Esztergom és Vidéke, 1907
1907-12-01 / 93.szám
Beteg közállapotaink. (sss). Aki figyelemmel kiséri hazánk közviszonyait, megdöbbenéssel veszi észre, hogy hazánkban bizonyos bomlási processus megy végbe. Korhad minden. Beteg a társadalom, beteg a közgazdaságunk. Kereskedelmünk nem nyugszik reális alapokon, iparunk mesterségesen van íöllenditve, pénzügyeink ziláltak, munkás viszonyaink irányítása helytelen kezekben van, tisztviselőink elégedetlenek, mert nyomorult fizetésükből megélni nem tudnak; a szabad pályákon pedig oly nagy a konkurencia, hogy a kenyérharc megdöbbentő. Ha mindennek okát kutatjuk, mindig egy és ugyanazon végokra jutunk, hogy gazdaságilag nem vagyunk erősek. Kövessünk erős gazdasági politikát. Szüntessük meg a hirtelen meggazdagodásra alapított gazdálkodást,, mely abban nyilvánul, hogy minden jót külföldre exportálunk s mi magunk, terményeink salakját erőnket felülmúló árakon vásároljuk. Szüntessük meg az irreális kereskedelmet,. melynek irreális voltát a sok vétkes és hamis bukás tanúsítja. Tegyük lehetetlenné szigorú büntetésekkel az oly kereskedőt, Ünnep után. S^orií a koszorú: óh vedd fe a fejemről. J2incs iífala és szirma fonnyadt. Szórd széjjel halovány szálait. &nféfce%e[? fáe fontad. &jjk~rá\ó hajnalon, bibor mezőn J£é^-hé^be néztük a he fő napot. Ő haldokló, megszaggatott füzér ßfsö virágját adtad ott Corunna. fffár a napsugárért, 9<ftefy május z^td füvén nevet. jOásd, itt e fény már oly borús, &Z érleli a kék gerezdeket. Oh, hajtsd reám fejed. Selymes hajad borítson el. taposs csak rá a S^C/^Z/Ű/"/ virágra. J*2e sirj. Jfazugság dal, tavasz, verőfény. 9díór nem emlékszem rég a nyárra. tforró az ajkad. 9Kuttakérl ki sima? fföjj hát Corynna. akit nem a rossz üzletmenet, hanem a hitelnek erejét felette felülhaladó igénybevevése, avagy könnyelmű, gondtalan üzletvezetés sodort a eridába. Lendítsük föl iparunkat annak pártolásával. Követeljünk az iparostól tisztességes munkát s fizessük is meg munkáját, a kontárt pedig üldözzük. Hasson oda a kormány, hogy a rablószövetkezetek kiírassanak. Hasson oda, hogy a falusi fogyasztási szövetkezetek szakértők vezetése alá jussanak, mert a mostani szövetkezetek gazdálkodása patriarchális. A szövetkezetet rendszerint az üzlethez nem értő egyének vezetik. Gátolja meg a kormány a -munkásnép kivándorlását. Adjon a földmives szegény népnek földet, ha csak talpalattnyit is, amelyből télire valót szerezhessen a napszámon felül. Akadályozza meg, hogy szakszervezetek titulusa alatt az iparosok és földmivesek az uri osztály ellen izgathassanak. Akadályozza meg, hogy az úgynevezett szocialista vezérek a munkások fillérein uraskodjanak. Adjon az állam a tisztviselőnek a megélhetéshez szükséges fizetést. Rendezze a birák fizetését, mert faltod a zyf> a tompa nyüzsgést? tobzódók raja pihenni tér. (Simult az ünnep, itt az ősz, S fehéren, lomhán hull a dér. jf^ideg a fény, ijeszt Ű£ árnyék . . . Csak szedd fel a fakult virágot, j£r any hajadra szórd, had álmodom, j£ lelkem mindig nyárra vágyott. S lábam nyomán színes virágba járva tavalyi lomb zó rrm t me ß untafan. . . Oh, én hiába várok már a nyárra. Tlekem már efmuft, oda van. taps, a mámor, ujjongó kacaj J^iáftó, rémes hafígatásba fuft . . . fföjj hát, hadd csókolom meg fagy hajadban 6^/ a megtépett, rongyos koszorút. • Véga. Szerelmes írások. (Marának.) — Irta. Tuba Károly. Halott a kertünk, szomorú halott: a virágpompa dércsípte, fagyott, köd űlt rá a. birói testület az állam támasza. Az védi a polgárok becsületét, vagyonát. Apassza a birói létszámot, de adjon hozzá segéd erőket, kik a bírót a sok irka-firka alól fölmentik, mert a sok statisztika meg egyéb administrationális tendő miatt, nem ér rá a helyes, meggondolt Ítélkezésre. Akadályozza meg helyes és szigorú közoktatási intézkedésekkel, hogy a szabad pályákra oly sokan tóduljanak s nevezetesen az orvosira és ügyvédire. Az orvosi pályán oly nagy a túlproductió, hogy egyik a másik miatt nem tud megélni. Az ügyvédi pályán nem kevésbbé. Mindezt keresztül lehet vinni, csak akarni kell. A földbér és kockázat. Csodálatos jelenség! A földbirtokos azon nyomós érvvel határozza el magát birtokának bérbeadására^ mert gazdasága hasznot nem hajt, mivel — úgymond — a gazdasági üzemköltség 100°/o-al emelkedett, munkás sincs már elégséges, mert az erőteljes férfiak kivándoroltak Amerikába, — az igás ökrök párjáért 1000 koronát is el kell fizetni, a fejős tehenek oly drágák, akár aranyat mázsálna az ember, a répa borongó, .sűrű, lomha ; a szél az avart söpri halomba, egy-egy levél ül a tépett galylyon, azt is irigyli a zord fuvalom s letépi, ledobja csöndesen, halkan. — Az udvarunkon nagy ravatal van, napsugár tör át a hulló ködön. Oda a gyönyör, oda az öröm. Az ablakon át szomorún nézem ; a néma gyászból kiveszem részem, lelkemben száll a csöndes lemondás: tavasz múlása, nyár s a rajongás, avagy a csókok fájhatnak talán, amiket még nem adott meg Marám : ajk az ajkon, sziv a szivén szeretve izzón, lángolón, híven, mint egykor ott az árnyas fák alatt; parazsa, lángja szivemben maradt s az akácvirágok hulló szirma . . . Ah, mind-mind immár a sirba sirba ! Ám érzem, érzem szived melegét. Nem sejted: mily erő ragad.feléd! Átkos szerelem s a köny helyébe uj vágyak tüzét hintetted égve és gyilkos heve ostoroz, lángol — nem tudok többé álmodni másról, hozzád von a szomj, érted reszketek, a lelkembe olvadt a neve. Mesébe illő kor az én korom: csodás, sugáros égről álmodom, mely arany ködben : ujjongó tavaszt, tomboló, szilaj poézist fakaszt. Még sohse tudtam igy égni, vágyni; valóvá kell.a mesének válni; Vimivelés költségei elviselhetetlenek, különösen ha a répabogár okozta károk miatt egy munkát 2—3 szor is mivelni kell, a cukorgyárak a cukor répa árát mindjobban leszállítják, a gazdák kárára kartelleket kőinek — az aratás költségei a magas aratórészek miatt megkétszeresedtek, a hizlalás a póttakarmányok drágasága mellett és a bekötésre vásárolt marha ára magassága miatt, veszteséggel jár. A sertéstenyésztés sem jövedelmező a sok sertésbetegség miatt, — a gazdasági iparágak a nyers anyag drága előállítása miatt nem jövedelmeznek stb. stb. A gazda ilyen és ehhez hasonló nyomós érveket haszál megnyugtatására, hogy elhatározását a bérbeadásra vonatkozólag magával, családjával és a világgal szemben indokolja. És igazat kell adni neki. Ilyen viszonyok között gazdálkodni, örömet, hasznot nem nyújt. Azt hinné az ember, hogy ilyen alapos argumentumok mellett nem akad majd bérlő, aki a föld értének megfelelő kamatjövedelmet biztosítja, pedig nem ugy van. Sőt épen ellenkezőleg. Tömegesen jelentkeznek vállalkozók, kik a fent előadott kedvezőtlen gazdasági átalakulással nem számolnak, hallatlan bérajánlatokat tesznek, csakhogy a föld, e kitűnő fejős tehén, kezükbe kerüljön, hogy abból ne csak megélhessenek, de még meg is takaríthassanak. raggal, fénnyel pásztázva, szőve : uj reménnyel nézek a jövőbe. Tündérországba röpit a lelkem s ,a diadalnak himnuszát zengem. ; . . .Im, ottkünn száll az őszi estnek árnya; kékes ködfátyolt borit a tájra. Hangulatát élvezem a csendnek —• ablakomnál hosszasan merengek. . . A ködön át valami int felém, felujongok az árnyak seregén, a ködben, mint vitorla tör elő egy fellobogó női keszkenő s amiről szőttem csodás álmokat: int egy-egy lengő hajfonat s néhány szakított illatos rózsa — a boldogságnak utravalója. Édes a tűnődés. . . Előttem áll az illatos szoba, látom, de csak a lelkem visz oda. Zongora a virágos ablak mellett, — szava tolmácsol epedő szerelmet — köröskörül minden sejtelmes vágy. . . Amott a duzzadt patyolatos ágy. —• Besuhan hozzád vágyó sóhajom, mohón tekints ki hát az ablakon, sóhajts vissza, hogy a köd hordja szét: forró szerelmünk szent költészetét. Mert.bár odakünn Őszre vált világunk, mi álmainkban kikeletbe járunk, ringó fasorban gyöngyvirág között. Az álomélet fenséges, örök !
