Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-06 / 2.szám

évi ellátás és' termesztménybeli járandóság értéke és egyéb járulék. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyleteknél alkalmazottak vallomást benyújtani nem tartoznak, az ezen illetményekről az illető vállalat tartozik.vallomást benyújtani. Mindazok, kik állami vagy államkezelés alatti . pénztárból húzzák illetményeiket, vallomást benyújtani nem kötelesek. Végül pedig közzé teszi, hogy az 1906. évi tőkekamat és járadékadókivetés előmunkálatai megindittattak. Figyelmezteti tehát mindazokat, kik tőkekamat és járadékadó bevallására kötelesek, hogy'ebbeli jövedelmükről szóló vallomásokat az adópénztári hivatalnál január hó 3Ö-ig pontosan kiállítva okvetlen benyújtsák, nehogy a be nem vallás vagy valótlan bevallás következtében az eltitkolt jövedelem 1—8 szoros összegével birságoltassanak. A bevallás az előző, vagyis 1905. évben élvezett kamat- és járadék, jövedelemre nézve eszközlendő, mely bevalláshozszükséges nyomtatvány űrlapok a városi adópénztári hivatalnál ingyen kaphatók. Vallómás nem adandó azon tőkebirtokosok által, kik tőkéiket pénzintézetnél helyezték el, erről azonban a pénzintézetek kötelesek a kir. adóhivatalnak kimutatást adni. A tőkekamat- és járadékadó az adóköteles fél állandó tartózkodási helyén vettetik ki. — OdvÖS intézkedés. A rendőr főkapitány dobszóval figyelmeztette a közönséget, hogy a járdákon nyitott; edényekben vizet szállitani nem szabad, nehogy az kilocsolódva s megfagyva, a járó-kelők testi épségét veszélyeztesse. — Uj kártyabélyegzők A m. kir. pénzügyminisztérium által kiadott hirdetmény szerint, 1906. évi január hó 1-től kezdve korona értéket feltüntető uj kártyabélyegzők használatba vétele rendeltetett el. : = Házeladás. A Kossuth Lajos-utcai Neumayer-féle .468. számú és a Deák Ferenc-Utcai Erős-Bódog-féle 123/124. számú ház jutányos feltételek mellett eladó. Mindkét ház jó helyen áll, kitűnő karban van és jól jövedelmez. Értekezhetni a Takarékpénztári igazgatóságnál. — Az aranyjáradék szelvények beváltása. A pénzügyminisztérium hirdetményt adott ki az aranyjáradék szelvények beváltása dolgában. E szerint a pénzügyminisztérium által a négy százalékos magyar, áranyjáradék szelvények beváltásával megbízott bel- és külföldi bankházak és pénzintézetek részére kiadott utasítás értelmében, az említett szelvények beváltásánál 1906. évi január hó 1-től egy font sterling értéke Budapesten és Bécsben, valamint a német birodalom egész területén — a Londonra szóló váltóknak Berlinben jelzett megfelelő árfolyama szerint 20'40 német birodalmi márkával, Parisban pedig — a Londonra szóló cheque párisi árfolyamának megfelelően 25'12 frankkal . fog számításba vétetni. — AZ Uralkodók CiviÜstája. Az egyes uralkodók a következő fizetést kapják: Magyar.kir. és oszt. császár 26.000,000 korona, török szultán 21.357,710 korona, porosz király 18.863,155 korona, olasz király 14.300,000 korona, angol király 8.712,000 korona, angol királyi család 3.823,000 kor

;

, japán császár 12.000,000 kor.,, spanyol király 6.650,000 kor., spanyol királyi család 780,076 kor., bajor király 6.483,792 korona, szász király 3.770,086 kor., szász kir. család 780,076 kor., belga király 3.135.000 kor., svéd király 2.829,689 korona, norvég király 700,000 kor., vvürtembergi kir. 2.399,204 kor., würtembergi kir. család 155.077 kor., bádeni nagyherceg 2.220,095 kor., portugál király 1.898,000 kor., hesseni nagyherceg 1.598,288 kor., dán király 1.315,000 kor., görög király 1.200,000 kor, hollandi királynő 1.200,000 kor., weimári nagyherceg 1.152,000 kor., román király 1.148,000 kor., szerb király 1.140,000 kor., weiningeni herceg 472,432 kor., kóburgi herceg 360,000 kor., odenburgi herceg 306,000 kor., montenegrói herceg 99,200 korona. Ebben a kimutatásban az orosz cár nem szerepel. Az atyuska civilistáját a földbirtok képezi a melyet a koronabirtok név alatt ismernek Oroszországban .s amelynek ter

: jedelme mintegy millió négyszögmértföld. == Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferenc-József keserűvíz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és emlitésre méltó kellemes izénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferenc-József keserüvizet CSARNOK. Karácsony az örök hő hazájában. Karácsony ünnepe az egyész világ ünnepe. A karácsonyfa csillogó gyertyácskái az örök éj és hó hazájának borzalmas ridegségét és magánosságát is vidámmá teszik egy pillanatra s ilyenkor talán kisebb az északi csillag csillogó fénye is, mert az örökzöld fa gyertyácskáiról hozzánk szól a szeretet, mely a legelhagyatottabb tájakon is mindig kedves otthonra talál. Ez a parányi szeretet jobban áthatja szivünket, jobban megrakadja eszünket, mint a nagy felfedezések és a világ rejtélyei fölött való töprengés. Itt érző sziv, ott rideg ész. S ez természetes is. Az ünnepi hangulat közepette gondoljunk azokra is, kik éjen és jégen át, egy halott, megdermedt jégvilágba vetődtek, hogy lerántsák a nagy titokról a leplet, hogy előbbre vigyék tudásunkat s megmondják nekünk, mi is az északi sark ? Emlékezzünk meg róluk, az elhagyatottakról, kik a csalóka remény lengő szárnyain indultak el a mesebeli világba, hogy hirt hozzanak az örök hó rideg sivatagából a szeretet derűs világába. Csodálattal forgatjuk Nansen hatalmas köteteit, melyekben északsarki útjának hű és pontos leírását adja. „Az éjen és jegén át" című érdekes műben fölkeressük a karácsonyi dátumokat és olvassuk, miképen töltötték el a jeles és rettenthetetlen utazók a szent ünnepeket. Az 1893. évben érték meg a hóvidékeken az első karácsonyt. Rövid mondatokban emlékezik meg az ünnepről, de ez a néhány sor jobban megragad bennünket, mint akármilyen más hangulatos leirás. „December 24 vasárnap: Karácsony estéjén 37 fokos hideg, csillogó holdvilág és határtalan csend a rideg éjben. A jégen magányos sétára indultam." A bátor utazó nem szól arról, hogy minő érzések ragadták meg akkor, mikor ebben a pillanatban feleségére, gyermekére gondolt. A ceruza csak azt a néhány szót szántja a papirosra: „Az első karácsonyest — mily messze a hazától." Többet mond vele, mint oldalakra terjedő leírásokkal. Érdekes, hogy ezeket az erős akaratú szűkszavú embereket is mennyire hatalmába keriti az ünnepi hangulat. A gyermekek ha sötét szobában vannak, hangosabban beszélnek, hogy elűzzék félelmüket. Nanzenék is vidámakká lesznek az örök csend hazájában s egyegy hangos kacagás zavarja meg a rideg jéghegyek síri nyugalmát. m „Tréfáltunk, jókat nevettünk; többet mint máskor," olvassuk a naplóban. Es aztán meggyújtottunk minden lámpást, hogy a Framal egyetlen egy zuga se maradjon kivilágitatlanul. Még ajándék is akadt két láda. Az egyiket az expedíció egyik tagja édes anyjától kapta, a másikat a menyasszonyától . . . Megható látvány volt, hogy micsoda nagy örömmel vette át mindenik az ő ajándékát, lett légyen az akár pipa, akár kés vagy bárminemű apróság, ugy éreztük, hogy mindenik szülőföldünk hírhozója" . . . No, meg ezután a pompás lakoma, a 80 északi szélesség alatti kávé, frissen sült kenyér, finom dániai vaj, sajt, hus, sütemény! Mig a mulatozó sarkutazók a rénszarvas pecsenye mellett vigadoztak, azalatt odakünn ugyancsak megváltozott az időjárás. A hőmérő 38

6-ra szállott alá ... A hold pedig komoran tükröződött a zajló jég fekete hullámaiban . , . A sarki éj nagyszerű pompájával övezi körül a kísérteties hajót ... A sötét eget az északi fény .... mint valami csilámló fényszövény borítja be. Egy év mullott el, a veszedelmek és ijedségek éve. Megint karácsony van. Ezúttal a 83 foknál vannak. Nansen karácsonyi ajándéknak nevezi, melynél kedvesebbet nem igen kaphatott volna. Mit is mond naplója? „Ez a második karácsonyi ünnep, melyet távol, az éj magányában és a halál birodalmában ülünk meg. Beljebb hatoltunk és jobban észak-felé, mint valaha .. . A "karácsonyi lakoma sem maradt el. Még sarki pezsgőt is ittak, melyet holmi északi vidéken nőtt növény levélből készítettek. De Nansen csakhamar köteleségére gondol és apróra kidolgozva gyalogos utjának minden részletét, hogy a közeledő tavaszszal felmutassa az ismeretlen sarki vidéket. S ekkor szomorúság fogja el. „A hajó második hazánkká lett, értékes kincsünkké. Társaink bizonyára még egy, sőt talán több karácsonyi ünnepet is eltöltenek majd a hajón ... de nélkülünk, mert mi (értsd társát Johansent) kiköltözködünk a magányosság birodalmába . . . Vidámság táncz és ének járt késő estig. A déli áramlat a jég közé ékelt hajót egyszer csak megindítja s hajtja, hajtja észak felé. Az égboltozata sűrűn huldogáló hótól sötét szinűvé lesz. A hajó hirtelen iszonyatos szökést érez, azután még egyet és még egy harmadikat és vihar üvöltése és a kavargó hófergeteg kísérete mellett, lámpások fényénél, gyorsan és mégis szorgosan átkutatják a Framot vájjon esett-e baja ? Szerencsésen kijutottak a jéghegyek közül. Igy telnek el karácsony szent napjai. A közeledő uj évtől sokat vár Nansen : élete legfontosabb eseményét. Győzelem vagy megsemmisülés között választhat csak . . . „A jégnek e hazájában az évek szinte észrevétlenül jönnek, mennek. Az emberiség előhaladásáról nem értesülhetünk. Ebben a hallgatag természetben nem történik semmi nevezetes esemény; mindent a sötétség övez körül, csak a csillagok fénylenek megmérhetetlen távolságban a hideg éjen át és az északi fény kísérteties színeivel sugárzik. Hajónk, mint valami pont vergődik itt, elhagyottan a halál végtelen nagy birodalmában . . . A harmadik karácsony is a hómezőkön érte Framot. Nansen és társa Johansen már ezelőtt tiz hónappal elhagyták a hajót, hogy gyalog jussanak el a sarkig. Tudjuk, hogy odáig nem jutottak el, de elérték a legmagasabb szélességi fokot s oly földre tették lábukat, melyen még előttük senki sem járt. Johansen alszik a sátorban mig Nansen tekintete a tűzhely kígyózó lángnyelvére szegződik. Egyszer csak látomás jelenik meg előtte. Körülötte halotti csend . . . „A lámpa fénye mellett hideg téli estén ott ül a féleségem és varr. Mellette kékszemű aranyhajú kis leányka babával játszik. Az anya gyengéden tekint a gyermekre megcirógatja haját, de szemeiből egy köny csordul ki . . . Tehát ma karácsony estéje van. Milyen elhagyatottak is vagyunk ? ! Még sohasgm volt ilyen karácsonyunk ! ? De ezért mégis megünnepelték a szent napot. Johansen kifordította ingét és Nansen az ünnepi hangulat emelésére egy kis meleg vízzel mosakodott meg. A lakoma fogásai hal és kenyér voltak. Karácsony első napján szélcsend van és gyönyörű holdvilág. „Ez az évezredek előtt való béke" ! irja be Nansen naplójába. Ez volt az utolsó karácsony, melyet a halál birodalmában töltött. Nélkülözés, szenvedés és betegségek megviselték. „De a csillagokhoz vezető út, irja naplójában, hosszú és rögös." Vértes József. PELE-MELE. Az élet és a jég. Furcsa, furcsa, hogy ezzel kezdem, pedig igazán furcsa, — tehát mással nem kezdhetem — hogy az ember, ez a homo sapiens, sok mindent nem tud. Nem tudja pl., hogy mikor kezd tudós lenni, akkor-e midőn tanulni kezdi: körbe kezet kerek 0, fejed fölé igy ni Ó, vagy mikor már sokat tanult és tisztán áll előtte, hogy: semmit sem tud. Furcsa, az ember so'se lehet tisztában önmagával, mig reá nem disputálják, hogy ő már tudós ; némelyik embernek olyan pechje van, hogy csak holta után tudhatná meg, ha megtudhatná, hogy ő tudós volt a gömbölyű földön. Olyan ember, ki sokatsokat tanult és semmit sem tud, sok van, s ez elég, mert első lépcső a tudóshoz. Azt is hallottam, hogy úgy is keletkezhet az emberből tudós, ha olyan nagyot mond, amit ő maga ugyan nem hisz el, de nem is ért, s a többi homo vulgaris elhiszi és. csodálja, éppen azért, mert nem érti. De furcsa, hát miköze mindezeknek az „élet és a jéghez" ? — Szives olvasóm egyszerűen az, hogy a tudósok azt állítják, miszerint az élet a jégkorral véget ér, én pedig nem hiszem, s nékem ezt nem hinni jogom van, mert még keveset tanultam, tehát nem tudom még, hogy semmit sem tudok, ebből folyólag tisztán áll előttem, hogy tudós nem vagyok, s mert nem vagyok tudós, szabad nekem a tudósokkal mókázni. Egy legújabb — de állítólag igazi tudós, — az élet problémáját oldozgatva, azt mondja, hogy amikor a mi öreg glóbusunk, izzó gáztömeg, majd később tüzes folyadékgolyó volt, élő lények már sétálgattak a hömpölygő tűzárban, csakhogy cipőcskéjük nem valódi Agulár-féle, hanem azbesztből' volt, ne hogy lángot fogjon, mert akkor fucscs, s csak „volt egyszer egy ember" ... — testük pedig nem lehetett szénvegyület, hanem tűzbiró anyag, talán szilícium.