Esztergom és Vidéke, 1906
1906-03-18 / 22.szám
A nép-jogok kivívói, a nemzeti ünnep szónokai közt megjelennek a márciusi ifjak. A márciusi ifjúság volt a nemzeti ünnep napjának diadalsugára. Ma, midőn az emlékezet lángja megujodott erővel lobban föl lelkünkben, áldozunk mi kedves Társak az ő emléküknek, hisz oly közel állnak szivünkhöz, mert mi is ifjak vagyunk, s őket választhatjuk a hazaszeretetben ragyogó példaképeinknek. Nagyszerű nap volt 1848 márc. 15-ke, olyan, mint egy halhatatlan álom, melynek minden víziója valóra vált. A lelkes küzdelem az ország jogaiért az ifjak köréből indul ki. Ott a „Pesti Kör," mely 12 pontba foglalja a nemzet jogos kívánalmait. Ott látjuk Petőfit, ki lángszavaival tüzet lehel minden szívbe, Talpra Magyarjával öntudatra ébresztve a dermedező lelkeket. Az ifjúság többi vezérei : Jókai, Vasváry, Bulyovszky, Irinyi D. szónokolva, lelkesítve, eggyé forrasztja a sziveket a szent elfogódás melegjében, megteremtik az izzó, az ujabb kor eszméiért sikra szálló közhangulatot. Szavaik varázsával felköltik egész PestBuda lakosságát s már óriási tömeg hömpölyög vezetésök alatt a politikai foglyok kiszabadítására, s a sajtó szabaddá tételére. Fölkelt rabágyáról, a beteg, megzsibbadt gondolat : szabad lett a sajtó s a szabadság merészröptü dala, a „Nemzeti dal" lett első terméke. E napban össze van foglalva dicsőséges multunk minden emléke, minden tette, minden lélekemelő mozzanata. Az ifjak jelszavai teremtették meg a szabadságharc hőseit, midőn ránk zúdult a bitorhatalom rettentő erőszaka. De föltámadtak az ifjak szavára a milliók, a szabadság jelszavára esküdve lettek hősökké, vértanúkká. A testvériség olvasztotta össze a nemest, pórt, a hazaszeretet szent hevében. Az egyenlőségért, a szentesített törvényekért küzdött a hazának minden fia, minden márciusi leventéje. S aztán . . . aztán . . . vége lett a gyönyörű legendának. A márciusi ifjakat, a lelkes honvédsereget földre tiporta a szomorú végzet. Megrebbentette fölöttünk szárnyát a zordon enyészet, síró pusztává tette lelkünket bús szele. De eszméiket, hazaszeretetüket a múlton keresztül, a börtön rabláncai közül a síron túl is sugároztatják felénk. A férfi nem válaszolt. Az asszony egy ideig ránézett, végre ideges hangon kérdé — Nos válaszoljon, ugy-e megtettevolna, de hiszen el is várnám magátoP — Erre nem kerülne a sor, — monda a férfi, mert ha magáról kezdenének beszélni, felkelnék és távoznám. Az asszony megdöbbenve nézett reá, azután odahajolt a férfihoz, hogy forró lehellete szintén égette annak arcát, s lélegzet visszafojtva kérdé : — És ha utána kiáltanák ? — Nem érteném meg volt a felelet. Az asszony egy ideig elgondolva nézett maga elé, végre megszólalt: — Menjen, fáradt vagyok, pihenni vágyom. A férfi felkelt, s rövid búcsú után távozott. Az asszony mozdulatlanul nézett a távozó után s midőn odalent felhangzott a kocsizörej, összerezzent s hangosan felkacagva utána kiáltott: — Hát te is ?! Gyáva ! A reggeli lapok már közölték a hirt, hogy Imre gróf követségi titkár, 3 havi szabadságra, szülőföldjére utazik. Már ott álltak a folyóson a nagy uti bőröndök és a gróf éppen reggelijét költötte, midőn a szolga azon hirrel jött be, hogy egy hölgy kivan a gróffal beszélni. — Nem fogadok senkit — volt a rideg válasz. Egy nagyszerű harc emlékét, egy izzó kor hazaszeretetét hagyták nekünk intelmül, tanúságul. Hajtsátok meg a zászlót e szent hamvak fölött, üdvözlünk titeket lánglelkű hősök, kik itt, oszladoztok megszentelt hantok alatt tápláljuk, növeljük magunkban emléketeket e nagy napon e szent sirok között. Ha itt jár szellemetek : Isten hozott: megesküszünk nektek, örök esküvéssel: nyomotokba lépünk. Felemeljük a ti zászlótokat, a hazafiúi nagj'ság zászlaját, küzdünk, meghalunk, de rabok tovább nem leszünk! Az ifjúság érzelmei tolmácsolója szavai elhangzása után az érseki tanítóképezde énekkara négyes szólamban a „Talpra magyar"-t zendítette rá, majd ugyanazt Kósik Ferenc építőmester szavalta el, mely után ismét a tanítóképző énekkara énekelt hazafias dalt a „Tavasz elmult"-at. A lelkesítő dalt néma csend váltotta fel, melynek közepette lépett a szószékre Bagyary Simon bencésrendi tanár s mondotta el ünnepi beszédét. Áhítattal hallgatták a jelenvoltak a szép, a hazafias érzelmektől dagadó beszédet, melyet költői ihlettel, hazafias, gyújtó lelkesedéssel és markáns taglejtéssel adott elő, mely átjárva az embereket, egészen a vesékig hatott. Viharos éljenekkel adózott az ünnepi szónoknak a hazafias hallgatóság, s ki csak hozzá jutott, sietett kezet szorítani a hazafias érzelmek igaz és hű tolmácsolójának. A honvédtemetői ünnepség a Szózat elénekiésével ért végett. Ünnepi lakoma. A márciusi ünnepségeket este a Magyar Királyban a polgári egyesület által rendezett ünnepi lakoma fejezte be, melynek egyik jelentőségteljes mozzanata, a polgári egyesület által beszerzett Kossuth serleg felavatása volt. Vagy kétszázan voltak a vacsorán. Vacsora közben Dóczy Ferenc, a polgári egyesület elnöke állott fel és ismertette a polgári egyesület által beszerzett ezüst serleg célját s átadta a szót az ünnepi szónoknak, dr. Helc Antalnak, ki a magas színvonalú tar— Már mondottam néki, de ő felkért, hogy szóljak gróf urnák, fogadja csak, egynéhány sürgős szót kivan mondani. — Vezesd dolgozó szobámba és mond, azonnal jövök. Midőn néhány perc múlva a gróf szobájába lépett, meglepetten kiáltott fel. Marian állott előtte, mély gyászban, felhajtott fátyollal, bánatos arccal. — Hogyan. Ön itt aszonyom ? Parancsoljon. Az asszony odalépett hozzá, kezét nyujva néki, kérlelő hangon szólott: Megbántottam tegnap Önt, s eljöttem, hogy bocsánatot kérek. Oh szóljon hozzám egy jó szót, nyugtassa meg a lelkiismeretemet, a melyet tegnap óta, nem birok elcsititani. — Szóljon, mit tegyek, hogy kibékítsem, kész vagyok minden áldozatra. Várakozásteljesen nézett a férfira, mialatt szemeiből lassan peregtek alá könnyei. A férfi csak nézte ezt a gyönyörű szép asszonyt, ki bűnbánó Magdolnaképen állott előtte. Az asszony, midőn látta, hogy a férfi még mindig nem válaszol, újból elkezdte kérlelni : — Óh ne nézzen reám ily hidegen, ily feddőleg, hanem mosolyogjon egy kissé, s mondja, hogy nem haragszik, hát nem látja, hogy egyetlen szó az ajkáról, nékem boldogságot jelent. talmas beszéd végeztével a független Magyarországra ivott a serlegből, melyből, kézről-kézre járva, az összes jelenvoltak ittak. Indítványára Kossuth Ferencnek a következő sürgöny ment.. A március 15-ét ünneplő esztergomi polgárság a Kossuth Lajos halhatatlan emlékének szentelt s ma fölavatott serleget az imádott Haza boldogságára ürítvén, Nagyságodat, mint a nemzeti küzdelem vezérét, lelkesedéssel üdvözli és kitartó, hű ragaszkodásáról biztositja. Vimmer Imre polgármester azzal kezdette beszédét, hogy a törvények garantiája az egyénekben van. Foglalkozott a mai politikai helyzettel, s poharát az ünnepi szónokokra emelte. Dr. Perényi Kálmán alispánhelyettes, poétikus lendületű, politikai vonatkozású beszédet mondott. Dóczy Ferencet mint a polgári egyesület hazafias elnökét és Vimmer Imre polgármestert éltette. Dombay Nárcis bencésrendi tanár hazafiúi aggodalommal telt, szenvedélyes beszédben ítélte el a mai társadalmat, mely a helyett, hogy összetartana, széthúz, muló anyagi előnyökért, értéktelen kitüntetésekért elárulja hazáját. Lelkesítőén buzdított, hogy tartsunk össze rang és vallás külömbség nélkül hazánk jövő boldogulására. Poharát a hazafias együttérzésre ürítette. Az utolsó szónok Bagyary Simon bencés tanár volt. Azt a megtisztelést melyben része volt, a rendre hárítja vissza, melynek tagja, mert a hazafiságot annak hagyományaiból merítette. Poharát a szabadságharc azon lánglelkű apostolaira ürítette, kik az ünnepi vacsorán jelen voltak. Az ünnepi lakoma, mely alatt hazafias dalokat énekeltek, a késő éjjeli órákban ért véget. —r. iz ipartestület évi jelentése. (Folytatás.) Szakosztályunk ezidőszerint 3 van, nevezetesen: cipész szakosztály Bellus Gyula elnöklete alatt, épitő ipari szakoszA férfi még mindig szótlanul gj'önyörködött az asszony szépségében, végre megszólalt: — Legyen, én megbocsátok, de csakis azon feltétel alatt, ha utitársnőmül szegődik. Az asszony felegyenesedett, s megdöbbenve nézett reá, pedig titokban ujjongott a szive, hiszen tulajdonképen csakis azért jött ide, csak ezt akarta elérni. Végre meghajolt a férfi előtt, s halk hangon rebegé. — Kívánsága parancs előttem. A férfi felemelte s megcsókolá. Igy történt, hogy midőn a herceg este látogatóba jött, egy kis levelet kézbesítettek neki. Midőn felbontá felül csak ennji volt írva: „Bosszú!" Szavai szerint ön nem védett volna meg engem, pedig akkor kötelessége lett volna, mert ha arra, kit szeretünk valótlant fognak, meg kell védenünk. Nos, hogy ne legyen ennek kitéve, vagyis, hogy az akkor tanúsítandó viselete meg legyen magyarázva, feloldom önt ezen kötelessége alul: ma délután Imre gróffal elutaztam. Isten vele. M. B. tály Sinka Ferenc elnöklete alatt, hentes és mészáros Schalkász Ferenc elnöklete alatt. Mindhárom életképesnek bizonyult s szorgalmasan tevékenykedik az ipar fellendítése érdekében. Fel kell azonban említenünk külön is a cipészszakosztály érdemét, mely közvetlen teendői mellett a közérdeket is támogatja s 7 taggal résztvett a pécsi országos cipész kiállításon. Végtelen örömünkre szolgál, hogy a részvétel sikerült, s kiállítóink mindegyike elismerésben és kitüntetésben részesült. Az érkezett jutalmak elnökileg osztattak ki az ipartestület helyiségében. Most pedig, midőn az általános kérdésekről szorosan az ipartestület beléletében történt nevezetesebb eseményekre térünk át, hangsúlyoznunk kell, hogy kötelességszerüleg ez év folyamán is minden alkalmat és eszközt felhasználtunk, csakhogy ténykedésünkkel a helyi ipar fejlesztését s ezzel t. tagjainknak közvetlen érdekét előmozdítsuk. Első sorban igaz érzéssel támogattuk mindenkor a szakosztályokat s ha bármely tekintetben hozzánk fordultak, készséggel nyújtottunk segédkezet ugy szellemileg, mint anyagilag a kitűzött cél elérésében. 2. A suly és űrmértékekre vonatkozó rendeletnek minden előzetes közhírré való tétele hiányában történt végrehajtása körül fölmerült sérelmes állapotnak megszüntetésére szóbeli kérelmet terjesztettünk Esztergom vmegye alispánja s a kapitányi hivatalhoz, hol azután a mértékhitelesítő kívánalmai jegyzékbe vétetvén az ipartestület ezt érdekelt tagjainak miheztartás és alkalmazkodás céljából Írásban kiadta. 3. Vásározó iparosaink érdekében mozgalom indíttatott a hetivásár alkalmával szedett helypénznek beszüntetése iránt. Legkevésbé sem találjuk méltányosnak azt, hogy tagjaink jó része, kik lényegében épp ugy adóznak, mint bármely polgára e városnak, nyilt üzlettel nem bírnak, hanem a sok kellemetlenséggel járó vásározásra vannak utalva, még helypénzzel is megrovassanak. 4. Foglalkozott ipartestületünk a mult közgyűlésen beadott ama indítvánnyal, hogy az ipartestületi tagsági dijak fokozatos arányban illetve progressiv alapon legyenek megállapítva. Tekintettel arra, hogy az e tárgyban beszerzett adatok a jelenlegi állapotnak helyessége mellett bizonyítanak, sőt oly ipartestületek, hol a tagdij ily adó arányában szedetik, óva intenek mindenkit, hogy azt a béke érdekében ne kövessék, mert számtalan versengésre ad alkalmat, ipartestületünk a jelenlegi rendszert tartotta fenn s eljárásának indokául a következőkre hivatkozik. Ma az ipartestület tagjai között az egyenlő tagfizetés mellett barátságos viszony áll fenn, ha e rendszert a különböző tagfizetéssel megváltoztatjuk, félő, hogy a béke is lazulni fog, mert akadnának egyesek, kik nagyobb összegű tagdijaikkal több jogot óhajtanának gyakorolni a testületi életben azon társaiknál, kik esetleg csekélyebb összeggel járulnak az intézmény föntartásához. Ez pedig csak káros volna az eredményes működésre. b) Nincs a testület birtokában oly adókulcsnak, melynek alapján a külömböző tagdij fizetés igazságosan megállapítható volna. A jelenlegi adóalap erre éppen nem alkalmas, mert hiszen köztudomású dolog, hogy ez sem nyugszik az igaz méltányosság alapkövén, erre tehát építeni legkevésbé sem ajánlatos. c) Az évi tagjárulék oly csekély összegben van megállapítva, hogy azt minden iparos megfizetheti. d) A teljesen szegény iparosok rendszerint tagdij elengedésben részesülnek.