Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-24 / 91.szám

A drágaság. Egy ország népe zúg a hihetet len drágaság miatt a panasztól. Ez előtt négy évvel egy cudar esztendőt élt át Magyarország. Ezt az egyetlen silány esztendőt, mintha soha se birnók kiheverni. Igaz, hogy nem épen ez a silány esztendő okozta ezt az általános nagy nyomorúságot. Sok másféle tényező is járult hozzá azóta, de ez adta meg az első lökést az általános drágasághoz. A drágaság kezdetben a takarmányon kezdődött. A legelők teljesen kiszáradtak, széna, termés nem volt. A marhatartás minden mizériája egyszerre megteremtette a húsdrágaságot. Ezután országszerte elkezdődtek a sztrájkok, ami óriási mértékben járult a nyomor elősegítéséhez. A magán- és középitkezések és csaknem minden vállalat szünetelni kezdett. Senki sem merte tőkéjét vállalatba fektetni, mert a sztrájk réme minden vállalkozás felett Damokles kardjaként lebegett. Közben a marhaállományt főkép a közlegelők megszüntetése pusztította ki. A tagosítás mind szélesebb körben terjedt el s igy a falusi kisJczüs Krisztus. Nagymessze, régen, pálmás Júdeában, Egy vátesz-szemű, cingár ácslegényke, Az átkozott kor legnagyobb szegénye, Vándorbotot vön úttalan-utakra, Hogy meghódítsa az egész világot. A Jordánt lomha ólomköd takarta. Es sokan nézték az ős Libanont, Amely mögött uj Nap sugara ont Uj fényt uj kor mesés, azur-egére. Es ment, ment A vátesz-szemű, cingár ácslegényke. O volt az Ige, kit szakálas vettek Már réges-régen megjövendölének. Köréje jöttek Jóbok és Lázárok, Akik magukkal hordták rég az átkot. ^Bűnbánó latrok és Magdolnák, Kik ezer öltő nagy keservét vonták. A rongyok lompos, sánta, béna népe. És ezekkel ment, ment A vátesz-szemű, cingár ácslegényke. Ajkának nagy varázsigéi, Csoda-hangok hirdettek égi jót. Szétvert, ki szenteket is megkísérti: Bűntől mámoros ördög-légiót. S ahol eláztat bűnök permetegje, gazdák, akik eddig a közlegelőkön tartották- marháikat, elestek a könynyű tenyésztés feltételeitől s marhaállományaikat a minimumra redukálták. Igy került évenkint mindig kevesebb marha eladásra, ami természetesen nagyban fokozta a húsárakat. A tagosítás még egyre foly és a közlegelők egyre fogynak. Igy csak arra lehet kilátás, hogy a drágaság megszűnni nem fog, hanem foko zódik. A nép a kis községekben és különösen Erdélyben ösztönszerűleg érezte, hogy a tagosítás romlását okozza, de egy rosszul megcsinált törvény áldozata lett sok helyen a közérdek és néhány ember meggondolatlan önzése, a legtöbb kisgazda megélhetését tette problematikussá a tagosítás kierőszakolásával. A drágaság okaihoz tartozik még a nagy mértékben űzött közvetítés. Most már a termelő csak ritka esetben értékesiti a piacra szánt élelmi vagy más fogyasztási cikket. A mindenféle ágensek, ügynökök bejárják a falukat. Megveszik a búzát, a zabot, a fát, a csirkét, atojást, a kendert. Egyszóval mindent megvesznek, hogy aztán nagy nyereséggel a kereskedőnek adják Az ismeretlen élet-rengetegbe: Uj utat vágott kezében a kopja, S a vándorokat szent igéje óvja. Körötte zsongott és utána rebbent A föld sok gyűrött, lompos, bús szegénye. S ezekkei ment, ment A vátesz-szemű, cingár ácslegényke. S a népek ajkán merészen, kavartan, Fölzúg sirámban, lelkesült szavakban: „O a Messiás, a zsidók királya!" A nép akarja. Az kívánja. De a Szanhedrin valamit susog . . . Es szétfutnak a lompos koldusok. És megkötik az ácslegény kezét. És követik a nép „feszítsd meg"-ét. A csőcselék vad, harsogó szavára, Önmaga vitte fel a Golgotára Trótiját: a keresztet, amelyen meghalt, Mint vátesz-szemű, cingár ácslegényke. De mint Isten: örökké tart élte. Drozdy Győző. j\ Kaszinó dicsérete.*) Kedves Margit! Még az angol kisasszonyok zárdájában megígértük egymásnak, hogy életünk min*) Felolvasta a szerző f. hó 16-án a Kaszinó javára tartott estélyen Köbölkuton. el, vagy tán még előbb egy más közvetítőnek, úgy, hogy mire piacra kerül a tojás, a csirke, vagy a krumpli, már a negyedik kézből kénytelen megvenni a fogyasztó hihetetlen drágán, mert hiszen valamennyi közvetítő kivette már belőle a nyereségét. De a drágaságot még mesterségesen is fokozzák. Kartellt kötnek a fakereskedők, kartellt kötnek a kofák, kartellt köt minden elárusító, hogy a nyomorult fogyasztókat annál jobban zsarolhassák. Mindennek emelik az árát azon a cimen, hogy most drágaság van. Valóságos uzsora, szennyes lelkű uzsora folyik mindenütt, ami ellen a nagy fogyasztó közönséget sem az állam, sem a hatóságok nem védelmezik. Ez ellen a kizsákmányolás ellen az iparos, a kereskedő, a vendéglős, a munkás, a napszámos a hordár, a favágó mind védekezhetik valamennyire, mert valamennyi, hódolva a divatnak, drágábban adja a munkáját, az áruját s igy mig egyfelől őtet zsákmányolják, addig másfelől ő maga is zsákmányolhat. De mit csináljon az a nagy osztály, amely hivatalokban görnyedez napestig és ma is csaknem azokden fontos mozzanatáról, de kiváltkép házasságunkban felmerülő kiváló jelentőségű eseményekről egymást kimerítően fogjuk értesíteni, hogy egymás örömét és bánatát, nemcsak a zárdában, hanem az életben is megfogjuk osztani, és soha meg nem szűnő barátság fog bennünket mindig összefűzni. A sors, vagy a Gondviselés ugy akarta, hogy én előbb lépjek ki a szülői házból az életbe, s már hét hónap óta hordom Hymen rózsaláncait; mig te kedves Margit, csak most készülsz myrthussal övezni tiszta ragyogású homlokodat, s igy ha Ígéretemhez hű akarok maradni, reám hárul a kötelesség, hogy házasságunk eddigi történetét veled közöljem, hogy abból tanúságot meríthess, saját okulásodra. Hogy miként ismerkedtem meg Aladárral, hol és mily körülmények között találkoztunk először, mikor voltunk együtt először táncestélyen, mikor látogatott meg bennünket először, s milyen volt az az ünnepélyes pillanat, midőn kezemet megkérte, mindez csak álom képnek tűnik fel már előttem, s ezeknek hosszas leírásába nem akarok bocsájtkozni, elég ha kiemelem, hogy frigyünk kiinduló pontja : a legtisztább és legideálisabb szerelem volt, s igy biztos alapra van épitve, melyet sem a szerencse forgandósága, sem a véletlen meg nem ingathat, mert nem muló szeszély, vagy pillanatnyi kedvtelés hozta ból a számlált fillérekből kell, hogy tengődjék, amiből ezelőtt 20—25 évvel élt, amikor még csak féláron kapott mindent, amire életfenntartásához szüksége van. A nyomorult tisztviselő hiába kér, hiába zörget. A kistisztviselőnek 240 korona házbére van akkor, amikor a háziurak a drágaság cime alatt a lakásokat felemelik. És e rettenetes helyzeten senki sem tud segiteni. Egyetlen segítség ma csak abból állhat, ha minden fölösleges kiadástól szigorúan óvakodunk. A ruha, csak a legszükségesebb ; a koszt, csak ami az egészséget biztosítja — több nem lehet. Minden luxuskiadást óvatosan kerülni kell s minden helyet, ahol fölösleges kiadások merülhetnek fel, szintén el kell kerülni. Különben mathematikai pontossággal ma-holnap akkora proletáris osztállyal kell az államnak és városoknak szembekerülni, ami okvetlenül társadalmi felforduláshoz vezet. De addig is az ország kormányának, a városi és vármegyei hatóságoknak gondoskodás tárgyává kell tenni a tarthatlan állapotokat. Nemcsak a nagy politikának, de a társadalomnak is vannak égő sebei. Meg kell ezt azt létre, hanem két szerető sziv Összedobbanása ... Hisz tudod hogyan olvastuk együtt Kisfaludi könyvében: „Szeretni és viszont szerettetni, két szívnek eggyé lehetni, ennél már feljebb nem hág, az emberi boldogság!" Vagy báró Eötvös József könjrvében : „Oh mig a szerelmet nem ismered, mig szived egy' képpel csordultig el nem telt, ugy, hogy benne kívüle más már helyet nem talál, addig ne átkozd emberi sorsodat, mert nem tudod mily boldogságot találhatsz benne !" Ilyen volt a mi házasságunk kiinduló pontja.. . S midőn az egyház reánk adta áldását, s útra kelve Italia örökké kék ege alatt a suttogó tenger partjain andalogtunk : magunkban éreztük az egész világ boldogságát, s e boldogságunkban keblünkre, szivünkre öleltük volna az egész világot; mert oly telve volt szivünk boldogsággal, hogy mindenkinek óhajtottunk abból juttatni ... Én voltam férjemnek mindené s ő volt az én mindenem, szerelmem, lelkem, életem Utazásunkból visszatérve kedves kis fészek várt bennünket, melyet a szülői szeretet gondos keze készített számunkra. A poesis után következett a komoly élet és munkásság. De ne hidd kedves Margitom, hogy ez talán zord, kietlen és sivár volt, oh nem, bearanyozta annak minden mozzanatát a mi szerelmünk,tündöklő