Esztergom és Vidéke, 1907

1907-02-02 / 10.szám

sági szempontból rendkívüli nagy fontossággal bír. Esztétikai szempontból nemesiti a lelket, felemel, gyengédebbé, érzékenyebbé teszi az embert, elfordít a madarak pusztításától, kínzásától, fészekrablástól, tevékenységet ébreszt a madarak védelmére és elszaporitására ; e mellett anyagi áldással kecsegtet, boldogulásunk felé vezet, igérve: gyümölcsöt, zöldséget, kenyeret, általában élelmet. — Amily arányban szaporítjuk madárkáinkat, annak arányában pusztítják azok a férgeket. Az utóbbi időben, a kultúra terjedésével, egész mezőgazdaságunk rendszere, megváltozott. A százados odvas fák az erdőből, a neki sűrűsödött gyümölcsfák a kertben, a bozontos erdőszélek, szakadékok, rétek és legelők bokrai kiirtattak, a gazfészkek részben kipusztultak, a madarak eme természetes védelmet nyújtó fészkelési helyeik megsemisitettek. Az emberek pusztították ki ezeket a kultúra fejlődésének cégére alatt, a szívtelen emberek pusztították és pusztítják ma is költöző és állandó madarainkat, hasznos állatainkat : az embernek, a nemesen gondolkodó és érző szívnek keíl a pusztulás ellen a harcot felvennie, a féregirtó hadsereget pártfogásába venni, elszaporodásukat előmozdítani. Ily .nagy fontosságú, a messzejövőbe is kiható ténykedésre egy város, egy falu tevékenysége csekély, — nagy területre, legalább égy megyére kell annak kiterjeszkednie, hogy eredményes munkát remélhessen. Ezen nemes cselekedet előbbvitelében, a megkedveltetésben az intelligensnek kell előljárnia, példát nyújtani, mivel konzervatív hajlamú köznépünket csak ez hatja meg, csak az elvitázhatatlan eredménybuzditja fel. Példa erre a mezőgazdasági gépek, eszközök elterjedése, a rigolozás, a peronoszpóra, lisztharmat ellen való védekezés, a fák nemesítése stb. stb. Az esztergomi madárvédők kis csapata felbuzdulva az eddig tames emberhez illő ez? Cseréljék ki névjegyeiket . . . aztán béke. Majd később elvégezhetik. Most halljuk az elbeszélőt. Jó svádája van a fickónak. Csend! Halljuk ! No ne sirjon nagysám! Meg lesz boszulva. Ah, hát vőlegénye ez az ur ? Gratulálok. Igazán szívből köszöntöm. Hatalmas tenyere van . . . A két „huszkoronás" vérben forgó szemekkel cserél névjegyet s fogcsikorgatva szidja a „hétszilvafás" öregapját . . . . . . Hol születtem ? Minek meséljem azt el. Ti is tudjátok, hogy dacára a jelenlegi óriási rangkülömbségnek egy anyánk volt. Csak ott tettek velünk külömbséget, ahol mostani alakunkat kaptuk. Ahol tisztítottak, finomítottak. Nektek nagyobb értéket tulajdonítanak a gyarló emberek, mint nekünk. Pedig megfordítva is lehetne. Fényetek, kellemes hangotok s hogy nem rozsdásodtok meg, megszerezte nektek az emberek kiválló becsülését . . * De ne beszéljünk most erről. . . . Mikor kikerültem annak az intézetnek az „alsóbb osztályából", amelyet ti végig kijártatok, sok ezer pajtásommal, —- számon véve — erős zsákokba tétettünk ... Szép fényesek voltunk mindnyájan, aztán kocsikra tettek s elszállítottak erre-arra. Én egy nagy háznak második emeletére kerültem sokad magammal. Akik'vittek, azoktól hallottuk, hogy „adóhivatal"-ban vagyunk. Ott egy elrekesztett helyen tettek le. pasztáit eredményen, elhatározta, hogy az Országos Állatvédő Egyesület Esztergommegyei fiókját megalakítja, E kis csapat reméli, hogy számosan csatlakoznak a nemes közügyet szolgálók csoportjába, akik belépnek ezen egyesület tagjai közé. Az alakítandó egyesület fővédnökévé Gyapay Pál főispán ur őméltóságát sikerült is már megnyernünk, ki legmesszebbmenő támogatását volt kegyes megígérni, mert a földmivelés jövedelmezősége képezi édes hazánk boldogulásának alapját. Kiváló tisztelettel Esztergom/ 1907. január 24. a szervező bizottság nevében: Marosi József. A női kérdés, A teremtő megtagadta a női nemtől a férfi erejét, de felruházta oly lelki tulajdonságokkal, melyeknek harmonikus fejlesztése által a férfi akarata önkényt aláveti magát a báj és kellem uralmának. A történet tanúsága szerint a nőnem egész népek életében a férfiakra határozott befolyást gyakorolt és a nemzet erejére és a családi jólétre irányitólag hatott; minden nép, melynél a no az erkölcs, értelmiség és női méltóság magaslatáról alá szállott, nemzeti erejében gyöngült; a nemes nő mindig ápolta a nemzeti erőt és az ő jótékony hatása alatt vitték nagy nemzetek fiai kiváló tetteiket véghez. A nő az erkölc=, erén}', szivtisztaság által akarata ellenére nevel és csillapítja a féktelen szenvedélyeket és durvaságot; a nő egyedül képes az erkölcsi méltóság bája által a férfiakra igazi nevelő hatást gyakorolni. Ha tehát a férfi nemet nemesíteni és a népéletet javítani akarjuk, akkor a női nevelés problémáját helyes mederbe kell terelnünk és elsősorban a házi nevelést előtérbe léptetnünk, mert a nő igazi rendeltetési helye a családi tűzhely. A házasság a legszebb emberi erények, a szeretet, bizalom, önfeláldozás, önzetlenség, humanitás és boldogság kútforrása: ez ismertet meg az élettel, világgal és nemünk rendeltetésével; ami kulturállapotában ez nem konvenció, hanem természetünkben mélyen gyökerező feltétele az em„Tyhű de nehéz" volt, hallottam a zsákon keresztül. Ugyanekkor egy valaki kinyitá a zsák száját s belénk markolva sok pajtásommal együtt egy fatálba helyezett. „Milyen szép fényesek" szólt az ember. Én egész fölülre jutottam s mindent jól láttam s hallottam. Több kisebb nagyobb fatál volt ott egymás mellett, Arany, ezüst és más aprópénzzel telve. Egyszerre megnyílt az ajtó s mindenféle rangú és nemű népség jött be. Sorba áltak. Voltak akik a fal melletti padokra ültek le. Vártak és csendesen suttogva beszélgettek. Az én „gazdám" a pénztárnok most kinyitá az ablakot amely áz emberektől elválaszta s egy könjvet vett át egy -töpörödött Öreg asszonytól. Valamit firkált benne. Aztán belenyúlt egy tálba, s néhány kisebb értékű pénzt olvasott az ablak széléről kiugró deszkalapra. „Még hat fillér. Várjon néni." Benyúlt a mi tálunkba s találomra kiemelt engem és még két társamat. Letett a többi mellé. „Itt van. Vigye. Siessen nem érek rá." Az öreg nő reszkető kezekkel söpört bé bennünket a kötényébe. Én örömömben, hogy megszabadulhatok innen, nagyot ugrottam. De meg is adtam az árát. Eltévesztettem a kötényt s a földre zuberiség fejlődési törvényének. Ha a nő, mint hitves, magasztos és szent kötelességét igazán beakarja tölteni és ama sok boldogtalan házasságnak, melyben jogai nem érvényesülnek, mert nem ismeri, vagy nem teljesiti kötelességeit, elejét akarja venni, készüljön igazi rendeltetésére a háziiskolai nevelés hatása alatt, melyek a női tulajdonságokat fejlesztik. A nőiesség az a kiváló varázs, mely a nőt élethivatásának és erkölcsi missiójának magaslatára emeli és úgy tünteti fel, mint a szépség és öröm jól gondozott virágát, ártatlanság, szerénység, áldozatkészség, odaadó szeretet, szivjóság, a nemes és szép iránti fogékonyság, szendeség és nyájasság adományaival felruházva. E tényezők azon éltető erők, melyek a nő tavaszát igazán felvidítják. Az örök női motívumokat csak abban a .jó szellemben, ama nősiességben kereshetjük, mely a nőt a sors változatain és az élet napsugarain és viharain keresztül vezeti és az élet csodálatos ellentéteit szépen összeegyezteti. • Ily magasztos tulajdonságokkal a nő a férfival szemben nincs alárendelt viszonyban, hanem mint a természet ihletett papnője és a családi élet és emberiség fentartója tölti be szerepét és Humboldt Sándor szavaival élve: két lény az ő egyesülésében egész, tökéletes emberré alakul, ugy, hogy a házasság az egész emberiség képe. Az isteni forrásból fakadó szeretetben nyilvánul a nő igazi hatása ; ebben rejlik az uralom és alárendeltség kiegyenlítése, és ez által válik az engedelmesség szabad tetté ; az neveli az embert nemesiti a durva kedélyeket, teszi a gyávákat bátrakká és a sziv által az értelmet is vezérli. A ház a családi boldogság temploma és a szeretet igazi helye a családi tűzhely, ha azonban a külvilág csábítóbb ingerei felülkerekednek, a ház annál sivárabb látványt nyújt és a csendes laresek és penatesek csakhahamar háttérbe szorulnak. Nő és férj elvegyülnek az élet zajában és a világ rabjaivá lesznek ; a boldogság hona kietlen sivár pusztasággá fajul. Őrizzük a házat ama kártékony befolyásoktól. A szeretet vallása, a kereszténység által lett a házasság a szeretet frigyévé és a mint a nő a szeretet és erkölcs kötelességeit átvette, egyúttal az őt hantám. Egy darabig élettelenül feküdtem egy padló repedésbe. Később magamhoz tértem. Szegény öreg asszony ugy tipegett körülöttem. Keresett. „No mi az néne? Miért nem megy már ? Mit keres ?" „Istenem! Istenem! Tekintetes Uracskám ! Egy két filléresem esett azt keresem." Egyik várakozó végre megsajnálta az öreget s végre megmentették a szük helyről. „Nini itt van a szökevény!" S kezébe adott engem. „Ezért ugyan nem volt érdemes anynyit jajgatni szólt, a pénztáros. „Jaj dehogy nem uram ! Elkel nékem ez is nagyon. Szegény vagyok, minden fillérre szükségem van." Boldogan szorongatott csontos markába. Én meg büszke voltam, hogy valaki ugy megbecsül. Számtalan utcákon haladtunk végig. Engem még most is a markában tartogatott. Vékony ujjai közt kikandikálhattam. A nagy házakat már rég elhagytuk. Alacsony házakat láttam. Az utcák szűkek voltak. Végre megállott egy ház előtt. Szegényes volt biz az. Bement. Az udvar hátulján volt a lakása. Benyitott egy rozoga ajtón. Odabent az ágyon egy öreg ember feküdt. Mikor meglátta az asszonyt felült nagynehezen. Remegő hangon kérdezte: megillető jogokban is részesült. A keresztény államokban megszabadult a nő ama gyámsági kötelékektől, melyek őt a görög és római népnél alárendeltségre kárhoztatták. A keresztény családban a férfi a tekintély s nem az erőszak képviselője, a nő a háziasszony és anya és az ő erénye nem a törvény kényszere, hanem szabadság ; férje sorsában osztozkodik és az ő, valamint férje vagyonának részesévé lesz. Legnemesebb rendeltetése a szerété', hitvestársa, gyermekei, a ház és emberiség iránt; mint az emberiség fenntartója teljesiti az erkölcsi szeretet missióját, a könyörületességet és humanitást a szenvedők és nyomorultak iránt. A nő egész élete szolgálja a charitast, melynek oltára a laresek oltára mellett foglal el méltó helyet. — Ebből alakult a nő társadalmi hivatása jogokban és kötelességekben és nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a nemzetek jövője a nőkön alapul. Nemes nők és anyák a hazának nemes férfiakat is szolgáltatnak. •De a természeti hivatást tévesztett némely modern nők és a szocialisztikus női egyesületek mit követelnek ? Emancipátiót, az az a férfi szerepét kinek tekintélyét meg akarják dönteni és rendelkezését a család és tulajdonjogban korlátozni, sőt még a politikai egyenjogositást az államban is óhajtják. E sajnálatos körülmény eredete csak ama hézagokban keresendő, melyeket a női nevelés hagy hátra és az önzés, kapzsiság, élvhájhászat töltenek be. A családi élet szent hagyományai is ilyen követelések közti szélsőségben mozog a modern nő, minek oka az, hogy a család manapság már nem oly reális fogalom, mint hajdan volt és a mai női kérdést, mint szociális bajt nem társadalmi felfogás, hanem a családi szellem fejlesztése által orvosolhatjuk. Csak szellemi és erkölcsi emancipációról beszélhetünk! Mert ha amaz egyenjogositási igények megvalósulnának, a két, nem egysége helyébe állandó harc lépne és az emancipált nő bizony nem tudna érvényesülni. Isten és a természet igen bölcsen megvonták a határt a két ne:n között és ha a női életkérdés valódi követelményeinek meg is adjuk a tisztelet adóját, mert magasztos törekvés és a látókör kiterjesztése igen elismerésre méltó dolgok: de a jó szándék ne fajuljon el phantomhajhászássá. H. B. „Kiadták? Megkaptad a pénzt?" „Megkaptam kedves öregem. Most egypár hétig megint el leszünk valahogy. Jánoskám én azt gondoltam jó lenne orvost hivatni hozzád. Hátha tudna rajtad segíteni. Nézd itt van a negyedévi nyugdijad." Ezzel kötényéből az asztalra öntötte a pénzt. „Nézd milyen fényesek ezek a krajcárkák. (Már én csak krajcárnak hivom őket. Öreg vagyok arra, hogy az uj nevüket tanulgassam. Aztán könnyebb is nekem). Nézd csak itt van az egész titizenöt korona. Még három krajcár is, akarom mondani hat fillér. De hisz az egyre megy. Az orvos talán nem kér semmit, ha szegénységünket látja. Csak a gyógyszer kerül valamibe. Ugye jó lesz ha hívok orvost ? Azért marad is még valamink. Aztán tudod, hogy a házban lakó munkásoknak én szoktam mosni a ruhájukat. Onnan is cseppen néhány garas." „Tudom tudom, hogy áldott asszony jó feleség vagy" — szólt hozzá a beteg. „De mond csak minek már engem orvosolni ? Úgysem segít rajtam senki. Az az átkozott muszka pika jól eltalált tudod ott. Ha jól emlékszem Vácnál. Az igaz, hogy drágán fizették meg a mulatságot. " (Vége köv.)