Esztergom és Vidéke, 1907

1907-09-15 / 71.szám

Árpád apánk emléke. A fajszeretet lángoló hevétől forrottafi hevüljön fel véred ó magyar! Szikrákat vető gyűlöletet viselj minden nemzetség ellen, mely fajod, nemzeted kiirtására tör. Adáz, vad haraggal ronts minden hatalom és hatalmasság ellen, amely államiságod és alkotmányod vesztét akarja, amelynek alapjait a vérszerződés kötelékével megpecsételve Alpár mezőjén, Szeren vetette meg a hét törzs vezér a vezérek vezérével, Árpád, a honalapító, első és legnagyobb fejedelem élén. Minden érzelemmel, ami szent és szövetséges a hazaszeretettel, üdvözlünk nagy Szellem és köszöntünk legdrágább kincsünk, Árpád soha el nem muló emléke ! E pillanatban legyünk a Hadúr és Ármány szellemében hivő pogány magyarok. Reád emlékezünk, az alkotmány világosságának világossága, Árpád apánk ! Szilaj, tomboló ménen képzeljük magunkat. Pőre, lenvászon himesen kivárva födi alsó és kacagány felső testünket. Kócsag tollas kucsma fejünket. Tegezzel, íjjal a válunkon, Uj Versek. Csókos éjek. {Boldog vagyok, mint egy ó miíös^-isfen. S pazarul 6Ucs, mini egy Robajú táltos. Q&ÓT tömjén-, mirha-, s aranymátkám nincsen. 2)e van egy éfö, fehér, csoda-álmom, '(oaími-csókos éjek nagy ajándéka. 3£ogy vaíó-e: nem s^aSad k'úaíálnom. jí/fű jö: a padmaíy szétnyílik merészen. J^l éj szökik. Jönnek ró^sas^in lángok, S ölelem J^tmom sejtelmes fehéren. Ifigyen sóhajt párna, paplan, minden . . . j£z ágy, mini selymes nás?_kocsi megindul. . . S boldog vagyok^ mini egy b mítosz-istenNagy az életkedvem. 9Keghalt a vén Tlyár: hál szomorkodjunk. tPiros rózsákban hullod el a vére. S a^ Osz, mini vén hánya -. Í£u66aszfva, sárgán üli a fák hegyére. Ifi a íemelés: hál szomorkodjunk. csákány és buzogánynyal a nyeregkápán, karddal a kezünkben. Hadaid vagyunk Urunk, tiz század után is. Enese véréből származottan asszonyainkkal, leányainkkal, kik ligetekbe verődve hallgatják a magyarok vitéz tetteiről emlékező hegedős dalait. Körülötted állunk lelkednek egykor daliás, ma már elporladt testedtől való eltávozásának emlékünnepén. Nem a halál borította reád sötét fellegét, hanem a megdicsőülés ragyogó napja szóllitott ei ősszülőink köréből, mikor bevégezted a honalapítás nagy művét. A megdicsőülés magasztaló érzelmeket kelt, amit a hála, az erősfogadás és az eskü követ. Mi magyarok, kik az általad meghódított bércen és síkon öröködben élünk, mint a hadak urának nag}

r bölcseséggel és erényekkel megáldott kiválasztottját magasztalunk. Szellemed közöttünk él, a rendithetlen bizalmat és rettenetes félelmet gerjesztő szellem. Bizalmunk öröklött erényeidben, vitéz előrelátó bölcs tetteidben. Félelmünk, mely elrettent bennünket minden Rimánkodnak a kincses f£rözusok. JZázár legények is szomorúk, mélák, ffienn, a pagony mélyén ŰÜúgnak a szarkák, jajgatnak a héják. <£s remegnek a kincses J£rő'zusok. 3£ej, csak nekem nagy az életkedvem. 9$Cinfha csak nektárt s amSrö\iáí innék. J2incs egy ismerősöm, Sem gyászruhában s jf^alal, mitten hinnék. Tjgy van az, ha nagy az életkedvem. Drozdy Győző. A kapus fia. (Vége.) Hat évet ugorjunk át. Kimondani nagyon könnyű, de átélni, átszenvedni, dolgozni, küzdeni elég nehéz. Sőt nagyon is. Pláne annak, aki valami célt akar elérni. Mennél hamarább. Pali ezen idő alatt csak kétszer volt otthon. Bakos urat kellett volna mondani. Első alkalommal mint ismeretlen érkezett meg. Gyermek volt, mikor elment. Deli ifjúként érkezett haza. Nem irta meg, hogy jön. A vasúti állomástól gyalog ment az ismert uton. Hogy mit érezhetett, mindenki elképzelheti, aki évekig távol volt szüleitől. Fölösleges magyarázni. oly gonosz szándéktól, mely Szeren hozott törvényeiddel ellenkezik. Árpád apánk! Fogadd immár az egy igaz Istent hirdető és üdvözítő szeretet hitére tért magyarjaid szeplőtlenül tiszta háláját. Kitárt karokkal hódolunk előtted, felajánlván testünket és lelkünket ama nagy munkára, mely előtted lebegett a honfoglaláskor, hogy nagy nemzet és boldog legyen a magyar. Atyáinknak, anyáinknak sorozata bölcsődig, tiz századon át törvényeddel és emlékeddel élt. Az vezette hadba, az intézte sorsát a nemzetnek. Mi magunk, gyermekeink és késő utódaink nevében fogadjuk, hogy fajunk fenmaradása ellen nem vétünk, az alkotmány törvényeit megtartjuk. Ha hazánk vészben van, hadba indulunk és ott magyarhoz illőn vitézül kitartunk, mig nemzetünk javára a diadalt kivívjuk. A béke csendes napjaiban pedig fejlesztve tudásunkat, acélozva erőinket élünk a legszentebb ügynek, mely a magyart az általad elfoglalt hazához szegezi, hogy faját megszaporítva, hatalmát erősbbitve és kiterjesztve, boldogsága, jóléte melMár látta a rácsos kaput. Mindig közelebb ért. Végre belépett a park ajtaján. Ott állott a kis ház. Előtte az ismert pad. Rajta pipázgatva egy férfi üldögél. Valami levélfélét olvasgat. Most a kavicszörgésre fölemeli fejét. Felugrik s kalapjához nyúl. „Talán a méltóságos grófékat tetszik keresni ? Nincsenek itthon. Elutaztak." De most egy ismerős hang üti meg fülét. Az idegen, elegáns úr kiterjesztett karokkal rohan feléje : „Apám ! édes jó apám !! Nem ismer ? !" „Istenem ! Gyermekem !! Te vagy ? ! Palikám, fiam! Drága gyermekem! !" S a két, férfi egymás keblén zokog. Teréz asszony a konyhán sürgölődött. Egyszerre valami különös hang üti meg fülét. Kimegy. Férjét egy ifjú keblén látja zokogni. Mi ez ? Istenem! Adj erőt! Csak most ne szakadj meg szivem. „A fiad" — súgja neki valami . . . Erőt vesz magán. Csak egy szót bir kimondani: „Gyermekem !" De az meghallja. Látja a roskadozó nőt s erős karjaiba ragadja s boldogan susogja csóközön között: „Kedves anyuskám ! Édes szülém." S a gyermeki csókok észre téritik az anyát. Szeretettel nézi gyermekét s csendesen sir. A boldogságtól. És sirnak mind a hárman. Ilyenkor a boldogságtól túláradó sziv nem enged beszélni. lett naggyá tegye a magyart, a magyar nemzetet! Ezen erős fogadásunkra esküszünk és átok arra, aki magyar létére az erősfogadást és az esküt nem tartja. Bertalan Vince. Polgármesterek kongresszusa Esztergomban. Hazafias tisztelettel, igaz örömmel üdvözli Esztergom város közönsége ősi falai között a rendezett tanácsú varosok polgármestereit, kik engedve vendégszerető meghívásunknak, eljöttek, hogy annak a nagy feladatnak munkálják ügyét, melynek közvetett célja egy, a'haza boldogulásával. A rendezett tanácsú városok jellegének, jogi és politikai helyzetének kérdése, mely azok önálló tevékenységének szabad fejlődésében lépten-nyomon gát, akadály, anyagi helyzetük javításának, biztosításának immár égető ügye, az állami érdekekből teljesített feladatokért járó kárpótlás kérdése, a városoknak ipari gócpontokká való fejlesztése, a kisipar felkarolása, istápolása, a szegényügy, a szolgálati pragmatika, majd a tisztviselői kar anyagi helyzetének országosan leendő rendezése és javítása és sok más, nagy Ilyenkor csak nézni szokás. Nem a szemünkkel csupán, de a lelkünkkel is. Igy alkotott az Isten bennünket. Az öröm szótalan. Sokáig nem maradhatott. Ismét el kellett mennie. A grófék valahol fürdőn voltak. Nem találkozhatott Leontinnak No majd ha egy év múlva hazajő látogatni, találkoznak. Aztán még egy év és teljesen független, kész ember. . . . Egy év múlva ismét otthon volt. A grófék megint távol ... — No már csak egy év, — biztatta szüleit. Aztán haza jövök. Műtermet nyitok és soha többé el nem válok tőletek. Képeim olyan kelendőségnek örvendenek, hogy gondtalan életet biztosíthatok enyéimnek. Még egy év azonban szükséges, hogy a mesterek műveit tanulmányozzam. 5 ezért utaznom kell. Másfél évig nem látták. A hire azonban annál inkább terjedt. A lapok egyremásra hozták képei diadalainak leírását. F'őranguak voltak a megrendelői. Főranguak a barátai. Képei ezrekért keltek el. Pedig még alig volt 24 éves. De hisz Isten a lángész osztogatásánál nem néz a korra. Ha lehetnek 6 éves hegedű- és zongoravirtuózok, miért ne lehetne valaki 23—24 éves korában festőművész ?