Esztergom és Vidéke, 1907
1907-03-17 / 22.szám
Március idusának megünneplése. „Lesz még egyszer ünnep a világon." Igy. kiáltott fel a nemzet lánglelkü lantosa reményt keltőn, midőn a nemzet, sirja szélén állott. Sok tavasz virága hullott le azóta, a békók . melyekbe a zsarnokság a nemzetet verték, lassan lassan lehullottak, ébredni kezdett a nemzet zsibadságából . . . A márciusi napok voltak azok, közöttük tizenötödike, melyek az egész világ csodálkozását keltő tettekre ragadták a nemzetet. E napnak ereje, varázsa tette örökemléküvé, avatta ünneppé azt, melynek kegyeletes megülését első magyar királyunk szülővárosa, mindenkor kötelességének tartotta, amely ünneplések évről-évre mind nagyobb kereteket öltenek. Gyönyörű, verőfényes nap virradt reánk március idusán, aranyos glóriával vonta be a honvéd temetőben nyugvó félistenek sirhalmát, hova elzarándokolt a délután folyamán városunk kicsinje, nagyja. De nemcsak a város lakossága zarándokolt el a porló hősök sírja hoz, nemcsak a város kicsije nagyja öltött ünnepi köntöst, hanem mi én gyászom. Levelet irtain én, Aranyos levelet, Bele is öntöttem Szerelmes lelkemet, Edes reménységgel Nyiló szerelemről, Jövő boldogságról, Zengő kikeletről. Meg is jött a válasz. \ Rózsaszín papíron . . , () kezeirását Telistele sírom. Es öltözöm talpig . Feketébe, gyászba. . Ne. legyen senkinek -. Solid ilyén gyásza... ! . Tuba Károly. JVlért Volt isten Yi snu * \hrr Az indiai mitíiologiából. <— Már;lángban ég a hegykirály, a véh Yang-ce-ki-áng,forrna, mikor, á Gangesz partjára leszökik a hajnal, lila-selyem először történt meg, s ami az ünnepség értékét, becsét nagyban emelte, velünk ünnepelt a hivataos világ, mely főispánunk által volt képviselve, aki, mint a kormány képviselője azt a kijelentést tette az ünnepi lakomán tartott felíöszöntőjében, hogy ő ugy van meggyőződve, hogy neki az ünneplők között van a helye. Az ünnepély lefolyását, a következőkben adjuk. Délelőtt. Már a kora reggeli órákban mozsár lövések jelezték március 15-ének évfordulóját. Délelőtt 10 órakor a belvárosi plébániatemplomban nagyszámú és előkelő közönség részvételével dr. Fehér Gyula ünnepi misét mondott. A misén jelenvoltak : Gyapay Pál főispán, dr. Kmety Károly orszgy. képviselő, dr. Perényi Kálmán alispán a vármegye,. Vimmer Imre polgármester a város tisztikarának és képviseletének vezetése mellett. A mise alatt a reáliskola énekkara régi magyar egyházi énekeket adott elő. Délután. A délutáni ünnepélyre már 2 órakor gyülekezett a közönség a Széchényi téren. Majd felhangzottak a párkányi tűzoltó zenekar hangjai és ruhában. A bambusznád-rengtftegekben misztikus susogás támad. A hegyoldala kon a buja olajfák alatt millió vilii röp köd. A kékvirágú lótosz ágán hahotázva sikoltja a cserebüly : Hahó, itt a reggel! Ijesztő-némán duruzsol a kéktarajos Gangesz. Örvényeiben hánytorognak a marcona erdőkből lopott galyak. Partjain álmos kigyók nyújtóznak. Kéjjel hallgatják, amint a szigetormon bűbájos szinr fóniákban. énekelnek a mulató bajadérok Lassan a Napisten arany ecsetjével végigfesti a folyópartot. Örül a harmatos táj cifra köntösének. Vasadévá király sziklavárának nagy csörömpöléssel kinyitják *.kapuit. Kiballag rajta a király tippedt nyája. Krisna a pásztor, a király fia. Akit titokban, mint Istent emlegetnek az indusok. A hirés Visnu. Akit rettegnek az óriások s a túl világ fúriái. Királyi méltósággál kiséri nyáját. ' Arany virágok vannak subájára hímezve. Lekullog a nyáj a kövér-füves völgybe. Nagy csamcsogással nekiesnek a porcogós fűnek. A tisztáson már éget a nap, mint a szűz leányajak első csókja A nyáj bekullpg a vizenyős, hűs berekbe hová friss', 'hűvös szellők szöknek a Gangeszről. Utána imbolyog Visnu,' vagy Krisna, mint az indusok, hívják. A" lihegő 'nyáj letelepszik. Visnú is* leaz egyesületek, küldöttségek, intézetek a szebbnél szebb koszorúkkal assu, méltóságos menetben sok ezer embertől kisérve vonultak ki a honvédtemetőbe. Künn már rengeteg nép várta a menetet. A kis temetőben ember ember hátán szorongott. Egyszerre csak felhangzott ezer ember ajkáról az imaszerű fohász : „Isten áldd meg a magyart." Megkezdődött az ünnep: Salkovszky Jenő főgimn. VIII. osztályú tanuló lépett az emelvényre, fiatalos hévvel, lelkesen mondván el alkalmibeszédét. Majd a tanítóképző intézet énekkara a „Szentelt hantok" cimű dalt adta elő. A gyönyörű karének után Szabó István IV. éves tanítójelölt szavalta el a nemzeti dalt, a „Talpra magyart". Ezután az önálló iparosok dalkörének „ Apotheosis" cimű énekszáma következett mely a jelenvoltak nagy tetszését vívta ki. Majd az ünnepi szónok, dr. Kmety Károly lépett az emelvényre, hatalmas, tartalmas és gyönyörű ünnepi beszédben méltatta a nagy nap jelentőségét, mely után Perger Lajos esperes plébános imát mondott az ott porladó hősök lelki nyugalmáért. Végre a nagy közönség ajkáról felhangzottak a Szózatnak akkordjai, amivel az ünnep véget ért. Ünnepi lakoma. Az ünnepségeket lakoma zárta be, mely esti 8 órakor volt a Mahever aranyvirágos subájára. Királyi álmok rajzanak fejében. Legyűrt, letepert óriások, megölt ármányok állnak előtte. Nagy mélázásából felriad. Zörög a cserje. A sűrűlevelű bozót közül kibontakozik egy nádlengésű csoda-lány. India legszebb királyi lánya. — Téged kereslek, Visnu. Isteni szivedre, titán erődre van szüksége India elrabolt fejedelmi lányainak. 'Kik fogságban vannak a Panduhegy daemonánál. Titáni erőd mesehire adott erőt,* hogy megszökhessen! érted. Kipirult és remegett a lány, mig ezeket mondta. Visnu félbeszakította : — Légy nyugodt, gyermek. Itt atyám birtokában vagy. Bántódásod nem lesz. Ülj ide mellém s én hallgatom történetedet. A simán hajló bársonyfű csalta a leányt. Fáradt tagjai pihenésre vágytak. Maga élé téritette selyemrojtos vállkendőjét s leült, szembe Visnuval. Nyakán csörögve csillogott a* drágagyöngy.- Habvállai, karjai szabadon terjesztették azt az illatot, mely szép nőknek a bőrük alól árad. Leeresztett szénhaja vastag kévékben feküdt a füvön. •, De aíkonyatbarná szemét csak akkor vetette Visnura, mikor' azt mondta neki : — Radhának hívnak. Rózsaország királyának lánya vagyok. Téged kereslek, gyar Királyban, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. Ott volt dr. Kmety Károly országgyűlési képviselő, a megye főispánja, az alispán, a polgármester, a megye és város tisztikarának számosa, de képviselve volt társadalmi osztályaink mindenike, majd a régi negyvennyolcas honvédeknek városunkban élő tagjai közül mintegy nyolcan. A vacsora elköltése közben emelkedett szólásra Vimmer Imre polgármester, aki felszóllalása közepette két tényt konstatált örömmel. Az egyik, hogy az ünnepségen az előző évekhez képest jelentékenyen többen vettek részt, mig a második, hogy az ünnepségeken a kormány képviselője, a főispán is jelen volt. Felkérte Gyapay Pál főispánt, hogy a nagy nap jelentőségét méltatni szives legyen. Az ébredésnek, a magyar hajnalhasadásának dicső napja március tizenötödike, kezdette hazafias és magas szárnyalású ünnepi beszédét Gyapay Pál főispán. Ismertette a nagy napnak jelentőségét, végig vezetett a nemzet golgotáján, lelki szemeink elé állította a gyászosemlékű majthényi síkot, melyen Károlyi kurucai a fegyvert letették, majd Nagyságos Urunk és fejedelmünk II. Rákóczy bujdosását. Végigvezette a hallgatóságot a másfélszázados szenvedések kálváhatalmas Visnu, ki mindenható vagy. Szabadítsd ki a panduhegyi sziklavárból a tizenhatezer királyleányt. Erre kérlek. Ez a küldetésem. Az elátkozott várban nem élhetnek tovább a kegyetlen dae^monnál India lányai. Szabadíts ki minket onnét! S elhallgatott Radha. A szive " nem birta tovább. Hópillái ráborultak szemére. S könyek hulltak alóla. Mint mikor opálfelhők elfedik a napot s hallhatatlan pásztázással esik az eső . . . Visnu . isten-szive megesett a szűzön. De annyira meghatotta az a magasan pihegő kebel, mit nagy keservek emeltek s a lány-könyek bánatos csepegése, "hogy szólni se tudott mindjárt. Csak: nézte mély, kutató tekintetével, ahogyan a szerelmes első vallomásakor néz a lány szemébe. Csak mikor újra feltekintett Radha, felelt Visnu: .... — Ne-sírj, gyermek. És bizzál bennem. Megesett szivem rajtad és testvéreid sorsán. Megmentelek ' benneteket, ha az alvilág minden fúriáját is' küldi ellenem' az á rossz' lélek. De téged többé vissza nem engedlek. Jártam a kék; 'ködbevesző hegyektől a tengerszélig.- Megnéztem'minden szüzet s minden • táncos bajádért a Gangesz partján.-De csak most érzem először, azt' a csodaérzést,- mit ügy hívnak : sze^-
