Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-15 / 13.szám

XXVIII. évfolyam 13. szám. - . - IU. es TIIEEI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== SIlŐfizetési árak: 1 Egész évre . .12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-ntca 485. szám. ========== Kéziratot nem adunk vissza. ========== A földbirtokok rendezése. Ujabban egyre sűrűbben halljuk hangoztatni, mint a jövendő kormányok egyik legsürgősebb és legfontosabb teendőjét, a magyarföldbirtokoknak állami segítséggel leendő tehermentesítését olyképen, hogy az állam a földbirtokon fekvő adósságokat konvertálja olcsó törlesztésre. Minden esetre nagy és életbe vágó kérdést bolygat meg ezen terv és nagyon üdvös és .célszerű leend ennek megvalósítása, azonban eme konvertálásnak nagyon is útját fogja állni a magyar földbirtok, különösen a kisbirtok rendezetlensége. Ugyanis a magyar gazda birtoka annyira el van aprózva, s az egyes apró parcellák oly messzire fekszenek egymástól, hogy a magyar gazda rendszeres gazdálkodásra alig is gondolhat. : Látjuk ezt megyénkben, hogy hol öröklés, hol adás-vétel s egyéb jogcímen történt áramlások következtében az egyes parcellák nem egyebek hosszú, keskeny szallagoknál, a melyeket a gazda alig képes immár okszerűen mivelni. De igy van az az ország legtöbb vidékén s főképen a legjobb termő helyeken, mert hisz épen itt aprózzák él a légjobban a földeket. Ily körülmények között tehát, "mielőtt a föld tehermentesítését keSzegény leányt . . Szegény, leányt szeretek én. Megférnek ők igen szépen, Terítetlen asztal mellett Heten esznek minden délben. Édes atyjuk munkás kézzel Keresi meg a kenyerét, De meg ís él becsülettel, Tiszteletben s kinek se vét. Gyermekeit nem neveli Édes anyjuk cifraságra, Munka után él mindenik, Becsületes mindnek vágya. Szobájukban nincs. fölösleg, Csupán csak az mi ke.ll éppen. Nemes' lélek igaz tükrét ; Látod mindnek a szemében/ A csillogás, a pompa, fény Kerüli azt a kis fészkel, Ahol anyja óvja," védi Azi a serény fehérnépet; Szegény leányt szeretek én, Kinek disze szegénysége, De lelkének gazdagsága i Minden kincsnél többet érne. Budapest, 190 I. de.ember. Szölló'sy Géza. resztül vezetnők, előbb, vagy legalább is vele egyidejűleg keresztül viendő a kisbirtokok rendezése, esetleg új.tagosítás és határjárási törvények alkotása, miután az immár elavult úrbéri viszonyokra vonatkozó intézkedéseken kivül oly rendelkezések, melyek a földbirtok alkalmas elhelyezését és javítását célozzák, törvénytárunkban nincsenek. Bizonnyal elérkezett az ideje, hogy a földbirtok jellegében és minősegében fenmaradt különbségek végleg megszűnjenek s az elavult és hiányos rendelkezések helyébe oly tagositási törvény alkottassák, mely az annyira kívánatos birtokrendezést célszerű módon lehetővé tegye. Tagositási eljárásunk hosszadalmas, évek hosszúsora telik el, mig az eljárás véget ér. A tagosítás folyamában a bizonytalanság közepette nem űzhető helyes gazdálkodás. Jó példa gyanánt alkalmazható tagositási művelét alig van. Nálunk a tagosításnál nem főszempont az okos gazdálkodás érdeke. Pedig kétségtelen, hogy a tagositási szabályok megállapításánál mi sem lehet mérvadóbb, mint a célszerű és haszonhajtó gazdálkodás közérdeke, melyet az osztó igazság elvének érvényesülése nem fed. A helyzet az, hogy a kisbirtok még a tagositott községekben düköcsög kávé. — Egy falusi kántor jeremiádja. — Mélyen tisztelt uraim, és hölgyeim ! A kézzelfogható kapacitálások egész seregével találkoztam már világéletemben, de amit a. minap. a gégém szenvedett, olyannal soha. Ha akarják, ha nem, elmondom. Végigéltem én már egy pár alkotmányosaitTisztességes emlékeim is vágynak akár Tisza Lászlónak a moóri csatából. A szivem, az én érzékeny szivem alsó kamráján két oldalbordám zötyög: ketté van törve, a lapockacsontom a helyéről félre van tolva, a tarkoponyámon forradások egész szabálytalansága hemzseg, amint itt, vagy ott elagyabugyáltak, mint a féle nyelves és énekes kántort a kortes, meleg napok alatt.. És mindez semmi a tenger sima tükréhez, helyesebben a köcsög kávéhoz képest! Mert úgy esett, hogy eluntam egy helyben. Lendíteni akartam a soromon. A vármegyém nyugati felében (én a keleti felén danoltam, ki az árnyékvilágból a kis papos, meg a nagypapos pasasérokat) meghalt, a kántor, jó ember volt, legalább ennek kellett lenni, hogy meghalt és reményeim friss televényen elvetette a csiraképes plánumokát. Ionként szétosztva fekszik ; mely célszerűen meg sem munkálható s a gazdálkodást annyi járással-keléssel, a munkaerőnek oly pazarlásával kénytelen űzni a földmivelő, hogy az ily viszonyok közt csak a termelési költség nő, az erők merülnek ki, a jövedelmező, okos gazdálkodásról szó sem lehet. A nyugati államokban gondja volt a törvényhozásnak arra, hogy a kisbirtokosok kezére egytagú, jól művelhető szántóföldek jussanak s a birtokrendezés, a hol annak szüksége beáll, célszerűen, gyorsan és olcsón legyen foganatosítható. Az osztrák és délnémet intézményekben kitűnő minták állanak rendelkezésünkre; de külföldi intézményeket, bármennyire mintaszerűek is, a hazai talajba átültetni nagy körültekintést igénylő feladat, különösen nálunk, a hol nemcsak a nép tulajdonságaival, de az ország különböző részeinek egymástól nagyon eltérő viszonyaival is számolni kell. Az állam feladata, hogy az általános gazdasági érdekek érvényesüljenek, a műszaki munkálatok hibátlanul teljesíttessenek, a birtokrendezés jól, gyorsan s olcsón hajtassék végre és a birtokrendezésre való hajlandóság élesztessék. E végből mindenütt, ahol a birtokrendeAz a nyugati kántorság jobb volt, mint ez a keleti. Módiban van jobban a búcsúztatás (páronként 10 krajcárjával) és a kolbász. Hire jött annak. Valami végről a feleségem rokonságban is volt a megdicsőült kollégával. Attól tudom. Disznóvágások idején majd szét húzták ide-oda a torba. Abba is halt bele. Irtózatosat ehetett a Császárék torán. Egy kántor aki gyomorbéli megterheltetések után mul ki az árnyék világból. Valóságos unicum és scandalum. A disznótorok délibábos ábrándjai- (már kérem, erre muszáj egy kicsinyt olyan költőiesnek lenni) csábítottak.- Itt keleten talán disznó sem volt, annál kevésbé tor. ' Felcihelődtem - hát szétnézni a kolléga örökségén. A feleségem ropogós, tepertős pogácsát rakott a tarsolyomba. Megindultam. (Majd kérem az utazásomról kiadom külön könyvben az eleven impressióimat. Ruskó Flórián, ki az aldunavidékét is beutazta, fog előszót irni hozzá, most egyszerűen kalauzolás nélkül megyek a dolgok meritumába.) Megérkeztem. Kicsiny, akácfákkal garnírozott falu volt ez. Szép fehérre meszelt ambitusok csalogattak. A templom tornyában akkor is a halálhírdetővel harangoztak. Jó jel! ' Itt úgy látszik, még mindig zés közérdekből indokolt, ennek előmunkálatait az állam kell, hogy végeztesse. Megbízható állami közegek tervei alapján, melyekből a rendezés haszna, a munkálat költsége kiszámítható, hajlandók lesznek az érdekeltek a birtokrendezésre. Ha az állami támogatás csak az előmunkálatok teljesítésére s a munkálat célszerű irányítására és gondos ellenőrzésére fog is szoritkozni; sokkal nagyobb értéke lesz.e támogatásnak a birtokosra nézve, mintsem ha kétszer annyi államsegély adatnék a birtokrendezés költségeihez. Mindeme feladatok teljesítésére kész szervezet a kultúrmérnöki hivatal és a kataszteri fölmérés. Csak rendezést és .fejlesztést igényel s mint mindenütt, nálunk is megfog felelni a jelzett feladatnak, mely a mezőgazdasági kultúra érdekében talán a legfontosabbik. A birtokrendezésre való hajlandóság élesedése lassú folyamat. Minden rossz gazdálkodásnak főoka a szétszórt darab földeken való gazdálkodás. Az ily módon dívó rendszernél fogva, hogy a kisgazdák nem egy tagú, hanem szétszórt darab földeken, erejüket elforgácsolva gazdálkodnak, belterjes, vagy -csak okszerű gazdálkodás el nem képzelhető.' < A jövedelmezőbb mezei gazdálkodás meghonosítása érdekében tevan kedvük meghalni. az embereknek. A kántorra ez a legcsábítóbb népszokás ! Nem akadtam össze senkivel. Baktattam a pogácsáktól fogyatékos tarsolyommal és nagy kazal reménységekkel. Immár beértem a falu szivébe. Rangos házak kucorogtak itt rendre,, salugáterosok, padlásnyilásukból lengő piros kukorica csővél, meg fényes kaszával. Egy különösen csalogatott, az, amelyikre ez volt nagy bárdolatlan betűkkel pingálva: Varga Péter curiája építtetett itt helyben anno 1858. Micsoda takaros füst csavarodott a kéményéből. Itt legalább is kappanlevest főznek, ha ugyan -nem kolozsvári káposztát pirítanak kolbásszal. Szinte számba futott az ize. A nagy ehetnékem tapasztotta, a kilincsre tenyeremet. Jókor! Belülről is ekkor nyitottak ajtót. A gazda. Megismertem a prémes mándlijáról, tekintélyt parancsoló kucsmájáról, meg a jó gömbölyűséges arculatjáról. (Hejh, hát ennek készül a kappanleves ?) Mi járatban van ? —- fordult felém. — Nevem Éhes Péter, Kajlasról, kántor vagyok. — Aha, úgy, ugy: No forduljon be hozzánk. Éppen jókor. Az anyjuk most találja a kappan iévest. „Esztergom és Vidéke" tárcája.