Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-28 / 17.szám

ZTER60M es VIDÉKE Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak: == Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP. Pdokopp ßjjula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nytltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A kisipar és a városok. A változott viszonyok folytán az ipar terén, méltán tehető fel a kérdés, vájjon szükséges, hasznos-e a vásár a kisiparosra, avagy káros ? Erre a kérdésre az iparügyek terén nagy ismeretkörrel és áttekintéssel biró egyik országos szaktekintélyünk úgy nyilatkozott, hogy a vásárok szaporítása nem kívánatos, mert azok a kisiparos helyzetén nemcsak nem lendítenek, hanem arra hátrányosak. Ha vásárokról beszélünk, meg kell különböztetnünk az országos és heti vásárokat s előre kell bocsátanunk azt, hogy alig van intézmény, melynek csak előnyei és egyúttal hátrányai ne lennének; midőn tehát a vásárok szükségességéről, hasznos vagy felesleges voltáról beszélünk, azt kell vizsgálnunk, vájjon az előnyök, avagy a hátrányok vannak-e túlsúlyban ezen régi intézménynél ? Az úgynevezett országos kirakodó vásároknak az ország túlnyomó részében, t. i. a hegyvidéktől eltekintve, ma már nincs értelme és jelentősége. Ezen városok „Esztergom és Vidéke" tárcája Éjféli álom. Vad és ßotyongb álmok 2izJék seßesen egymást. {felriadtam. J^z ágyam jCaßanal állt egy nagy, fehér Bfalál. J^Z én atyám volt. — 3"őjj kö^eteSS, atyám. jCáíom, hogy fá^ot. Oly hideg a kezed s az ajkad is. J/er ko\eleßß, majd megmelegszel j[ szivem forró verhullamaißan, S az ajkadat tüdőm tehetíele {Pirosra festi majdj£ szóm heszédessé tesz (bégedet, S a szived majd kergetni fogja {forró, vörös, ßotyongö véredet . . . és oda jött. Cs lefeküdt mellém. 6s felmelegedett a véremen. {Pirosra festé teheítefem, 9í)e szólni nem akart. — Sápadt vagyok, atyám? J[z & munka a

lvásárló közönsége mai nap ugyanazokból kerül ki, a kiknek piaci központja az országos vásár tartásának helye, akik tehát az úgynevezett heti vásárokat is fölkeresik. De mig az országos vásárokat az ország minden vidékéről egybesereglett kétes existenciák keresik fel selejtes árúikkal, amelyekkel minden anyagi és erkölcsi felelősség nélkül csapják be az egyszerűbb vidéki vásárló közönséget s ezzel a helyi és járási iparosoknak elviselhetlen versenyt támasztanak, addig a heti vásárok vevőközönsége többnyire ismerős iparostól szerzi be szükségletét, a vevő és eladó között állandó üzleti viszony fejlődik, az iparos jó árut méltányos árban kénytelen a piacra vinni, hacsak vevőit/elveszíteni nem akarja. Mig tehát az úgynevezett országos kirakodóvásárok nemcsak azon szempontból, mert a kisiparosra nagy költséggel és időveszteséggel járnak, ugy hogy az iparos a legtöbb esetben reá fizet árujára, vagy alig keres azokon minimális hasznot, hanem azért is károsak, mert a kisiparost reá szoktatják a felületes, tökeiétlen és hanyag, az úgynevezett, „vásári" munkára. A kisiparnak csak T2e félj, tieid nem hagyom elveszni, gyötreni: Ön dolgozom helyeitök is S megosztok vétők ßüt és örömet. J2em, nem, atyám ! Tlincs ßanafom : ne hidd. J2em úgy hagytál '(b~e minket el. g^ran, ha nagy teszek: J2agyoßß, eröseßß, dotgosaßß, {Boldoggá teszem őket mind. Tlátunk '(oe lész csak ßotdogaßß, 9De nem lész köztünk. &z a

Z e

ßy

£

düli nagy ßanatom, j{[ Lelkemet ez fojt a ßantja . . . Szivem szivét doßogni érezte. {Piros lett az ajka s meleg a teste . . . — (Öiétek lelkem minden álma! Veted teszek, fiam . . . S eltűnt az éj huttämißan . . . Bpest, 1907. 11/20. Pártos Zoltán. Tollfosztáskor. (Rajz a népáletből.) Mit megnem tesz egy fiatal falusi tanitó unalmas téli estén ? Barátomnak, ki úgy van célja és létjogosultsága, ha cikkeit ugyanazzal a külső csínnal állítja ki, mint a nagyipar s mellette jó anyagból, tartós, gondos, tökéletesebb munkát állit elő. A vevőnek ugyanis csak ily módon térülhet meg az a többlet kiadása, melyet a drágább kézi munkáért kénytelen adni s a kisiparos csak ezáltal egyenlítheti ki a nagyobb tőkével, tökéletesebb munkafelosztással készült nagyipari és a kisipar termékei között létező előállítási költség különbözetet. A heti vásároknál csakis a fentebb felhozott hátrányok állanak fenn. Iparosaink hetenkint legalább is két délelőttöt veszítenek a munkaidőből, mi teljesen munkanélkül telik el, sőt ha zord időben a piacon való ácsorgással szerzett megbetegedéseket is számítjuk, a munka mulasztás még nagyobb. A heti vásárok ezen hátránya kétségtelen. Mig azonban az országos .kirakodó vásárokat a mai változott viszonyok közepette határozottan károsoknak, feleslegeseknek s így megszüntetendőknek tartjuk, addig a heti vásárokról ugyanez nem mondható. A heti vásárokra való járás nem okoz számbavehető költszintén fiatal tanitó, azon gondolata támadt, hogy menjünk el — tollat fosztani. Mivel pedig az egyik jobbmódú parasztgazdánál éppen tollfosztás volt, hát mi szépen be is állítottunk. Leányok, legények elég szép számmal voltak már ott, de István bácsi, az öreg mesemondó, még nem érkezett meg. Pedig nélküle nem igen mult még el egyetlenegy tollfosztás sem a faluban. A háziasszony, egy fiatal tűzrőlpattant menyecske, nagyon szívesen fogadott, s egyhamar élőnkbe rakott egy csomó tollat, hogy fosszuk meg jó mákos kukorica ellenében. Barátom, ki nagy dohányos volt, előbb cigarettára akart gyújtani. Előszedte szivarszópkáját s belefujt, hogy vájjon szelel-e ? No csak ez kellett az asztalon repülésre váró tollrakásnak ! Egyszerre tele lett vele szemünk, szánk. A háziasszony azzal büntetett meg bennünket, hogy az összekevert fosztott és fosztatlan tollat élénkbe tolta, hogy válasszuk ki, ha Összekevertük. Ezalatt megérkezett István bácsi. A falusi események megvitatása után kértük az öreget, hogy meséljen valamit. Ő egy kicsit szabadkozott, de azután mégis csak hozzáfogott. Elmondottam e már, hogy hogyan hoztam vissza fiatalkoromban az elveszett lovaimat ? —-.Még nem. Mondja el Pista bácsi!... (Hogy ez mese, azt csak úgy négyszem séget, a munkamulasztást mérsékelheti a kisiparos azáltal, hogy a piacra nem maga áll ki, hanem neje, vagy olyan hozzátartozója, a ki munkát nem mulaszt. A heti vásárok hátrányai tehát mérsékelhetők, a vevőközönségre pedig hatátozottan előnyösek, megkönnyítik a választást s nem járnak azzal az időveszteséggel, mely az iparosnak otthonában való felkérésével járnak. Midőn tehát a vásárok felett Ítélkezünk, különbséget kell tennünk az országos kirakodó és a heti vásárok között s mig az elsőkre nézve teljesen osztjuk azt a felfogást, hogy azokat szaporítani nem célszerű, hanem elllenkezőleg azok megszüntetendők, a heti vásárok előnyei még mindig túlsúlyban vannak hátrányai felett s igy azokra szükség is van. Más kérdés, vájjon ezen heti vásárokat az iparosok nem tudnák-e más módon pótolni ? Igenis, ez lehetséges volna, de csak szövetkezeti alapon. A kisiparosoknak előbutóbb meg kell érteniök, hogy a nagyiparral egyenlőtlen eszközökkel folytatott küzdelemben csak ugy lesznek képesek magukat fenntartani, ha szövetkeznek s ezzel megközött mondom, nehogy az öreg megtudja ! Ő úgy mondotta el, mint megtörtént igazságot.) — Hát úgy történt a dolog, hogy mikor az apám meghalt, — Isten nyugosztalja szegényt, — hát rám „testálta" a Szalókán levő földjét a házzal együtt. Szép volt a ház, a föld sem megvetni való. Értettem is valamicskét a földmiveléshez, hát nem lehet csodálni, ha pár esztendő alatt olyan négy lovam volt az istállóba kötve, hogy keresni köllött párjukat. Nagyon megijedtem azonban, mikor egy reggel etetni mentem és a négy lovat nem találtam sehol! . . . Hiába jelentettem be a bírónál, hogy a lovaimat el lopták, nem kerültek azok meg. Elmúlt egy hét, de a lovaknak semmi hire. Elhatároztam, hogy magam megyek őket megkeresni. Úgy is tettem. Néhány napra való élelmet tettem a tarisznyámba, a bírótól irást kértem amivel igazolhassam magam, ha a pandúrok megállítanak. Ezután útrakeltem. Mikor már jó három napot gyalogoltam a vidéken, csakugyan találkoztam két pandúrral. Megkérdezték, hogy ki vagyok és hogy merre irányítottam a rudat ? Elmondtam nékik, mire ők azt felelték, hogy ha ők nem bírták kikutatni a tolvajokat, akkor én sem fogok rájuk akadni. De én csak mentem tovább. Még két napi vándorlás után • egy erdőbe