Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-16 / 47.szám

III. kerületben: Cserép János Cserép János Kiffer József Kiffer József 'Patkóczi Fer. (kim.) ifj. Meszes Fer. (uj) Stróbl Mihály Stróbl Mihály Tátus János . Szabó István ( u j) Tóth János Szabó János (uj) Weisz Mihály (kim.) Tátus János Tóth János Póttagok : Tóth Major Józs. (uj) Gerendás János (uj) IV. kerületben: Bártfay Géza (kim.) Bleszl Ferenc Bleszl Ferenc Gabanitz Ferenc Gabanitz Ferenc Havas Vince Havas Vince Sternfeld Rezső Paulovits Géza (kim.) Schwarcz Adolf (uj) Sternfeld Rezső Vaszary Mihály (uj) Póttagok : Dudás Ferenc (uj) Kósik Ferenc (uj) V. kerületben: Csernoch János dr. Csernoch János dr. Guzsvenitz Vilmos Guzsvenitz Vilmos Kaán Károly (kim.) Dvihally Géza (uj) Póttagok: Neményi Károly (uj) Pauer Károly (uj) TI. kerületben: Bádi András Bádi András Bábszki Ferenc (kim.) Bernwaíner Lajos Bernwalner Lajos Mitter János ( u j) Gere Antal (kim.) Nádler József Hegedűs J. id. (kim.) Perger Lajos Nádler Józset Szlovik András (uj) Perger Lajos Vig József (uj) Póttagok ; Bádi György (uj) Oltósy Ferenc (uj) Színház. Szalkay társulata a közönség lanyha érdeklődése dacára mind fokozottabb igye­kezettel játszik esténkint. Csütörtökön fő­városi színházakhoz mért tökéletes összjá­tékban adta elő Rajna Ferenc Rab Má­tyás c. 3 felvonásos daljátékát. Mátyás szerepében Hidi Irén kedveskedett, érzés­sel teljes játéka különösen az első felvo­násban érvényesült, mig előadó képessége a darabot záró, hazáját üdvözlő költe­ménynek elszavalásával biztos tudását regve borulok széles vállára és bevallom, hogy én is szeretem őt . . . Hej ! Nem ugy tett Lili, aki már isko­lás leány korában el volt jegyezve. Ő előbb két hétig hitegette, csalogatta, or­ránál fogva vezette vőlegényét és csak akkor mondott igent, mikor már az elbúj­dosást, fejbe lövést emlegetett. De hiába, igy van az, ha az ember internátusban nevelkedik és olyan tapasztalatlanul, egy­ügyűen nő fel . . . Bizony, ha nekem lá­nyom lesz, nem is adom oda. (Vége.) Mária. Grete gouVernante-ja. Irta: Drozdy Győző. Színhely : Bécs, a „Rotunde" kiállítás­csarnoka ; majd a Stadtpark tarka hűse­lője. Személyek: Gréte, a doktor úr 15 éves meseszép leánya és az ő gouver­nante-ja, ki circiter 20—40 éves. Meg egy fiatal úr, kinek pelyhedzik már merészen a bajusza. E sorok írója rajong publi­kumáért, hát elárulja, hogy a szereplők egyike uniformist viselt. A társalgási nyelv német volt és Gréte meg gouver­nante-ja kedvéért néha francia. Mert Gréte franciául tanult az ő gouvernante-jától, ki igen nagy „Sprachtalent" vala. Vasárnap délután volt. Esős idő. A menekülés nagy hullámokban történt. Tele a Rotunde. Zsibongás ott, meg ka­tonazene. Ott bámulja a „Das Kind" kiállítását Gréte is gouvernante-jával. Meg Zsiga is, kiről retteneteset leszek kénytelen elárulni. mutatta a színésznőnek. Kedves színpadi jelenség Tordai Erzsi, csakhogy túlságo­san édeskés és egy kissé • vértelen, lan­gyos a játéka. Első fellépésével többet vártunk tőle. Hangja is kis terjedelmű, bár az alsóbb regiszterekben behízelgő. Jó volt mint rendesen Báthori Béla és ezúttal szintén kiemelkedett hike Rezső. A daljáték kórusai az előadásban jól ösz­szetanult ének számaikkal úgyszólván az az egész estét uralták és jelentékeny ha­tással töltötték be a darab adta keretet. Pénteken zóna előadásban másodszor a Milliárdos kisasszony ment, Hidi Irén sokatmondó Panamájával. Tegnap a fő­városi életből vett bohókás Berger Zsiga, mig ma délután János vitézt este pedig újból Berger Zsigát adják. Solo. ÁZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI. Az Esztergomi hajós egylet igazgató­sága ez uton is tudatja, hogy minden hó első szerdáján este 8 óra után a Fürdő szálloda kerthelyiségében összejöveteleket tart, melyekre az egyesület összes tagjai, tehát pártoló férfi és hölgy tagjai is hi­vatalosak. Minden hó harmadik szerdáján pedig szintén ugyanoly időben ugyanott rendes működő férfi tagjai tartanak társas összejövetelt. Az igazgatóság felkéri tagjait, hogy le­hetőleg egyenruhában szíveskedjenek meg­jelenni. * Az Esztergomi hajós egylet igazgató­sága felhívja rendes működő tagjait, hogy a mennyiben folyó hó 23-án Győrött tar­tandó regatta verseny megtekintésére az egyesület képviseletében kirándulni szán­dékoznak, ebbeli óhajukat az egyesület hivatalos helyiségében kitett iven felje­gyezni szíveskedjenek. HÍREK. — A központi kávéház magas vendégei. Pénteken este 6 óra tájban a központi kávéház előtt egy automobil állott meg, Zsiga nem volt hús-vér, mordacs, pok­róc, kőszívű, modern fiú. Zsiga csupa romantika, sőt hiszterika volt. Nem volt istenkacagó atheista, anarchista, hanem imafaló jámbor. Ez még kevés. Más is volt Zsiga. Mondom: szeretem a publi­kumom, elárulom ezt is ugy entre-nous Önöknek. Hát Zsiga . . . no-no . . . hát unikum volt Zsiga. Mit úgyis mondhat­nánk, hogy — szerelmes. E sorok irója mindig őszintén beszél. Ez való. Zsiga szerelmes volt. Messze, Keleten, a Duna mellett szere­tett valakit Zsiga. Egy veszedelmesen szép bakfist. Diák-szerelem olthatatlan tüze égett még benne. A bálvány szép volt, piros volt, fekete és szilajszemű volt, aztán tanult és raffinált, kedves, okos. Csakhogy: messze volt. És Zsiga mindig con affiizione gondolt rá. Most is. A Rotunde zsongó, nagy gyomrában. Járt Zsiga. Járt. Járt. Nem is tudta: hol, kik között. Mert csak Keletre gondolt az ő szilajszemű Kicsijére. S egyszer csak elhűlt Zsiga. Egész testében megremeg. Arcán lángszinű vér­hullámok csapkodnak szilájuk A szive meg dobog . . . Ej, minek írjuk ezt to­vább. Elég, ha mondjuk: Zsiga megijedt. Egy lányt látott. Akinek csókolni való volt kicsi szája. S aki csodálatosan ha­sonlított Zsiga távoli Kicsijére. Zsiga azt hitte: Ő az. A nagy „Ő". A kalapját is megemelte. S várta, hogy forró lázában tán kiveti ajka öntudatlanul, hogy : „Ich küsse die Hand." De hirtelen öröme haramiaként lefegyverezte akaratát s csak melyből négyen szállottak ki. Neubauer János, a kávéház tulajdonosa odaszólt a pincérnek, hogy vendégek érkeztek, mire eg}' női hang ezt mondotta, „mi vagyunk Neubauer." A nő József főherceg özvegye volt, aki fiával, József főherceggel és leá­nyaival, Mária Dorothea orleánsi herceg­nővel és Henriette Erzsébet főhercegnők­kel jött, hogy, miként az özvegy főher­cegnő monda, megnézzék Neubauert, miként megy a sorsa. A hercegi vendégek meg­uzsonáztak a Központiban, megtekintették Neubauer lakását és 3 A órai tartózkodás után az automobilon elrobogtak. Neubauer a főhercegi családnak 10 éven át terem komornikja volt, kit a főhercegi család igen megkedvelt. A főhercegi család azért jött ezúttal városunkba, hogy a régi hű és kedvelt komorniknak sorsa felől tuda­kozódjék. — Lapunk és az E. fl. E. A hajós­egyesület igazgatósága megkereste kiadó­hivatalunkat, hogy lapunkat nevezett sportegyesület céljaira hivatalos lapul ajánljuk fel, mely kérésnek készséggel engedve, lapunk mai számában evégből külön rovatot nyitottunk, melyben az egyesület tagjai, valamint a vizi sport iránt érdeklődők mindenkor megtalálhatják az egyesület életére, tevékenységére vo­natkozó összes közleményeket, hirdetmé­nyeket és intézkedéseket. — Miniszteri megbízatás. Dr. Walter Gyula p. praelátus-kanonokot a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fehértemplomi áll. főgimnázium érettségi vizsgálatainak elnökévé nevezte ki. Az érettségi vizs­gálatok f. hó 18-án kezdődnek. — Szt. István napjának megünneplése. A Szt. István napi ünnepélyt rendező bi­zottság pénteken délután ismételten ülést tartott, melyen a budapesti grafikai mű­intézet képviselője mutatta be a plakát ter­vezetet. Végleges megállapodás szerint a plakátok körülbelül 70—90 cm. nagyok lesznek. Felső részén Esztergom látképe, a várhegy a bazilikával, a prímási palota és környékének egy része a Dunával, alatta baloldalról Szí. István képe, alul a középen a város cimere, jobbról a város­háza, balról a Széchenyi-tér látképe, mig a középrészen a felhívás szövege. A szín­nyomatú plakátok 2000 példányban lesz­nek megrendelve és az országban szét­küldve. Az ünnepély sorrendjét, habár a bizottság még meg nem állapította, elvileg kimondotta, hogy az ünnepségeket két napnál továbbra nem rendezi. — Tanítói árvaházi majális. Természe­tes valami, hogy mennél közelebb jövünk az építendő tanitói árvaház javára rendezen­dő mulatsághoz, mi szombaton lesz a Ko­vácspataknál megtartva, annál nagyobb az érdeklődés, és ez helyes is, mert joggal el­várhatja az a nemes cél, melynek jegyében a mulatság eszméje megszületett, hogy a társadalom minden számot tevő tagja, aki csak teheti, hozzon áldozatot, mellyel nemcsak a nemzet keservesen küzdő munkásai árváinak, hanem közvetve e városnak javát is fogja előbbre vinni. — Katonai birek. Jövő hó elején a 48. gyalogezred több napi, majd a hónap kö­zepén a komáromi vadászok több heti tartózkodásra városunkba jönnek. — ülések a megyénél. A tiszti nyug­dijigazgató választmány tegnap délelőtt ülést tartott, melyen két nyugdíjügyet in­tézett el. Az állandó választmány f. hó 25-én, az igazoló választmány ugyan e na­pon, a törvényhhatósági bizottság pedig jú­lius 1-én rendkívüli ülést tart. — Kiállitás. Az esztergomi iparostanonc­iskola a kath. Legény egyesület nagyter­mében rajz és munka kiállítást rendez. A megnyitás ma történik 11 órakor Dóczy Ferenc ipartestületi elnök által s nyitva lesz vasárnap 1 l-től este 6 óráig. A ve­zetőség kéri a közönséget, hogy az ipa­ros ifjúságnak eme törekvését nagybecsű látogatásával támogatni szíveskedjék. — A kereskedői!jak nyári mulatsága. A kereskedő ifjak önképző egyesülete július 7-én tartja a Kovácspataknái az első nagy országos bucsúünnepélyét. Ezen táncvi­galomra testületileg fog több társegy­let is vendégül jönni, kik itt fogják az is­merkedési napot megtartani. A rendezőség fáradhatatlanul munkálkodik, hogy ven­dégeinek egy feledhetetlenül kellemes na­pot szerezzen. A királyszinház négy ko­mikusa már megígérte eljövetelét a bpesti társ egyesületnek. Egy nagyobbszabásu állatsereglet is fog akkor a Kovácspatak­bámult szótlanul, meredten. El akarta kiáltani Kicsikéje nevét hangosan, hogy hallja meg, tudja meg örömét az egész Rotunde. Már ajkán is volt az a név, amelyet csak azért nem irunk le, mert tudjuk: ráismernének a Kicsire. S ez illet­lenség lenne tőlünk. Pedig e sorok irója még tiszteli az etiquette-et. Meg hát Zsiga is adott arra valamit. Csak mikor az üd­vözletet nem fogadta el a talmi-kicsi, ki­nek az ő neve vala Gréte : ébredt öntu­datra Zsiga. Először csodára gondolt. Másodszor illúzióra. Harmadszor halluci­nációra ... És igy tovább; mig végre kitalálta, hogy ez a Kicsi nem a keleti szilajszemű Kicsi, hanem egy egészen más bécsi Kicsi, akinek még gouvernante sétál az oldalán. A gouvernante nagy, zöldbarack-szemé­vel észrevette Zsigánkat meglepetésében s meglökte Grétét. Aki szófogadó volt és visszanézett. Sőt mosolygott is. Zsiga örömét leírni hogyan is kéne ? Persze: nagyon szépen. Kérem, kedves publikum, engedjék el ezt nekünk. Félünk ily merészen nehéz helyzet színezésébe belefogni, annyira gyalázott s meg nem érteit tollúnkkal. Elégedjünk meg vele, hogy Zsiga örült. És a gouvernante közbemozgásával megismerkedett Grétével. A gonvernante csodálatosan engedékeny volt. Egyedül hátramaradt s Grétét Zsigára hagyta. Ki boldog volt, mert úgy érezte, mintha ke­leti Kicsikéjének csengene najád-hangja s ragyogna Kleopátra-szeme feléje. Néha­néha még kételkedni kezdett benne : hátha Ő az, a keleti Ő ? Ni, ép igy nézett Ő is, mikor a tótstilű falusi templomban utoljára láttam. De őt nem Grétének hív­ják és gouvernanteja sincs. . . Igy Zsiga. S alig tudott szólni nagy boldogságában. Szerencse, hogy Grétében faja tulajdon­sága jó nagy mértékben meg volt: be­szélt fűről, beszéit fáról, a gouvernante­ról, meg az irodalomról is. Ami Zsigát különösen érdekelte volt. Mert Zsiga néha­néha szeretkezett a múzsákkal. Mondtam, hogy hisztériás-forma^ finom idegzetű volt Zsiga. Az ilyen ember mind poéta. S ő annyival jobb volt a többinél, hogy kezd­ték őt nem érteni s ütni is úton-útfélen. Verseit kinevették az elmaradott penna­forgató huligánok. De ő azért irt. S jól tette. Tudta: akit nem értenek, az a nagyrahivatott. S haladt Zsiga. Mondom: örült a témának s bele is kapaszkodott, mint a jó cica a mezei po­cokba s mig nem végzett vele : tovább nem adta. Horatiustól Danién és Byronon át Ibsenig, Lemartine-ig Vigny-ig, Búud­laire-ig és Carducciig elkalandozott. Csak azon vette magát észre, hogy egyszercsak kiszállnak egy villamosból s felhangzik az: — Á revoíre ! S másnap csakugyan találkoztak a Stadtparkban. Elmesélte rögtön Zsiga, mily szép álmai voltak, meg hogy nem tudja mi baja: de nem tud enni. Valami lelki metamorfózisról magyarázott, amit Gréte semmimódon, de a gouvernante minden­képen meg' akart érteni. Zsiga ekkor már különben is észrevette, hogy Gréte min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom