Esztergom és Vidéke, 1907

1907-01-20 / 6.szám

Esztergom, 1907. XXIX. évfolyam 6. szám. Vasárnap, január 20. Megjelenik Vasárnap és csíitörtökön. ===== Előfizetési árak: == Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes számára 14fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr. Prokopp ßjala és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: • (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Több jövedelem, kevesebb munka. Ez a mai szociális mozgalmaknak suba alatti jelszava. A hova csak a szem ellát, mindenki több jövedelem után kiált. Az állami, testületi és magánhivatalnokok fizetésemelést, a munkások és magánalkalmazottak béremelést, az agráriusok a mezőgazdaságra és őstermelésre kedvező kivételes intézkedéseket, a merkantilisták szállítási és egyéb állami kedvezményeket, az adózó polgárok pedig egyes adónemek törlését, másoknak leszállítását, az adóteher könnyítését óhajtják. Szóval mindenkinek van kívánsága, mely abban csúcsosodik ki : több jövedelmet és kevesebb terhet. Az egyik osztály szervezett nyers erejét, a másik szellemi tőkéjét, a harmadik régi hagyományon alapuló tekintélyét, a negyedik pedig vagyoni súlyát veti latba, hogy célját elérje. És vájjon ha a szociális forróngás és gazdasági küzdelem a mostani csapáson tovább halad, eljutunk-e az ígéret földére, ahol a jöKorszellem. Agyamban zsong-bong sok nagy eszme, De zugba véled tinta, toll! Hogy dalt mondjak papírra vetve: Megérti-e a léha kor? Ne zendüljön a költő lantja, Hisz eszményekről dalt ha mond, Törnek gyalázó gúny kacajba S ráfogják: ej, no, nagy bolond! Korral haladni! hangzik egyre — S vakon rohannak, céltalan, Futnak sötétlő tömkelegbe Hol romlás mély örvénye van. Hitvány anyagért vágytól dultan Hazug ajkuk mond hő imát, Szétdúlják érte nyomOrultan Az igaz eszmék templomát. Vásári cégér lett a jellem, A becsület vevőkre vár; Erkölcs is, hogy jóra vezessen, Ki hiszi: balga, dőre már. Csak pénz . . . a pénz a bálvány, Isten, Sorvasztó, kéjes élv a cél; A gonosznak ha módja nincsen : Békés-igazzal harcra kél. vedelem eloszlásban igazság uralkodik, ahol mindenkinek igényei kielégítést nyernek ? A leghatározottabban adott válaszunk : Nem ! A körülöttünk folyó nyüzsgés, csak örömmel tölthet el, mert a magyar társadalom ugy szociális, mint gazdasági téren lelépett a tespedés teréről, haladni vágyik. De ha tényleg haladni akarunk, más csapásra kell térnünk. Mindenki több jövedelmet óhajt, igényeinek fokozottabb kielégítése után kiált, csak arról feledkeznek meg, hogy az igények fokozottabb kielégítéséhez, több vagyonra is van szükség, több vagyon pedig csak fáradságos és fokozott munka utján állitható elő. A mostani küzdelemben azt látjuk, hogy mindenki több jövedelmet kivan, kevesebb munka fejében. De ha az eddiginél is kevesebbet akarunk dolgozni, vájjon hogyan, miből keletkezzék ez a vagyon, mely a fokozott és egyre emelkedő igények kielégítésére elegendő ? Összehasonlítást teszünk a hazai és külföldi viszonyok között, s látjuk, hogy ott a phisikai és szellemi munkásnak több a jövedelme; Büszke, dölyfös: ki aljas csellel Mások kárán nyer diadalt. Tömjéneztél csúszó tömeggel, Tudatlanság kit fogva tart. Cyözelmi dalt zeng kusza elme Mig az igazság porban nyög; Dicső erény lesújtva, verve, Sirján a-bűn kacag, röhög. Henyélés, könnyű tétlen élet E gyáva kornak bélyege, Nemes törekvés tengve élhet Igaznak füst az érdeme. Szerény, szemérmes célt nem érhet, Nem jut polcra, nem boldogul, Csak ha a gőg s üresség emberének Térdet-fej et hajt botorul. Ah, fölfordidt világ egészen, Irtózom, borzadok belé ! Fátyolt veténk a múltra régen S futunk a lejtőn lefelé. Mélységes sirba mintha néznénk, . . . És egyre . . . egyre sülyedünk . Marcangol,, kínoz, tép a kétség : Mi lesz velünk . . . mi lesz velünk.' Elzüllik, vére a magyarnak, Önbiine, átka. dúlja szét, Mult emléki példát nem adnak, Jövő is, hajh, csak bús sötét. Egy nemzet igy soká nem élhet, de azt sehogy sem akarjuk észrevenni, hogy ezen nagyobb jövedelme fokozottabb erőkifejtésének, munkájának az ellenértéke. Ha azt akarjuk elérni, hogy hazánkban nagyobb vagyon keletkezzék, mely emelkedő igényeink kielégítésére alkalmas és elegendő, többet is kellene dolgoznunk. Ez az alapfeltétel. A helyes socialis és gazdasági politika feladata azután arról gondoskodni, hogy a munka által előállított vagyon és jövedelem a munka mennyiségének, értékének megfelelőleg nyerjen eloszlást. Mindaddig, mind a szociális és gazdasági forrongásnak egyedüli jelszava a jövedelememelése leszs a munka erőkifejtés fokozásáról tudomást venni nem akar: a mostani küzdelem meddő, a siker pedig a legerőszakosabban fellépő osztályokra ideig-óráig tartó lesz. Mert mit ér a nagyobb jövedelem, ha ezen több pénz fejében a gazdasági javaknak csak ugyanazon mennyiségét tudjuk magunknak megszerezni, mint azelőtt a kisebb jövedelemből ? A nagyobb fizetések, munkabérek, kicsikarása nem alkalmas arra, hogy igényeink jobb kielégülést Ha veri sújtja önkeze . . . . . . Fölragyog-e még régi fényed Nagy Árpád sülyedt nemzete?! Tuba Károly. fölveszett boldogság. Szegényes, kopottas kis szobában, közönséges faragott asztal mellett ülnek: az ember és az. asszon}'. A gyermekek már alusznak a kis ágyban s az egyiknek látszott, minő sovány a karocskája, a mint álmában végigfektette a meleg dunnán. Az egyszerű ócska lámpa csak gyenge világosságot terjesztett és e mellett rontotta szemeit az asszony, mikor a gyerekek szakadt ruhácskáit javítgatta, mig a férfi vacsorát evett. Fáradtan törölt egyet munkától izzadt, gondtól ráncos homlokán, majd durván, fen3^egetve kérdezte; — Te, Rózsi, megint kerülget az az ember ? ! A hangjából kiérzett a féltés, de az asszony csak mosolygott • rá ! ... Kinek kellenék én már most ? ! . . . Aztán sóhajtva tette hozzá: — Hej ! bezzeg régen ! . . . A férfi végignézett sápadt, sovány feleségén, a kinek arca rózsáit bizony már nyerjenek, erre több vagyonra van szükség. Ez idő szerint a vagyon kevés volta okozza, hogy megnőtt igényeinket kielégíteni nem tudjuk. Ezen az állapoton pedig fizetés, munkabér felemelés nem segíthet, mert annak egyetlen módja az, hogy többet kell dolgoznunk. Ha megfeszített munka árán kellő mennyiségű vagyont állítottunk elő, ugy fokozott igényeinket is kitudjuk majd elégíteni. Addig az erőszakos módon, rövid idő alatt kivívott fizetés, béremelés némi előnyt biztosit azok felett, akik ugyanazt a célt lassabban képesek csak elérni, de csak ideig-óráig, mert csak idő kérdése, hogy a korábbi arány helyreállitassék. A természet rendje szerint csak munka, erőkifejtés gyümölcse a vagyon. Ha igényeink kielégítésére több vagyont akarunk, többet és kitartóbban kell dolgoznunk. A munka fokozása nélkül a mostani nagy küzködés, eredménye csak az lehet, hogy azért a zsemlyéért, melyet eddig négy fillérrel fizettünk, felemelt fizetésünk és magasabb munkabéreink mellett majd a kétszeresét kell adnunk, egyébként meghervasztották a szenvedések és hirtelenségét megbánva, — engesztelőn szólt: •— Bizony igaz ! . . . Bocsáss meg!... durva voltam ... de nagyon felbőszítettek az irodában. . . Azután hízelkedve oda ment hozzá, a fejét gyöngéden felemelte és jóságos szemeibe nézve, kérdezte : — Ugy-e nem haragszol ? . . . Az asszony nemet intett és sóhajtva folytatta szemrontó munkáját. Szép nő lehetett egykor, de a gond, a bánat és a nélkülözések nagyon megviselték. Csak ragyogó nagy szemei maradtak meg egykori pompázatos szépségéből ; ezeket nem tudják megtörni a könyek sem. Lámpájukban fogytán volt a petróleum. A láng pislogni kezdett, — mire lefeküdtek. Sötét van. Az ablakon, a hol rést hagyott a kis függöny, benézett a holdsugár és hideg fénye odaesett az asztalon levő rongyos kis ingre. Az óra barátságos zajt csinált egyhangú ketyegésével .a nagy csendben, a melyben a tiktakozáson kivül a kis alvók könnyű lélegzetvétele hallatszott. Az ember nem tudott elaludni. Ide-oda mozgott fekvőhelyén, majd feltámasztotta fejét a kezére és átszólt* az asszonynak : — Alszol Rózsi ? . . .