Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-24 / 82.szám

uj törvény teljes ismeretéről tanúskodó tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Szokatlan időben, rendkívüli okok miatt új szervezetben tartja ma az „Esztergommegyei kerületi munkásbiztositó pénztár" a jelen közgyűlést. Méltóztatnak tudni m. t. Uraim, hogy az 1891. évi XIV. t.-c, a mely a kötelező munkás betegsegelyzo pénztár intézményét Németországból hazánkba átültette, át lőn alakítva, új alapokra fektetve, új intézkedésekkel gazdagítva. Azoknak a bő tapasztalatoknak felhasználásával és értékesítésével, amelyeket a betegsegelyzo pénztárak tizenöt évi fennállásának tartama alatt gyűjteni lehetett, megalkottatott az 1907. év. XIX. t.-c, amely az „ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosítása'" tekintetében intézkedik. Törvényhozásunknak nagy jelentőségű mozzanata volt az 1891. évi XIV. t.-c, amely Baross Gábor hatalmas szellemének soha el nem évülhető érdeme. Sokkal nagyobb jelentőségű, sokkal nagyobb horderővel biró azonban az 1907. évi XIX. t.-c, amelynek rendelkezései hivatva vannak a munkásosztály minden jogos igényét kielégíteni. Azok a különböző segélyezések, amelyek a törvény 50—68. §§-aiban felsoroltatnak, jelentékenyen nagyobbak, mint azok, amelyeket a régibb törvény nyújtott a biztosított tagok számára. Jelentékenyebbek annál is inkább, mivel csekélyebb mértékben járulnak hozzá a biztosítottak a pénztári terhek viseléséhez, mint az 1891. évi XIV. t.-c. alapján. Mig u. i. ezen törvény értelmében a munkaadók vállaira a járulékok egyharmada nehezedett; az alkalmazottak pedig kétharmadát voltak kénytelenek fizetni: addig az új törvény főelvének, a paritásnak megfelően, a 41. §. szavai szerint: „a járulékok felerészben a munkaadót, felerészben az alkalmazottat terhelik." A betegség esetén nyújtott különféle előnyök növelésénél azonban sokkal fontosabb az új törvény azon intézkedése, amelynél fogva balesetek esetére is biztosítja a munkásokat. A baleset-biztosítás kötelező kimondása által hatványozza a törvény azokat a jótéteményeket, amelyek a régibb törvény intézkedéseiből a munkásosztályra szétáradtak. Nyolcszázezer körülbelül hazánkban azoknak a munkásoknak száma, akik több-kevesebb veszéllyel összekapcsolt — I-Á! I-Á! Feltekint a nem várt hangokra s látja, hogy az ég kék mezején vadul ugrál és ordit egy nagyfülű szamár. Mintha ménykű csapott volna Bodrog Bendegúzba. Elkomolyodott. Nekirohant az álványnak. Szétdöntötte. És tombolni kezdett. Ekkor a nevetés még borzasztóbb, gúnyosabb ütemekben szállt feléje. Gondolt egyet s mint az őrült, kirohant a kertből. Azonban a dombról még egyszer visszanézett egy nagy tapsra. Látja az égen viola, sárga, vörös és istentudja hányféle színből kifestve : Olga. S benéz a kertbe. Ott látja a készülék mellet a költekező költőt. Befordult lakására. S elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Feloldott egy csomó gyufa-fejet és megitta. És Olgának a másik évben ismét sikerült egyet kiugratni partnerei közül. Kilenc év múlva végre öreg lány lett. Dühös volt és szomorú. Férjhez ment tehát utolsó partneréhez, a költekező költőhöz. ipari üzemekben foglalkoznak. Nem ritkán fordultak elő olyan szomorú esetek, hogy előreláthatlan esélyek következtében hoszszabb-rövidebb időre, olykor véglegesen hullottak ki a munkások kezeiből azok, az eszköszök, amelyek létfenntartásuk tényezőit képezték. A balesetek ezen áldozatai a legsanyarúbb körülmények közé jutottak. Nem volt intézmény, amely szerencsétlen helyzetükben segítséget nyújtott, gondjaikat könnyítette, nyomorukat enyhitette volna. Az új törvény azonban.nemcsak azokra a sebekre ügyekszik irt és balzsamot tenni, nyújtani, amelyeket a baleset köz vétlenül okozott. Nemcsak azokat a fájdalmakat törekszik csillapítani, amelyek a baleset áldozatát kínozzák. A véletlen szerencsétlenség nyomaiban jelentkező részvétreméltó viszonyok lehető orvoslására is kiterjeszti gondos figyelmét. A 71—83. §§-ok rendelkezései szerint u. i. a megkívántató orvosi kezelésen, gyógyszereken és gyógyászati segédeszközökön kivül, munkaképtelenség esetén és a munkabírás csökkenésének arányában járadékokat is biztosit a törvény a balesetet szenvedett munkás, iltetőleg neje, gyermekei, szülői, nagyszülői számára, anélkül, hogy e jótétemények ellenére a munkás hozzájárulására számitana. Ismeretes, hogy a baleset-biztosítás öszszes költségeit kizárólag a munkaadók födözik. Ha ennélfogva a kötelező baleset-biztosítás egyetlen újítása volna is az 1907. évi XIX. törvénycikknek, még abban az esetben is hálás lélekkel kellene a munkásosztálynak Ő Nmélt. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter úrra és főmunkatársára Szterényi József államtitkár úr Ő Mtgára gondolnia, akiknek tettvágyó szelleme és a munkásvilág jólétére hőn dobogó szive ezt a közegészségügyi és nemzetgazdászati áldásokra hivatott törvényt megalkotta. Hálás örömmel kell e törvényt az érdekelteknek üdvözölniük, mert csaknem kimerithetlen forrása olyan jótéteményeknek, amelyek értékét fokozza az a körülmény, hogy akkor vehetők igénybe, amikor azokat a viszonyok leginkább kívánatosakká teszik. Széles alapokra fektetett olyan szociális alkotás e törvény, amely túlnyomó részében a munkaadók áldozataiból szolgálja az alkalmazottak, a munkások nagyon fontos érdekeit. Nem lehet, nem szabad u. i. szem elől téveszteni vagy elfeledni, hogy a betegsegélyzés és balesetbiztosítás költségeit az uj törvény értelmében körülbelül 75°/

0-kal a munkaadók fedezik. Figyelembe véve a törvény kedvezményeit és a teherviselés arányait, meg vagyok győződve, hogy a munkásosztály saját jól felfogott érdekében készségesen fog közreműködni arra, hogy a törvény minden nehézség nélkül oldhassa meg azokat a valóban magasztos feladatokat, amelyeknek megvalósítására hivatva van. Annál is biztosabban reménylem, hogy e törvény végrehajtása és az általa létesített intézmény működése elé nem fognak a munkásosztály részéről akadályok gördülni, mivel a törvény által biztosított előnyök révén csakhamar belátására fog jutni annak a ténynek, hogy a törvény egyedül a munkásság javának előmozdítását célozza. Nem hallgathatom azonban el azt az aggodalmat, amelyet az általánosan ismeretes „orvoskérdés" felszínre hozatala következtében lehet táplálni. Méltóztatnak tudni m. t. uraim, hogy az orvosi szolgáltatásokat a rh. t. orvosi kar olynemű feltételekhez kötötte, amelyeket a pénztárak alig lesznek képesek teljesíteni. „Az önfentartás Ösztöne és az utódok iránt való felelősség érzete" azok az okok, amelyekre a t. orvosi kar kívánalmainak indokolásánál hivatkozni szokott. Ez az álláspont mindenesetre figyelemre méltó és méltán3>lást érdemel. Viszont azonban tekintetbe kell venni a munkásbiztositó pénztárak teherviselési képességét és azt a nagyfontosságú nemzeti érdeket, amelyet a pénztárak képviselnek és szo'gálnak. A nemzet egyik legbecsesebb, leggazdagabban gyümölcsöző tőkéjét, a munkaerőt vannak a pénztárak hivatva védeni és fentartani. A pénztárak legfőbb feladatát képezi ennélfogva, hogy a biztosítottakat kellő orvosi ellátásban részesítse, nehogy még sötétebb legyen az az egészségügyi statisztika, amelynek adatai szerint áz elhalálozók közül hazánkban csak 53 9 °/

0 részesül orvosi kezeltetés ben. Azért is mi sem kívánatosabb, mint hogy e kérdés szerencsésen megoldassék. Se az intézmény ne szenvedjen, se a t. orvosi kar jogos igényei kielégítés nélkül ne maradjanak. Pénztárunk a t. orvos urak humánus gondolkozásánál és odaadó munkásságánál fogva kifogástalan gyógykezelésben •részesíthette mindig tagjait. Erősen hiszem, hogy azok a kedvező viszonyok, melyek e tekintetben a múltban fennállottak, nem fognak változni a jövőben sem. M. T. Közgyűlés! Végállomásához érkezvén annak a tevékenységének, amelyet pénztárunk az 1891. évi XIV. t. c. értelmében kifejtett,' lehetetlen vissza nem tekinteni a lefoiyt évekre és meg nem emlékezni arról a hathatós támogatásról, amelyet azok folyama alalt több oldalról tapasztalhatni szerencsések voltunk. Forró köszönetet mondok mindenekelőtt a tek. Ipaihatóságnak sokszor tanúsított szívességéért és a m. t. iparhatósági Biztos, dr. Földváry István úrnak, aki állandóan fényes tanujeleit adta a pénztár iránt érzett meleg érdeklődésének és hathatós jóindulatának. Köszönetet mondok a m. t. orvos uraknak, az Igazgatóság és Felügyelő bizottságok m. t. tagjainak és á tisztviselői karnak. Mindannyian eléggé alig méltányolható előzékenységgel részesítették csekélységemet szakszerű és célirányos támogatásukban és odaadással mozdították elő a pénztár érdekeit. Köszönetemet fejezem ki mindazon nemeskeblű emberbarátoknak, akik a pénztárt jóakaratú érdeklődéssel és áldozatokkal támogatni méltóztattak. Midőn a sok oldalról tapasztalt becses jóindulatot és buzdító érdeklődést a jövőre is tisztelettel kérni bátorkodom, szivem mélyéből üdvözlöm a m. t. Közgyűlést és megnyitottnak nyilvánítom. A beszédet a jelenvoltak lelkesen megéljenezték. Ezután az uj törvénynek megfelelőleg a választások ejtették meg. Az igazgatóságba: Dóczy Ferenc, Draxler Alajos, Laiszky János, Mészáros József, Magyary László munkaadók", Gajda János alkalmazott. A felügyelöbizottságba: Leitgeb János, Metz Sándor munkaadók, Burány József, Krajnicker Ferenc alkalmazottak választattak meg. Az „országos pénztár

1

'' közgyűlésébe: a munkaadók képviseletében mint rendes tagok: dr. Walter Gyula és Dóczy Ferenc, az alkalmazottak részéről, mint rendes tagok: Székely Zsigmond és Zeke József; mint póttagok a munkaadók részéről : Brutsy Gyula, Magyary László Draxler Alajos, az alkalmazottak részéről : Burány József, Szalczer Miksa és Turányi György küldettek ki a közgyűlés által. A választott biróság tagjainak számát, a közgyűlés 20 rendes és 10 póttagban állapította meg és ezen tagságokra is megejtette a választást. A választások megtörténte után az elnök bejelentése és helyesen megokolt, indítványa folytan elhatározta a közgyűlés, hogy a 8400 koronát kitevő tartalék alapot házépítés céljaira gyümölcsözőleg elhelyezi. Ugyanis, a szervezetnek az uj törvény szellemében leendő továbbfejlesztése előbb utóbb szükségessé teszi a pénztárnak egy, a követelményeknek teljesen megfelelő külön épületben való elhelyezését. A napirendre kitűzött ügyek letárgyalása után dr. Földváry István iparhatósági biztos emelkedett szólásra és lendületes szavakban mondott köszönetet dr. Walter Gyula elnöknek azon önzetlen és csakis tiszta emberbaráti érzés sugalta fáradhatatlan és eredményes munkásságáért, amellyel a betegsegelyzo pénztárt 15 éves múltja alatt a jelenlegi megerősödött szervezetté fejlesztette s kérte őt, hogy az uj epochán is maradjon az intézménynek kegyes pártfogója és vezetője. Végül az alkalmazott tagok nevében Székely Zsigmond köszönte meg dr. Walter Gyula elnöknek a pénztár érdekében kifejtett önzetlen működését. Miután dr. Walter Gyula elnök a közgyűlést berekesztette, az, az elnök éltetésével véget ért. _i. HÍREK. — Araay miss. A főkáptalan egyik nagytudású és jeles tagja, dr. Pór Antal — - miként jeleztük — vasárnap ülte meg pappá szenteltetésének félszázados évfordulóját. Az évforduló napján az ünnepelt a főszékesegyházban ünnepi szent misét mondott reggeli 9 órakor, melyen a város tisztikara, tanácsa, a képviselőtestület, majd nagyszámú közönség vett részt. Mise után a város tanácsából és több városi képviselőből álló küldöttség ment el az arany misés főpap lakására, hogy a város közönségének igaz jókívánságait tolmácsolja. A küldöttség szónoka, Vimmer Imre polgármester volt, aki a jókívánságokat az alábbi szavakban fejezte ki: Méltóságos és főtisztelendő Prelátus, Kanonok Ur! Midőn városunk nevében Mgodat szent hivatásának és életpályájának mai nagy napján örömteljesen üdvözöljük, üdvözletünk egy nagy akkord összhangjába vegyül, mely a magyar Sionra szállott ma a lelkek szárnyain a vallás és tudomány géniuszainak táborából, kik tanúi és istápolói voltak azon ötven éves munkásságnak, melynek kiérdemelt nimbusa nem fér el egy. kis városban. Ha mi mégis azzal hizelgünk és tetszelgünk magunknak, hogy kiváló helyet érdemelünk az örvendők és üdvözlők között, mentsen ki szivünk melegsége, mely ítéletünket azon meggyőződéssel uralja, hogy üdébb virágokat senki sem köthet Méltóságod koszorújába, mint melyek városunk közérdekeiben kifejtett munkásságának emléke gyanánt közönségünk szeretetében hervadhatatlanul fennmaradtak s hogy mi Mgodat ma is magunkénak szeretjük tartani és vallani nemcsak azon törvényes kapcsolat alapján, mely e város közönsége és képviselő testületének tagja közt fennáll: hanem büszkén magunkénak tartjuk és valljuk mint városunk szülöttjét is, akiről tudjuk, hogy viszont szereti szülő városát; és magunkénak valljuk azon kedves emlékezettel, melyet mint a város kegyúri plébánosa és országgyűlési képviselője közönsége szivében zálogul visszahagyott.