Esztergom és Vidéke, 1907

1907-03-31 / 25.szám

Levél. (Gyurkovics-lányok a Kaszinóban.) Kedves Közönség ! Olyan úgynevezett nyomasztó hangulatban — nagypéntekinek is beválik — néhány leleplezésre fanyalodott kedvem. Az esztergomi kaszinó műkedvelői társasága derekas munkát végzett, hogy betanulta a Her­czeg: „Gyurkovies lányok"-át, melyet holnap, hétfőn, ha ma már megvan a jegye, meg fog látni „tout Esztergom". Meg fogja látni és fél 8 órától néhány fél órán át élvezni fogja azt, hogy városunk szépei mily igyekezetet fejtenek ki arra, hogy ez estén színész­kedjenek. Azzal kezdtem az irást, hogy a hangulatom milyen, nos ezt illusztrálnom kell. El fogok egyetmást mondani ebből az alkalom­ból, melynek érdekességéből csak az fog jó részt levonni, hogy bármily más műkedvelősködés alkal­mából elmondhattam volna. Hogy miért épen most teszem? Én jó eszem! Hát Prohászka miért nem jött épen az idén böjti tudományoskodásra ? A próbákról akarok szólni. Mig nem voltam magam is műkedvelő, mód felett izgatott belátni a színház kulisszái mögé. Ma, hogy belevénteredtem, látom ugyan a hamis világításokat, csakhogy most más érzést vált ki bennem; látom a lécekkel fel­támasztott, gyalulatlan, teliporos kulisszák falait és festéknek, okker és szaftgrűnnek látom a hajdani színeket. Ma kényelmetlenül érzem magamat, ha Horkay hadnagy zsakettben szalutálva köszön és XVI-ik Louis felhajtott gallérú sárga űbercziherben ül trónus-lócájára. Az én naiv kíváncsiságom tehát alapos kielégítést nyert s megérlelődött bennem, hogy nem fogok főpróbára menni, ha nem muszáj. Eleintén tetszett, — bevallom — hogy illúzióimat lerombolhattam, de ma lehet, hogy tóthbélás hangulatom az oká, úgy gondolom, hogy nem lennék a próbákra kí­váncsi. Mert valóban kár is az előadás által nyújtandó kellemes érzést azzal elrontani, hogy visszagon­dolhatok a próbán látott bársonykabátos inasra, lakkcipős sneisziderre és cilinderes szanszkülottra. A műkedvelői előadások természetrajzában, épen mint a madarak vándorlására az éghajlat, fontos szerepet játszom ezúttal én : a sajtó. Nekem, mint sajtónak orientálnom kell a közön­séget, hogy hailod ! holnap elmenj ám a kaszinóba és miért menj el! Az a fontos, hogy olyant mond­jak el, amit nem is kellene, hisz úgyis meglátja a közönség. Nincs szükség arra, hogy előre vetett reflektor-fénnyel egyengessük egy műkedvelés si­kerét. A közönség olyan, mint az asszonyi természet. Kutasd, tanulmányozd évekig, az utolsó évben is ott leszel, mint ahol először csókoltál kezet. Kedves Közönség ! én nagyon tudom, hogy az én kötelességszerű elő- és utóreferálásom üres szalmacsépelés. Valamikor itt is láz fogott el, hogy mit is lehet erről, meg arról irni ? Pedig ez nem is olyan földrengető esemény, mert a nagyközönség ugy sem olvassa, annak írhatsz, az egyedüli olvasó a szereplő szinész, kiről, ha rosszat írsz, lesajnál, hogy tudatlan vagy; ha jót írsz, kötelességnek minősíti és nem tudnál egyről sem olyan nagyot mondani, mit az túllicitálhatónak nem tartana. Az pedig, hogy Marosi íérfiasan és Istvánfy elmésen beszél, olyan mindegy, mintha Istvánfy lett volna férfias és Marosi elmés. A világ kereke parányit sem zökken ki miatta, sőt még akkor sem állt meg, mikor olyant olvastunk ... no de végre én nem va­gyok goromba ember, csak ma nyomott a hangu­latom és éjféli 1 óra van, mikor ezt írom Hát kérem végre is tessék jó színházi cikket ol­vasni akármelyik nagyképű napilapban ! Hajdaná­ban volt egyszer egy olyan újság, amelyik ki merte irni, hogy a „János vitéz* rossz darab. Kérem tessék elhinni, egy előfizetőjével sem lett ezért kevesebbje. A publikum csápjai ma már más irányban tapo­gatóznak, mikor egy megnézendő darab mivoltáról tájékozódni akarnak. Az újságnak nem ülnek fel, mert a referensnek érdeke, nem egy nem létező fogalom. De igazán mondom, nem akartam sem epéskedni, sem tóthbéláskodni, de mert közönség-kedvet nyomdafestékkel teremteni nem lehet, hát elrontani csak nem lehet ? Különben láttam ürességtől kongó nézőteret a sajtó nagydobjának fülsiketítő puffogása hangjai mellett már; ki tudja, hogyha épen azt nem irom meg, hogy holnap este mi fog történni a kaszinó­ban, hogy mi lesz ott a szép, jó és élvezetes, nem fog-e célravesetőbb lenni ? Szeretnék ez írás alá valami jól hangzó nevet kitalálni, mert elárulom, bármily nagypéntekeskedő kedvem van, hogy én magam is a szereplők kö­zött és szívélyes üdvözlettel vagyok Tót János. HÍREK. — Személyi hir. Klinda Teofil dr. p. kanonok egyiptomi útjáról Olaszországon keresztül szerdán hazaérkezett. EskÜTŐ. Cziglényi Gyula fővárosi kán­tortanító április 10-én d. e. 11 órakor tartja esküvőjét a budapesti terézvárosi plébánia templomban Szecskay Irén úrhölgygyei. — Rupert napja. Hollósy Rupert főgim­náziumi igazgató szerdán ülte névünnepét. Főgimnáziumunk derék igazgatóját, aki nemcsak, mint az intézet jeles vezetője és paedagogus szerzett magának az ifjúság nevelése terén érdemeket, de, mint társa­dalmunknak kedvelt és köztiszteletnek ör­vendő tagja', nagy számban keresték fel és halmozták el jobbnál jobb kivánatok­kal barátai, ismerősei és hálás tanítványai, az ifjúság, mely szeretett igazgatója név­ünnnpét a jövő hó első felében fogja nyil­vános iskolai ünnepéllyel megülni. — Zenésmise a plébánia templomban iMa reggeli 9 órakor a belvárosi plébánia templomban tartandó ünnepi nagy mise alatt Taky Gyula karmester vezetése és Nemesszeghy István képezdei zenetanár zenekari igazgatása alatt, városunk több zenésze és több műkedvelő közreműködésé­vel Szabados G. volt kecskeméti zenedei igazgató B. dur zenésmiséjét fogják elő­adni soprán és bassus betétekkel. — A Gyurkovies lányok a Kaszinóban. Holnap, húsvét hétfőn érdekes szenzációja lesz a Kaszinónak. Műkedvelő gárdája Herczeg Ferenc négy felvonásos vígjáté­kát, a Gyurkovies Lányok-at adja elő oly szereposztással, mely méltán kelt altalá­nos érdeklődést, ami már is oly fokra há­gott, mi szenzáció számba megy. A je­gyek, melyek előre a Kaszinó szolgájánál válthatók, oly nagy kelendőségnek örven­denek, hogy a kaszinó helyiségei, aligha­nem szűkeknek fognak ezúttal bizonyulni. Az előadás, mely után tánc lesz, esti fél 8 órakor veszi kezdetét. Belépti dij sze­mélyenkint 2 korona. A tagok által beve­zetett vidéki illetőségű vendégeket a ka­szinó szívesen látja. SZEMÉLYEK: Özv. Gyurkovicsné . Etterné Legény Irén Báró Radványi huszárezredes Marosi Ferenc. Radványi Gida báró, az ezre­ifjú Brenner József. Horkay Ferenc gentri . . . Istvánffy Elemér. Sándorí'y Mihály országgyű­dr. Brenner Antal. Özv. Gyurkovicsné leányai: Kata Mack Mici. Schönbeck Stefi. Vayand Ilonka. Büttner Irmuska. Reiner Ella Klári Spányi Gingi. Spányi Editke. Semessy akadémikus . . . dr. Marosi Károly. Kemény Tóni ... . . Müller Gyula. Jankó tót béres Einczinger Ferenc. Idő jelenkor, az I. felvonás történik Gyurko­vicséknál Ii. III. és a IV. felvonás Radványiéknál Bácstamáson. — A megyei árvaszéki elnök nyugdíjaz­tatásának kérdése. Lapunk legutóbbi szá­mában hirt adtunk arról, miszerint Kollár Péter, megyei árvaszéki elnök nyugdíjaz­tatását kérelmezte. A nyugdíj igazgató vá­lasztmány véleményezte, hogy az árva­széki elnök kérelmének hely adassék. Előzőleg azonban a törvény értelmében, hogy a formának elég tétessék, nevezett elnököt három orvos megvizsgálta, akik egybehangzóan oda nyilatkoztak, hogy az elnök úgy testileg, mint szellemileg még munkabíró, minek folytán az nyug­díjaztatása iránti kérvényét visszavonta s igy ma a helyzet az, hogy az árvaszéki elnök nyugdíjügye tárgytalanná vált, s igy az állás meg nem ürült. — Kérelem. Mint a szent Ferenc-rendiek esztergomi zárdájának főnöke, azon alá­zatos kérelemmel fordulok a jólelkű hí­vekhez, hogy az idő viszontagságaitól megrongált zárdatemplomnak külső meg­újításához könyöradományaikkal hozzájá­rulni kegyeskednének. Zárdánk anyagilag valóban oly zilált, mostoha körülmények közt van, hogy önerőnkből teljesen kép­telenek volnánk az égetően szükségessé vált restaurálási költségeket elviselni, pe­dig minél tovább halasztjuk kijavíttatását, az idő viszontagsága rombolásának annál nagyobb nyomait hagyja hátra rajta s a költség mindinkább nagyobb lesz. Tehe­tetlenségünk tudatában tehát a nagylelkű, könyörületes szivekhez fordulunk, kik min­den nemes és jóért, de különösen az Is­ten dicsőségeért tehetségükhöz képest so­hasem vonakodnak az áldozat oltárára meghozni a szeretet filléreit. E nemes szivek áldozatkészségében annál inkább bízunk, mert nem magunknak, nem saját szükségünk enyhitésére > hanem az Ur Is­tennek, az ő szent hajlékának, templomá­nak kérjük szeretet adományaikat. Tem­plomunk oldalfalai, különösen tornya oly megrongált állapotban van, hogy díszte­lenségénél fogva Isten házához éppen nem ülő, de még amellett már veszélyessé is kezd válni, minthogy az 1838-ik évi nagy árvíz alkalmával a templom kriptája s igy alapzata is huzamosabb ideig vizben ál­lott, minek következtében a falak veszé­lyesen megreped; ek, ugy hogy biztosíté­kul erős támfalakkal kellett azokat ellátni. De most különösen e támfalak vannak nagyon megrongálódva. A toronyról pe­dig az idő vasfoga a vakolatot leharap­dálván, ugy áll ott, mint a megtépett kol dus ; mezítelenségével ugyan nem szol­gál sem az Isten dicsőségére, sem a vá­ros díszére, sőt ellenkezőleg éppen an­nak egyik főhelyét diszteleniti. Azon re­ményünket tehát, hogy templomunk kül­sejét s annak tornyát uj mezbe öltöztethes­sük, a város igen tisztelt lakóinak jószí­vűségébe helyezzük s e végből a tarto­mányi rend-főnökünk megbízása folytán egy szerzetes testvér küldetik ki a város területén könyöradományok gyűjtésére, kit a buzgó hívek jószívűségébe s em­berbaráti szeretetébe ajánlunk. A kegyes adakozók pedig kéretnek neveiknek és adott alamizsnájoknak a gyüjtőkönyvecs­kébe való bejegyzésére, hogy legyenek bejegyezve az örök élet könyvébe is és a mindeneket jutalmazó jóságos Isten, le­gyen jótékonyságuk gazdag visszafizetője. Isten szent áldása maradjon velünk ! — Mészáros Kálmán, sz. Ferenc r. zárdafő­nök. f Feigler GnSZtáv. Lapunk utóbbi szá­mában jeleztük röviden, hogy Bleszl Fe­renc takarékpénztári igazgatót és család­ját, Feigler Gusztáv volt érseki és főkáp­talani építész elhalálozása gyászba borí­totta. A 78 éves korában elhunyt öreg úr temetése f. hó 25 én volt a szentgyörgy­mezei kápolnából, hol ravatalozva volt, a családi sírboltba. Feigler Gusztáv építészeti tanulmányait a wieni egyetemen végezte, majd hosszabb ideig Budapesten, később atyjánál, Feigler Jánosnál gyakornokosko­dott. Még atyja életében önállósította ma­gát. Esztergomban, valamint az eszter­gomi egyházmegyében sok kisebb-nagyobb épület hirdeti az ő reális munkáját és szakértelmét. Boldogult Simor primás és a főkáptalan megbízásából a vidéken mint­egy 40 templomot és kápolnát épített. Számos esztergomi családi ház mellett ő építette a szentgyörgymezei árvaházat, a szent annai zárdát, az ő felügyelete és ellenőrzése mellett épült a diszes primási palota, de legfőbb alkotásai az ország legnagyobb és legmodernebb szemináriuma, az esztergomi papnevelde és a büszke­ségünket képező várhegyi Bazilika hatal­mas oszlopcsarnoka, mely utóbbi munká­latával ő fejezte be a három érsek alatt épült Bazilika építését. Feigler Gusztáv komoly munkája mellett egyúttal kiváló zenész és zenekedvelő is volt. Több év­tizedig kisegített a főszékesegyház ének­karában. Az esztergomi hires dalárdának, de főkép a volt hétfői (későob zenekör­nek) lelkes és aktiv tagja volt, sőt maga is számos, finom érzékű, vallásos, mélabús zenedarabot irt, főleg harmónium és énekre. Ismert szerénységénél fogva kevesen fog­nak reá visszaemlékezni, hogy Feigler Gusztáv fiatal korában az 1848—1849-ik évi hazafias mozgalmakban is tevékeny részt vett és mint honvéd ő is meghozta szerény áldozatát a haza oltárára. Nem vett ugyan fegyver alatt közvetlen részt a forradalomban, mert mint ügyes rajzo­lót azonnal a térkép osztályhoz rendelték és ily minőségben követte Világosig a lelkes magyar hadsereget, ahonnan a si­ralmas fegyverletétel után oly elcsigázott és szánalmas állapotban került haza, hogy még saját édes anyja sem ismert reá. Ilykép az immár örök álmát nyugvó ér­demes férfiú úgy a hazafiság és művelő­dés terén, mint ritka munkás életével polgártársai állandó tiszteletét vivta ki magának és mindnyájunk nagyrabecsülése kisérte őt örök pihenő helyére is. — Előléptetett Önkéntesek. A győri ön­kéntesek közül most a következőket lép­tették elő káplárokká: Bedross József, Boldis János, Feichtinger Ernő, Kellner József, Kolos Aurél, Koralik Jenő, Krausz Ede, Kuffler Pál, Laucsek Rudolf, Mata­vovszky Gábor, Oberth Lajos, Okányi Dezső, Reichenfeld Rudolf, Ringvald Géza, Schnabel Lipót, Szenté Mihály, Zechmeis­ter László. — Felső kereskedelmi iskola városunk­ban. A városunkban létesítendő felső ke­reskedelmi iskolára az esztergomi taka­rékpénztár 400 koronát, — az esztergomi kereskedelmi és iparbank pedig 200 ko­ronát adományozott. Mindkét intézet a jövő években is ugyanilyen összegekkel fog a nemes célra áldozni. Magánosa­ink közül Leitgeb János, kereskedő vilá­gunk egyik előkelő tagja kezdette meg az adományozást 200 koronával. Óhajtandó lenne, hogy a nemes cselekedet minél töbo követőre találjon. Adományokat — miként értesülünk — e célra elfogad az Esztergomi Takarékpénztár, hol a befize­tések — melyek hirlapilag nyugtáztatnak — folyó számlán fognak kezeltetni. — Színjáték a vízivárosi zárdában. Az Esztergom-vízivárosi érseki felsőbb nő­nevelő intézet növendékei a húsvéti ma­gasztos ünnep hatása alatt vallásos érzü­letük kifejezéséül április 7-én a keresztény üldözések korából egy hősnő drámáját adják elő. A meghívókat e napokban küldik szét, amely egyúttal belépő-jegyül is szolgál. A színjáték délután 5 órakor kezdődik s címe: „Szent Julia." Drámai legenda 4 felvonásban. Személyek : Con­stantia, egy gazdag hölgy — Szalay Aranka; Szent Julia, Constantia keresz­tény rabszolganője — Bajczár Margit; Thekla, Constantia pogány rabszolganője — Kováts Róza; Sabina, Róma első kon­zulának özvegye — Hatala Margit; Bal­bina, Korzika prafektusának neje — Schurmann Margit; Egeria, Ceres papnője Elensisból — Zimmersmann A.; Charitas, Szabina keresztény rabszolganője — Rothnagel Margit; Piroska, Szabina po­gány rabszolganője — Bab ar esik Szi­lárdka ; Blandina, Zsófia, Viktória, Szabina hitehagyott rabszolganői — Erhardt Mária, Schurmann Etel, Glock Katica. Több rabszolga — * * * A színjáték helye Korzika sziget. Ideje III. Valentinián csá­szár alatt (450. Kr. u.) A színjátékot követi egy élőkép, a következő szerep­lőkkel : Angyalok —- Vaszary Rózsi, Moh&s Elvira, Feichtinger Ella, Kónyay Klotild, Rupp Margit, Markovits Mici, Oberth Laura, Szecsányi Erzsi, Kovács Elvira és Livia, Eggenhof er Erzsi, Győry Kata, Scheible Ilma, Guttmann Margit, Loibl Olga és Egger Gizella. Az intézettel kapcsolatosan működő Mária-Kongregáció tagjai szintén fognak egy matinét ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom