apát, a magyar nemzeti múzeum könyvtárának igazgató őre, a hiteles helyek országos felügyelője, aki a tudományos világban történettudományi kutatásai révén előkelő névnek örvend, a pápai praelátusí címmel lett kitüntetve. — Ügyészi kinevezés. Dr. Biró Kálmán budapesti alügyész, aki a komáromi kir. törvényszéknél is volt, mint alügyész, a budapesti ügyészséghez kir. ügyészszé neveztetett ki. — Felolvasás a főgimnáziumban vetített képekkel. Ma este 0 órakor Bagyary Simon bencés tanár a főgimnázium dísztermében ily cimű felolvasást tart: „Az ifjú és öreg II. Rákóczi Ferenc" vetített képekkel. Az érdekes és hazafias felolvasásra a közönség figyelmét kiválólag felhívjuk. — A városi közgyámi állás betöltése. Jambrik István elhalálozásával megüresedvén a városi közgyámi és azzal összekapcsolt polgármesteri fogalmazói állás, az a közel jövőben tartandó részleges tisztújításon fog betöltetni. A megüresedett állásra eddig egy pályázó van, dr. Brenner Antal közigazgatási gyakornok, kinek megválasztása annál is inkább bizonyosra vehető, mivel nemcsak jogvégzett, hanem még doktorátusa is van és aki a városnál eltöltött eddigi szolgálata alatt feljebbvalóinak teljes elismerését vivta ki magának és az elhunyt közgyám betegeskedése óta annak teendőit végzi. —. BÚCSÚestely Dr. Horn Károly ügyvéd tiszteletére, aki városunkból a fővárosba költözik át, szerdán este a kaszinóban egy szűkebb körű búcsúestély volt, melyen ügyvédi és birói karunk számos tagján kivül, több városi képviselő vett részt. A pompás vacsora — mi Porgesz Bélának dicséretére válik — elköltése közben Niedermann Pál kir. tanácsos a kaszinó elnöke emelkedett szóllásra, hogy búcsút vegyen a kaszinó érdemes ügyészétől. Utánna dr. Helc Antal az ügyvédi kar nevében szóllott a távozóhoz, aki húsz évvel ezelőtt telepedett meg városunkban, mely idő alatt nemcsak kartársainak szeretetét, de a társadalom minden osztályának tiszteletét, becsülését vivta ki. Lipschitz József kir. aljárásbiró azon ritka jó egyetértésre emelte poharát, mely a birói és ügyvédi kar között van. hangsúlyozva a helybeli ügyvédi kar magas szakképzettségét. Fájó szívvel vett búcsút a távozótól, ki azon jeles ügyvédi karnak egyik számottevő tagja volt. Dr. Berényi Gyula az izraelita hitközség nevében méltatta a távozó érdemeit, s tudomásul hozta, hogy igaz érdemei elismeréséül, az izraelita hitközség röviddel a búcsúvacsora előtt tartott ülésén, az ünnepeltet tiszteletbeli tagjának választotta. Horn Károly dr. szívélyesen köszönte meg a szeretet és ragaszkodás megnyilatkozásait és a felszólalók mindenikének, külön-külön válaszolt. Szavait