Esztergom és Vidéke, 1907

1907-10-13 / 79.szám

A közigazgatás menete szeptember hóban a megyénél. Esztergom vármegye közigazgatásának szeptember havi menetéről a közigazgatási bizottságnak szerdai ülésén számoltak be a szakelőadók. Legelsőnek az alispán adta elő havi jelentését, mely a két járásban előfordult tüzesetekről számolt be. majd a vagyon és személybiztonság elleni kihágásokat ismertette, sorolta fel. A törvényhatósági élet köréből felemiitette a törvényhatósági bizottsági tagválasztásokat, melyek a megye egész területén rendben folytak le, majd a két haszonállati díjazást. Sajnosán hallottuk, hogy szeptemberben 25 egyén vándorolt ki a megyéből, ezek közül 10 Amerikába. A pénzügy igazgató jelentése szerint az egyenes adók befolyásánál a mult évhez képest visszaesés mutatkozik. A kir. tanfelügyelő az uj tanévvel megindult iskolázásról, majd egyes községek iskolai viszonyáról jelentett. Feltűnőnek mondja a jelentés a sok tanítóvaltozást, mi szokatlan. Jelentéséből közoktatásügy megdöbbentő azt a sajnos körülményt olvassuk, hogy Párkányban az elmúlt tanévben 12000-en felül volt az igazolatlan félnapi iskola mulasztások száma. • A tiszti főorvos, a szőgyéni kör kivételével, kedvező egészségügyi állapotokról jelentett. Meghalt szeptember hóban a városban 27, az innenső járásban 69, a túlsóban pedig 70, összesen 166. Az elhaltaknak 58.23°/o-a 7 éven aluli volt. A felnőtteknek 7.55, mig a 7 éven aluliaknak 8.72 °/

0-a halt el tüdővészben. A Kolos kórház ügyforgalma az alábbi volt. Augusztusról maradt beteg: 80, felvétetett: 108. Elbocsájtott 99, meghalt 8. Az ápolási napok száma volt: 2460. A kir. főmérnök jelentéséből olvassuk, hogy a.] budapest-bécsi és jpolyság-esztergom-székesfehérvári állami közúton a hengerelés befejeztetett, majd, hogy a törvényhatósági közutakon a födanyag szállítás jó részt befejezést nyeri. Végül a kir. főállatorvos adta elő jelentését az állategészségügy állásáról és az állattenyésztésügyi szolgálat ellátásáról, mely különös felemliíésre méltó dolgokat nem tartalmaz. — r. csület rendnek, melyet a háborúban szerzett, azonnal kapott állást egy párizsi bankháznál. És itt is kedvezni látszott neki a szerencse. Pascal az üzletben oly derekasan álta meg helyét, hogy főnöke két év multával társul fogadta. Hadnagyom naponkint felkereste a tőzsdét, hol a pénzt zsákszámra szedte. Bőven áldotta meg Isten családdal is : három vakarcscsal egy esztendőben 2 fiúval és egy lánynyal. És milyen szépek voltak az istenadták. Ennivalók. Minden hó első vasárnapján ugy alkudtunk meg, nála ebédeltem. A növekvő gazdagság egy cseppet sem tette büszkévé a jó embereket. Elhiheti nekem, tisztelendő ur, mindig is fogadott hadnagyom meleg kézszorítása és felesége megigéző mosolya, a gyermekek is elébem futp<T£Íí, hogy megcsókoljanak. Nem tudna r/íkem sok ily fajtájú gazdagot megnevezni . Az 1880-iki télig minden rendén ment. Hadnagyomnak nem kellett megbánnia, merész elhatározását, hogy a katonamesterséget feladta, mit eleinte meg nem bocsájthattam neki. Most saját fogatján járt. December hó első vasárnapján bizonyos komorságot vettem rajta észre. Lehangoltnak látszott s mint mindenkor, mikor gondjai bántották, tépdeste és rágta vörös-szőke bajszát. HÍREK. — Eljegyzés. Schdnstein Kornél a komáromi első takarékpénztár bank és biztosítási osztályának tisztviselője eljegyezte Oblatt Annuskát. — Uj építőmester. Eggenhofer Ernő jó nevű táthi vállalkozó az építőmesteri szakvizsgát a közelmúlt napokban Budapesten jó sikerrel letévén, az építőmesteri oklevelet megkapta. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét ma, folyó hó 13-án tartja a vízivárosi zárda templomban. Tegnap délután 5 órakor litánia volt, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezték. Az imádási napon pedig Vá 7, 8, 9 és Va 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. — Bottyán kép leleplezése Gyöngyösön. Említettük már, miszerint Gyöngyös városa ma leplezi le vak Bottyán generálisnak, a város tanácsterme részére festett képét ünnepség keretében, melyre városunkat is meghívták. Polgármesterünk akadályozva lévén a megjelenésben, a város nevében egy koszorút küldött. Gyöngyöst vak Bottyán képének megörökítésére az vitte, hogy a kuruc generális hamvai állítólag Gyöngyösön porladoznak. Miként azonban értesülünk a következtetésen alapuló hit, téves. — Megrendítő gyászeset. Szerdán az esti órákban futótűzként járta be városunkat az a kínosan hangzott hir, hogy Büttner Róbert fokáptalani főszámvevő, Pozsonyban öngyilkos lett, magát agyonlőtte. Az első pillanatra megdöbbenéssel hallotta mindenki a hirt, de hitelt adni* annak nem akart, hogy az, ki úgy szere-; tett élni, kit rokonszenves megjelenésénél és kedves modoránál fogva mindenki kedvelt, szeretett, ki szép állásban volt, kJ családja körében boldogan élt, az életet magától elvetette volna. A fájón szomorú való megerősítette a hirt. Soraiban, melyeket Pozsonyból irt, a kétségbeesés hangján adja tettének okául ideges szembaját, mi neki végzetes jövőt jósolt. Ki csak ismerte, s ki ne ismerte volna, az igaz részvét, az őszinte sajnálkozás hangján beszél a megrendítő tragédiáról, melyet az alábbi gyászsorok tudattak : „Alulírottak ugy a saját, valamint az összes rokonság nevében fájdalmas szívvel tudatják a felejthetetlen jó férj, illetve Mi baja is lehetett? — gondolám . . . Nincs tán valami baj a kréta körül? . . . Azzal a haszontalan pénzzel sohasem biztos az ember ... És ez éjjel nem tudtam aludni. Tiz órakor este, mint rendesen, most is meggyújtottam kézilámpásomat és megkezdtem körutamat a faterén. Az időjárás erős és hideg volt. Egyetlen csillag sem látszott az égen. Egyszerre csak erősen csengettek a kapun. Ki jöhet 'ily későn ? Mikor a kaput kinyitottam, megismertem a hadnagyomat, ki mélyen bundába volt takarva. Arca halotthalvány volt és szemöldökei közt megpillantottam a V alakú ráncot, mely nála ugyanazon helyen a legnagyobb csatatüzben mutatkozott. Hirtelen megszólított: — Masson ! Szükségem van rád, öreg. Elkísérhetsz ? Most mindjárt! — Parancsára hadnagy uram. — Elhagyod helyedet, hova két óra múlva visszatérsz, anélkül, hogy valaki észrevegye. — Nincs ennél könnyebb. Egész éjjel csak magam vagyok jelen a faterén. Ez itt elhagyatott városrész. A szürkület beálltától kezdve, macskát sem látni az utcán. — Akkor kövess . . . monda hadnagyom. Én pedig eloltám lámpámat, beatya, testvér, vő és rokonnak Büttner Róbert úrnak az esztergomi főkáptalan számvevője folyó évi október hó 9-én, d. e. 11 órakor, a gyónás és áldozási szentségek ájtatos felvétele után, életének 52. és boldog házasságának 21 évében történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei folyó évi október hó 11-én, d. e. Va 11 órakor fognak a szent Andrástemető kápolnájában beszenteltetni és ugyanott a temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat f. é. október hó 11-én d. e. Va 8 órakor fog a Ferencrendiek templomában az Ég Urának bemutattatni. Pozsony, 1907. évi október hó 9-én. Büttner Róbertné szül. Munkácsy Mária, 'mint neje. Büttner Irma és Károly, mint gyermekei. Matis Gézáné szül. Büttner Aranka, mint testvére. Mátis Géza 'mint sógora. Mátis Gyula és felesége Mátis Mariann, Mátis Sári unokaöccse és húgai. Munkácsi Károly, mint após. Munkácsi Károlyné, szül. Deszáth Lajka, mint anyós. Etter Gyuláné szül. Munkácsi Sarolta, mint sógornő. Etter Gyula, mint vőtárs. Nyugodjál békében !" — A vármegyei központi választmány Ülése. A vármegye központi választmánya f. hó 17-én d. e. 10 órakor ülést tart, melynek tárgya az országgyűlési képviselőválasztók 1908. évi állandó névjegyzékének végleges megállapítása. j — Felmentett körházgondnok. Mattyasóvszky Gyula volt Kolos, korházi gondnok ellen, annak idején, ápolási dijak szabálytalan kezelése miatt vizsgálat indult meg, minek befejeztével az iratok a komáromi kir. ügyészséghez tétettek át, mely nevezett gondnok ellen sikkasztás miatt vádat emelt. A sokáig húzódó ügyben a komáromi kir. törvényszék csütörtökön tartotta meg a végtárgyalást. A törvényszék a volt kórház gondnokot az ellene emelt vád alól felmentette, amiben' a közvádló is megnyugodott, s igy a felmentő itélet jogerős. — Uj piaci rend- A Kossuth Lajos és Plébánia utca, valamint ugyancsak a Kossuth Lajos utca és a Sissay köz keresztezésénél az utca sarkokon, évek hosszú sora óta árul -egy-egy öreg, kézi munkára képtelen, töpörödött asszony, télen úgy, mint nyáron gyümölcsöt. E hó 10 én történt meg, hogy a posztoló rendőr az áruló gyümölcsösöket, gesztenyesütőt, szóval: mindenkit elzavart. Utána jártunk a dolognak, s arról értesültünk, hogy az elültettem magunk után a kaput és zsebredugtam a kulcsot. Majdnem a Szajna partján voltunk, mig Pascal megint megszólalt : — Tán nem vagy fáradt? ... A rokkantok házáig tán kibírod ? . . . — A világ végéig, ha parancsolja hadnagy uram. Oh! ezt az éjjeli sétát sohasem fogom elfelejteni. Egy-kettő . . . egy-kettő . . . ruganyos léptekkel haladtunk elő. Egyetlen lelket sem lehetett látni az utcán a rossz időjárás miatt . . . Kedvezőtlen időjárás . . . zord és szerencsét'enséget jósló volt. Rosszat kezdtem sejteni és szívem erősen zakatolt: bum ! bum! Aztán végre a rokkantak házánál voltunk. Pascal egy padra ereszkedett és borzasztó hangon vezénylé. — Ülj le. Megfogta kezemet, de az ő kezében, mely olyan forró volt, mint a tüz, tojást lehetett volna megfőzni. Zordon, siri hangon, hogy csak ugy borsódzott bele a hátam a következőleg szólt hozzám : — Veszve vagyok . . . Masson, veszve. Miért is nem maradtam szegény tiszt, minden igény, minden gond nélkül . . . Vége . . . mindenkorra . . . Megtörtént! — Tudod —bizalmammal visszaélt— az tás oka a szocialisták mozgolódásaiban rejlik. Nekünk a dolog gyanúsnak tünt fel annyiban, hogy ép a kaszárnya tájékán tiltattak el az utcán árulók. Pénteken azonban, midőn a szocialistáktól tartani nem kellett, megint eltiltattak. Ismét utána jártunk, s ekkor azt a felvilágositást nyertük, hogy a főkapitány úr a piaci szabályrendeletet hajtja végre, amely szerint az utcákon árulni nem szabad, csak a piacon, majd arról is értesültünk, hogy az uj rend a katonai hatóság megkeresésére történt. Ezt sejtettük, illetve azt, hogy a kezdeményezés a kaszárnyából jöhetett ki. Nem kutatjuk, keressük a közelebbi okokat, bár azok nyilvánvalók, de különösnek találjuk, hogy ha a főkapitány úr a piacrendezési szabályrendeletet hajtotta végre, mely szerint az utcákon árulni állítólag nem szabad, hogy akkor miért tiltották el az árulókat csak a kaszárnya környékéről, s miért nem tiltották el a város többi utcáin, de miért nem titották el a Kossuth Lajos utca Szent Anna templom felőli részéről ? Ezen egyoldalú és részleges intézkedés arra enged következtetést, hogy mégsem a szabályrendelet végrehajtása az igazi ok és ezen egyoldalú intézkedés az, mi bennünket felszólalásra készt, s valószínűvé teszi azt az állítólagos feltevést, hogy a kaszárnya kantinosának érdekét akarja csupán megóvni a particuláris intézkedés. Mi tiszteletben tartjuk a katonai érdekeket addig, mig harmóniában vannak a polgárokéval, de óvjuk a kantinos érdekeit is, míg azok a jogosság határait túl nem lépik, azontúl azonban kötelességünk a polgárok érdekeiért szót emelni. Azok a szegény öreg asszonyok, kik évek hosszú sora óta árulgatnak az utca sarkokon, fiem is a kaszárnya előtt, hanem az titca túlsó oldalán, napi keresményükből tartják fen magukat, s hogy ép a jelzett helyeken árulnak, teszik azért, mivel ott van a kereslet, és hogy ott árulnak, ez a környékbeli fogyasztóknak kényelme. Mi úgy hisszük, hogy az egyoldalú intézkedés reakciót fog szülni más téren. Gondoljunk csak a barakk táborra, mely kérdésnek nyélbe sütése azoknak a polgároknak elhatározásától függ, akik ily egyoldalú s ezért méltánytalan zaklatásnak vannak kitéve. Midőn a város polgárai a Kossuth Lajos utcai laktanya építését nagy áldozatok árán elhatározták, egyik indító ok volt az, hogy a kaszárnya környéke nyerni fog, ott üzletek, adóalapok fognak ingatag üzletek egész légiójába kergetett, egy hónap múlva ... de két hónap múlva minden bizonnyal bekövetkezik a katasztrófa . . . bukás ... a szégyen ... De vigasztalódj, öreg, hadnagyod nem lehet bukott ember. Azon este, mikor Krillmann nekem az egész álláspontot teljesen föltárta, kisiettem és megtpltém régi tiszti forgópisztolyomat . . . — Megakarja magát ölni? — Nem, hanem te tedd meg! r— Mit? .. .... hogy én ? — Az utolsó években, tudod jól, sok pénz fordult meg kezeim közt. De egy fillért sem tettem félre. Azt hittem, a jóidőknek örökké kell tartaniok és aztán mily jól esik szeretetteit minden fényűzéssel körülvenni. De egy dologban mégis előrelátó voltam, életemet feleségem javára biztosítottam. Ha természetes halállal múlok ki, az öngyilkosság, jól jegyezd meg, a kötvényt értéktelenné teszi, akkor 100,000 K.-t kap . . . Tehát jól érts meg! Itt e kés, fogd ... Itt az órám . . . pénztárcám . . . — Te a kést szivembe fogod mártani, egy döféssel megölsz ! . . . Aztán ( ruháimat rendetlenségbe hozod, mintha kifosztottak volna ... és állásodat a faterén hamar fölkeresed ... A kést eldobod .. . Senkinek sem juthat eszébe téged gyanúsítani.