Esztergom és Vidéke, 1907
1907-12-11 / 96.szám
A visszavándorlás. Nincs ezidőszerint théma, mely aktuálisabb lenne, mint a visszavándorlás. Komoly kérdés ez, mely nagy gondot okoz az országnak, a kormánynak, hogy mitévő legyen a százával, ezrével visszatérő, munka nélkül álló, anyagilag tönkre ment népnek. A pénzválság következtében Amerikában sok gyáripari üzem összébb vonta a termelést, óriási csapatokban bocsájtván el a fölöslegessé vált munkásokat. Mint amerikai hírforrások jelentik, közel fél millió munkás maradt kereset nélkül és ezek túlnyomó része bevándorlottak, akik csalódottan, megtörve és lerongyolódva igyekeznek most elhagyott hazájukba. A menekültek között sok a magyar ember. Télvíz idején érkeznek vissza a munkások százával és ezrével, tehát épen akkor, mikor a mezőgazdasági téren legkevesebb munka kínálkozik. Ezek egytől-egyik hajótöröttek. Pénztelen emberek, akiknek máról-holnapra munka kell és kenyér. Foglalkoztatásuk kérdése tehát rendkívüli gondot ád. Apró le Vélek Pestx*ől. I. A Patrie. Azazhogy a divat szerint Parissal kell kezdeni a pesti levelet. Mert hát ezt a Pestet igen érdekli Paris. Most is, hogy megszökött a franciák büszkesége : a Patrie, a kormányozható léghajó, Pestet bántja legjobban. Vájjon hová fog menni ez a Patrie ? Meddig megy ez a Patrie ? S a spekulánsok már azon böstörködtek, hogy ha esetleg Budapestre kerül: hogyan lopják le róla a patentot. Hogyan szerzik meg maguknak a Patrie gépezetének esinját-binját. Az tény azonban, hogy a franciák is ettől féltek legjobban, ha a Patrie üresen felfedezte volna az északi sarkot és ott veszett volna Andréeval: az nem bántotta volna őket. De most, hogy a Patrie megkerült, félnek. Ugyanis leszállt a Patrie egy Írországi farm házra. Nyugodtan és kedélyesen, mint a gólya. Az igaz, hogy egy kicsit zúzódtak a bordák mindkét részről. És itt nehezen alkalmazható a Koch-féle zsir, mely zúzódásokat és töréseket biztosan gyógyít. No de az angolok büszkébbek annál, Érdekükben akcióba is lépett a kormány, mely ugy a mezőgazdasági, mint az ipari munkaadókat felszóllitotta, hogy amennyiben munkásokra volna szükségük, jelentsék be. A mezőgazdaság ilyenkop van legkevésbé abban a helyzetben, hogy uj munkatervet nyisson meg és a megszaporodott munkások foglalkoztatásának kérdésével megküzdjön. Fájdalom, nem lehet visszavarázsolnunk a közel lezajlott nyári munkálatok idejét, amikor sokat adtunk volna azért, hogy jó és biztos kézerő álljon rendelkezésünkre. Nem tölt el bennünket a most löketszerűen megindult kényszer viszszavándorlás azzal az örömmel, mely logikusan megfelelne a kivándorlás miatt hangzott panaszainknak, Nem azért, mert a visszavándorlás okai között a magyar érdek egyáltalán nem szerepel. Elmentek munkásaink tekintet nélkül arra, hogy volt-e reá szükségünk és visszajöttek csupán azért, mivel az újvilágban nem volt reájuk szükség. Nincs tehát olyan motívuma a visszatérésnek, mit érzelmi szempontból méltányolni lehetne. Azonban mégsem emiatt tartózkodtunk a visszatérők reményteljes üdvözlésétől. Örömünket csupán a hogy a franciáktól lopnának patentot. Még ha a kormányozható léghajóról van is szó. Egyébként a franciák csak a léghajó kormányzását találták föl. Mi pedig már a Hazát is tudjuk kormányozni. Az biztosan nem száll Írországba. II. A háziurak csődje. Ha Edison legújabb találmánya ugy elsül, mint a többi : ezentúl a házakat önteni fogják, mint a salátát. Edison, ugyanis feltalált egy csodásan olcsó és a kőnél is keményebb anyagot, mit igen könnyen folyékonnyá lehet tenni. Ezt vasvázak közé kell önteni és egykét nap alatt elkészülhet olcsón, mesés olcsón egy palota. Ebből fog következni a háziurak csődje Mert ezután saját házában lakhatik még a — tanitó is. Minthogy a tanitóról van szó: beszámomolok egy érdekes tapasztalati konklúziómmal. Ugyanis Magyarországon, amely az „egyke" rendszerben versenyzik Francia országgal, a legújabb statisztika szerint a tanítóknak és béreseknek van a legtöbb gyermekük. Tehát akikhez legmostohább ez a föld : azok tartják fenn. visszatérők gyors elhelyezése körül felmerülő aggodalmak rontják el. Mert, hogy kitérni nem lehet a megérkezők foglalkoztatásának kérdése elől, ez előttünk tisztán áll. Most már kétségtelen, hogy a viszszavándorlók jó részének hamarabb van kenyérre szüksége, mint hazai munkásainknak, de másrészről a mai súlyos viszonyok között alig adhatunk olyan darab kenyeret a viszszaérkezők kezébe, melyre máris ne akadna reflektáns. Ily viszonyok között a munkások elhelyezésére irányuló mozgalom nem szoritkozhatik kizárólag a viszszavándorlottakra, mert nem hagyhatja figyelmen kivül a hazai munkások érdekeit sem. Ha ez a mozgalom nagyobb arányokat ölt, akkora foglalkoztatás kérdésének megoldására a társadalom mihamar gyengének fog bizonyulni. Csak a vállalkozói élet fellendülése segíthet rajtunk igazában, enélkül katasztrófaszerű zavarok fenyegetnek bennünket, ö Tisztújítás a megyénél. Régóta volt Esztergom vármegyének oly izgalmas tisztújító közIII. Ruth St. Denis. A tipegő járású, táncos nők birodalmából, az exotikus Keletről, a kóbor hinduk elküldték legszebb asszony-lótuszukat nekünk illatozni. Csak a szamumos, szikkadt Kelet nap lángú, perzselő humusából fakadnak ilyen asszony-virágok. Itt táncol a Fővárosi Orfeumban az olajszínű, fekete kanadai leány. Szépségesen, ritmikusan, kacskaringós, hindu tánc naiv perverzségével, vad természetességével. Oly stilizáltán, rugalmas, ópiumos gráciával, hipnotikus prestissimóval, hogy a XX. század ulíramodernségtől és világvárostól megcsömörlött idegek is sajognak belé. Ez a test egy zseniális, ritmikus, csodás költemény. Amilyent nem irt se Wilde se Zóla, se Flaubert. Olyan költemény, amelyre nincs eléggé bóditó, tömjénes, keleti, delejes szó. Amilyent se megírni, se hallani nem lehet. Csak érezni. Ruth St. Denis, a kanadai fekete lány, a legszebb nő, akit eddig láttam. IV. Históriai nevek. Hogy a Ferenc József-keserűvizet, hogy a Hunyadi keserűvizet mért keresztelték meg igy: értem. Mert király vagy hős nevével biztosan nagyobb a hatása . . . De, gyűlése, mint a keddi, melyet azzá: a párkány-járási főszolgabírói állás betöltésének kérdése tett. A harc, mely az állásban volt főbírót detronizálni akarta, a járásból indult ki, minek szülő anyja, az uri osztály elégedetlensége volt. Ehhez járult a volt főbírónak a kormány képviselőjével szemben tanúsított magatartása, ami állását megingatta, de sőt lehetetlenné tette. És bárha főispánunk, látva, hogy a nevezett főbiró vesztére tör, mentő kötelet dobott feléje, jóindulata hajótörést szenvedett. Midőn aztán a válságos pillanat ijesztő rémeket festett a jövő távlatába, a tizenkettedik órában, hibáját jóvá tenni sietett nevezett főbiró, s megkövette a főispánt. A küzdelemben főispánunk is érdekelt volt, mivel a harcba az ő személye is bele vitetett, ámde a nyilvános megkövetés félretolta a személyi motívumokat és előtérbe lépett alkotmányos érzülete, melyből kifolyólag, miként magát főispánunk a választást megelőző három nappal előbb tartott értekezleten kifejezte, a választásnak teljesen szabad folyást enged. Főispánunk lovagias, engesztelő nyilatkozata kivonta az ő személyét a küzdelemtől, s megmaradt a kerület mozgalma, mely bár komoly volt, de önbizalmában csüggedve ment a harcba azon erkölcsi súly nélkül, hogy csónakoknak, minden piszkos utcának vagy térnek miért adnak históriai nevet: az hóbort. Profanizálják igy a név naggyátevőjét. Ha a legszebb utcákat elnevezik ilyen nevekről: megbocsátható. De holmi sáros, piszkos sikátort még ßocskay, vagy Bethlen utcázni nem kegyelet. V. Privilégium. Halljuk, hogy az állami sóbányákban sztrájk készül. Ez a kórság már nem lep meg bennünket. Meglep inkább a sóbánya munkásai privilégiumainak felsorolása. Ugyanis ezeknek a szegény ördögöknek megengedték, hogy annyi sót ehessenek, amennyi nekik tetszik. Utóbb ezt a vívmányt a petróleum forrás munkásai is megnyerik, illő értelemk £n ' Drozdy Győző. Izsák bácsi. Irta: Sugár Miksa., Még sötét van, de már észre venni, hogy virrad. A tejes asszony is viszi már a tejet, az újságkihordók is szerte hordják már a lapokat. Amott, a konflis kocsisok veszekednek
