Esztergom és Vidéke, 1907
1907-02-21 / 15.szám
Háziipari tanfolyam városunkban. Kosárfonás. — Füztermelés. Febr. 20. Ez év elején nyitotta meg az Esztergom-vármegyei Gazdasági Egyesület a földműveiésügyi minisztérium segítségével és a város anyagi támogatásával városunkban a háziipari tanfolyamot, melyben 30—40 földműves nyer a kosárfonás, szalma és söprő kötésben oktatást. A tanfolyamot, dicséretre legyen mondva, szorgalmasan látogatják. Igyekezetre, törekvésre vall azon körülmény, hogy a kezdők már eddig háromszáznál.több kosarat, söprőt stb. készítettek, melyeket megtekinteni érdemes. Vannak, kik ügyet sem vetve a tanfolyamra, kicsinyes dolgot látnak abban, azok azonban, akik annak nagy horderejét mérlegelni tudják, látják, hogy nemcsak közvetlen, de még inkább a közvetett haszna az, a tartfolyamnak, mi figyelemre méltó, sőt ami kell, hogy hatóságunkat támogatásra serkentse. Haszna a tanfolyamnak kettős. Első sorban is elvonja azok látogatóit a dévajság, duhajkodás, korcsUj Versek. A néma dal. &gy csoda nótát érzek. Jftfom lágy-siralmas, 6us melódiáját. gitáron jáis^a a legszebb Tlajád .S%omorús%emü, atkony-barna lányról Jlagy-távoíi vizek Setyem-búgású csobogása mellett. <5 nótát érzem, hallom. &Z,ÓZ. öttö óta gémberedik ajkam rá £s nem tudok egy dalos rimet 3£iejteni belőle. Csak búg e nóta. Ö$úg. T2em zengett igy se Orfeusz, se {Pán, se %ávid. Sgy dal-bolond se- Senki. Senkise. <5 vén dal nap-íüze, ös-íángja 3£> ev ^ 11 a kéklő eremben Ss világítja köd-szemem &s perzseli szitajröpíü vad álmom <£s csat tajtékos tengerörvényekbe, hot fuldokolva, részegen, recsegve, bolondul bömbölöm: 'Vivát nagy Elet! Vivát! mai látogatás erkölcsre és egészségre egyaránt káros következmé nyeitől, a henyélés helyett munkára szoktatja a népet, keresethez jut tatja a téli hónapokban. Mindezeknél nagyobb azonban a közvetett haszna, különösen vidékünkön, mely szőlőt termő, s amelyen a gyümölcs kivitel is számottevőleg kezd szerepelni. Az abnormális időjárások a bortermelésnek kevésbbé kedveznek, mig a szőlő, mint gyümölcs, nagyobb keresletnek örvend és e gazdálkodás jövedelmezőbb a gazdára és igy a kosárfonás meghonosítása, közgazdaságunk számot tevő tényezőjeként szerepel. Úgy tudjuk, hogy a város hatósága támogatásban részesiti a tanfolyamot, ad ingyen tüzelőt, talán egyebet is. Ez szép. De a városnak kötelessége is, hogy a tanfolyamot támogassa. Évekkel ezelőtt, van vagy 3—5 éve, ha több nem, komolyan foglalkozott a város hatósága azzal a kérdéssel, hogy a szőlő és gyümölcskivitel fellendítése érdekében, hóna alá nyúl a kosárfonásnak és pedig aképen és azáltal, hogy a kosárfonáshoz szükséges fűzvessző terme^jlötad szót ez az öreg nóta Szomorúszemü, atkony-barna lány. JQt, egy magad jobban szeretlek, 9ffíint Visnú az ö miltjó feleségét. JQ. szebb vagy, mint a Qangesz partján j£ legszebb bajadér, J£ibe az istenek szerelmesek. h a eltudnám dalolni j£ csoda-nótát, amit érzek, nagy viho^ással Csak azt suttogja: mennyire szerettek : J2omád, vad lantos-féle, én lennék j£ világ első poétája. (Bécs, február hava.) Drozdy Győző. fokozat a — szerelemben. Ne tessék megijedni nyájas olvasó, aki talán már bevégezvén a polgári iskolát, gazdasszonyi minőségben jobb keze az édes mamának s néhány meglopott pillanatban regényeket is olvas, — ne tessék megijedni. Nem akarok én itt holmi szerelmi statisztikát állítani az olvasó elé, Isten mentsen, ilyen száraz dolgokkal nem lehet agyon traktálni senkit a „vonal" alatt. lésére fűztelepet létesít. A gazdasági bizottság több ülésen át foglalkozott a fűztelep lélesitésével, egy kisebb bizottságot is küldött ki a telep helyének kijelölése céljából, szóval egész hévvel folyamatban volt a mozgalom, de miért, miért nem, a fűztelep eszméje el is aludt. Nyugszik. Szendereg. Pedig ha elgondoljuk, hogy a szükséges fűzvesszőt messze vidékről kénytelen az egyesület beszerezni, látjuk, hogy vétkezünk önmagunk ellen, ha a fűztelepet mihamarább meg nem teremtjük. A város gazdasági tanácsosához fordulunk, mert az ügy tudomásunk szerint nála rekedt meg. Tűzze annak tárgyalását újból napirendre, hogy végre az ige testté legyen. —n. A szociális kérdések kulcsa. Kevés ember akad manapság hazánkban, ki helyzetével, sorsával teljesen meg van elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz a fönnálló jogrend, a különböző intézmények, a mivelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Egyszerűen képeket akarok bemutatni a szerelem dús mezejéről, képeket, melyek a diskréciót nem sértik s melyekkel elvezettem az olvasót azon a kedves laitorján, melyet fokozatnak neveznek a szerelemben. Tekintsünk csak egy pillanatra a gyermekszobába.. Abba az édes, aranyos gyermekszobába, melyben az élet kezdődik s melynek vissza nem hozható varázsát oly sokszor siratja vissza az emlékezet. Ott ül a két apróság egymás mellett, édesen ölelve egymást, hamvas kis arcuk kipirultán simul össze. — Szeretsz-e Didi ? — kérdi az egyik. — Szeretlek Maca — felel a másik. Annyi tisztaság, annyi igazság nyilvánul meg a kis emberkék vallomásában, hogy nem lehet csodálni, ha az édes mamák elragadtatással csókolják össze örömükben az apróságokat. Ez a babaszerelem. * Csakhogy, hála égnek, nem örökre maradunk babák. Nem ám ! Az évek elsuhannak s egy szép napon azt mondja a papa komoly, majdnem szigorú arccal: Fiam, tanulni fogsz! Az, akinek ezt mondják, megijed. Természetesen. De hát jogos-e a panasz ? Anynyira rosszak-e nálunk a közállapotok, hogy ezekkel szemben nincs más orvosságunk, mint a panaszkodás, rombolás és ezen vérrel szerzett, ezet éves szép hazánknak hűtlen elhagyása? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy láttunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat, de azért mégsem csüggedtünk mégsem vesztünk el. Miért várjuk most valami csudától helyzetünk javítását, mikor az egészen a mi hatalmunkban, a mi kezünkben van ? ÜS mégsem állunk ott, a hol állhatnánk és a hói állanunk kellene. Összetartani a jóban ; a haza védelmében és felvirágoztatásában ; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak magunkért, hanem a közért, az emberiség boldogitásáért; kevesebbet élvezni és sokkal többet dolgozni : aki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapítója. És mivel hazánk — mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földmivelő elemmel bír: nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel. „Ez az osztály — mint egy hires nemzetgazdász mondja, — a nemzet fájának gyökere. A korona virágai, leHát kinek van a világon kedve tanulni ? Aztán meg ha valami szép dolgot tanulna az ember! De nem. Az iskolában agyontraktálnak bennünket mindenféle tudománnyal, csak azzal nem, amit már az első éves gimnazista is érez, ha egy babaarcú, kurtaszoknyás kis leánnyal találkozik. Mi sem természetesebb, mint hogy a gimnazista szerelmes lesz. De csak vegyük a dolgot rendén. A latinnyelv és matézis felette unalmas dolgok, melyek a szivet legkevésbbé érintik. Annyira unalmasak, hogy sokszor meg is bukunk belőlük. Már ezen nem segithet senki, csak egy kis szöszke gyerek. Tudniillik az, aki miatt megbukunk. Édes apánk odahaza megrak derekasan, mi végtelen szomorúságunkban elszökünk hazulról s aki könyeink árját letörli, az senki más, mint az első ideál, az a bájos kis szőke gyermek, aki együtt sir velünk, aki együtt kacag velünk s akivel együtt költjük el az ozsonnai — vajas kenyerünket. V — Látod, látod — panaszkodik a fiú. — Ne sirj, majd jobban lesz — vigasztalja a másik. S a leányka szemében csakugyan ott csillog a reménysugár s a fiú nem sir Esztergom és Vidéke" tárcája
