Esztergom és Vidéke, 1907

1907-11-07 / 86.szám

A polgári egyesület kettős ünnepélye. Imre napja. Képleleplezés. Nagy számban lévő egyesületünk között a Polgári Egyesület egyike azon keveseknek, melyek csendben, zajtalanul, de annál eredményesebben haladnak a kitűzött cél felé. A Polgári Egyesület nemes célja a polgári erények ébrentartása, megőrzése. Eszköze; a társadalmi tényezők csoportosítása, egybevonása, minden szép és jó eszme megvalósítására, mely szolgálni van hivatva a haza, a város, a polgárok összeségének a szó nemesebb értelmében vett érdekeit. Midőn nevezett egyesület Imre napjának megülését évekkel ezelőtt meghonosította, tette ezt azért, hogy demonstrálja, megújítsa a polgárok bizalmának azt a megnyilatkozását, mely a város jelenlegi fejét, vezetőjét, a polgármesteri székbe ültette, mely ünnepélyt kedvesebbé, emlékezetesebbé azáltarszokott tenni, hogy az ünnepléssel egybe szokta kapcsolni a szegény gyermekek felruházását. Rendesen 14 — 15 szegénysorsú iskolás gyermeket lát el e napon fejtől talpig meleg, téli ruhával. Ez évben kettős ünnepe volt az egyesületnek. Megülte a polgárok bizalmasának -névünnepét, és egyben leleplezte diszelnökének: Frey Ferencnek, az egyesületi helyiség részére festett életnagyságú arcképét, ami az érdem jutalmazása mellett, hogy ugy mondjuk, bizonyos k.iengesztelődési actus jelleget viselt magán. Régóta nem volt az egyesületnek oly látogatott és sikerült ünnepsége, estéje, mint a hétfői, melynek glorificitiójában polgármesmesterünk és Frey Ferenc osztoztak. Emelte az ünnepség fényét főispánunknak, Gyapay Pálnak és országgyűlési képviselőnknek, dr. Kmety Károlynak megjelenése, legszebb leányt e földön, akinek szeme

5

, lángra lobbantották a lelkem mélyén szunnyadó szikrát! Szerelmes vagyok 1 Kimondhatatlanul szerelmes! ! Ma délután 4 órától a szivem teli van vággyal, örömmel, lelkesedéssel, szerelemmel és boldogsággal ! Rettenetes ez az állapot. Mintha a szférák muzsikája zsongana titokzatos, bűvös, misztikus, varázsos, andalító szerelmi nótákat . . . Mintha habos bárányfelhőkön angyalokkal csókolódznám . . . Ildikó gyönyörű leány. Fekete selymes hajából font hálót, mellyel megfogott. Szemei tüzében benne rezg Mekka minden varázsa, delejessége: ez gyújtotta fel szerelmem szövétnekét! Ajakán a disz: egy lukacska — verem, melybe beleestem s hangja sziréndal, mellyel elbűvölt, hogy rohanjak utána ismeretlen vizeken . . . És én megyek utána. Huncut, jellemtelen, becstelen ember leszek, ha valaha is megszűnők őt imádni . . . ! Erre esküszöm ! Tanúm rá Naplóm !! Ildikó ma jött haza a zárdából. Most végezte az első polgárit kitűnő eredménynyel! Rettenetesen okos leány. Beszéltem véle mindenről. S mikor elbúcsúztam, azt mondta : — Legyen máskor is szerencsénk. Agyő! Ebből sejthettem csak, hogy zseni. És, talán viszonozza is a szerelmem. Oly édesen mosolygott ki a kertből . . . mintha . . . mintha . . . óh, nem is tudom, mit mondjak : oly szép volt. Holnap újra találkozunk. Nővérei, akik Az estélyről szólló tudósításunk a következő. A Magyar Király szálloda barátságos terme esti fél nyolc óra tájban hétfőn már jó formán megtelt az ünneplőkkel, kik szorongva foglalták el, az elég tágasnak látszó termet. Kis vártatva megérkeztek zugó éljenek kíséretében az ünnepeltek, Vimmer Imre polgármester és Frey Ferenc, az egyesület diszelnöke, akik az asztalfőnél foglaltak helyet. Megjelent Gyapay Pál főispán és a vármegye alispánja. Örömteli meglepetést szült dr. Kmety Károly országgyűlési képviselőnek megjelenése, aki a függetlenségi és negyvennyolcas kör tisztikarának és választmányának kíséretében érkezett, akik a kevéssel előbb tartott ülésről jöttek. Szegény gyermekek felruházása. Nyolcra járt az idő, midőn hét kis leány és nyolc kis flu — elemi iskolások — vonult be a terembe Vitái István tanitó vezetésével, kiknek tolmácsa egy kis leány, majd két kis flu, hálás szívvel, örömtől sugárzó arccal üdvözölte az egyesületet és köszönte meg a nekik kiosztott ruhákat. Dr. Fehér Gyula belvárosi plébános, mint az elemi iskolák igazgatója kért szót s mondott köszönetet a mindenható szeretet, a Charitas nemes müveért a tantestület és a szülők nevében az egyesületnek, mely atyai jóságos gondoskodásával megóvta a kis gyermekeket a tél zord hidege elől, meleg, téli ruhával látta el azokat. Magasztalta a Charitast, a szeretetet, mely az igazi szabadságot, egyenlőséget termi meg. Azzal végezte szavait, hogy kívánja, miszerént kamatostul háruljanak vissza a szeretet nemes cselekedetei arra a társadalomra, mely a kicsinyeket jóindulatú gondoskodásába fogadta. Képleleplezés. Az igazgató szavainak elhangzása után Vimmer Imre polgármester emelkedett szólásra. Azzal kezdette klasszikus nyelvezetű szónoklatát a többek között, hogy habár az érdem, az elismerésre méltó tett jutalmát önmagában hordja, a polgári erények megbecsülésére a mi társadalmunk fogékony. Méltatta érdemeit Frey Ferencnek, igen csintalanok, elmennek Szölgyénbe. Óh, be boldogok leszünk . . .!! Ma nem is ettem vacsorát, oly szerelmes vagyok; pedig barátfülét főzött a mama, amiből normális viszonyok között többet eszem, mint Haematoxylusxixilibusdixikém. Én most azonnal irok verset a legelső szerelemről. Agyő, Ildikóm ! Julius i8. Ő is szeret! Szeret . . . Szeret .. . halálig!! Ma meggyőződtem róla, mikor átadtam neki a verset, mit hozzá irtam. A címe „Vén diófák." Hát igy volt: Ö benn volt a kertben, ahol tegnap, egy kettőstörzsű vén diófa alatt. Én künn, de azért beláttam. (Mert még egyelőre nem merek bemenni a kertbe, mert kitudja, hogy milyen ember a papája . . . ? Az nem tréfa !) Hát itt adtam át neki a versem, amelyet legszebb Írásommal irtam le. A hatást leírni lehetetlen ! Mikor ezt olvasta: ... És a kertnek hűs zöldjéből Reszkető tűz ég elém. . . ! O az ... I O az ...! Gyöngyszeméből Kedves mosoly száll felém . . . ! Rövidruhás, kis leányka . . . ! Barna fürtje, arca is . . . ! ! Oly csicsergő kacagása ...!!! Bogárszemü kis hamis . . . ! ! ! ! Minden gondolatjelnél és felkiáltójelnél úgy kacagott, mintha millió apró ezüstcsengetyű csilingelt-bilingelt volna . . . melyek elismeréséül örökítette meg úgymond őt az egyesület abban a képben, melynek leleplezését ünnepli. Szavai közben lehullott a képről a lepel. Frey Ferenc meghatva mondott köszönetet az őt ért kitüntetésért. Hosszú, kínos szenvedés után jobblétre ébred úgymond ma, midőn a polgárság ragaszkodásának, szeretetének megbecsülhetetlenül drága megnyilatkozását látja. Mégis, midőn e pillanatban fájón édes emlékek ébrednek fel lelkében a múltból, felteszi a kérdést, megérdemelte-e ezt a kitüntetést ? Igen ! Igen! zúgott fel egyhangú lelkesedéssel. A jóságos, a szeretetteljes tekintetekből —; folytatta szavait — azt olvassa ki, hogy az a régi barátság, tisztelet, mely őt a polgárok részéről övezte, még él azok szivében. Elmondott életéből egy epizódot, melynek konklúziójából levonva azzal a kijelentéssel végezte szavait, hogy ha tízszer lehetne élni, tízszer feláldozná életét hazájáért, a polgárságért. A bankett. Az ünnepélyes hangulat méltóságát csakhamar kedélyessé varázsolta a párolt marhanyelv, majd a többi fogas felszolgálása. Megkezdődött a vacsora, fűszerezve a szónoklatok szép és oly nagyszámú gyöngyeivel, amilyenben részünk már rég volt. Frey Ferenc, mint a polgári egyesület diszelnöke, az egyesület két illusztris vendégét, Gyapay Pál főispánt és dr. Kmety Károly országgyűlési képviselőt köszöntötte fel. Dóczy Ferenc elnök a polgárok ragaszkodásának, tiszteletének és szeretetének szóvirágaiból font koszorújával ékesítette Vimmer Imre polgármestert. Éltette őt névünnepe alkalmából. Dr, Fehér Gyula a nemzeti kormány bizalmasát, a főispánt köszöntötte, aki keresi az érintkezést a polgárokkal s akinek igazi nagyságát, ezen érintkezés adja meg. Vimmer Imre polgármester mondott ezután köszönetet az őt ért kitüntetésért, azokért a magasztaló szavakért, melyekkel az előző szónokok őt illették. Dr. Kmety Károly Frey Ferencről, mint És közbe-közbe feltekintett néha rám, ábrándos, tüzes, fekete szemeivel . . . Megbabonázott teljesen. . . Szeret! Tudom, érzem ! Szeretnie muszáj ! Azért nem akarta visszaadni a versem. Ám ráesküdött, hogy nem mutatja meg se az Húsnak, se az Ancinak. Mert hát azok még kicsinyek s az ilyesmit még nem értik meg, aztán utóbb kifecsegnék. .. Különösen az Anci, aki még a kerítésen is átugrik. Tegnap is oly illetlenül ült. . . Boldog vagyok teljesen. Szeretjük egymást. O is szeret. Láttam a szeméből. Mert hát a lószőrös kucsmában voltam, meg a nagy, fehér leánycsalogató nyakkendőmben. Mjnden jól ment, csak már nem tudtam oly sokat beszélni, mint tegnap. Hanem ezen segítek. Irok fel még itthon témákat a mandsettámra (mert most mindig hordok !) és ott titokban leolvasom. Felirom Dante és Beatrice szerelmét ; az évszámokat különösen ; meg sok mást. És elmesélem Neki. Agyő Ildikóm ! N. b. Megjegyzem még, hogy holnap belekezdek egy regény Írásába. Az lesz a címe, hogy : Ildikó. Junius ig Rettenetes állapot! Esik egész nap az eső és emiatt nem találkozhatom Ildikómmal. Már öt verset irtam az eső ellen és még most sem akar elállni, pedig addig a regényírásba sem akarok belekezdeni, mert nagyon ideges vagyok. Szegény Haematoxylusxixilibusdíxi ugy fázik odakünn. volt ellenjelöltjéről szólva, kijelentette, hogy benne a választásnál egy tiszteletre méltó, lovagias ellenfélre talált. Brutsy János az alispánra ürítette poharát, míg Kollár Károly főispánunkat és országgyűlési képviselőnket köszöntötte fel. Gyapay Pál szóllalt ezután fel. Aggodalom és remegés fogta el úgymond midőn a főispáni székbe ült, hogy vájjon megfelel-e annak a váralkozásnak, mely nehéz feladatához fűződik. Az elmúlt másfél év után különös eredményeket felmutatni nem képes, mert azzal, mit tett, csak kötelességét teljesítette. Köszönetet mondott azokért a szép szavakért, melyekkel a felszóllalók elhalmozták. A jövő fejlődése úgymond a polgárok szivében, hazaszeretetében van letéve, s addig mig azok bizalmát birja, arra számithat, csak addig akarja a főispáni széket elfoglalva tartani. Dr. Helcz Antal nagy figyelemmel hallgatott szép beszédében annak adott kifejezést, hogy országgyűlési képviselőnk jelenléte mindenkor ünnep nekünk. Biztosította őt a választók bizalmáról, s e bizalmat adja névnapi ajándékul Kmetynek, ki szintén hétfőn ülte névünnepét. Dr Kmety Károly érdekes felszólalásában kijelentette, hogy ő külön társadalmi és külön politikai morált nem ismer. Tántorithatlan törekvése, a morált a politikában meghonosítani. Dr. Perényi Kálmán a polgármestert éltette. Kollár Károly az egyesület érdemes és fáradhatlan elnökét, Dóczy Ferencet köszöntötte fel, méltatva egyben annak a közügyek terén szerzett egyéb érdemeit is. Gyapay Pál főispán azzal kezdette szavait, hogy a zöld asztalnál egyetért az alispánnal, a fehérnél azonban nem, . mert nem osztja azon állítását, hogy stréberek vagyunk, mivel az, mit az alispán ezzel a jelzővel illetett, jogos küzdelem, jogos magánérdeke az embernek, ki vele született jógánál fogva van hivatva arra, hogy előbbre menni, létét biztositani törekedjék. Beszéde fonalát azzal fejezte be, hogy poharát arra ürítette, aki városunkban 'azt a csemetét ültette, melynek ma, Junius 20. Szent Kleofás, még mindig esik az eső. Junius 21. Ma vasárnap van és az eső még folyton hull-hull. A lelkem kikiszáll arra fölfelé . . . mint Noé bárkája hollója : de csak nem talál zöld ágra . . . Rettenetes! Talán már el is feledt azóta Ildikó. . .! Junius 22. Na, végre elállt az eső, de a sár nagy, amit semmibe sem vettem. Fenn voltam Ildikónál, hanem nem beszélhettem vele, mert már otthon voltak nővérei. Kételkedni kezdek Ildikóban. Megszegte volna esküjét . . . ? Mert azt mutatja azon körülmény, hogy az Anci bmn, a gazok közt, hamis páthosszal szavalta versem. S Ildikó csak a filagóriából fogadta el a köszönésem. Nem mert kijönni, bántotta a lelkiismerete, hogy megmutatta a verset másnak is. Pedig megint hoztam neki verset. Nagyon szomorú vagyok. Mi lett Ildikóval . . . ? Búj előlem! ! Óh, Istenem, jó Istenem, hát ily rövid lenne boldogságom . . . ? Ez a pár nap lenne csak egész életemben boldog . . . ? Mert én másra soha-soha nem is gondolok, nem is nézek, mint Ildikóra. A verset odaadtam Ancikának, hogy juttassa Ildikóhoz. Ilyen állapotban nem merek belefogni a regénybe sem. Agyő Ildikó! Augusztus 3. Iszonyatos! Mindennek