Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-24 / 41.szám

országgyűlési képviselő is feljött, kit a vonatnál érkezésekor a pártvezetőség öt tagja várt. Az ülés d. e. 11 órakor volt a Fürdő-vendéglő nagytermében, mely ez alkalomból a szó szoros értelmében zsú­folásig telt meg. Az ülést Brucsy János, a függetlenségi párt elnöke nyitotta meg, ismertetve annak célját, mely után az alapszabályok tervezete olvastatott fel és többek hozzászólása után elfogadtatott, mit a tisztikar megválasztása követett. Elnöknek: Brucsy János, alelnököknek: Oltósy Lajos és' Marosy József, jegyző­nek : dr. Zvillinger Ferenc, helyettes jegy­zővé : Vitái István, ügyésszé: dr. Kabina Sándor, pénztárossá: Draxler Alajos és gazdává: Pelczmann László választatott meg. Majd megválasztatott a 32 tagból álló választmány, melynek tagjai lettek: Adorján József, Bagyary Simon, Balog Ambrus, Bádi András, Dudás János, Far­kas Tivadar, dr. Fehér Gyula, Gabanitz Ferenc, Gálitz József, dr. Goldner Fülöp, Grósz Ferenc, Guzsvenits Vilmos, Hagara Antal, Hegedűs József, dr. Helcz Antal, Horváth Mihály, Kiffer János, Kósik Fe­renc, Lindtner János, Magyary László, Perger Lajos, Rudolf István, Schrank Béla, Szecskay Kornél, Tátus János, Toldy Já­nos, Tóth János, Török József, Trexler Antal, Uhlárik lános, Valch Mátyás és Vaszary László. A tisztikar és választ­mány megválasztása után dr. Kmety Ká­roly nagyszabású és hatású beszédet mondott, melyben különösen hangsúlyozta azt, hogy habár a viszonyokkal meg kell alkudni, de azt a kitűzött cél érdekében kell tenni, mi abból áll, hogy előre a függetlenség felé. A megalakult kör üd­vözlő sürgönyt küldött Wekerle, Kossuth és Apponyinak. — A tulipánkert SZÖVetség szervező bi­zottsága utolsó ülését kedden délután tartotta meg. A végleges megállapodások szerint a szövetség elnöki tisztségére Gyapay Pál főispán és az elnöknőire neje ő méltósága határoztatott felkéretni. Ügy­vezető alelnökül Frey Ferenc fog jelöl­tetni. Ezenkívül 22 helybeli és a vidékről 14 alelnök, mig ugyanannyi helybeli és vidéki alelnöknő fog választatni. Ügyve­zető titkárnak Osváth Andor jelöltetett, ezenkívül pedig még 10 titkár fog válasz­tatni. A választmány 240 tagból és pedig 100 helybeli és 20 vidéki férfi- és ugyan­annyi helybeli és vidéki nőtagot fog szám­lálni. A szervező bizottság az ülés után nyomban felkereste a polgármester veze­tése alatt a főispánt s felkérte őt az el­nökség, valamint neje ő méltóságát az elnöknői tiszt elvállalására. A főispán ki­jelentette, hogy nemcsak készséggel vál­lalkozik, de kötelességének ismeri a moz­galom érdekében minden tőíe telhetőt annál is inkább elkövetni, mert ő is egyike volt azoknak, kik jelen voltak, részt vettek a tulipán-mozgalom eszméjének megszületésénél Andrássy Ilona grófnő termeiben. Neje nevében szintén nyilatko­zott a főispán, de hozzátette, hogy neje csak úgy fogadhatja el az elnöknői tisztet, amennyiben lakhelyének távolsága azt ki nem zárja. — Az esztergomi kath legényegyesület vasárnap tartotta tavaszi mulatságát, mely alkalommal Csiky Gergelynek „A nagy mama" cimű három felvonásos vígjátékát adták elő. Nem hiába, hogy a darab maga is jó, de a szereplők is oly ügyesen állot­tak meg helyüket, hogy a közönség nem egyszer viharos tapsban tört ki s a nyilt színen kellett többször megjelenniük Kraj­niker Ferencnek, Krajnikernénak Jerabek Jánosnak és Vörös Antalnak. A komoly és szerelmes nagymamától félő, de Er nőt kedvelő tanár szerepében Krajniker, a vén kisasszonyt, ki a tudományokban látszólagosan elmerülve majd a szere­lemről, majd mig előrehaladott koráról kesereg, majd meg szépségében büszkél­kedik, meg személyesítő Krajnikerné, a szerelmében csalódott és ennek következ­tében, komor, elkeseredett, megcsontoso­dott ezredes szerepében Jerabek, s a pin­cér szerepében Vörös Antal oly kifogás­talanok voltak, hogy sokan azt mondták hivatásos színészek is alig játszhatnának különben. Paulus Béláné a nagymamát adta a gyakorlott színésznő jártasságával, alakítása, hang, modora, mimikája s ki­fogástalan .toiletteje a legjobb benyomást tette. Kedves színpadi jelenség Kapus Ju­liska, ki Marthát adta a szerelmes bak­fis közvetlenségével, a nagymamát felta­láló gyermek őszinte örömével s a meny­asszony boldogságával. Nem szabad meg­feledkeznünk Miklósy Juliskáról sem, ki Piroska szerepét oldotta meg bájosan, kedvesen, midőn a haragos nagybácsit és az egykedvűségéből nehezen kizök­kenthető, de indulatos Koszta (Vörös La­jos) bácsit békitgeti, majd meg a szerel­mes, de szerelmében könnyen megingó Kálmánnak cseveg. Fazekas is, Vörös is ügyes színészek voltak. Az intézeti fő­nöknő komoly szerepében Molnár - Ju­liska mutatta be, színpadi érzékét és ügyességét. Kedves virág koszorút alkottak az intézeti növendékek szerepében Presz­ler Juliska, Szerkál Aranka, Csincsura Annus, Adorján Teréz és Puskás Emma, Ne feledjük el az öreg Trézsi nénit Ha­vas Ilonkát és a fiatal Kálmán bárót, Du­bovszkyt sem, akik mind ketten jól ol­dották meg föladatukat. A betanítás és rendezés nehéz munkáját Mátéffy Viktor másodelnök és Paulus Béla végezték. Az előadás után a szokott jókedv és vidám­sággal táncra kerekedett a fiatalság — s a reggeli órákban oszlott csak el egy jól sikerült estnek kedves emlékével. — Országos Vásár. Második országos vásárunk, az úgynevezett Orbán-vásár hétfőn lesz megtartva. = Elveszett nö aranyóra. Vasárnap este a Szécheny téren, városházközben esetleg Kossuth Lajos utcában elveszett egy női aranyóra. A megtaláló illő juta­lomban részesül, ha azt szerkesztőségünk­ben átadja. — A győri ipar- és keresk. kamara e hó 21-én közgyűlést tartott, melyen kültagjaink közül Dóczy Ferenc vett részt, ki aziránt terjesztett interpellációt elő, hogy miért- nem tartott a kamara hónapok óta ülést? Jerfy Antal kir. tanácsos, elnök okul a titkár súlyos betegségét hozta fel, mit a jelenvoltak tudomásul vettek. „Altvater" Gessler Jägerndorf. CSARNOK. magyar tulipán története. • ; i. / Napkelet virága, melyet honfoglaló őseink hoztak el a napnyugat számára, rólad regélek.' Mikor Noé apánk egyik unokája: Sín­kán, a nyelvek megzavarodása uíán né­pével Ázsia belsejébe vonult s fundálta vala az Óperenciásig terjedő birodalmát, már annak is tulipán vala első himtaka­rója. Elszaporodván Sinkán népe, onnan ereszté első raját az Amur folyó tájára s ezek valának a hingnok, vagyis hunok. Ezektől aztán bolyongás közben megint uj raj szakadt el Csá Aba (a nép apja) vezetése alatt, akiket neveztek vala: aba­roknak, vagyis avaroknak. Végre elérvén napnyugat, vagyis Európa kapuját, a Káspi-tenger táján Nimród két fia is el­vált ; Hunor magával vitte a szittyák vagy scythák szilajabb törzseit, Magor pedig a mágusok, vagyis papirendbeliek szelidebb törzseit. A tulipán pedig mindenha kísérője vala és kisebb-nagyobb utórajaik, mint pl. a turánok, pártusok, szarmaták, kunok, ja­zigok, besenyők stb. egy-egy festői szir­mai valának a nagy szittya tulipánnak. Ne csodáljuk tehát a tulipán bubáját, illattalanul is kábitó varázsát, hiszen a nagy napnyugati háromlevelű lóhere (la­tin, germán és szláv nyelvcsalád) árnyé­kában ez a napkeleti színárnyalatokban pompázó kis virágszál a mi egyetlen, igaz barátunk, amely panasztalan némaságun­kat is százszorta hamarább megérti, mint napnyugat valamennyi virága, panaszos kiáltásainkat. Nyilvánvaló bizonyság rá az elmúlt idők vértelen győzelme. Amit a politika el nem érhetett, azt elérték szép Enéhnek szép leányai a tulipánnal, ázsiai mivoltunk bűvös talizmánjával, megteremtvén vele a magyar ipart, amelyet eddigelé idegenek bitoroltak. És a hosszú, meddő csatának ez adta meg a kegyelemdöfést, akármint is tagadnák; az osztráknak nyomban eszébe jutott Hollandia egykori bukása . .. a tulipán miatt és meglőn a béke. A tulipa-gesneriana ismert hajlongó alakja mélyen meghajolt a tulipa-hungarica ismert egyenes alakja előtt. II. A magyar ornamentikának, vagyis dí­szítő stílusnak három fő alkotó eleme: a szív, a pávaszem és az ezeket egybefog­laló tulipán. Kisegítő elemek: a rózsa, szegfű, Margitvirág, papsajt és az ezeket egybefoglaló istenfa, gomborka (magyar páfrány) és a magyar akácfa gömbölyű levélsora. A virágornamentika után, vagy azzal együtt stilizálva, az ősember mű­vészkedésére emlékeztető: mértani és állati alakzatok gyakoriak, mint pl. az egy- és kétirányú rovásvonalak, rovatolt mélyítések és kiemelések, kockaminták, rombuszok, pontok, karikák, vagyis kör­alakzatok egészben (360 fok) vagy félben (180 fok) és a legismertebb, tehát leg­könnyebben utánozható állati formák, va­lamint madarak és kigyók. Jellemző azonban a tulipán iránt meg­nyilvánuló szeretete népünknek minden időben, amely szerint minden anyagból való tárgyaira felrakta. Igy például tele­himezte azzal alsó-felső ruházatát; meg­örökité azt csatijaiban, ékszereiben; rá­festette bútoraira és belevéste (rótta vagy rovatolta) fa-, vas- és anyageszközeibe; sőt háza oromzatának pártjául, úgyneve­zett károgónak, valamint szegőlécül, vagy egész, vagy fél alakzatban is mai napig alkalmazza. Vannak ugyan etnográfusaink között többen, akik a tulipán-alakzatot ornamen­tikánkban nem tartják ázsiai eredetűnek és úgy vélik, mely szerint az nem egyéb, mint a szasszanidakori barangolás közben ellesett és felhasznált egyiptomi lótuszvi­rág megmagyarositott stilizálása. Bajos elhinni éppen a fentebb elmondott nagy szeretet és hagyományos ragaszkodás miatt, ami éppen azért régibb, tehát a származás ázsiai bölcsőjére vall. Nemzeti ornamentikánk kutatásában eddigelé leg­több sikert elért rajzoló művészünk, Huszka József is inkább a liliomnak, mint a tu­lipánnak ad elsőséget; ez ugyan nem valami nagy eltérés, mert, mint tudjuk, a tulipán is a liliomok csoportjához tar­tozik és az ezredei, vagyis turbánliliom (lilium martagon) pl. majdnem ugyanegy a szagos tulipa sylvestris, vagyis erdei tulipánnal. Amikor azonban a liliommá bérmált tulipán-alakzatot még liliomnak is fog alig akarja eladni, hanem egyenesen felvezeti az asszir pálmáig, akkor ő is oda téved, ahova azok, akik a magyar ornamentika tulipán-alakzatát az asszir pálmával tejtestvér egyiptomi lótusztól származtatják; noha igy megint csak hazaérünk, mert pl. a lótuszvirág (nimp­haea lotos) tudvalevőleg testvére a mi fehér vizirózsánknak (nimphaea alba). Hagyjuk meg tehát népünket abban a hagyományos és igaz hitében, mely sze­rint a magyar ornamentika tulipán-alak­zata ázsiai eredetű s onnan hozta magá­val. Ezt megdönteni úgy sem lehet, mert az a japán kertekből a kinai birodalmon keresztül a turáni síkokig és azon innen is mindenütt feltalálható, nemcsak gya­logbokrokban, hanem cserjén, sőt fán is. Ezen még az se változtat, hogy az egyip­tomi oszlopok lótuszfeje a kunsági, székely vagy zalai egész vagy féltulipánformára faragott bálványokhoz (kapufélfák) oly igen hasonlít. A magyar tulipán-alakzatra akár az al­földi fajmagyarságnak (jászkúnok, hajdúk, palócok), akár az erdélyi honfoglaló ma­gyarságnak (székelyek, csángók), valamint a dunántúli fajmagyarságnak (ormánysá­giak, göcsejek, csallóköziek) elannyira vérükben van mai napig, hogy még a rombolva alkotó civilizáció és alkotva romboló kultúra sem irthatta és irthatja azt ki soha. Mondhatni, hogy ez az utolsó hagyomány, amit úgylátszik örök taliz­mánul tartott meg magának. ni. írva vagyon, mely szerint: a leányzó nem halt meg, csak elszénderült vala. És mi volt az a csodás fűszerszám, amely elkábult, elalélt ezeréves alkotmányunkat már-már aggasztó szendergéséből újra fölrázta, uj életre kelté, visszahozván megújhodott ifjúságát bubáját ? •— a tu­lipán, amit szép Enéhnek szép leányai, a magyar honleányok ülteiének letarolt kertjébe. Aki azonban fél uton áll meg, az ön­magát áltatja azzal, hogy halad, mert pillanatnyi sikerek mindenha csak muló eredményre vezettek. Tehát tovább. Honleányaink vigyék be a ruházatba, a divatba a régi magyar formákat és te­lítsék nemzeti ornamentummal. Soha erre alkalmasabb kor nem vala, mint a mai viseletek reform kora. Kalauznak ott van Nemes Mihály festő és Nagy Géza törté­nész Magyar Viseletek Története cimű diszmüve s kicsinyben Nemes Magyar Jelmez cimü kivonata. Megtalálni ezekben leírásban és képekben a régi fonatos hajviselet, a leánypárta, az asszonyi fő­kötő ismertetése; továbbá a régi ma­gyar ing vagy ümög, ingváll, pruszlik, bokorugró és hosszú szoknya vagy szok­nyaalj, kötény, kacuk, panyóka, nemtelik, lebernyeg, női bundácska, ködmenke, ku­pirékli, tilángli, vendégjáró, vendéglátó, otthonka stb. alakzatai egészen a női díszmagyar öltönyig; avagy a topánka, piros és rámás csizmák, egészen a tuli­pános papucsig. A régi hires magyar ékszerek (násfa, kö­söntyő, boglár, függő, karperec, csatt stb.) megismerésére ott van Mihálik Zománc cimű könyvecskéje, mely a régi magyar ékszer és mindenféle eredeti magyar öt­vösmunkának (serleg, váza gyertya és virágtartó, tálca, evőeszköz stb.) hű is­mertetője. Honfiaink pedig éppen most, a mikor nemcsak a magyar ipar, hanem a nem­zet is a megújhodás hajnalára ébredt, térjenek vissza a régi magyar ruházat­hoz, melynek némi modern kényelmi for­mát adva, a magyar ipar ilyetén ágát is a hazai szövetek és kelmékre terelnék. Mert ne feledjük soha egy pillanatra sem hogy minden idegen áruért adott fillér anyagilag való megkárosítása az ország­nak. Széleskörű pályázat volna tehát hirdetendő a régi magyar bunda, guba, suba, ködmen, bekecs, mente, atilla, nad­rág, mellény, süveg, kalpag, csizma és bakancs, téli, nyári, tavaszi és őszi mo­dern alakjainak utánzására. A tulipán mozgalom manapság már a magyar társadalmat annyira átalakította, hogy a magyar ipar minden téren való nemzeti átalakulását — nem vádképpen mondom, — de maguk az iparosok és kereskedők késleltetik. Az idegen árukon

Next

/
Oldalképek
Tartalom