Esztergom és Vidéke, 1906
1906-05-24 / 41.szám
Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: "Di 1 . Prokopp Gjjula és Brennei 1 Fereno. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A vármegye vezetése. Esztergom, május 23. Vármegyénk kormánya a mai nappal uj kezekbe került. Mindössze néhány hét hiányzik a negyven évi szolgálattól, melyet eddigi vezetője Andrássy János betöltött A megye tisztikara mindenkor lelkes örömmel csoportosult ama zászló körül, mellyel kezében a megye és annak székvárosa érdekében harcra kelt, s a megye közönsége bizalommal látta kezében a megye vezetését. Mint a közkatonából lett vezér, emelkedett Andrássy János fokról fokra, aki az alispáni székbe alapos közigazgatási tudással ült bele. Pártatlan, igazságos, minden tekin tétben korrekt, puritán jellemű, tisz tel étet parancsoló tisztviselője volt a megyének, ki midőn állásától a mai nappal megválik, mindnyájunk őszinte sajnálkozása kiséri bár jól kiérdemelt, de korai pihenőjére Szellemi és teste erejének teljében lép vissza a közigazgatás nehéz pályájáról, melyet jelesen, közelis méréssel töltött be. Nem a nyugalomra vágyás volt az oka elhatározásának, hanem az igazi és fő Künn az állomáson. A főnök csak azt várta, hogy az éjféli személyvonat túl legyen a váltón, bement az irodába, néhány utasítást adott a forgalmi hivatalnoknak s lecsapta az asztalra a piros karszallagot. Éva a szomszéd szobában nikkel aprópénzt göngyölt tekercsekbe* A vasláda dördült, a főnök beszólt a pénztárba : — Végeztünk kisasszony? Ha tetszik, sétáljunk egyet. — Azonnal főnök úr! Néhány pillanat múlva az irodában volt a leány. — Nem tart velünk, Árpás úr? —kérdi oltalmat esdő pillantással. A hivatalnok rekedten felel: — Köszönöm, nem mehetek. Sajnálom . . . arról a megsérült bőröndről kell sürgönyt leadnom. Éva csalódottan fordult meg. — Jó éjt! — Csókolom a kezét. A főnök szótlanul biccent a tisztelgő hivatalnok felé. Mikor elmentek, a nő ruhájának illata végiglengett a petróleumszagú irodán. A fiatalember összeharapta a száját. ok az volt, mit a tőle bucsut vevő tisztikar előtt is hangsúlyozott, hogy helyet akar adni tiszttársainak. Amidőn tőle, mint a köztérről lelépő férfiútól búcsúzunk, köteleséget vélünk tenni akkor, midőn önzetlen és fáradhatlan munkásságáért teljes elismeréssel adózunk, kit hivatalában a mai nappal dr. Perényi Kálmán vált fel. Az egyhangú választás, mellyel ma dr. Perényi Kálmánt a megye közönsége az alispáni székbe ültette, jele annak, hogy reményekre jogosító bizalommal van iránta. Perényi Kálmán iíju erővel, ambitióval veszi át a megye kormányát. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az jó kezekbe került, hogy mint az alkotmány egyik védő bástyájának őre, nagy feladatának teljesítését sikerrel fogja megoldani, hogy az ügyek vezetésénél jó akarat, körültekintés fogják vezetni, de mégis midőn üdvözöljük uj hivatalában, egyre kérjük,, s ez az, hogy tartsa szemei előtt a megye jól felfogott érdekei mellett mindenkoron azt, hogy a testnek éltető eleme a sziv, a megyének az erős központ. Azt növeljük, gyarapitsuk, mert az ac táplálékot a testnek. n. — Milyen nyomorult is vagyok! — hörögte. Gyorsan befejezte a kopogtatást a szomszéd állomásnak szóló „jó éjszakáid-tál, vaíamit jegyzett még rovatos könyvekbe, azután kilépett a perronra. Nekitámaszkodott a korlátnak s belemeredt a csöndes, tündöklő éjszakába. Az üres vágányok ezüstös csikókként futottak el mellette a holdfényben. A távozókat nézte. A főnök magas alakjának himbáló árnyéka pillanatokra el-elfödte a leány sugár termetét. Nézte őket. Az emeletről bölcsőringás moraja hallatszott le a csöndességben. Azok meg mintha kacagtak volna amott. Árpás keze ökölbe szorult. A sétálók megállnak az őrház előtt; a leány fönn lakik a raktárnokéknál. Néhány percig beszélgetnek még; a hivatalnok látja, amint kezet fognak, a főnök percekig tartja Éva kezét a magáéban. Aztán elválnak; a férfi egy darabig a távozó leány után néz és fütyörészve indul vissza a fölvételi épület felé. Az őrház emeletén egy ablak megvilágosodik. Aztán mintha valaki kinézett volna egy pillanatra, vagy csak a szeme káprázott Árpásnak? Kínzó düh forr föl a fiatalemberben. ítt künn a pusztai állomáson, ahová az első falu is órányira esik, a szolgálati fegyelem tart együtt néhány embert. Mikor őt ide helyezték a fővárosból, a fiatal tanfolyamista szerelmében hajótörött szive Tavaszi rendes közgyűlés a megyénél. Esztergom, május 2<"3. Esztergom megye törvényhatósági bizottsága ma tartotta tavaszi ren des közgyűlését, melynek kima gasló része a részleges tisztújítás volt. Gyapay Pál főispán megnyitván az ülést, azzal kezdette szavait, hogy visszagondolva arra a szive lyes fogadtatásra, melyben beiktatása alkalmából része volt, öröm mel ragadja meg az alkalmat, hogy köszönetének és hálájának ismetelve kifejezést adjon. Kegye lettel fogja úgymond azt megőrizni. Az lesz törekvése, hogy há Iáját tettekkel rója le, mi ha neki Isten segedelmével sikerülni fog ez lesz legbecsesebb előtte. Őre lesz az alkotmánynak, a tisztaságnak, kezét nem engedi megkötni senki és semmiféle hatalom által, azt akarja, hogy minden jognak forrása a törvény legyen. Majd áttért a napirendre. Az előre megállapított tárgysorozattól eltérőleg legelsőben a részleges tisztújítás ejtetett meg. Alispánnak egyhangúlag dr. Peegyedüllét után sóvárgott, nyugalomra vágyott. Itt megtalálta mind a kettőt. Emlékeinek és súlyos szolgálatának élve, esztendők múltával lassan visszanyerte lelke nyugalmát. Mikor a főváros felé robogó vonatok menetleveleit aláirta, eleinte ugy sajnált leugorni a kalauzkocsiból . . . Lassan-lassan ez is elmúlt, közömbösen hagyta a sok száz utas arca, mely elvonult előtte. Nem kívánkozott többé el. Kulturigényeit a legkisebbre lefokozva élt és örvendett annak a kis derűnek, amit végzete sok embernek oly szűken mér. A derű egy sugárral- élénkült meg aznap, amikor az újonnan kinevezett pénztárkezelőnő a kis állomásra megérkezett A fiatalság viruló tavaszán már túl volt Éva, sem valami tüneményes szépség, de bájos egyénisége nem csupán a pusztai állomáson hatott volna környezetére. Éva csakhamar megnyert mindenkit: a férfiak tisztelték, az asszonyok, az őrök feleségei rajongtak érte, még a főnökné sem tagadhatta meg tőle barátságát. Árpás naprólnapra jobb kedvvel ment szolgálatba, hisz ott tudta közelében Évát. Nemsokára olyasforma tüneteket észlelt magán, mint amikor szive először lobbant föl. Sokszor eldalolta mély melancholiával, szolgálatban átvirrasztott éjszakákon a sinek közt bolyongva a régi nótát, hogy: „Kétszer nyilik az akácfa virága" . . . Most, hogy rényi Kálmán választatott meg, kit a főispán üdvözölt, mint olyan férfiút, kiben a megye vezetése jó kezekbe van letéve. Perényi a hála érzetétől eltelve köszönte meg a kitüntető bizalmat, mit—férfias nyíltsággal jelenti ki, — azzal fog meghálálni, hogy a megye és szülő városa felvirágzását mindenkor szivén fogja önzetlenül hordani. Igazság, e mellett az emberiesség lesz jelszava, arra fog úgymond törekedni, hogy a tisztikarnak külső dekórumát mindenkor megóvja. Szavaiban kimerítően ismertette álláspontját, melyekben mintegy programmot adott, s amelyeket hatalmas éljenek követtek. Főjegyzővé: egyhangúlag Pongrác Kázmér, I-sö aljegyzővé: Palkovics László, Ií-őd aljegyzővé: dr. Szilárd Béla visszalépése folytán Fekete Rezső egyhangúlag választattak meg. III-ad osztályú aljegyzővé 80 szavazattal dr. Frey Vilmos, dr. Szlávy Elemér 22 szavazata ellenében. Esztergom járási főszolgabíróvá: Pisuth Kálmán, /. oszt. szolgabiróvá: dr. Szilárd Béla, // oszt. szolgabiróvá: Usztanek Lajos ugyancsak egyhangúlag választattak meg. Ezután a főispán dr. Zzvilinger Ferencet tiszteletbeli főügyésszé, dr. Mihályi Imrét I. oszt. és Revicky Elemért II. oszt. dijas gyakornokká nevezte ki. ezzel az édes illattal volt telve a lég, fájdalommal gondolt nehezen visszanyert és im oly könnyen elvesztett nyugalmára. Mikor a 24 órák végén reggelenkint fölment besötétített szobájába, fáradtan fetrengett ágyán, kikerülte az üditő alvás. Egy kép kínozta folyton, a főnök mohó szeme, mely a leányt kiséri. Tudta, hitte, hogy őrültség, amitől retteg. De borzadt a gondolatra, hogy őrült aggodalma valósággá lehet. Martalékul engedje át a könnyelműségnek azt a leányt, akit a kenyér kiszakított a természetes őrködés határából! Elnézze, mint ólálkodik a ledérség a körül a leány körül, akit életénél is jobban szeret ?! Tudta, hogy cselekednie kell, a kicsinyes habozás ideje elmúlt. De nem tudta hogyan ? És most, amint a ragyogó éjszakában látta főnökét vidám füttyszóval lassan közeledni s hallotta a hálószoba nyitott ablakán át a bölcső nyikorgását, az elhanyagolt, megunt asszony, a fájdalmas anya bánatos altató dalát, dühe újból fölkavargott. Összeszorított ököllel ment vissza az irodába. Nem szeretett volna e pillanatban főnökével találkozni . . . Megélénkült az állomás: a tehervonat hozott is, vitt is eleget. Egy ideig hallatszott a kihaladó vonat gyöngülő moraja, aztán ismét csönd borult az állomásra. Árpás a táviró-készülék előtt gubbasztott ESZTER6IH és TOE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-N AK HIVATALOS LAPJA. „Esztergom és Vidéke" tárcája.
