Esztergom és Vidéke, 1906
1906-06-14 / 47.szám
több utazhatnékja van,.szóval a jót mindenben nagyobb mértékben kiveszi az legkevésbbé nagyobb ur, csak oly szerencsés, vagy szerencsétlen, aki maga sem tehet arról, ha gyomrának, személyének, szóval érzéki szerveinek vágya fokozottabb igényű.' Mert tudd meg, az ember nem ismerhet aggodalmat, szenvedést, fájdalmat, nélkülözést, szóval semmiféle bajt. . . . csak gyönyört, . . . gyönyört a mely gond nélkülivé varázsolja azt az életet, mely lett, mint a buborék is ha szétpattant marad a puszta lég . . .a puszta lég; a rideg anyagiság. No kinek ne tetszenék ilyen részegítő gyönyörtől eltelt boldogság, minőt a socializmus problémájának, megfejtésén az érzéki vágyak kielégítésén kitartóan bolyongó demokraták hirdetnek és megvalósítani törekszenek, ígérnek mindent keresve a rendszert, amelyen álmaikat megvalósíthatják. Nem törődnek Ők akadályokkal. Ha nem hajlik meg az ember, a szabadság szent nevében alkalmazható a terrorizmus bármiféle eszközökkel, mert vágyaikban, törekvéseikben lesz ténynyé az a hires mondás: cél szentesíti az észközt. A tömeg én vagyok! kiállt fel a szocialdemokratizmus számba se véve azt, hogy holla! csak egy része annak, mert a valódi tömeg a termelő, aki élelmet, munkát ad olyan viszonosság fejében, ami nem teszi őt tönkre. És ha tönkre tette, mit ad érte, talán munkát ? Nem! Vá gyakat, hogy proletár váljon belőle a legjavából, kinek egy üdvösséges eszméje van és ez az államilag rendszeresített söcialdemokratizmus gyönyört nyújtó erdeje. S ha dolgozni, szerezni akar, az nem elvtárs. Hogy is volna az, ki flane nélkül társadalmi állásához képest tartoznak, akik csak a hireket élvezik. Mennél rémesebb, vagy foghusvacogtatóbb (amennyiben anyósok olvassák) hi reket közöl a lap, annál buzgóbban újítják meg az előfizetéseket. Ezek közé tartoznak a nyárspolgárok, nyugdíjazott katonatisztek, pékek, tímárok, szürszabók, gombkötők, apósok, anyósok és nagy mamák, kik többnyire melancholikus vér mérsékletűek. Ezeket minden csekélység mélyen érinti. Elég valamely tudósnak egy nyilatkozata a világ végéről, hogy ők megcsinálják a végrendeletet. Ezek mindig aggodalomban élnek, mindent fontolgatnak, töprengenek; habozok, kétke dők, zárkózottak, hallgatagok ; borús lel kükben fakadó "meggyőződésük valóságos fanatizmussá fokozódik bennük. Ők pl egy korcsmai verekedésben, vagy egy utcai csődülésben már a haza végromlását látják; permetező esőt zivatarnak, ziva tart felhőszakadásnak, felhőszakadást viz özönnek képzelnek. Ha azt olvassák, hogy egy kisasszony meghalt : Ők azon pityeregnek, hogyha az a kisasszony már asszony lett volna, lettek .volna gyermekei, vagy már ono kái is, milyen keservesen zokogtak volna azok a koporsónál. Tűzeseteknél, bányaszerencsétlenségeknél, földrengéseknél minden sebesültnek és halottnak a nevét tudják. élni akar, családját fen tudja és akarja tartani és ezen felül a benem szerzettből, de biztosból szerezni is tud. Szerezni ? Ez bizony a demokratikus alapon szervezett socialis közösségben szükségtelen valami. Szerezzen az állam! De ki az állam ? Mi magunk vagyunk, tehát még is csak nekünk kell mozognunk?! Hogyne! de olyf ormán, hogy a munka rekonpenenzációja (ellenértéke) meszsze fölülhaladja az elvégzett munkát és az is ne küzdést, hanem kényelmet nyújtson. Ez a szocialdemokráciaalapelveinek végkövetkeztetése. Nem is rossz. El végre ki ne akarna e földön mindenféle jókban és javakban duskálkodni! ? Ki ne szeretne gondtól menten úgy élni, .hogy amit szeme szája akar azonnal rendelkezésre is álljon. És ki ne ügyekeznék arra!? Mindenki! Csakhogyjezen ügyekezetben az ember nem mint elvtárs lép fel, hanem mint küzdő fél saját sőt legkedvesebb embertársával szemben is érvényesülni és pedig megragadva minden egyes alkalmat amikor arra kilátása van. Ez az önzés t. i. az egyéni önzés, amelyben nemcsak a testi erő, hanem a lelki erő is oly hatalmas tényező. Az utóbbi, többször mint nem, az előb bit nem csak cserben hagyja, ha nem le is győzi, mihelyt kényszerítve van. Ez az az egyéni, lelki sajátosságból semmi féle nevelési rendszerrel ki nem irtható önzés, mely gátat vet a socialdemokracia eszméinek álomszerű megvalósítása ellen. Mig ember lesz a földön ez a küzdést nemcsak a természeti erőkkel szemben, a természet adományai val veszi fel, hanem embertársával is, mert reá nézve megnyugtatóbb ha akaratát, törekvését saját javára munkája révén akként érvényesítheti, hogy azt mint rendelkeEzek csak ily cimű tárcákat olvasnak : Ezerszer a halál torkában ; Egy földrengés : A siralomházban; Az akasztófa alatt stb. Az újságolvasók harmadik kasztját alkotják, akik csak kávéházakban, fodrász műtermekben, egyszóval, ahol potyára él vezhetnek, olvasnak újságot,. Ezek semmi iránt sem tanúsítanak különös hajlandóságot, azért a lap elejétől, a végéig elol vassák minden cikknek a cimét. De töb bet egy sort se. Ilyenek a végrehajtók, könyvelők, dijnokok, rendőrök, bakterek, sekretyések és harangozok. S csodálatos ezek még egy akadémai tagnál is tudatla nabbak, mindamellett bölcseknek látszanak. Vérmérsékletüket illetve phlegmatikusak — s tárcát egyáltalában nem olvasnak. Ebben legnagyobb akadály náluk a — lustaság. Mátyás király három lustája ebből a családból származik; valamint sok főispán és katonatiszt is. Végül vannak, kik csak a regényt olvassák el minden lapban. Ezek a Friss,Kis,- és Esti-ujság örökös előfizetői. De legtöbben mire sem fizetnek elő. A regényt azonban rendesen elmulaszthatatlanul megszerzi a szomszédtól, komától, háziúrtól, vagy másvalakitől, — mert ha nem olvassa el minden nap a kimért részletet, megbetegszik. Ilyenek a vén leányok (hogy kimertem irni e szót bozése alatt álló egyéni szerzeményt birtokolhatja és pedig a nélkül, hogy ahhoz kívüle másnak joga volna. Igazolja ezt az a híres Marx, ki vagyont szerzett munkásságával de vagyont a socialdemokraták részére elfelejtette felosztani, hogy abban minden elvtárs részes legyen. Pedig hát ha oly mély gondolkozású tudott lenni, miért nem volt az, mikor arra példát kellett volna nyújtani, hogy ime amit szereztem, nem az enyém, hanem a tietek elvtársak, akik eszméim megvalósítására törekszenek. No persze, hogy Marx is ember volt. Spenczer is az akiknek elveivel oly hatalmasan dóbálodznak hivei. És felejtik, hogy lényeges külömbség eszméket hirdetve általánosítani és azokból a lehetségest kibogozni. Mert nem minden lehetséges a valóságban ami az eszméiben tetszetős. Azért álomszerűbb ' ábránd a socialdemokracia eszméinek végkövetkezményeiben való lehetősége. Ember az emberrel áll szemben. Egyik részén a munkaadó, más részen a munkás. Mind kettőnek megvannak a maga kötelességei, de hogy a munkás terrorizáló fölényt gyakoroljon munkaadójával szemben és hogy ahhoz kizárólag csak saját felfogása szerint jogosult legyen, azt sem helyesnek sem igazságosnak nem tartom. Ma emelkedjenek fel a munkások százezrei a munkaadók sorába, nem hiszem, hogy számot ne vet nének helyzetükkel, hogy mennyi ben felelhetnek meg a munkások kívánalmainak anélkül, hogy érde keik veszélyeztetve volnának. Egy 4—5000 frtos házat a munkások kedvéért senki sem fog 8—10000 frt. költséggel építtetni. Ha nem hiszik el. álljanak a munkadók szövetségébe, vállaljanak el közösen egy munkát és kíséreljék meg, vájjon csánat, de édes magyarnyelvünk meg döbbentő módon szegény s igy nem találok helyette másikat, mely jobban fedné a 30 és 100 év között levő hajadont), bonnek, szobaleányok, szakácsnők, cselé dek, kisbirók, béresek, kéményseprők és cukrászok, kik nagyobbára choleríkus vérmértékletűek. Ezeken kivül vannak, kik csak a sze relmi levelezéseket és szerkesztői üzeneteket olvassák, mind a négy vérmértékletből egyenlő arányban. Ilyenek a pince rek, fodrász és szabó segédurak, keres kedő, rövidáru, cipész, szappanos és ha risnyakötő segédek, nemkülönben a ba kák, huszárok, hidászok, szanitézek és szekerészek közlegényei fürerei és káplárai. A szépnemből ide tartoznak a var róleányok, trafikos mamzellek, papir,- dohány- és gyufagyári kisasszonyok, kiérdemült polgaristák, csalódott menyasszonyok, továbbá mindazok, kik utálják már a pártát. Szintén ily speciális osztályát alkotják az újságolvasóknak, kik csak az apróhirdetésekért rajongnak. Mondom: rajongnak. Nincs az a lap, melynek át ne néznék apróhirdetéseit. A legtöbbet már tud ják kívülről — mégis átolvassák. Minden áron üzletet akarnak csinálni az újság utján. Ezek: a kereskedők, vigécek és odondászok. Egy szóval: az izraeliták, az osztalékból jut-e annyi, hogy hangoztatott igényeket kielégíthessék. Bertalan Vince. Perdöntés a Dobozi-ügyben. (Pilis-Maróth vagy Puszta-HIaroth.) (Folyt és vége.) Már most az előrebocsátott adatokból összeállított bizonyítékaim Puszta-Maróth mellett Pilis-Maróth ellenében a következők : a) A források mind a Vértes hegyekről beszélnek. Pilis-Maróth pedig már a neve szerint is a Pilis-hegyek közt van. Ámde azt mondhatná valaki, hogy akkoriban nem különböztettek olyan pontosan s talán azt az egész hegyvidéket Vértes-nek hivták általános névvel. Nem áll; mert például Gertrúd királyné megöletéséről biztosan tudjuk, hogy az a pilisi erdők közt történt, ahol ő 1213 őszén vadászgatott. 10 ) b) Dobozi fejérmegyei ember volt. Miért menekült volna Pilis-Maróthra s nem a hozzá közelebb eső Vértesek ölén fekvő Maróthra ? c) A Maroth nevet ma ugyan csak egy puszta őrizte meg azon a vidéken, de hogy ott a török pusztítás előtt virágzó helység volt, mutatja a szántás-vetés közben előkerült sok II. Lajos korabeli ezüstpénz. (Vaszary Gyula úr tanúsága.) Az utána való korból, mintha csak elvágtak volna a forgalmi élet fonalát, nem lehet találni semmiféle emléket. d) Az úgynevezett Emberölő völgyben nagy számmal lehet kiásni emberi csontot és koponyákat. e) Puszta-Maróth megfelel a források azon egyhangú állításának, hogy az esztergomi érsek birtoka volt, sőt ma is az. Oláh Miklós esztergomi érsek XVI. századbeli, urbáriumában már előfordul. n ) Pilis-Maróth eleintén a visegrádi szent Endréről címzett bencés apátság birtoka volt, majd később II. Ulászló 1493-ban, VI. Sándor pápa meghagyásából a pálosoknak adja át a kolostort és birtokait. 1700 körül a visegrádi kolostor Maroth (Pilis-Maróth) birtokával együtt a pálosok pesti házának tulajdonába megy át s innét kerül a közalapítványhoz. 12 ) 1( >) Szilágyi S. A Magy. Nemz. Tört. II, 380. 1. n ) Villányi Szaniszló. Három évtized Esztergommegye és város múltjából, 93. ]. 12 ) Rupp. Magyarország helyrajzi története. I, 49—50 1. kik a vérmérsékletek egyik osztályához sem tartoznak. Látják tehát kedves olvasók (ha ugyan akadnak), hogy nem az írók a hibásak, amiért tárcát nem olvasnak, de a különböző vérmértékletű embereknek kedvére tenni lehetetlen. Mindenki más kaliberűt akar. Ki-ki a magáét már a cimnél felfedezi. S ez a tárca életének megölő betűje. A cim. Tehát, hogy a tárcairás csődöt ne mondjon, egyedüli mentőeszköz az efajta cim : Csiaueo : csia ? csua . . . ? Ezt elolvassa a vérmérsékletek mind a négy kategóriájába tartozó közönség, mert a cimből még nem sejt semmit; vagy sokat sejt, de - rosszul. VP1. izraelita apróhirdetésnek gondolja ; a varróleány szerelmes levélnek; a vénleány regény előszavának; a végrehajtó az árverési hirdetménynek; az anyós bányaszerencsétlenségnek ; a professor pedig politikának. Stb. De most Isten Önökkel, sanguinikus,. cliolerikus, melancholikus és phlegmatikus urak és hölgyek ! Én sietek protekciót keresni, hogy benyújthassam találmányomat a Magyar Tudományos Akadémiához patentirozás céljából. Mert a csődbe készülő tárcairodalmat meg kell menteni.
