Esztergom és Vidéke, 1907

1907-08-25 / 65.szám

Elhatározta továbbá, hogy a pusztaszeri országos ünnepségen képviselteti magát s az Árpád-szo­borra koszorút helyez. A küldöttség tagjai lesznek a főispán vezetése alatt az alispán, Kobek Kornél, Müller Ernő és Boronkai Jenő bi­zottsági tagok. Egyben felhivta a város közönségét, hogy a maga részéről két tagot küldjön a kül­döttségbe. Kimondotta, hogy pártolva Győr vármegye feliratát, szintén felir a képviselőházhoz április 11-ike he­lyett március 15-ének nemzeti ün­neppé leendő törvénybe iktatása iránt és dr. Thuránszky Lajos in­dítványára felir a miniszterhez, hogy addig is, mig a törvényhozás intézkedni fog, március 15-én a hivatalok szüneteljenek. Március 15-ének és október 6-ának emlékére országos nemzeti iskolai ünnep létesitése iránt Arad sz. kir. város feliratának pártolásá­val felir a képviselőházhoz, majd pártolva Nagyvárad város feliratát, ugyancsak felir a képviselőházhoz a lóverseny-fogadások eltiltása, az osztálysorsjáték eltörlése és a tőzs­dei játékok korlátozása tárgyában. — n. Dr. Fehér Gyula kitüntetése. Lapunk utóbbi számában beszámoltunk röviden annak a városi díszközgyűlésnek lefolyásáról, melyben Gyapay Pál főispán dr. Fehér Gyulának, a Ferenc József rend jelvényét mellére tűzte. Az idő rövidsége akadályozott abban, hogy a díszközgyűlés lefolyásáról kimerítő tudósítást hozzunk és igy a diszközgyű­lézen elhangzott beszédeket tartalmuk ér­dekességénél, de azon oknál fogva és mi­vel olvasó közönségünk azokra mintegy számot tart, de a hozzánk intézett reclama­tiók folytán is az alábbiakban adjuk azokat. 'Gyapay Pál, megyénk szeretett főispán­jának lelkes és köztetszést idézett szavai igy hangzottak. Olyan bolond csak nem vagyok, hogy elvonjam magamtól a pihenést. Szépen lefekszem ide, a bundámra, öcsém pedig mulattatni fogja Giza leányomat s elálmo­sodnak, szintén ledőlnek. S ezzel mit sem törődve többé a tör­téntekkel, végignyúl az egyik bőrdiványon. Nemsokára erős horkolás igazolá, hogy mélyen alszik. A két fiatal magában maradt. Bakonyi Gizuska az egyik sarokban s a fiatal ember a másikban húzta meg magát. Sokáig néma csend honolt a kupéban csak az ülések alatti melegítő csövekben sustorgott a gőz. Mintegy félóra telhetett el igy, néma csend közepette, mikor Gizuska egyszerre csak egy nagyot ásitozott, s mert az ásí­tás ragadós, a fiatal ember is ásított. Az­tán ismét csend lett. Megint egy félóra. — Borzasztó idő! — fakadt ki a fia­tal ember. — Cudar ! — hangoztatta fuvolaszerü­leg Gizuska. A fiatal ember lopva a leányra 'tekint ki épen akkor kapja el hirtelen a fejét, de mégsem oly gyorsasággal, hogy észre ne venné, mikép ennek tekintete szintén rajta pihent. Bátorságot vesz tehát magának s szóra nyitja ajkait! — Nagysád! megbocsát, de a kény­szerhelyzet, mely ugyanegy szobának tett lakóivá bennünket, késztet, hogy maga­Tekintetes Közgyűlés! Örömmel jövök Önökhöz, magammal hozva Ő cs. és apostoli kir. Felségének legmagasabb kitüntetését, hogy azt az ország kormányának képviseletében e vá­ros egyik köztiszteletben és becsülésben álló polgárának, dr. Fehér Gyula tisztelt barátunknak mellére tűzzem. Teljes mértékben átérzem 'ez.ünnepé­lyes pillanat jelentőségét s azt hiszem, hogy az egész város közönsége is együtt­érez velem s az egész város szive dob­ban meg akkor, amidőn őt, mint a haza­fiúi erények törhetlen bajnokát — szent vallásunk fenkelt lelkű papját s szeretett városunk hű fiát — a legmagasabb hely­ről jött eme kitüntetés alkalmából üdvöz­löm. Nézz körül! Az itt megjelent barátaid és tisztelőid arcvonásaiból olvashatod az örömnek minden ékes szavaknál önzetle­nebbül megnyilatkozó kifejezését, s a te kitüntetésed nem csak azon érzeteket költi fel bennünk a mikkel irántad érzünk, ha­nem fellángol egyúttal bennünk a.magyar sziv lelkesedése is, mert mindnyájan tud­juk, hogy te mindig ott voltál, mindig azokkal' tartottál, kik Istent hittek, a ha­zát szerették s azt tették, amit a nemzet becsülete parancsol! Szívből üdvözöllek! De egyúttal ön­kénytelenül előtör lelkemből azon ima­szerű fohász, hogy áldja és óvja a ma­gyarok Istene szeretett városunkat, éb­ressze fel a mi lelkünkben a testvéri sze­retetet, erősbitse meg az együvé tartozás tudatát, hisz mindnyájan egy anyának, az édes magyar hazának vagvunk gyermekei s akkor, ha kevesen vagyunk is, elegen leszünk, s ha gyengék vagyunk is, lesz elég erőnk, hogy megvédjük azt, ami a mienk s. akkor egyesült erővel s kitartó munkássággal elérhetjük majd a miért mindnyájunk szive feldobog : édes hazánk boldogságát! Vimmer Imre, városunk polgármesteré­nek klasszikus nyelvezetű beszéde ez volt: Méltóságos Főispán Ur ! Esztergom szab. kir. város közönsége két év előtt e teremben egy kedves házi ünnepet ült, melyen igaz szeretetének és mat bemutassam : Naprády Elek zs . . . i szolgabíró vagyok. — Én pedig Bakonyi Gizella! — Örvendek. Mint már kedves papája előadásából kivettem, nemde, szintén a T . . . bálba szándékoztak ? — Igen. — Mégis borzasztó, hogy egy kelle­mesnek ígérkező éj helyett itt e szük ketrecben kell keresztül húzni az éjszakát! — Igazán borzasztó! — Pedig milyen fényes bál lesz, mi­lyen vig kedély fog uralkodni! — kép­viselve lesz három vármegye színe-java. Mint,tudom a zenészeket is Debrecenből vitték ki. Igaz, hogy nem a híressé vált: „jaj de huncut ..." nótásokat, hanem a második bandát, hanem ez talán még jobban játszik. Hallottam egy izben őket, valami felséges, valami pompás! Olyan talp alá való, hogy ritkítja párját. Oh, az az isteni csárdás, az az édes mámorral szédítő keringő ! Mikor a nő, ki iránt bi­zonyos érdekkel viseltetünk — egészen oda adja magát, a tánc hevében elfeled mindent, nem gondol semmivel, lelke, szive, min­dene ott van abban a táncban. És mikor a férfi szabadon átkarolhatja azt a kü­lönben tiltott karcsú derekat, a kipirult arc tüze, a forró, illatos lehelet elkábítják kéjes érzéssel töltik el egész valóját s a sziv dobogása titkon szerelemről beszél. . . oh, akkor, akkor, kimondhatatlan édes boldogság az, a mit éreznek! Nem úgy találja nagysád ? A leányka, kinek arca a lelkes beszéd hatásától mindinkább nekihevült, ki már nagyrabecsülésének adott lelkes kifejezést közérdekeinek egy lelkes munkása, a vá­ros ez időszerinti kegyúri plébánosa, nagyságos és főtisztelendő dr. Fehér Gyula, udvari káplán úr képviselő tár­sunk iránt azon alkalomból, hogy pappá szenteltetésének 25., városi plébánosko­dásának pedig 20. évét betöltötte, mely idők alatt az épületes igaz hitélet ápo­lásában, a népnevelés és tanitás ügyének buzgó és sikeres szolgálatában és minden polgári tevékenységének kifejtésében úgy tünt ki, hogy magát hálás közelismeré­sünkre érdemesítette. A jelzettem évekhez azóta még kettő járult; két esztendőn át folytatott ernye­detlen tevékenység gyarapítja érdemeit. Nehéz lenne a gyarapodás számláját az alkalomhoz mért rövidséggel részle­tezni ; elégedjünk meg a két év előtt is. hiányos felszámolás után itt arra való visszaemlékezéssel, hogy midőn nehéz felhők boruja sötétítette alkotmányos éle­tünk egét és városunk is hazafias hűség­gel kivette a maga részét az alkotmány védelemből,, dr. Fehér Gyula ebben is annak bizonyult, akinek őt tartottuk és ismertük ; igaz jó magyar hazafinak, ki­nek erényeit ezen tulajdonsága a legszebb háttérrel domborítja ki. Mai ünnepünk fényes igazolása és elég­tétele a felőle megalkotott Ítéletünknek, mert a koronás kiráiy kegyének hazafias kormányunk által reá irányított sugará­ban érdemeinek általunk már előre bo­csátott elismerése nyer díszesebb megvi­lágítást, amelynek fénykörében e város közönsége, illetve képviselőtestülete, ta­nácsa és tisztikara dr. Fehér Gyulát már nyilvánított érzelmei és Ítélete követke­zettségével ezennel és újból lelkesen üd­vözli. ítéletünk ezen legfelsőbb szentesitéré­ben Méltóságodnak nemes része van; mert hiszen köztudomású, hogy a főispá­nok, mint a ko&mány bizalmának kiváló exponensei vannak hivatva arra, hogy a magas kormány útján a koronát a leg­felsőbb kitüntetésre érdemesülő férfiak tevékenységéről tájékoztassák s értesít­sék. Midőn pedig Méltóságod ezen hivatása érezni is vélte azt a forró leheletet, hallani a szívnek édes dobogását, ki — elfeledve a kényszerhelyzetet, s azt, hogy egy szük kis kupéba szorította őt a kegyetlen vég­zet — a pompával feldíszített táncterem­ben képzelte már magát, hol a zenének hangjai, szétáradt illat kellemes hatást gyakoroltak reá — megfeledkezve, hogy egy csinos fiatal emberrel áll szemben, elragadtatásában nem kevésbbé lelkes szavakkal tolmácsolta érzelmeit: — Oh, igen, én is ugy vélekedem ! A tánc az, minek heve, ha elragadja az embert, megfeledkezve mindenről, csupán •csak annak édes hatása alatt van ; a tánc az, mely kéjes mámorba ejti az embert, s ez a mámor még napok multán is olyan kellemes! Oh! én bolondulok a tánc után s ha csak szerét tehetem, egyetlenegy bálból sem maradok el. — És a mairól mégis el kell marad­nunk. — Oh, pedig mily kimondhatatlan élv lett volna az, nagysáddal lejteni! — Valóban, én is szerettem volna, mert előadásából látom, hogy ön szenvedélyes táncos, már pedig én a szenvedélyes táncosokat nagyon szeretem ! — Azaz talán csak táncukat? — No igen, nehogy valamikép félre­értsen. — A világért sem, bár ha előbbi nyilatko­zata kizárólag csak reám vonatkoznék, mint szenvedélyes táncosra, én volnék e föld­golyóbis legboldogabb halandója ! —• Ugyan ?! . . . Irta: Ifj. K. F. (Folyt, és vége köv.) teljesítésében a legfelsőbb kitüntetésre kegyúr városunk ez idő szerinti érdem­teljes plébánosát dr. Fehér Gyulát aján­lani méltóztatott, ujabb tanúságát szol­gáltatta a város közönségéve 1 való együtt­érzésének, amiről diszes hivatali állásának elfoglalása óta többször és hálára kötele­zően meggyőzött bennünket. Most érintettem tapasztalatunk fokozza dr. Fehér Gyula kitüntetése felett érzett örömünket; őszinte köszönetet mondunk érte Méltóságodnak, mint azon kedves közvetlenségéért is, hogy köztünk a mai napon személyesen megjelenni méltózta­tott, hogy kitüntetettünknek a királyi ju­talmat önkezűleg tűzze nemes szive felé. Örömünkhöz járult Nagyságos Alispán ur is, kinek szintén melegen köszönjük, hogy a megyei tisztikar élén ünnepé­lyünkre megjelenni szívesek voltak, élő és illetékes bizonyítékát nyújtva annak, hogy dr. Fehér Gyulának érdemelt kitün­tetése városunk körén túl is, az egész megyében, melyhez tartozunk, élénk visz­hangot kelt. Képviselőtestületi közgyűlésünk mai jegy­zőkönyve mindenkorra kedves emléke ma­rad városunknak a mái örömnapról, melyet neki a főispán szerzett és vele együtt ün­nepelt. Isten éltesse Méltóságodat tartós örö­mökre, melyeket közszolgálati jeles állásá­ban, mint családi életében fellelhessen : Is­ten éltesse Méltóságod igazságos ajánla­tára immár királyilag is kitüntetett városi plébánosunkat és szeretett derék polgár­társunkat, dr. Fehér Gyulát !• Az ünnepelt plébános alábbi válasz­ban köszönte meg az őt ért kitüntetést és ovátiót. Méltóságos Főispán Ur! ' Tekintetes Közgyűlés ! Felséges Uramnak és apostoli kirá­lyomnak kitüntető kegyelmét, mely im­már másodízben szállott le hozzám, hogy munkára serkentsen s hogy mun­kásságomat jutalmazza és amelynek külső jelét Méltóságod az irnmént volt kegyes átnyújtani, alattvalói hódolattal fogadom és mélységes halával köszönöm és kérem Méltóságodat, hogy ezen alattvalói job­bágyi hódolatomat és mélységes hálámat a legmagasabb királyi trón zsámolyához eljuttatni kegyeskedjék. Az én nemzetem királyának bölcsesé­gére bizta nem csak karjainak erejét, de kebelében lüktető szivének egész melegét is, átadta neki nem csak hatalmát, hanem szeretét is, hogy a király bölcsesége ez­zel a hatalommal és ezzel a szeretettel egyképen tegye naggyá, tegye boldoggá az egész nemzetet és a nemzettestet al­kotó parányi élő sejteket az egyes egye­deket. A királyi oltalom e szerint a nemzet ol­talma, a királyi kegyelem a nemzet szivében lüktető szeretet egy szikrája: azért oly értékes és csak addig oly értékes. Boldognak érzem magamat, hogy Fel­séges Uram és apostoli királyom királyi ke­gyelmére oly tanácsadók által talált érdemes­nek, kiknek lelke összeforrott a nemzet lelkével, kiknek szive együtt dobog a nem­zet szivével. Ez biztosíték nekem, hogy királyom kegyelme az én nemzetemnek kegyelme is. Mély hálával mondok forró köszönelet az én nemzetemnek szivéből sarjadzott nemzeti kormánynak, nemzetem legdrá­gább kincsei méltó letéteményesének és hűséges őrzőjének. A királyi kegyelemnek, nemzetem benne megnyilatkozó elismerésének szerény kör­ben mozgó munkásságomra és szemé­lyemre irányitója méltóságod volt, ki egy­aránt birja a nemzeti kormány bizalmát és ami szeretetünket, kik közé Méltóságo­dat azért helyezte a legfelsőb királyi kegy, hogy a nemzettestnek azt a részét, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom