Esztergom és Vidéke, 1907

1907-06-02 / 43.szám

Szt. István napjának megünneplése. Esztergom május 31. Harmadik éve lesz már annak, hogy az Országos Nemzeti Szövetség, első magyar királyunknak Szt. István dicső emlékének évenkénti, nevezetesen pedig augusztus 20-án leendő megülése iránt mozgalmat indított, megteremtette a Szt. István kultuszt. Az ország szivének az impulsusra szüksége nem volt. Ott amúgy is évente és fényes ünnepségek keretében ülik meg az első király emlékét. Hogy a Nemzeti Szövetség szózata Kárpátoktól Adriáig mily viszhangra talált, nem kutatjuk. Illő, sőt kegyeletteljes kötelesség, hogy mindenütt termő talajra talált légyen az elhintett mag, legelső sorban pedig, hogy szülővárosa szentelje meg Szt István emlékét. Két évvel ezelőtt tervezgetésekkel ment el az idő- s mire tenni akartunk, késő volt. Az elmúlt évben a cselekvés terére léptünk. Egyszerre sokat akartunk csinálni, s ha az ünnepélynek volt is árnyoldala, a kezdet nehézségén kivül, az volt ^kácVirág. Fürtös akác lombja ablkomra hajlik Tudja a jó Isten — valami méla bú Szivembe nyilallik. Integet az akác lágyan, ringva, rengve. . . Muskátli virágos, bogárhátú házak Jutnck az eszembe. Bogárhátú házak meleg szivű népe ; Mióta elhagytam oh, be sokszor visszaSóhajtottam érte! Ideköt a gond már a város zajába. . ,. Borulj le rám, hullj . . . hullj fürtös akáclombok Hófehér virága ! Én magam se tudom, mi az, amit érzek ; A szivemhez nó'tt e fehér akácvirág, Fehér leánylélek. Illat és szerelem van a levegőben. Édes, tiszta vágyak feszitik a lelkem Forrón, epedően. Magános szobámban búsan körülnézek... Hol vagy, oh, hol késel fehér akácvirág, Fehér leányiélek ?! Tuba Károly. fő oka. De nem rekriminálunk, sőt a szándékot, a törekvést, tekintet nélkül a sikerre honoráljuk. - Már-már azt hittük, hogy a kezdet nehézségei lelohasztották a hazafias felbuzdulást, midőn olvastuk hogy Szt. István napjának megünneplése tárgyában értekezlet tartatik. Mire e sorok napvilágot látnak, az értekezlet határozatát meghozta. Hogy az értekezlet mit fog határozni azt nem tudjuk, de hisszük és elvárjuk, hogy lankadatlan lelkesedéssel fogja propagálni a megünneplést s igy két szempont az, mi soraink megírására készt, az egyik a rendezőség megválasztása, a másik az ünnepély kerete. Sajnosán tapasztaltuk az elmúlt év folyamán, hogy a rendező bizottságnak voltak olyan tagjai is, akik állásuknál, tekintélyüknél fogva arrogálták, hogy az ünnepély rendezőségébe beválasztassanak s aztán az ünnepség sikere iránti bizalmatlanságuk nyilvánításával csak a többiek lelkesedését lohasztották. Az első teendő tehát, hogy oly egyénekből álljon a rendező bizottság, akik tenni tudnak és akarnak, akik a megünneplésért lelkesülnek, azok pedig, akik dekórumból nyerse kiálhatatlan. Irta: Nagy Renée. Mikor az öreg dúsgazdag Gomba Márton elvette a szép fiatal özvegy Lugosi Ellát, a rossz nyelveknek volt dolga a különös és össze nem illő párra vonatkozó jövendölésekkel. Mert akik ismerték Ella ő nagysága kissé hiu és kacér természetét, tudták, hogy csupa számításból lett felesége ennek a vén pénzes zsáknak. Hanem nem azért róka a róka, hogy ravasz is ne legyen. Gomba úrnak is megvolt a magához való esze. Aki olyan sokáig húzkodta a más szénáját, mint vén agglegény, a magáét annál jobban meg fogja tudni őrizni. Esküvő után nyomban ki is jelentette, hogy ő nem megy egy lépést sem nászútra, mint ahogy a menyecske tervezte és már bepakolva várt a kufferek és skatulyák rengeteg özöne az utazásra — hanem egyenesen rákosfalvi birtokára vitte az uj asszonyt, aki egész uton fintorgatta az orrát és forgatta a hátát a hízelkedő Gomba urnák. — Bár inkább maradtunk volna Budapesten — és durcásan nézett ki a kupé ablakán. A sok drága selyem- és csipkeruhával mit csinálok én itt Rákosfalván ? nek rendezőségi mandátumot, tartság hazafias kötelességüknek a lelkesülést, a propagálást, de tartsa kötelességének az a rendező bizottság azt, hogy az ünnepségen részt vegyen, mert nagyon deprimálólag hat a kedélyekre, ha azok, akiknek lelkes vezetőknek kellene lenni, ép az ünnepségek alatt vannak távol városunkból. A másik ugyancsak kényes kérdés, az ünnepség keretének a megállapítása. Ami előre volt látható, több napra való kitolása az ünnepségeknek, fárasztotta az érdeklődést, kockáztatta a sikert. Két napra szabva a keretet, s mellőzve az exkurziókat, kezdetben inkább biztosítja a sikert. A keretet évről-évre bővíteni, kiállításokkal fűszerezni sokkal célra vezetőbb. — n. Szobrot II. Rákóczi Ferencnek! Aki fennkölt lelkének minden gondolatával s nemes szivének minden lüktetésével a hazáért és a szaradságért lángolt; aki az etbitorolt szent javakért az élet legdrágább kincseit: békét Talán a verebeknek mutogassam, vagy annak a négy hatalmas vadászkutyának, amelyek az inas társaságában egy-egy első osztályra szóló jeggyel nagyúri módon utaznak egy harmadosztályú külön szakaszban. Gomba úr kitalálta a felesége gondolatait, — látta szemeiben a visszafojtott könycseppeket — de nem szólt semmit, csak szítta a szivarját, mintha egyéb gondja nem is volna ezen a világon. Csak mikor már közeledtek, akkor közelebb húzódott az asszonykához s elkezdte neki magyarázni, hogy melyik kinek a birtoka. — Nézze amott a hegyoldalban azt a kis emeletes villát, az az Árpássi nagykereskedőéké. — Amaz ottan a Pille Aladár képviselőé. Ezek mind jó szomszédaink lesznek. És Gombáné egykedvűen hallgatta a férjét s magában durcásan azt gondolta : Mit nekem Árpássiék ? Mit nekem Pille Aladár ? De mikor pár hét múlva megismerkedett a szomszédaival, — különösen a fiatal képviselővel — egészen máskép vélekedett. Az gyakran átjött hozzájuk, de az öreg úr mindig gondoskodott róla, hogy olyankor a feleségét eltávolítsa. A legerősebb szivarokkal traktálta Pille Aladárt s olyan füstöt csaptak, hogy Ella asszonynak megfájult a feje és magukra hagyta és boldogságot eldobván, harcba szállt; aki a nemzeti állam régi fényének megújhodásáért odaáldozta királyságot érő birtokait; aki hazáért és szabadságért vitt dicsőséges küzdelmének igazságát az önkény kínálta kegyelemért meg nem tagadván, életfogytig vállalt számkivetés minden keserűségével pecsételte meg ; annak emléke időtlen időkön át buzgó forrása azon hazaszeretetnek, mely a hazáért mindent áldoz, de a hazát el nem alkudja semmiért; annak emléke örökkön éltető kútfeje azon szabadságimadatnak, mely inkább sorvadoz a hontalanság búbánatában, sem hogy fényes szolgaságba hajtaná fejét ; annak emlékét maradandó ércben meg kell sokszorozni s juttatni kell belőle minden hová egyet-egyet, hogy mindenütt élessze s táplálja a haza- és szabadságszeretetet a haza nagy és kicsiny fiainak szivében egyaránt. Ez a gondolat vezérelte a Bács Bodrog Megyei Irodalmi Társaságot, midőn első ünnepi ülésén elhatározta, hogy országos mozgalmat indít II. Rákóczi Ferenc emlékének a vármegye székhelyen ércben való megörökítése végett. Ha valahol, itt van szükség arra hogy a szabadság nagy hősének ércemléke hirdesse a büntetlenül az urakat. Pedig mióta a fiatal képviselőt ismeri, sokkal kedvesebb neki ez a hely és van, akinek a kedvéért felveheti a drága selyemcsipkés ruháit, miket a nászútra készíttetett. Mikor Gomba úr látta, hogy a felesége mindig nagyon kiöltözik a képviselő jövetelekor — egy izben szivében erős gyanúval megkérdezte ; hogy tetszik neked ez a fiatal ember? De ha ő ravasz volt, Ella is az volt és jól leszólta Pille Aladárt és nagyon ellenszenvesnek, kiálhatatlannak találta. És Gomba úr erre megnyugodott s azután már nem traktálta vendégét olyan erős szivarokkal és gyakran magukra is hagyta őket. De hogy Ellának a véleménye meg ne változzon, nagy bizalmassággal tudtára adta, hogy Árpássiné és Pille Aladár régi bizalmas, benső viszonyban állanak. — Ugy ?! — mondta Ella asszony. El sem hinné az ember arról az elhízott idős asszonyról — de rögtön átjátott a szitán és köpönyeget fordított s jól leszólta megint Pille Aladárt, hangsúlyozva, hogyha ő olyan asszony volna, mint Árpássiné, különb udvarlót tartana. — Remélem, nem tartja magát kevesebb asszonynak Árpássinénál ? — jegyezte meg a férj. Talán az időm kevesebb, mint az övé .Esztergom és Vidéke" tárcája