Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-10 / 87.szám

A budapesti központi papnövelde új kormányzója. Esztergom, november 7. A budapesti központi papnövelde Esztergom érdekkörén messze kivül esik. Ha mégis új kormányzójának kinevezésével foglalkozunk, ez érthető, mert a legfelsőbb kegy egy olyan férfiúra esett ez alkalommal, akit magunkénak vallunk, s ez: dr. Walter Gyula. Magunkénak valljuk, bárha bölcsőjét nem itt ringatták. Hivatása, pályája a Pázmányok ősi fészkéhez bilincselték, mely kapcsot még szorosabbra fűzött az a tisztelet, szeretet, mely őt mindenkor és mindnyájunk által övezte. A kinevezés hire méltán keltett még a társadalom alsóbb osztályainál is igaz örömet, — mert sem társadalmi, sem felekezeti válaszfalak a szeretet egységét meg nem osztották. De csak pillanatnyi ez az öröm, mert túlszárnyalta azt annak a pótolhatlan veszteségnek fájó tudata, mely távozása hirének nyomdokában jár. És méltán ! Mert társadalmunk, közéletünk benne egy oly oszlopos tagját, fáradhatatlan harcosát veszti, kit nem a szereplési vágy, hanem mindenkor a tettre készség szólított a cselekvésre. Esztergom és Vidéke" tárcája Irada, én resignálok. JLányságod _ tiszta, s%ü\i diadémja tPatyolatos, szeplőtelen. Ó^í/s/a/mzí íf\old sugaráBól fonia JUanios, tömjénes, kenetes ke^em. J^r any ködös, fefiér hegyekre Oltárt emeltem esdekelve. 9$Cágtyára tettem lantomat : cCégyen az néked tiszta áldozat. (£yémánts\ikrás, Bengal-, opáls^in lángok Bfirdeiték: pusztulnak a 9$Cessiások. 3 a dal-máglya füstjét vadul kavarva Szilaj sietek döntötték az avarra. j^ldo^atomat megvetetted. S^ent a te akaratod, Sátványass^pny. iPanas^ ajkamról sohase fakadjon. (be vagy csak a Boldog, 9$Cerf es^ed van — és bohó szived nincsen. Sngem meg épen s^ivvet vert meg ^sten. S)e ne sajnálj, kértek, Stdíert ha még nem tudtad, tudd meg most Hosszúra nyúlnék felsorolni azon adatokat, melyek bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy mily hasznos, munkás és tevékeny tagja volt társadalmunknak, és mily önzetlen előharcosa a közjónak. Társadalmi szereplése a nyolcvanas évek derekán vette kezdetét, midőn a Kereskedő Ifjak Egyesületének bizalma annak élére állította. Hasznos működését azzal kezdette az egyesület életében, hogy szervezte az esti tanfolyamokat, amelyek az ifjaknak bő alkalmat nyújtottak a reális ismeretek elsajátítására. Emberbaráti szeretetének fényes bizonyítékát a kilencvenes évek elején adta, midőn a törvény alapján megalakította és tényleges működésbe hozta a Betegsegelyzo Pénztárt, amiért a munkásnép ezrei áldják hálatelt szívvel. Hogy mily fáradhatatlan igyekezettel és meleg ügyszeretettel áldozta fel munkásságát ezen intézménynek, bizonyítja az, hogy a Pénztár országos tekintélyre tett szert, mely országos elismerést mintaszerű szervezettségével, ügyvitelének kiváló pontosságával vivta ki magának. Az Esztergommegyei Párkányi Takarékpénztár mintegy öt évvel ezVité^nék,. szentnek, nagynak, szertelennek, dacosnak, Búsnak, vignak, hős-Borúsnak, fatálra késinek — de mindig Süsükének teremtett az minden lantost. 9$£enj. őn is megyek. <?s visszaadom 9$üf imádtam s^en/ ruöin-hajnalokon cßeanyságodnak patyolatOs, Szeplőtlen, tiszta, S^Ä^Z diadémjáf, 9$tit ezüslátmú hotdsugárSót font ^más, tömjénes, kenetes poétád. {Bár nem mondhatok le rólad, én szegény, — 9$Tert nem vagy az enyém. SDe gyúrd porßa, mit adtam a rÓ7sát. (batálok én, ki felkísér JL golgotára: mater doforózáfDrozdy Győző. Két asszony. Irta : Hesperus. Mint mikor egy szép asszony kacérkodik velünk: olyan ez a november. A nap aranysugara hull és mi reszketünk. Jönnek a kcszénszámlák. A forró rumos feketék, teák. S aki teheti, felhúzza, a melegebb átmeneti kabátját. S akinek a bőelőtt állította élére, melynek fellendítésében, jelentékeny része van. Midőn a Hercegprímás és a város áldozatkészsége a szenvedő emberiségnek hajlékot emelt, Walter Gyula volt az, kire a Kolos kórház épitőbizottságának vezetését a képviselőtestület bizta, melynek diszes kápolnája, egészben az ő fáradozásának eredménye. Nagy része volt a Történelmi és Régészeti Társulat megalapításában. Mindig fáljalta, hogy az az egyesület, amely Esztergomban különösen hasznos, és tekintve azt a történeti homályt, amely városunk és megyénk múltját még mindig körülburkolja, szükséges munkát végezhetne, nem fejthet ki eléggé serény tevékenységet. A Katholikus Körnek megalapítása óta legmunkásabb tagjai najc egyike. Ott állott 1891. március havában bölcsőjénél. Legelső titkára ő volt. Közel tíz év óta pedig alelnöke, ki nem ritkán látható a kör felolvasó asztalánál és tevékeny részt kér minden nevezetesebb ünnepségnél. Társadalmi, közéleti téren kifejtett tevékenységének minden mozzanatát felsorolni, irodalmi munkásságát ismertetni, nem célunk, rét nem csiklandozza a kályhák hő sugara: még az aranyból készitett luxus-fogát is a zálogba vágja. Csak melegen lehessen, És a költők ajkán a hajnali dérben sem fagy meg a nóta. Elég nagy comédie larmöyante ez :" de magával hozza az idő. Ilyenkor jobb világ köszönt szegényekre. Meghívják jourpriékre fölolvasást tartani. Ho! aztán elszeretik rendesen mások az ideáljaikat. Kárpótlásul azonban katalógusba foglalják halhatatlanságukat. S ez elég szegényeknek. írnak tovább verseket a régihez, a „ perdu "-hez. S azok uj ideálok ölében ásítva susogják A holló refrainjét. — Soha, soha, sohasem. Aztán, amint beljebb cammogunk a saisonba: elbeszélik keservüket mindenkinek, aki meghallgatja. Ime : Sajgó Talabér is költő volt. Csalódott, alkonyat-imádó, bús álmok halovány Lázárja. Sok verset irt — de mind szerelmeset. S> nem vádolhatjuk Sajgó Talabért, hogy csakis üzletből verselt volna. Hát ez a Sajgó Talabér találkozott egy fővárosi lap szerkesztőségében egy Írónővel. Akinek hires és jólkereső volt már a pennája. És ez a pourparler folyt le köztük : valamint nem célunk foglalkozni azon nem csekély munkásságával, amit a fővárosban székelő közhasznú intézmények életében fejt ki. Azok némelyikét óhajtottuk csupán ismertetni, melyek városunk társadalmához, közéletéhez, érdekéhez fűződnek, melyek között — bár annak országos jellegét nem tagadhatjuk — az elsők között áll a Tanitói Árvaház. Ennek ügyét különös hévvel, odaadással munkálja, annak .létesítése különösen szivén fekszik, s az ő nevéhez fűződik. Miőta, 1897-ben, az „Országos Kath. Segélyalap" elnöke, mindenkor legiorróbb óhaja volt, hogy az árvaházat létesíthesse. Célja megvalósítására országos mozgalmat indított és minden igyekezettel arra törekszik, hogy azt a magasztos rendeltetésű intézményt városunkban, és minél rövidebb idő alatt létesíthesse, felállíthassa. S ha már most ezek után megismételjük azt, hogy a kinevezése feletti Örömet elnyomja az elvesztése feletti őszinte sajnálat, nem az udvariaskodás üres formájának hódolunk, hanem az érvek súlyával nehezedő valót keltjük sorainkban visszhangra. —a. írónő: Talabér, maga szamár. Sajgó: Én szamár vagyok ? írónő: Igen, igen: hogy irhát a XX. században, az ultramodernizmusok korában szerelmes verset valaki, mint azt maga teszi ? • Sajgó: Bocsánat, mester-asszony, ez csak azt bizonyítja, hogy szerelmes vagyok, de semmiesetre sem azt, hogy szamár. írónő: No és ez jelent egyebet ? Sajgó: Hogy-hogy : hát talán a szerelem az ésszel inkompatibilis ? írónő: Természetes. Okos ember sohasem lehet szerelmes. A pozitív, hús-szerelem egészen más. Az emberi, szükséges dolog. Hanem zengő, muzsikás rímekben, hamis skálákban émelygő, ósdi, trubadurmódra jajongni egy leányért, csupán egy leányért, sőt annak egy tekintetéért: hát mi ez, ha nem őrültség ? Megérdemelnék önök a pszichiáterek kezelését. Hiszen maguk előtt a világ. Válogathatnak a lányok között, mint tót a vadkörtében. Tiznek-tizenötnek élvezhetik a csókját, a szeretetét. De nem ám azt a köd-szerelmet, amit valamelyik ostoba ősünk „ideálizmus"-nak keresztelt. Kinek a fenének kell manap ilyesmi ? Kinek a fenének kellenek szerelmes versek ? Sajgó: De mester-asszony, gondolja