Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-14 / 21.szám

Március 15. Emlékezés í oly megszentelt és kizárólagos tulajdona . ez minden gaz honfi szivének, hogy a melyik emlékezni nem tud, nem méltó a honfi névre. A múltból merítünk erőt a .küzdelemre es megnyugvást a sors csapásai elíen a jelenben. Egy szentelt oltár ez, melynek zsámolyánál évről-évre meg nem szűnő kegyelettel lobbantjuk lángra a hazaszeretet soha ki nem alvó szövétnekét és mutatjuk be áldozatunkat a- szabadság, egyenlőség testvériség szent; háromságának. Imádkozni tanit az emlékezés, mely a nemzetek összekapcsolója, a népek oktatója, az eszmék terjesztője, a felvilágosodás hirdetője, a szabadság harcosa, az előítéletek békója, az uj korszak megnyitója, tévelygők kalauza, gyengék mankója, szenvedők vigasza. Az emlékezés szelíd tüze oly államokban, mint a magyar, a hol a szivek érzelme, a hol a lélek nemes .szenvedelme gyakran pótolta a materialis erőt, kell, hogy örök lángként lobogjon, mint a Vésztatüz ; kell, hogy a közszellem, éberEgy fehér Virágról. Rajnaiban nyilt a kis fehér virág § kábultan hafígatá a ; sok bolondot, Sffltit ábrándozva, csábos suttogással, ÓYs<? szerelme —- a szetlőcske —— mondott. Jl^tán a láthatár pirulni kezdett5 feltűnt a nap .első -arany sugara, ',>• 6 odatüzett kápráztató' varäz^z^lV j£ kis virágnak hófehér szirmára.. S arról — pazarként. szórva aranyát,: . J^mit a szél. meg\ nem gátolhatott —j£ nap, perzselve, gyilkos szenvedéllyel,:, jOecsókotá a gyémánt-harmatot'.• S még: égetőbbé /ÍS^. a csókok árja, szél, meg > széles szárnyait kifúrja.-, j » j£ nap megsárgitá fehér mezét. 1 YJ S az Orkan ezt haraggal, tépte cs^éb ^Cement a nap, elült a szét s Ö£ este Csillag-szemeivel mindenfelé ... ^ tegnapi festő bimbót kereste, y . . . iSffliindenftlé kereste s :nem Jelé ..... . Ferke Ágost. sége, emelkedettsége örök „permanenciában" legyen. Évről-évre meggyújtjuk az emlékezés szövétnekét, hogy uj lángra lobbanjon az a tüz, a lelkesedés az a tüze, melynek fellángolását nálunk a nemzeti küzdelmek idején a félvilág megcsodálta és megsiratta. Az a nagy vihar, mely a nagy napokban megrázta fundamentumában a régi világrendet, nemcsak rombolt, hanem egyben elvetette az emberiség szebb, jobb jövendőinek magvát. A szabadság legvéresebb, de legdicsőségesebb s eredményeiben leggazdagabb küzdelmei ebben a napokban vívattak meg, s ekkor irtuk be nevünket ama nemzetek sorába, melyeknek lobogóján: a szabadság, egyenlőség, testvériség — szent eszméjének jelszava van írva. Évről-évre szentelünk néhány percet a nagy idők szent emlékének, de napjainkban az emlékezés szent kötelességének még inkább kell, hogy áldozzon néhány percet a rohanójelen. Minél jobban emlékezünk,' annál jobban győződünk meg arról, hogy a mit kivételes időben kivételes eszközökkel kivívott a nemzet, azt-most békés időben törvényes YaVasz. Irta: Király Gizi. . . . S most, tavasz, hogy újra itt Vagy,' üdvözöllek téged ! . . . és üdvözlöm a te gyermekeidet, a fakadó virágokat, a zöldelő bokrokat és a te legbájosabb gyermekedet -- a fecskemadarat. Oh, hogy újra hallom a te előhírnököd édes csicsergését! Megifjul lelkem és szivemből egy mély, hosszú kiáltás száll feléd. Es felkapják és viszik, viszik a te szellőid, melyek megpihennek ezer ringó ágon . .'.'ringó ágon, hófehér virágon . . . és körüllengik, mint menyasszony szűzi fejét a mirtuskoszorú. És viszik boldog és boldogtalan ajtajáig s azon beosonnak . és hívják, csalogatják és beszállnak az öröm leple alatt á szivekbe . . . és ott elülnek. ' . . . Oh, hogy itt vagy már, tavasz!*. . . igy kiált' millió ajak. Hogy vártunk . ... Sokáig késtél ... És millió ajak rebeg hálafóhászt feléd és

1 minden sziv megtelik fákadó reménnyel. A beteg gyógyulást vár, a csalódott uj reményt, a munkanélküli, egész télen kiéhezett nyomorgó fényes" ábrándokat. A te lehed a nyitott ablakon meglibbenti á függönyt és kacérkodva körüllebeg a eszközökkel biztosítani kell a jövő számára. Az ösvény, melyen haladni kell, s melyet véres csaták emlékével jelöltünk meg, megtört uttá lett, a melyen haladni kell, s ahhoz a csendes, békés munkához, mely még előttünk áll és talán még nagyobb mértékben van szükség arra a lelkesedésre, s a nemzeti közszellem emelkedettségére, mint volt a nagy napok alatt. Mert a nemzeti küzdelmek még nem értek véget, csak céljuk és irányuk változott meg. A lelkesedésre, mint nemzeti erőre ma is szükség van, de más célra és más irányban használjuk fel azt. Azelőtt a nemzeti lelkesedést, mint széles folyamot felduzzasztottuk, hogy elementáris erejével zúgva törje át a gátakat és torlaszokat, melyek a nemzeti haladás elé emeltettek. Ma a lelkesedésnek áradatát szabályozzuk, lecsapoljuk, betereljük a munka mederébe, s a korlátok közé szorítva rávezetjük a nemzeti haladás gyorsan pergő malom kerekeire. A mi egykor romboló munkájával teremtett, az ma áldó munkájával fentart és éltet. szobában . . . libeg, lebeg, amig hozzám ér. Megtalálta célját ... és őrülten csókol az arcomra égő rózsákat; a hajamat szétbontogatja csókjaival ... és én kábultan a te lehelletedtől, felugróm helyemről és vágyom ki a szabadba, ahol ölelhetlek, ahol beszívhatom illatodat, sóhajodat ... és te körülrajonghatsz szabadon. Elő tehát legszebb ruhámat! Megyek szerelmem fogadására, ki visszajött hosszú távollét után ! S amint megyek a tavasz üdvözlésére, nem érzem, hogy emberek lökdösnek, hol jobbra, hol balra. Talán őket is az az érzés hajtja, ami engem ? Az utcákon nyüzsgő emberáradat. Az egyik a másikat izgatottan löki félre útjából. Tehát mindenki átszellemült tőled, bájos tavasz! De nem ! Az arcok komorak és beesettek; a szemek csillogók, mint a lázbetegéi. Ők a kenyérért kiabáló éhes tábor ... A tavaszi hangulat megnyilvánulása munkáért könyörögtet velük. Élni! . . . élni 1 Oly szép a tavasz, oly ragyogó, de nekik munka kell: kenyér. Érzik ők is, a föld nyomorgói, hogy a tavasz rájuk is kivetette hálóját: és akaraterejüket ezerszeres munkakedv fokozza. Az erő, lelkesedés ugyanaz, csak megnyilatkozása, csak célja más, és nem szabad feledni, hogy a gúlák elporló sírkövek az alkotói — faraok — felett, mig Ilion és Hellas hősei, királyai örökké élnek, hódítanak győzhetetlenül. A létért való küzdelem nem egyszer szennyes harcaiban sem feledtük még el azt, hogy egy nemzet győzhet fegyver nélkül, de lelkesedés nélkül nem. És minden igaz magyar hazafi lelkében egy azon forró kívánság él, legyen ez a ma megkezdett uj korszak ne csak a szabadelvű eszmék virágzásának, gyümölcsözésének arany, ideje, hanem egyszersmind és legfőkép gazdag termést érlelő nyara a felekezeti faji bilincsekből felszabadult egységes magyar nemzet feltétlen suverenitásának a teljességet kivívott magyar állam hatalmas, dicsőséges virágzásának. Innentul nem csak a törvény betűinél, hanem az életbe átvitt nagy elvek ; erejénél íogva a mindennapos gyakorlatban elkeli enyészniük azon igaztalan előítéletes különbségeknek, melyek a sötétség hosszú évezredein át megakadáMajd tavaszkor, volt örökös jelszavunk — télen . . . A sarki koldus boldogan néz maga elé. Gúnyája, mely száz folttól tarkái s mely gyéren védte a téli hideg ellen, most összecsavarva a hátán fityeg, látni engedve mellén kétes fényű érmeit, melyekről talán meg se tudja mondani, hogy honnét vette ... Őt nem zavarja a kenyérért küzdő sereg. Ő lenézi az éhes hadat. Ezekhez képest ő úrnak érzi magát. Nem cserélne a küzdő tömeg egyikével sem . . . Szokott filléreit megköszöngeti, de hangja nem reszkető, mint máskor, hanem inkább dallamosnak tetszik . . . Neki most lakása lesz az isteni berek, hol madarak csicsergése, a fák, a bokrok danája lesz altatója, ébresztője. Lám, a koldus boldogabb azoknál! De vájjon boldogabb e az a fiatal, alig husz éves leány, ki ott kuporog a körút egy vendéglőjének ablakmélyedésében, egyetlen támaszával — a munkával. Némán ül. Tekintete egy pontra irányul. Követem tekintetét és látom, hogy az egy heliotrop színű alsószoknyán akad meg, mit egy kecses urnő visel, ki ruháját emelgetve lépdel és. látni engedi a drága csipkéket, melyek a selyem fodrocskákra borulnak. A lány pedig egy pillanatra nem látszik létezni,