Esztergom és Vidéke, 1906

1906-03-04 / 18.szám

egyaránt gyötrelem a jelenlegi hely­zet. Megállapodott a bizottság abban, hogy nagyobb áldozat nélkül a kér­dés úgy volna megoldható,ha a muzs­lai főbiró magánlakása a jelenlegi or­vosi lakba helyeztetnék át, a járás or­vos pedig szabályszerű lakbérillet­ményben részesülne. Ez esetben a jelenlegi muzslai vármegyeházán a szolgabiróság és járásbíróság összes helyiségei kényelmesen elhelyez­hetők lennének. A második meg­oldás az volna, haMuzsla község a jelenlegi iskoláját (volt Koditek­féle ház) kellőképen helyreállítva, a kincstárnak bérbe adná, s a já­rásbíróság áthelyezésével a várme­gyeház teljesen felszabadulna az igazságügyi szolgálat alól. Mindezekből látható, hogy ameny­nyiben Párkány ujabban közönyös­séget kezd mutatni az áthelyezés kérdésében, az igazságügyi kormány azzal a kérdéssel foglalkozik inkább, hogy a járásbíróság Muzslán ma­radjon s e végből már az átalakí­tási kérdésekkel foglalkozik, hogy amennyiben Párkány képviselete a járásbirósági épület emelését elej­tené, a szükséges munkálatokhoz hozzáfogjon. A kiküldött miniszteri f titkár a megyei főügyésszel elhajtatott még Köbölkútra, mert ilyen terv sem is­meretlen az igazságügyi ministe­riumban. Geographiai központ, pom­pás vasúti összeköttetések, könnyű megközelíthetőség azok a szem­pontok, amelyek Köbölkutat ajánlják egy járásbíróságának és politikai ha­tóságának székhelyéül. Igazságügyi és közigazgatási szem­pontból tehát Köbölkút mutatkozik a legelőnyösebbnek, s amennyiben Köbölkút nem riadna vissza erejét meg nem haladó áldozatot a szék­hely kérdésben hozni, a köbölkúti székhelykérdés mindenesetre foglal­koztatni fogja az igazságügyi kor­mányt. Az előadottakban ismertettük a száraz tényállást, melyből Párkány levonhatja azt a konzekvenciát, hogy ha rövid időn belül nem hoz az át­helyezés érdekében a kivánt irány­ban határozatot, a székhely Muzsla marad, de nincs kizárva, hogy Kö­mely igyon fejezte ki a fenséges asszony királynéhoz méltó nemes gondolatait: — Minő gyakran dobják el maguktól az emberek kislelküségből az életet! . . . Azt mondják, hogy boldogtalanok. . . pe­dig ez a nagy lélekfájdalom ép úgy elmú­lik, mint minden más a földön. . . és az a szerencsétlen, a ki csalódott hitében, mindjárt a halálra gondol, később még boldog és megelégedett lehet . . Ezt szeretném én megakadályozni, csak azt nem tudom, minő eszközökkel . . . . Hogy az Ilia-hidjáról ne vesse el az életét senki . . . Hogy népem boldog, megelé­gedett és hivő legyen ... Csendes éjszakák gondolatokkal teli homályát virrasztotta át már nem egy­szer királyi férjem, és alattvalóim javáért dobogó szivem is, de megoldást nem ta­láltunk . . , A legnagyobb szivü emberekhez; a művészekhez fordulok tehát, hogy segít­senek tehetségük és lángelméjükkel azo­kon a szerencsétlenekeri, a kik válla annyira megroskadt az élet terhe alatt, hogy azt el akarják dobni maguktól. . . Mi csoda, ha a művészvilág nagy lel­kesedéssel fogott a királyasszony álmai­nak teljesítéséhez, és hogy a királyi-pár végigjárta érdeklődve a műtermeket, ket­bölkút lesz, mi ha bekövetkezik, főleg ha a telekkönyv is elvitetik Esztergomból és Muzslán avagy Kö­bölkúton egy igazságügyi, közigaz­gatási és kereskedelmi góczpont fej­lődik ki, Párkány visszafejlődése meg nem akadályozható. —n. A képviselőtestület ülése. Esztergom, márc. 2. Esztergom szab. kir. város képvise­lőtestülete március 1-én d. e. 10 órakor rendes ülést tartott, melynek összehívása inkább csak formai okokból történt. Az ülés mindössze alig tartott egy félórát. Az ülés megnyitása után a polgármes­ter egy enuntiátiót tett. Azzal kezdette szavait, hogy bárha a képviselőtestület­nek, mint ilyennek hatáskörén kivül áll a politikával való foglalkozás, mindamellett ma, midőn politikai egünk látóhatárán a felhők vészterhessé verődtek össze, mely setét felhőkből oly villámok cikáznak, melyek a nemzet legféltettebben őrzött kincsét; szabadságát, alkotmányát fenye­getik, szüksége merült fel annak, hogy az ő, mint polgármester, valamint a tisz­tikar magatartását praecizirozza annál is inkább, mivel a-város polgársága azt már is szóvá tette. A maga részéről nem látja még az időt elérkezettnek arra, hogy a képviselet a kérdéssel máris foglalkozzék, s igy egyelőre csak annyit jelez, hogy a város közön­ségének hazafias érzelmeit, ő mindenkor observálja. Ha szüksége merülne fel a kérdéssel foglalkozni, Összefogja hivni a képviseletet. A tárgysorozat első pontja Bádi And­rás írásbeli indítványa volt Párkánynak Esztergommal való egyesítése ügyében. Az indítvány bőven foglalkozott azon okokkal, melyek az egyesítést javallják, kimutatta, hogy a városi intézményeknek minden előnyeit élvezi Párkány nagy­községe, mig a terhek viseléséhez mivel sem járul. A képviselőtestület bár teljes mérték­ben méltányolva az indítványban felho­zottakat, a tanácsi javaslat elfogadásával a következőképen határózott. A város képviselőtestülete teljes mér­tékben osztja a Párkány nagy községnek a királyi várossal való egyesítése tekin­tetében kifejtett és az indítványban rész­letesen indokolt nézetet, azt más közigaz­tőzte buzgalmukat. Az ország művé­szete hatalmasan nekilendült és csodála­latos remekműveket varázsolt elő a ki­rályi asszony angyali szive. A hidra gyönyörű allegorikus szobor­csoportokat helyeztek, azután festménye­ket, a mit finom üveggel védtek az. idő­járás ellen. Különösen szép volt a Megváltó ke­resztre feszitett magasztos alakja, a ki­nek arcán isteni szelídség ömlött el, bár látszott, hogy végtelenül szenved . . . . Szembe vele a hétfájdalmú szűz, a kinek szemei egy elmés szerkezet folytán meg­teltek olykor könyekkel, és ha ezeken megcsillant a kelő nap sugara, feledhe­tetlen volt az előtt a boldogtalan előtt, a ki látta . . . És hogy a királyasszony nemes szivé­nek még nagyobb öröme teljék, fiatal fő­úri lánykák a maguk akaratából elhatá­rozták, hogy felváltva őrködni fognak a hidon, és ha valaki azért ment volna oda, hogy életétől szabaduljon, kedves­ségükkel uj reményt keltenek csüggedt lelkébe .... ... És a királyasszony szive ujongott, mert Ilia-hidjáról nem történt egy öngyil­kosság sem ... . Honti Henrik. (Vége köv.) gaztási, fogyasztási adó és egyéb tekin­tetekből is célszerűnek találná, tekintve azonban azon nagy berendezéseket és a je­lenlegieknél magasabb fizetéseket igénylő állás szervezéseket, melyek Párkány vá­rosias jellegének kidomborodásához hala­déktalanul szükségesek volnának s a fel­sőbb hatóságok által is megköveteltetnének — tekintve a jelenben fenforgo nehéz és áldatlan politikai viszonyokat, végül te­kintve a vármegye előrelátható ellenzését, mely csak ugy volna elkerülhető, vagy enyhíthető, ha a csatlakozási kívánat magá­ból Párkány nagy község képviselő tes­tületéből indulna ki, mindezen okokból a képviselő testület nem találja az időt alkalmasnak az indítványozott mozgalom, illetve eljárás megindítására s a benyúj­tott indítványt kifejtett és legjobbnak el­ismert intentiói méltatása mellett ez idő szerint mellőzi és irattárba helyezni rendeli. Az országos kath. tanítói árvaház cél­jaira ingyen telek átengedése, valamint a Hey a kert megvétele tárgyában, mivel a képviselők a megkivántató számban je­len nem voltak, április 5-ére kitűzött ülé­sében fog határozni. Ezután a gazdasági tanácsnoknak kü­lönféle városi épületek bérbeadására vo­natkozó jelentései vétettek tudomásul, ugyanígy a főügyésznek többrendbeli házi pénztári, alapítványi és árvatári tar­tozás törlésére vonatkozólag. A február havi pénztárvizsgálatról fel­vett jkv. tudomásul vétele után az ülés véget ért. • —r. Levél a hétről. 1906. hamvazó szerda. Kedves szerkesztő Úr! Ma reggel, hogy a templomból kijöttünk találkoztam a Rózsikával és elbeszélget­tünk az elmúlt napokról, különösen pedig sok szó esett természetesen a mulatsá­gokról, melyből az idén bőven kijutott nekünk. Rólunk ugyan azt tartják még a beavatatlanok, hogy kis leányok vagyunk, bár mi sokszor hangoztattuk az ellenke­zőjét és hiszem, hogy magát már meg is tudtam győzni róla. Kérem ma már kis leány csak az elemi iskolás. És az a bizo­nyos sokat emlegetett rövid szoknya kor ma már nem jelöl határt a leány életében, annál is inkább, mert a mi fejlődésünk természetrajza nem az évek száma, de a gondolkozásunk és felfogásunk alapján határolandó. Hogy pedig ma miként gon­dolkodik és egyes dolgokról milyen felfo­gása van egy már bálozó kis leánynak, arra méltán lehetnek kíváncsiak a bálozó fiatalok. Távol legyen tőlem, hogy a diák tánc­próba fiatalságát kissebbitsem, de nem ő reájuk vonatkozólag tettem e megjegyzést. Őket nem számítom bálozó fiatalságnak már csak azért sem, mert több ízben hal­lottam olyan diskurzust: Hányadikba jár, melyik a legnehezebb tantárgyuk? Mert annak, hogy valaki számba vehető fiatal ember legyen, már van határozott kifeje­zése. Elsősorban állásának kell lenni, má­sodsorban pedig bajuszának. (A bajusz gyűjtő névvel az összes férfias tulajdon­ságokatjelölöm.) Nem tudom megindokolni, de én nem szeretem a bajusztalan kama­szokat ; ugy képzelem mindig, hogy a ba­juszukkal együtt más egyéb férfi tulajdon­ságnak is híjával vannak. De hát kérem én tulajdonképen nem arról akartam írni, hogy nekem mi tetszik vagy nem, végre is ezt nem tar­tom nyilvánosságra alkalmasnak. A far­sangról akarok irni és különösen arról, hogy már vége van. A csörgő sapkás, bohókás Arlequin falhoz vágta ma reggel a tiszti bálból jövet sapkáját, fejére szórta a cigarettája hamuját és neki ült a búsu­lásnak. A jövő farsangig józan, komoly pol­gára lesz a hazának, ki ha kilép az utcára, óvatosan körültekint, hogy szuronyos katona, tollas csendőr vagy holmi András nincsen-e a láthatáron és végzi a napi dolgát. Apropós! Látta a vasárnapi. farsangi felvonulást az utcán ? Mondhatom érdekes dolgokat vitt végbe 'a nép, dé á főszereplő mégis inkább az volt aki vigyázott reá. Én nem is értem, miért volt az egész. Csak ok nélkül felfújták az egész semmit, és egypár embert még indokolatlanul pus­katussal oldalba szóllitottak. — De hagy­juk ezt. Még a jégről is szerettem volna a múltkor irni, de a farsang minden időmet lefoglalta. Oh Istenem milyen rövid is volt az idei jég szezon. Nagy ostor, gyors­vonat, bognizás letűnt hosszú időre napo­tok ! Milyen jó mulatságok voltak pedig azok. Egy egész meghitt társaságunk volt. A korcsolyázó leányokat két csoportra osztottam fel magamban. Az egyik rész tudott, a másik csak gondolta, hogy tud. Az elsők akkor mutogatták tudományukat, ha fiatalember vezette őket, a másikok rendszerint egy oldalra tudtak ivet irni, a másikat hozzágondolták. Egyszer, emlék­szem két helyes kis lány járt együtt; a pálya végén a szokásos pihenőnél jelen­tőségteljesen néztek körül és menten akadt aki tovább vezesse őket. Lássa ké­rem ezek a leányok sehol sem tanulhat­ták ezt és mégis olyan ügyesen tudták a szerepüket. Ott a jégen született meg igazában a két kaszinói mulatság; különösen a má­sodikról sok szó esett az előtte való na­pokon. Az utolsó jég napon aztán mikor végleg kiadta a lelkét a jég és semmiféle Kertész tudom?ny nem tudta életre kelteni, nagy részvét sétát rendeztünk a jég bucsuzójául. Az uton minduntalan láttunk egy-egy kor­csolyát felcsillani, de hiába, mert a kor­csolyáinknak ez volt e szeszonban az utolsó szereplésük, beraktuk a lisztkeres­kedésbe és elmentünk a Szatzlauerhez, hogy keserűségünket egy gesztenye piré­vel oszlassuk el. A Tóni, az olyan szo­morú volt, hogy hármat evett. Azóta most, hogy szebbre fordult az idő, gyakran találkozunk esténkint a kor­zón. Lassan-lassan egész friss korzó élet fog kifejlődni nálunk. Ami kívánatos is lenne. Egyszer majd lefogom közölni, hogy kikkel találkoztam és miféle gondolatokat váltanak ki bennem az esti séták. Úgyis itt van a böjt, mely nem ígér szórakozást, egyebet. E tartalmas farsang sok áttáncolt éjszakájáért kell vezekelnünk. Hanem tudja az idén kevés lakodalom nézésben volt részem. Pedig én nagyon szeretem ezt. Menyasszonyt látni, aki min­dig olyan halovány és megvan ijedve. Ezen már sokat gondolkoztam, hogy én is olyan ijedt leszek ? Hát olyan rossz az a lakodalom ? Egy fiatal asszony barátnő­met már mégis kérdeztem e felől; de ő csupán azt mondta, hogy majd meg tu­dod. Milyen irigyek is azok a fiatal asz­szonyok. Én nem is gondolom mire ? Kérem ha esetleg tudna erre választ adni „Poste restante" közölje velem „Csil­lagok" címen. Pá magának, üdvözli, Iluci. HÍREK. — Köbölkúti székhely kérdés- Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy Köbölkút képviselőtestülete folyó hó 2-án elhatározta, miszerint hajlandó saját költségén a járás­bíróság és főszolgabiróság részére épületet emelni. — Értekezlet március 15-ének megün­neplése tárgyában. Ma délelőtt ÍO órakor a városháza nagytermében értekezlet lesz, melyen a március 15-iki évforduló napján tartandó hazafias ünnepély prog­rammja lesz megállapítva. Az értekez­letre szólló meghívókat polgármesterünk bocsájtotta ki. — Tiszti értekezlet a megyeházán A vármegyei tisztviselők csütörtökön tiszti értekezletet tartottak. Az inkább házi jellegű tanácskozás, a tiszteletbeliek rész­vétele nélkül folyt le, s a vita tárgyát az képezte, milyen legyen a tisztviselők ma­gatartása a fenyegető és közeljáró tör vénytelen rendeletekkel szemben. Csak annyi szivárgott ki, 'hogy'az egyöntetű eljárásra egyhangú határozat hozatott, amely azonban egyelőre nincs a nyilvá­nosság részéré szánva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom