Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-05 / 36.szám

GYAPAY PÁL. Gyapai Gyapay Pál született Felcsuthon Fehérmegyében 1862. febr. 17-én. Atyja Gyapay Kornél, anyja Kenessey Mária volt. A Gyapay család Győr megyének régi ősi családja, melynek ott már 1546-ban nagykiterjedésű birtokai voltak s melynek ivadékaival a szabadságharc történetében gyakran találkozunk, kik nem riadtak vissza áldozatot hozni a Haza oltárán. Gyapay Pál, főispánunk öregatyja, a szabadságharc alatt egymaga egy nagy lovascsapatot szervezett a saját költségén. Gyapay Dénes 1848-ban Győr város és megye kormánybiztosa, később alispánja volt. Elemi iskoláit főispánunk Győrött végezte, mig gymnásiumi tanulmányait Tatán és Budapesten. Jogi ismereteit a győri akadémián szerezte, minek befejeztével Győr vármegyéhez ment közigazgatási gyakornoknak. Szorgalmának, tudásának köszönhette, hogy már huszonkét éves korában szolgabiróvá, majd 24-ik életévének elértével központi , főszolgabíróvá választatott meg. 1890-ben családi körülményei arra késztették, hogy a közigazgatási pályáról, mely neki nag}' jövőt jósolt visszalépjen. Tükrösi birtokára ment, hol nemcsak gazdaságának élt, hanem e mellett kivette részét a megyei és az országos politikai élet terén is. Egy évre reá, hogy a közigazgatási pályáról visszalépett, Kossuth Ferenc kérése és felhívásának engedve lépett fel a nagykárolyi választó kerületben, mint a függetlenségi párt jelöltje Domahidi Elemér, volt Hajdú megyei főispánnal szemben, azonban 23, szavazattal kisebbségben maradt. O volt az, ki Fehérmegye községeiben a független„Esztergom es Vidéke" tárcája. Eszter leVelet kapott. Hrenkó, a vén szolga meghozta az esti postát. Az irodafőnök asz tálára tesz egy csomó levelet, újságot, a többit meg szétosztja a két teremben dolgozó hivatalnokok közt. Szélesre nyilt ábrázattal közeledik Eszter felé, aki serényen kopogtat gépén. — Kisasszonykának is gyütt e levélke. — S a szomszéd asztalra hunyorít. Eszternek arcába szökik a vér, de nyugodtságot erőltetve olvasatlan a fiókjába rejti a levelet. A szolga odébb áll. Mindenkit a posta foglalkoztat; ki levelet olvas, ki a lapo kat futja át, mások a politika állásáról váltanak néhány szót, aztán újra tovább sercegnek a tollak. Eszter remeg az izgatottságtól, mégis van ereje a körülötte lévőket megfigyelni, vájjon vettek-e észre valamit ? Ujjai bizonytalanul sürgölődnek a billentyűkön, s minduntalan a vissza-váltóra kell ütnie, hogy egy-egy elvétett betűt kiigazítson. Végre elkészül a levél, aztán a többivel együtt átadja a irodafőnöknek. Mire felbúg a gyári kürt süvöltése, betölti a völgyet, minden rendben van. Künn a telep raja más jelleget ölt, a gépek kattogása, csörömpölése szünőben, kitóduló munkások kiálltozása hallatszik imitt-amott. Később, mintha énekelnének valahol, a gyári leányok vonulnak haza, hegynek föl a faluba. Az irószobákban is mozségi pártot szervezte. A nagy véderő vita alkalmából ő vezette a legtöbb — 1200 — tagú küldöttséget a képviselőház elnöke elé. Az elmúlt év folyamán tartott képviselőválasztások alkalmából a vaali kerületben egyhangúlag választatott meg függetlenségi programmal képviselőnek. Fehérmegye társadalmi életében jelentékeny szerepkört vívott ki magának. 1883-ban nősült meg, nőül véve dr. Kautz Gusztáv győri jogakadémiai igazgatónak nagyműveltségű leányát: Gizellát. Boldog és példás családi életéből három gyermeke származott: Ilma, Erzsébet és Korné!. A királyi kegy fehérmegyei birtokáról hivta az örökös főispánok székébe, melyben Esztergommegye és város közönsége egyhangú lelkesedéssel üdvözli. A mai ünnepség sorrendje. Főispánunk mai ünnepélyes beiktatásának sorrendjét az alábbiakban adjuk, mint végleges megállapodását a rendező bizottságnak, mely az eddig megjelent sorrendtől annyiban tér el, hogy a gyülekezés a megyeházán nem reggeli 9, hanem 8 órakor lesz, mi főként azoknak szóll, kik a vasúti fogadó bizottságban vesznek részt, a második eltérés pedig az, hogy a kivilágitás a főispán óhaja folytán elmarad. Sorrend. 1. Reggel ? órakor mozsár lövések jelzik az ünnepély kezdetét. 2. Nyolc órakor gyülekeznek a vármegyeháza nagytermében azon városi képviselők, kik egyszersmind a törvényhatóság bizottságának is tagjai s kik a fogadó bizottságban való részvételre felkérettek, valamint a tÖrvhat. bizottságának mindazon tagjai és azok, kik a fogadtatásban részt venni akarnak. Itt jegyezzük meg, hogy Pisuth gás támad lassankint. Hrenkó a másoló, préssel erőlködik. Könyvek csapódnak be, a hivatalnokok hangosan beszélgetnek, a gyakornok úr bajszát pödörgeti s tükréből Eszter felé sandít. A leány azonban mit sem vesz észre, valami hosszú lajstrom fölé hajlik, mint ha számolna. Az urak távozóban megmegállanak egy szóra asztalánál, de enyelgésük hideg fogadtatásra talál. Eszter számol . . . Végre egyedül marad. Kezében a levél. Ősmerős kéz irta rá az ő nevét; a betűk mintha barátságosan köszöntenek. Sejtést ébresztenek benne, édesen fájót. Az olló csattan. Szeme az iráson. „Édes Eszterem, ugy-e megbocsát, hogy igy szólítom ..." Nem bir tovább olvasni. Elrejti a levelet. Kis kalapját a fejére teszi, aztán siet ki a levegőre. Hrenkó már a folyosón várja a nagy kefeseprővel. — Kezeit csókolom, kisasszonyka. Isten vele, Hrenkó bácsi. Eszter végig siet a gyár hatalmas, zeg-zugos udvarán, igyekszik haza. Ott lakik a telep végén egy kis dombon, ahol a művezetők családi házacskái mosolyognak ki, a vidék komor szinei közül. A kertből kicsiny huga fut eléje. — Jó, hogy jösz, Eszti. Kinyílt a harmadik bimbó. Megcsókolja a gyermeket, aki kezénél fogva vezeti a későn virágzó tőhöz. Behunyt szemmel szívja magába a legifjabb rózsa illatos lehelletét. Öntudatlanul súgja : — Boldog vagyok. A tornácon anyja varr, behallatszik a szobába, amint dúdol a munka mellett: „Megálmodtam reges régen, hogy te lész Kálmán h. és dr. Palkovics László t. főbirák a reggeli órákban Leányvárra mennek és Leányváf község elöljáróságával az ottani állomásnál fogadják a főispánt, kit Pisuth Kálmán üdvözöl. 3. A főispán g órakor érkezik meg az esztergomi pályaudvaron, hol küldöttség fogadja, melynek szónoka Vimmer Imre polgármester lesz. 4. A pályaudvarról a menet a vármegyeházára hajt, hol a bejárónál dr. Perényi Kálmán h. alispán a megyei tisztikar élén üdvözli a főispánt, minek megtörténte után felvonulnak a főispáni hivatalba. 5. A megyeházról rövid vártatva a dunautcai kapun át a plébánia templomba megy az egész ünneplő közönség, hol fél 10 órakor Veni Sancte lesz, mely alatt a katholikus kör dalárdája énekel. Isteni tisztelet után a menet ugyancsak gyalogosan visszamegy a megyeháza nagytermébe. 6. 10 órakor veszi kezdetét a beiktató rendkivüli közgyűlés, melyen a törvényhatósági bizottság nevében dr. Csernoch János, a megyei tisztikar nevében dr. Perényi Kálmán és a város közönsége nevében Vimmer Imre üdvözli a főispánt, mig az ünnepségre érkezett vendégeket Frey Ferenc. 7. // órakor veszik kezdetüket a különféle hatóságok, testületek, egyletek stb. tisztelgései. A küldöttségek tagjai a nagy teremben gyülekeznek és onnét a megállapított sorrendben vonulnak fel. 8. 2 órakor délután a Fürdő vendéglőben ebéd, melyet a főispán ad. A hivatalos tosztok sorát a főispán nyitja meg, ki a királyt és a hercegprímást köszönti fel. A főispánt a törvényhatóság nevében dr. Helc Antal, a megyei tisztikar nevében dr. Hulényi Győző, mig a város részéről dr. Földváry István üdvözli. A kórmán3't dr. Fehér Gyula köszönti fel. 9. Este a kaszinó helyiségében díszelőadás, mit Szalkay Lajos színigazgató társulata ad. Az előadást egy prolog előzi az üdvösségem ..." A gyermek leült a leckéjét irni. Eszter alig izleli meg az asztalra készített ozsonnát, vissza surran a kertbe. Égő arcát még egyszer a rózsához simítja, megáll egy almafa alatt s olvas. „ . . . Itt ülök a Stefánia ódon épületének egy kis szobájában. A kora délutáni nap égetően tűz a leeresztett zsalukra. Körülöttem csönd, a hatalmas szálló zsibongó vendégserege ebéd utáni álmát szundítja. Pihennék én is, de már ugy érzem lehetetlen. Az agyamban zsibongó gondolatok nem engedtek. Felugrottam. Ide kellett ülnöm az asztalhoz. Csodálatos világosság támadt bennem. Eltűnt a láz, mely hónapok óta gyötört, az a nyugtalanság, mely othon már orvoshoz kergetett, az a kimerültség, mely ellen a derék öreg ur, áldja meg az Isten, Balaton vidék mosolygó egének verőfényébe küldött gyógyulni a mi kopár bérceink, hüs fenyveseink közül. Örömmel jöttem, mégis nehezen. Tudtam is, nem is; miért? De most világos előttem minden. Édes, jó Eszterem, ön miatt szakadtam el oly nehezen erre a kis időre is ami hegyeinktől, völgyeinktől. Szeretem azt a görbe országot és benne önt végtelenül. . . Eszter nem látott tovább. Fölkellett szárítania könyeit. „ . . . Mikor úgy reggelenkint motoros csónakomat neki szalasztóm a gyöngéden fodrozó haboknak és végig heveredem a deszkákon, a sugárzó égbolt végtelenségébe vész tekintetem, míg a nap fénye el nem vakít . . . Ily végtelen az én szerelmem, melynek napját az ön szemében látom, mígesak el nem vakulok. . . „ A szellő elhozta a harangszót a hegy felöl, a faluban hét óra volt. A tornácon meg. Ezzel az ünnepség sorrendje véget ér. Színház. A keddi és szerdai est valósággal művészi ünnepe volt városunknak s azzá tette ez estéket Fesetics Andornénak, a Nemzeti Szinház illusztris tagjának vendégszereplése. A sok csengő-bongó operett meg vígjáték után jól esett látni a komoly múzsa sugallta drámákat is, melyeknek a finom poézis iránt fogékony lelkekre oly megkapó szellemét a dráma ez avatott művésznője megragadó hatással interpretálta. Kár, hogy mig az igen sokszor fércelményeknek bizonyult operrettek vásári muzsikája legtöbbször telt házat hoz össze, addig az igazi nemes színmüveket aránylag kevés, de bizonynyal fokozotabb műizléssel biró közönség nézi végig, amelynek nevében köszönettel tartozunk színigazgatónknak, hogy a nagyobb müigényel biró közönségünket ily ünnepi előadásokkal gyönyörködteti. Festeticsné úrnő vendégjátékát szemlélve ismét előtérbe nyomult gondolataink között az állandó szinház örökös kérdése, mikor láttuk, hogy előkelő nivoju vidéki városunk kiváló vendégmüvésznője ily fogyatékos keretek között játsza végig inspirált szerepeit s minduntalan küzd a színpad szűkös méreteivel, melyek drámai erejének mozdulatait sokszor korlátozzák. Mindazáltal kivettük részünket az igazi műélvezetből. Amit szerdán este a Kameliás hölgyben, Gauthier Margit szerepében produkált a vendégmüvésznő, az mesteri megjelenítése volt Dumas irói szellemében fogant hatalmas drámai gondolatoknak, melyeket megrázó erővel juttatott kifejezésre és bilincselte le a közönség figyelmes lelkét. Mikor aztán egyes jelenetek lenyűgöző hatása alól felocsúdott a közönség, valóságos orkánjával a tapsnak és tetszésnyilvánításoknak kimegszünt a varrógép berregése, a konyhából csakhamar vacsoraillat áradt ki. Eszter hallotta néhányszor a nevét, huga kereste, nyilván a terítéshez. „ . . . Kenése mészpartjai, Siófok csillogó tornyai, a kopár Tihany ősi monostorával, a távol kéklő Fülöp, Badacsony, mind eltűnnek előlem, amint a hullámok közé vetem magamat. Az a gyönyörű víz bársonyként simul hozzám, lelkem azonban messze jár, fenn északon. Megpihen üresen álló asztalom előtt, s onnan lesi szorgos kis kezét, erca ragyogását és féltékeny gonddal őrzi. A tündöklő viz játszik velem, de im nyugtalanság fog el egy pillanatra: röpülni szeretnék, hogy megvédjem ösmeretlen veszélyektől; aztán megnyugszom, ki is bántaná? . . . Ha reggelenkint a térzene fölébreszt, első gondolatom Önt köszönti, képe elkísér mindenfelé; a sétány zajos társaságába, a park csöndjébe. Hűséges társam, míg csak Morfeusz gondjaiba vesz és az marad az álmok tarka birodalmán át — ébredésig..! Alkonyodott. Eszter alig látott már a sűrű lombok alatt. Nagy óvatosan a sövény egy nyilasához osont. „ . . . Azt mondhatnám, mióta ösmerem, él bennem ez az érzés. Élet van a föld alatt rejtőző magban, erő és nap kell hozzá, hogy kihajtson. Sokáig jártunk el egymás mellett idegenekként, mig el nem jött a tavaszi eső és sugár, melyben röstellem leirni a banális szót — szerelmem virága kihajtott. Most "érzem ezt igazán, amikor oly messze vagyok Tőle, Eszter. Áldom öreg doktorunkat, aki, — mintha szivembe látott volna — elszakított Öntől .. . " A szellő hűvösebbé vált, a homály terjedt, Esztert mi sem zavarta. „ . . . Meg kellett irnom mindezt ebben