Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-11 / 12.szám

ember hírnevén cséplők társalgása, nem természetes mulatság és hogy úgy fejezzük ki magunkat, nem is művelt emberekhez illő dolog. A társadalmi eleganciához tartozik, hogy a művelt ember nem tesz különbséget ember és ember, nagy úr és szegény tisztes becsülete között. Mentől nagyobb rutint szerzett valaki társadalmi érintkezésben, annál megnyerőbb lesz az illető modora és akinek kellemes modora van, az másoknak is jó órákat szerez. Már pedig §pen nem mondhatjuk, hogy az olyan emberek társaságában jól érezné magát az ember. Bizonyos lehangoltság látszik mindenkinek a személyén és érezzük, hogy ez nem jól van igy. Mert akár a pénzzel pazarul bánó, allűrökkel játszó társaságot utánozzuk a költekezésben, akár meghúzódjunk valamely sarokban, lelkünk a természetes jókedvnek hiányát érzi. Szerintünk a mulatozási órák arra valók, hogy ott az ember feledje a napi robotot s abban az egyhangú, idegőrlő munkában találjon valamelyes orvosságot az emberi szenvedés bajában, de nem talál. Még aki társaságba is jár, az is megundorodik, végre is visszavonul, emberkerülő, társaságot nélkülöző lesz, mert végeredményében is arra a konklúzióra jön, hogy nem érdemes senkivel és semmivel törődni. Ez a társadalmi betegség szüli aztán azt a nagymérvű közönyt, mely a közügyek menetét is megakasztja, ez a közöny okozza, hogy egy-két jobb idea sem jut dűlőre, mert a társadalmi szövetkezés egységes ereje hiányzik a társadalomból és aki valamelyes reformmal foglalkozik is, arra is reá fogják, hogy beteges, álmodozó. Az idealisták tábora e miatt aztán egyre fogy, amit aztán a közönyösek is belátnak. Az ember jobb érzése erre felszólal, még egy-egy ügyben próbákat tesznek, újra megalakítanak egy másik intézményt, egy másik kört, de egy-két rövid hónap múlva újra a régi stagnáció üti fel a fejét, megint halomra dől a sok szép idea. Pedig oly könnyű, oly egyszerű dolog az akut bajon segíteni. Az emberek szakítsanak azzal az előítélettel, hogy ember az embernek halálos ellensége. Ne tegyenek megkülönböztetéseket, hanem helyezkedjenek igazán demokratikus alapokra, ember az embert becsülje meg, nem azért, mert egyik-másik egy-két forinttal többetkeres,hanem azért, mert amit megkeres, azt megérdemli, mert arra tehetsége van. Ez a megbecsültetés azonban ne pózzal történjék. Térjünk vissza a régi szokásokra, azok jobbak és igazabbak voltak, legalább inkább megédesítették az életet, mint a mai élet, a melytől annyi embernek elment már a kedve. K . . . t. HÍREK. Farsangi naptár. Febr. 11-én. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással összekötött táncmulatsága a Fürdőben. „ 11-én. Az esztergomi iparosok dalkörének farsangi mulatsága a Magyar Királyban. „ 11-én. Az esztergomi kath. ifjúsági egyesület tánccal egybekötött táncestélye saját helyiségében (Csillag-utca 380.) 11-én. Az Esztergom-Szt.-györgymezői Kath. Olvasókör szinielőadással egybekötött táncestélye. „ 15-én. Az esztergomi helyőrség hivatásos altisztjeinek hangversennyel egybekötött táncestélye a Fürdőben. Febr. 17-én. A tisztikar tánccal egybekötött sziniestélye a Magyar Királyban. „ 18-án. A keresztény kereskedő ifjúság zártkörű jótékonycélú táncestélye a Fürdőben. „ 18-án. Az esztergomi belvárosi kath. olvasó kör idősebb tagjai humoros táncestélye saját helyiségében. (Csillag-u.) „ 24-én. Kath. Kör tréfás farsangi estélye saját helyiségében. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. — EskÜTŐ. Dr. Alföldy Dezső kir. aljárásbiró f. hó 26-án d. u. 5 órakor vezeti a budapesti angol kisasszonyok templomában oltárhoz aráját, Földváry Gizikét. — Megnyílt a torna egylet jégpályája. A tornaegylet szigeti kerti műjégpályáján tegnap óta ismét lehet korcsolyázni. ' — Kirendelés. Az igazságügyminiszter a komáromi törvényszék területére vizsgálóbíróul Strausz Sándor dr. törvényszéki birót, állandó helyetteséül pedig Pap Elemér törvényszéki birót rendelte ki. — A tanítói árvaház tervezője, a városunkban létesítendő kath. tanítói árvaház terveinek díjtalan elkészítését dr. Walter Gyula praelátus-kanonok kérésére Hauszmann Alajos, a hírneves műegyetemi tanár, a budai királyi palota épitésze igen készségesen vállalta macára. Kedves kötelességének tartja — úgymond — hogy a magyar kath. tanítói karnak szolgálatot tegyen. — A keresztény kereskedő ifjak 18-iki mulatságára — miként lapunkkal közlik, — nagyban folynak az előkészületek. A 30 tagú rendezőség mindent elkövet a mulatság érdekében s mint hirlik a hölgyek szép meglepetésben fognak részesülni. A jótékony célra való tekintettel már is sokan hozzá járultak, úgy hogy az anyagi siker biztosítva van. — Villamos vasút, a p. ü. bizottság egy szűkebb kis bizottságot küldött ki saját kebeléből a tariffák és jövedelmezőségi adatok beható tanulmányozására. Ez a bizottság dr. Földváry István elnöklete alatt e hó 7-én tartotta ülését, melyen az A szőke fiatal feszelegni kezdett. Nagyon feszélyezte ez a romantikus, hosszú história. De hát csak hadd panaszkodja ki magát az a feketeruhás asszony . . . — Azóta férjem nem épült fel soha. Három évig viseltem a hitvesi eskü mártiromságát. És.; ez a lassan haldokló férfi rémitő volt. Féltett Kémekkel vétetett körül. Kínozott. Oh, barátom én végig szenvedtem a purgatóriumot itt a földön, vágyakkal, ifjan s reménytelenül. Ez az én történetem. Ugyebár szomorú történet ? Megható történet. Én szánom önt asszonyom. De nem veszi-e észre, hogy a gond" viselés hozott össze minket? Én érzem. Életemnek az a kötelesség jut, hogy elfeleledtessem szenvedéseit. Ne tartson vakmerőnek asszonyom, mert szivem együtt zakatol a vonatkerekekkel és ellentálni nem tudok neki. Én kegyedet sze .... . . . . E percben nagyot ásítva szétterjesztettem lábaimat. Szemeimet bambán meresztettem társaimra, mint aki hirtelen, álmából ébredt volna fel. — Az idilből kizavart ifjú pár boszankodott. Szerencsére nagyot sivított a vonat. A kalauzt megvesztegettem és más hely híján egy harmadik osztályban helyezkedtem el. Ezeknek a históriájára nem vagyok kíváncsi többé. * Két nap múlva a Dunaparton láttam a vasúti ismerősöket. A gyászruhás aszszony sugár termetére már akkor világos selyem empire ruha simult, — bizalmasan ' sétált a szőke fiatallal karöltve. Az asszonyka boldogan nevetett és azt vitatta, hogy legjobb lesz a konvencionális nászutat megtenni Olaszországba, a Baedecker szerint .... Verner László. egész memorandumot részletesen gondos tárgyalás alá vették, s kereskedelmi szakértőink 10,000 korona évi hozzájárulást proponálnak, ha pedig a transitó áru is pótilletéket visel, úgy 30,000 korona az az összeg, mely megadható. A bizottság indokolt bírálatot terjeszt be. — A kath. földműves ifjúsági egyesület ma este saját helyiségében (Csillag-u. 380. szám) házalapja javára tánccal egybekötött színielőadást rendez, mely alkalomból szinre kerül: „Az anyafőid." Népszinmű három felvonásban. Irta: Géczy István. Személyek. Sólyom András — Vörös Antal, Zsuzsanna — Patkóczi Julianna, Boriska — Kapa Anna, Efőss János — Kubovics János, Eszter, felesége ; Sólyom leánya — Beneczky Julianna, Mihály, János testvéröccse — ifj. Tátus János, Csombók Péter lakatos — Kertész János, Bencze Miklós, főszolgabíró — Viszolai János, Ispán — Bekő József, Hadnagy — Dojcsán Ferenc, Hadbíró — Tóthmajor István, Bánya Ágnes — Gerendás 'Rozália, Misi, fia — Hegedűs István, Lajoska, 4 éves, Eszter kis fia -— Gálicz Józsi, Egy arató munkás — Németh János, Csendőrőrsvezető — Balogh János, Kisbíró — Sremsz József, Susták — Szenczi István, Sustákné — Újvári Borbála, Egy asszony — Viszolai Teréz. Kezdete 7 órakor. Belépő-dij : I. sor 2 kor., II—V. sor 1 korona, Ví-tól végig 60 fillér. Állóhely 40 fillér. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — A város gazdasági bizottságának Ülése. A város gazdasági bizottsága csütörtökön délután ülést tartott, hogy több

T véleményadás céljából hozzá intézett ügyben álláspontját megvitassa. Első ügy a katonai parancsnokságnak megkeresése volt, melyben a többek között azt kéri a várostól, hogy a legelőnek egy részét negyven délelőttre engedje ingyen át harcászati lőgyakorlatok tartására. A bizottság a kérelmet pártolandónak nem találta, csak miután a városi mérnök előadta, miszerint magánértesülése szerint, arról van szó, hogy a katonai hatóság a piliscsabai táborban tartani szokott nagyobbszabású harcászati lőgyakorlatok tartását célozza városunkban, aképen határozott, hogy kebeléből egy kisebb bizottságot küld ki, s felkéri a katonai hatóságot, hogy a maga részéről is küldjön ki megbízottat, ki a bizottság tagjaival bejárva az igénybe venni szándékolt területet, adja elő és ismertesse a kérelem célját, minek megtörténte után fog majdan véleményt mondani. A mező és hegyőrök létszámának leszállítása, a redukált létszámú mező és hegyőrök szolgálati körének megállapítása végett, szakemberekből álló kisebb bizottság küldetett ki. A széna hordó úthoz szükséges terület megszerzése céljából, megbízatott a bizottság elnöke, hogy a földtulajdonosoktól írásbeli ajánlatokat szerezzen be. A gulya — tehénpásztorok és kanász felfogadására vonatkozólag kimondotta,, hogy fenntartja már előzőleg adott véleményét. Utolsó tárgy a vágóhíd elhelyezésének kérdése volt. A vágóhidügyi bizottság ugyanis véleményt kért, hogy a. városi vasút állomás körül, mely hely lenne a legalkalmasabb. Bár a bizottság maga is azon véleményen van, hogy az uj vágóhíd a vasúti indóház tájékán legyen, s igy -jelölt is ki egy helyet, mégis felhívta a vágóhidügyi bizottság figyelmét arra, hogy a viz levezetés a jelzett helyről mig egy részt lejtési akadályokba ütközik, addig másrészt ennek a Dunába való vezetése a város felett,, egészségügyi szempontokból aligha fog engedélyeztetni a felsőbb hatóság által. Arra nézve pedig, hogy a vágóhídi hulladékok és szenyviz emésztő gödrökbe felfogva műtrágyává fognak feldolgoztatni, a szenyviz nagymennyiségénél fogva, aggályai vannak. fiatal gyászruhás asszonynak könnyeket csalt ki szép szemeibe a kacagás. És ez úgy illett neki. Talán azért is kacagott úgyA második megállónál a szőke úr egyenként összesúgott barátaival, amire azok kordiális megadással elpárologtak, mint a benzin. Hárman maradtunk. A fekete ruhás asszony, a szőke úr és én. Okvetlenül ki akartam tartani, noha vasvilla szemekkel méregetett a szőke asszony bolonditó, mintha váltig ezt mondta volna ... . — Mit akarsz szerencsétlen ? Nem tudod a teendődet mamlasz ? . . . És én talán éppen ez arcátlan követelésre makacskodtam. Nem, nem ! Akarom tudni mi lesz ebből, mire Budapestig jutunk ? És mivel gondoltam, hogy igy jobban célhoz jutok, fáradtan csuktam le pilláimat, mint egy kimerült, tűzkárt liquidáló ügynök. Ez használt. A szőke úr azonnal elkezdte. — Reszketve lesem régóta a pillanatot, hogy egyedül legyünk. És most egyedül vagyunk. -— Oh nem, nézze! (Bizonyosan rám mutatott a feketeruhás asszony.) — Ez az elfásult vigéc ? Hisz ez úgy alszik, mint egy bunda. Különben a legközelebb kitétetem innét. Engedje, hogy bemutassam magamat. Barlanghy Lajos vagyok. — Megnevezzem magamat én is? — Kétségkívül. — Nem uram! Inkább elmondok önnek egy szomorú történetet, az én történetemet. — Csupa fül vagyok és erre egy gyöngéd csók cuppanása hangzott föl. Kissé felnyitottam szemeimet. Akkor emelte fel a szőke úr a fejét a szép asszony kezéről. Az asszony pedig mosolygott, lágyan, édesen, biztatóan. — Nos hát, én özvegy vagyok. Húsz éves és özvegy. Férjemet három hete temették el. Fájdalmat megyek felejteni. (Mosolyogva mondotta, én legalább úgy éreztem.) — Szerette férjét ? — Halgasson végig, aztán mondja, hogy szerethettem-e? Férjemet Márton Istvánnak hivták. — Az ireghy Mártonokból? — Azokból. — Hisz azok mind a klinikán halnak meg! — Ott. Férjem is ott halt meg. A tüdőbetegek osztályában. Családi körömben a nyarat töltötte csupán. Akkor is köhögött. Oh barátom, az én családi életem csupa tragédia. Szeretett ez az ember nagyon, odaadón, őrülten. De megcsalt! Mert előttem folyton az egészségeset játszotta. Pedig beteg volt. Esküvőnk előtt fél éjszaka a verandán ültünk együtt. Hűvös őszi szél fújt. Én fiatal, edzett lány voltam, fel se vettem. O sokszor összerázkódott, de mikor figyelmeztettem, hogy meghűti magát, ellenált. Másnap esküdtünk. Vőlegényem arcán akkor vonult végig a halottsápadtság, a mely nem hagyta el arcát többé soha. És az esküvő ? Óh az rettenetes volt. A házasság esküje drákói! Drákói barátom. Hogy soha, semminemű nyavalában el nem hagyom! Alig mondtam el ezt, ifjú férjem ájultan esett le az oltár szőnyegére. Fejét megütötte az oltár sarkában. Az ütés kék helye még akkor is látszott, mikor kiterítettük . . .