Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-11 / 20.szám

Esztergom, 190b. XXVIII. évfolyam 20. szám. Vasárnap, március 11. ESZTERGOM es VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. fi kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulajdon os kiadók : DP. Prokopp Gijula és Breimei

1 Feim. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. ===== Kéziratot nem adunk vissza. ======= Az alkapitányi állás betöltéséről. Esztergom, márc 9.. (n) A város képviselőtestülete az üresedésben lévő alkapitányi állást kedden tölti be választás útján. Nagy elhatározás előtt áll a képviselet, mert az alkapitányi állás elég fontos pozíció, mivel az alkapitánynak feladatköre nemcsak sablonos irodai dolgok lemorzsolására terjed ki, hanem annak, mint a főkapitány helyettesének, mint igazságszolgáltatási funkciót végző bírónak, törvényismerettel, judiciummal, élettapasztalattal kell bírnia. Mindezeket tudva, tartott a városi kör csütörtökön délután értekezletet az alkapitányi állás betöltése ügyében, melynek lefolyásáról a hirek rovatában számolunk be, e helyütt annak csupán kimagasló és jellegzetes momentumaival foglalkozunk. A pályázók megbirálásánál általános elvül az lett felállítva, hogy első sorban azok elméleti, másodsorban gyakorlati képzettsége -vétessék figyelembe, harmadsorban pedig az, hogy a város szolgálatában van-e már az illető. A megejtett próbaszavazás „Esztergom és fidle" tárcája. Imádkozás. Bágyadt szemével alkonyként Azért néz vissza tán a nap, Mert nem tud a tájjal betelni Hová sugári hulltanak . . . Hová reggeltől estig én is Naponta százszor gondolok: Fáradt lelkem — már félig alva — Utolszor is ott andalog. Körüljárom kis udvarunkat, Minden fűszál mosolyog felém. Csak vén eperfánk bús, — gyümölcsét A nyáron meg sem ízlelem ; Avult lombjáról könnyeképen, Egy-két levélke rám pereg . . . — Oh, hogy minden picinyke lombját Az Isten százszor áldja meg ! S ott bent, a kis csendes szobában Templomi, szent érzés hat át. Lakóit csókkal sorra járom : .Jó éjszakát, jó éjszakát!" S hogy lelkemet ott éri álom És imádkozni elfeled : Imádság számba nézi Isten S megért, meghallgat engemet. Szabolcska Mihály beigazolta azt, hogy bár az altalános elvi szempontok általános helyesléssel találkoztak, mindamellett egyeseket a pályázók kvalitásának elbírálásánál nem a közérdek szem előtt tartása, a pályázó rátermettsége, használhatósága, agilitása vezérelték, mi az alkapitányi állásnál első sorban kell, hogy irányadó legyen, hanem kicsinyes mellékérdekek. Az értekezleten az elméleti képzettség szempontja teljesen háttérbe szorult a gyakorlati és azon méltányossági szempont mellett, hogy már a város szolgálatában levőknek, különösen a rendőrségnél már alkalmazottaknak elsőbbség adassék. Hát ebben van valami igazság, méltányosság, de nyilt kérdés marad előttünk az, hogy akkor, midőn a városi kör értekezletre jön össze avégből, hogy meghallgatva a vezetőség irányító eszméit, meghallgatva n tisztviselők fejét, tiszta képet alkosson magának a pályázók kvalitásáról, hogy akkor není képes legyőzni a közérdek javára önös akaratelhatározását. Nem egy példa áll előttünk, hogy midőn a közérdek szempontjainak félretételével szánalomból, emberbarátunk iránti jóindulatból, rokoni, Szerelemből. 1. A férfi nem tudott r

mozdulni helyéről, mintha valami láthatatlan erő nehezedett volna egész valójára, csak állt a leány előtt s csendes hangon kérdezte : —• Ez az utolsó szava ? — Ez. — Tehát semmi reményem sem lehet ? — Semmi. Ne nehezteljen rám, de lássa ezt végre is meg kellett tudnia. Tovább nem áltathatom. Ha reményt nyújtanék a jövendőre nézve, azzal csak bogoznám a szálakat, melyek jól tudja ön is, igen össze vannak már kuszálva. Higyje el, jobb ez igy mindkettőnknek. A férfi busán sóhajtott. — Igaza van, jobb ez igy mindkettőnknek. Miért is álmodjék az olyan ember boldogságról, ki nincs arra teremtve ? 1 . . . A mindennapi szürke életben is lehet hivatás s ha azt jól betölti, azt mondják boldog is lehet az ember. Dolgozni, küzdeni, az élet terhes utain bolyongva, vájjon szabad-e arra gondolni, hogy az embernek szive is van ? Ha lelkében valami mélyebb érzés születik, némitsa el az első percben, mert nem tudja a másik pillanatban nem kap-e lángra valami I baráti összeköttetések által megvesztegetve existenciát teremtettünk s jövőt biztosítottunk egy nem eléggé alkalmas, megfelelő pályázónak, mindannyiszor a város itta meg a levét, mert a nem rátermett, nem alkalmas tisztviselő nemcsak, hogy a maga munkáját nem végzi úgy, mint kellene, hanem kerékkötő, hátráltatja a többit is teendőiben. Az alkapitányi állásra irodai egyén nem való. Oda körültekintő-, élettapasztalattal biró, gyors munkájú egyén való, főleg napjainkban, midőn sajnosán tapasztaljuk, hogy közbiztonsági állapotaink napról-napra rosszabbo dnak.Jól fontolják ezt meg azok, kiket egyébb szempontok is vezérelnek, nehogy egy elhibázott választás következményeképen a második alkapitányi állás betöltésének szüksége álljon elő. ffiegyegyfllés. Esztergom, márc. 9. A megye törvényhatósági bizottsága csütörtökön rendkívüli ülést tartott. Bárha a válságos időkben havonta tart a törvényhatóság ülést, referálni való ügy mindig akad, igy ezúttal is 112 pontból állott a tárgysorozat. — Igaza van Ella, igaza. Nem szeret, hát minek is áltatna tovább ?! S a remény? Gyönge pókháló az, mely az első érintésre szertefoszlik. Csend lett. A férfi elhallgatott, a leány lelkét is különös érzés fogta el, hogy nem birta szóra nyitni ajkát. Mintha fájt volna neki az a szánalmas vergődés, melyet az előtte álló szerelmes embernek okozott. Kezdte is bánni. Nem mert feltekinteni reá, mert félt, hogy nyomban könnyre fakad. S a férfi agyában egyszerre ezer meg ezer gondolat meg kép kergette egymást, s mikor egy-egy szines, tarka kép eltűnt hirtelen, úgy érezte, mintha a régi édes álmokból sűrű, nehéz köd válnék ki s lassan ránehezednék lelkére. Végre is a leány törte meg a csendet. — Haragszik ? — kérdezte -gyöngéden. — Nem — felelte a férfi. — Lássa, ebbe bele kell nyugodnia. Tudom, hogy fáj a csalódás, de az olyan komoly lelkű emberek, mint maga is, le tudják küzdeni a fájdalmat. Be fogja látni majd később, hogy sokkal helyesebb volt az igazságot megmondanom még most, sem hogy később kellett volna hazudnom tettetett szeretetet. — Nyugodjék bele a változhatatlanba és higyje, hogy azt a szép álmot, melynek szétfoszló árnyai talán fájnak is néha-néha lelkében, Az ülés lefolyása, mi két óra hosszat tartott, a következő volt: Felsőbb rendeletek felolvasása és tudomásul vétele után a bizottság kiküldötte dr. Perényi Kálmán helyettes alispánt, a városnak f. hó 13-án tartandó részleges tisztújító közgyűlésén való elnöki teendők végzésére. A Vármegyei Hivatalos lap árát 10 koronáról 15 koronára emelték fel. Helyesléssel vétetett tudomásul az alispán helyettesnek jelentése, a bevonult póttartalékosok családjainak segélyezésére vonatkozólag, mely szerint utasította a községeket, hogy ideiglenesen azok családjait havi 15 korona erejéig segélyezzék, amenynyiben pedig a községi segélyalap kimerülne, úgy forduljanak a megyei szegény alaphoz kölcsön iránt. A muzslai szolgabirósági és jbírósági székhelynek Párkányba leendő áthelyezése tárgyában, a kiküldött bizottság jelentése kiadatott Párkány község képviselőtestületének határozathozatal céljából. A vármegye székháza építésére kiküldött bizottságnak javaslata elfogadtatván, megbízatott az alispán helyettes, hogy puhatolódzék az ipar és kereskedelmi banknál a Huth féle telek vételára iránt, továbbá számitassa ki megközelítőleg, hogy mibe kerülne a nevezett telken egy uj megyeháza építése, és vájjon majd egyszer felfogja váltani egy másik talán szebb, mely igaz lesz . . . S ha rám emlékszik, ne érezzen haragot szivében, a mint én is tisztelni fogom emlékét . . . És most nyújtsa a kezét, ne valljunk el haragosan. A férfi mohón kapott a feléje nyújtott fehér kéz után s szenvedélyesen szorította ajkához . . . Fenn, a terraszon már nyugtalankodni kezdtek miattuk. Ella édes anyja legyezőjével intett feléjük, hogy jöjjenek. A leány észre is vette ezt s pirultan súgta oda a férfinak. — Figyelnek, vigyázzunk! A férfi elengedte a leány kezét s erőt vett magán. A leány is visszanyerte pajkos kedvét s hancúrozva futni kezdett a férfi előtt a terrasz felé. Közben vigan csengett a hangja. Nosza fussunk egyet! ... Hadd lám el tud-e fogni ?! S édesen kacagott, ha egy ügyes fordulattal el tudott siklani előle. II. Mikor Cserte Kálmán szobájába lépett, kimerülten esett végig a pamlagon. Maga sem tudta, hogy a zsibbadás, mely elfogta mindenét, meddig tette rabjává s csak azt vette észre, hogy oda künn már jó magasan jár a nap s hogy a lelkében