Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-31 / 84.szám

legnagyobb hozadékát felszínre hozni tudja, kinek igényei leszállanak földje jövedelméhez, a versenyt szintén ki birja állani. A közép birtokos azonban, kinek igényei társadalmi helyzetéhez és műveltségi fokához képest egyenlők a nagybirtokoséval, ki kénytelen földjét fizetett munkásokkal és tiszt-tartásával műveltetni, a harcban elesik. A mezőgazdaságban a létért való küzdelemnek e harca egyíorma szabályok szerint vívódik meg egész Európában s tényleg egyre pusztul egész Európában a közép birtokos. Ez a pazarlásáért annyiszor megrótt gentrynk pusztulásának is oka! Nem a megszokott jólétnek, vendéglátásnak, nemes közszereplésnek költekezései tették tönkre ami derék gentry osztályunkat, hanem ez a kérlelhetetlen gazdasági törvény. A gentry legíölebb abban hibás, hogy nem vette észre idejekorán a változó gazdasági viszonyokat, vakon hitt e változások muló voltában s a szebb jövő reményében megtartotta ősi szokásait s e közben a maga és a nemzet, kárára elpusztult. E végzetes közgazdasági harcban siessünk legalább a szorongatott, de ellenállani tudó paraszt osztály védelmére s szaporítsuk annak harcosait. Vásároljon meg az állam minden eladásra kerülő birtokot s juttassa azt haszon nélkül, a járadék-elv alapján, megbízható kisbirtokosok kezére, vagy közvetítse legalább is a megvételt és eladást. Ez a helyesen alkalmazott parcellázás a leghelyesebb telepítés is s a mellett okos nemzeti politika. A birtokot nyert földműves nép a nagy alföldi városokból szétoszlik az uj telepekre, kicsiny falvakat aíkot, közelsége folytán jobban tudja művelni földjét, több munkáskéz talál foglalkozást s erősbödik, gazdagodik a nép s erősbödése a magyar nemzetnek erősbödése is. A vagyon megoszlásnak e módja nem támadás a nagybirtok ellen. Arra nincs is szükség. A nagybirtoknak is meg van a maga nagy közgazdasági jelentősége, vezérszerepre hivatott az a közgazdaságban, legalkalmasabb tényező az esetleg szükséges nemzeti erőkifejtésében s kristaBeugrottak egy csónakba. Senkise látta őket. Eveztek a holt után s a részeg színésznő káromkodott. Végre megpillantottak egy 'fekete pontot a szürke vizén. Dolgoznia kellett Lenke3'nek, hogy nagyon el ne vigye előlük az ár. — Valami asszony-féle — mondta a színésznő. És odaértek. Lenkey megfogta a holt karját. A csónak majd fel fordult. A részeg szinésznő sikoltott, de Lenkey nem engedett. Beemelte az asszonyt. Hasra fektette, hogy kijojön a száján a viz. És evezett kifelé. A parton kihúzta hosszú, . fekete hajánál fogva Lenkey és kijött a szinésznő is. — Ni, valami előkelő úriasszony lehet — szólt a szinésznő — mily sok aranyja van. Nem ismerjük ? És Lenkey gyújtott egy szál gyufát. Megfordította az asszonyt. Nézték kíváncsian mind a ketten. Az asszony még nem halt meg végleg. Mozgott. — A feleségem ! Kiáltott Lenkey. — Pszt. Hallgass. Légy óvatos. Más mód nincs : minket senki se látott, hát tegyük vissza a vízbe. lizáló központja az állami vagyonosodásnak. Nemzetgazdasági szempontból a nagy földbirtoknakhelytelen volta csak ott kezdődik, midőn terjeszkedése a kisbirtokok hátrányára fejlődik, midőn ott foglal tért, hol a nemzeti vagyon a legkisebb megoszlásban is termelésre képes, mint például a jó termő földü alföldön, a Dunántúl s midőn terjeszkedésével elvonja a lehetőséget arra, hogy azok is jussanak a föld birtokához, kiket életsorsuk a föld művelésére, az abból való megélésre utal. Akisbirtokok szaporításának ajánlott módja a vagyon megoszlás kínálkozó alkalmaira szorítkozik s e mód — körültekintő gondossággal és buzgalommal végrehajtva — alkalmas a törvényes állapotok fenntartása mellett a vagyon egyezés munkájában a szükséges átmenet megteremtésére. A javak egyenlősítése pedig — mondja Laveleye : „A szocializmus keletkezése és veszélyei" cimü munkájában — az egyedüli módja az egyenetlenség meggátlásának. K HÍREK. Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékesítik a temetőket. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szálianak az elköltözött felé, akinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület a halottakra való méla emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdődetegeknek. A halott nevében, akinek sirja koszorúval ékesedik majd, — csak egy virágszálat kér a halál pitvarában lévők élete megmentésére. Közel 80.000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek igéri visszaadni az életét, ha mindenki, aki a napokban koszorút vesz, csak egy virágszállal kevesebbet köt — No segits — szólt Lenkey. És megfogták az asszonyt. A szinésznő gyorsan levette nyakáról a láncos órát és eg}' nagyot rúgott az asszonyon, hogy beljebb menjen a folyóba. Aztán nyakára akasztotta a nagy aranyláncot. Az órát az övébe gyugta. Eveztek felfelé. Visszamentek a verendára. Uj pezsgős üvegeket nyitottak és ittak. A szinésznő igazgatta nyakán a láncot. Mindig közelebb bujt Lenkeyhez. Hozzásimult. Átölelte és azt mondta. — Félek. Lenkey részegen bólintott egyet a fejével. Elaludt. Messze, túl a kék ködökön kísérteties lila fénybe olvadt a Duna. És a részeg szinésznő egy fekete alakot látott kibukni a vizből, aki megfenyegette. Összeborzadt: — Lenkey, Lenkey, kelj fel. És ne, tedd el ezt a láncot. Én nagyon félek tőle. Jaj, jaj. Én igen-igen félek tőle . . . Ne. Ne ! koszorújába s ezt az egy zirágszál árát az egyesületnek elküldi. Moritori vos salutant. A haldoklók szóllitanak. Legyen a sirok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb ; égjen egy méccsel a sírokon kevesebb és ennek árából ki fog gyúlni egy pislogó élet. Esdve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, árváknak, ügyefogyottaknak könnyei felszáritására. Aki ezt megteszi, akinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, aki egy ujonan létesítendő szegénysorsu tüdőbetegeket gyógy itó népszanatóriumának építési tőkéje gyarapítására halottak napja alkalmából adományát eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bízó hittel és reménységgel. A József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület. Budapest, Lónyai utca 47. Százezrek kapták meg az egyesületnek egy kis füzetét. Ebben a füzetben foglaltatik az adakozásra való fölhívás és mellékelve csatoltatott egy posta befizetési lap. A füzet értékes, tömören megirt ismereteket is közöl a nemzetpusztitó baj, a tüdővész ellen való védekezésről. Olvassa el mindenki ezt a kis füzetet és adja oda másnak is elolvasásra. A füzetke utolsó lapja a belügyminiszter engedélyé: vei gyűjtő lapot tartalmaz az irgalom adományok összegyűjtésére. Aki az ezzel járó fáradságot nem sajnálja, könyörületnek és irgalmasság érzetének adja szép bizonyságát. Aki pedig lapunk utján vesz tudomást a jóravaló egyesület szándékáról, az a jó sziv küldje el közvetlenül Istennek tetsző adományát. Megjegyezzük, hogy az egyesület minden hozzáküldött adományt lapjában, a Szanatóriumi Lapokban nyugtáz. A legmelegebben ajánljuk, az egyesület nemes céljait közönségünk legteljesebb figyelmébe és pártfogásába. Adományokat lapunk is elfogad és nyilvánosan nyugtáz. — A hercegprímás pásztorlevele. Vaszary Kolos hercegprímás pásztorlevelet adott ki, a melyben első sorban Szent Erzsébet jubileumának megünnepléséről szól a papsághoz. A pápa ez alkalomból a magyar püspöki karhoz apostoli iratot intézett, a melyben kegyesen emlékezik meg az ünnepről és apostoli áldását küldi a papságnak és az egész magyar népnek. Örömmel veszi tudomásul, hogy az ünnep rendezésében nemcsak a keresztény szeretet müveiben kiváló érdemeket szerzett királyi hercegasszony vett részt, hanem, hogy — a mire eddig nincs . példa — maga az ^apostoli király vállalta el a fő pártfogást és védelmet. Szent Erzsébet erényeiről szólva, kiemeli, hogy Türingia megismerte benne az erős asszonyt, a kinek képét a szentírás megrajzolja, a ki szüzeknek, hitveseknek, özvegyeknek egyaránt eszményképe lehet. A pápa végül fölhatalmazza Magyarország összes püspökeit, a kik az ünnep napján misét mondanak, hogy a mise végén apostoli áldást oszthassanak. A hercegprímás pásztorlevelében, a pápai apostoli irat ismertetése után, az ünnep templomi része dolgában tett intézkedéseket és meghagyja, hogy november 17-én a főegyházmegye minden templomában gyűjtsenek a Pozsonyban felállítandó katholikus gyermekotthon céljaira. — Kmety Kossuth mellett, A függetlenségi és 48-as pártnak hétfőn tartott értekezletén napirend előtt városunk agilis és nagytudású országgyűlési képviselője, dr. Kmety Károly a pártból való kilépések dolgában szólalva fel, elitélte azt a vádaskodást, mellyel a kilépők Kossuth Ferenc ellen fordulnak, egyben pedig indítványozta, hogy az elnökség kéressék fel, hogy a betegen fekvő vezérnél tolmácsolja az értekezlet változatlan bizalmát, ragaszkodásának érzelmeit és fejezze ki ama kérését is, hogy a méltatlan bántalmakat csupán való értékük szerint mérve, nem csökkenő eréllyel és buzgalommal haladjon nehéz utján, melyen a nemzet tisztelete és hálája követendi ; ama magyar nemzeté, amelynek elfogulatlan közvéleménye szerint Kossuth Ferenc eddigi működése teljesen méltó a nagy névhez, melynek örök dicsőségét a történelem, a hagyomány és máris félszáz ércszobor hirdeti e hazában ; teljesen méltó Kossuth Lajos nevéhez, melyet ragyogó nymbuszában föntartani és öregbíteni elsősorban Kossuth Ferencnek jutott nemzeti missió és terhes örökség gyanánt. Az értekezlet az idéztünk indítványt egyhangú lelkesedéssel tette magáévá s fogadta el. — Imre napja* A Polgári Egyesület november hó 4-én esti fél 8 órakor a Magyar Király nagytermében polgármesterünk névünnepe alkalmából társas vacsorát rendez, mely alkalommal 15 szegénysorsu gyermeket fognak felruházni. — Kép leleplezés- A Polgári Egyesület november negyedikén leplezi le diszelnökének, Frey Ferencnek arcképét, melyet az egyesület, helyisége" részére • életnagyságban festetett meg. — Á katonai barakk-tábor ügye a pénzügyi bizottságban, A pénzügyi bizottság tegnap délután ülést tartott, melyen a városunk határában épitendő katonai barakk-tábor ügye került szőnyegre. Örvendetesen vette a bizottság tudomásul a polgármester és a főügyész jelentését, a Pozsonyban, a hadtestparancsnokságnál tartott értekezlet eredményére vonatkozólag. — Iskolaszéki Ölés volt kedden délután, melyen a tanitók dijlevelei állapíttattak meg az uj fizetési rendezésre való tekintettel, majd özv. Midler Rezsőné tanítónőnek, betegségére való tekintettel, február végéig szabadság adatott, mely idő alatt nevezett tanítónőt Bleszl Margit tanítónő fogja helyettesíteni. — Halálozás. Egy, a munka szeretetében példás férfiú hunyta le örökre szemeit — irja tudositónk — Süttőn, és halálával vigasztalhatatlant gyászba borította rajongásig szeretett családját. Ez a nemes lelkű férfi: Holdampf Gusztáv, süttői vendéglős. Halálával gyászba borította a vigasztalhatatlan családon kivül kiterjedt rokonságát. Ismerősei megdöbbenve értesültek e közszeretetben és tiszteletben állott egyén hirtelen haláláról. Aránylag rövid, hisz mindössze 49 éves volt, életét a munka és becsületesség jegyében töltötte el, és a megfeszített munka volt halálának oka. Egy kisebb fokú tüdőgyulladás lázát fizikuma nem birta legyűrni és sziv billentyű bénulás nyitott utat nemes lelkének az Ég felé. Halála még legtávolabbi ismerősét is megrendítette, ebben leli magyarázatát az is, hogy utolsó útjára több ezerre menő helybeli és vidéki közönség kisérte. Emléke, melyet szivjósága, páratlan szeretete teremtett, örökké élni fog. A lángolón szeretett atya, a hűséges férj s a legigazibb jó barát, a „Jó Guszti Bácsi" nincs többé. Elköltözött oda, ahova a megdicsőült lelkek, földi fáradságos élet után pihenni jutalmukat elvenni szálianak, az örök boldogság hónába, az Ur trónusához. Haláláról a család az alábbi gyászjelentést adta ki. „Alulírottak és az egész rokonság nevében is fájdalommal megtört szívvel jelentik, hogy áldott lelkű térj, illetve édes apa, testvér, sógor és rokon Holdampf Gusztáv rövid szenvedés után, életének 49-ik, boldog házasságának 22-ik évében, folyó