Esztergom és Vidéke, 1906

1906-02-08 / 11.szám

étteremben valamit harapjanak. Természetesen készakarva lekéstek a vonatról, s mikor a vasút elindult, ők a peronra rohantak, s az állomásfőnöknek elmondták, hogy 600 dollárt tartalmazó pénztárcájukat valaki ellopta, valószínűleg az a fiatalember, ki velők utazott, s mikor ők az állomáson lemaradtak, a vonattal eltűnt szemük elől. Az állomásfőnök sürgönyt küldött arra az állomásra, hova a vonat megérkezik. Az állítólagos tolvaj személy leírását is megsürgönyözte és a szerencsétlen lengyelt azonnal le is tartóztatták. A gazember megnevezte a „greenbackes" (bankjegyek) szinét, melyeket zsebkönyvébe jegyzett fel. A rendőr vizsgálat kiderítette a hazugállítás valódiságát, egy szóval a lengyelt ki még védekezni sem tudott, mivel nem értett anyanyelvén kivül más nyelvet, elfogták. Egy évi fogházra Ítélték, az egyik gazember megkapta a 600 dollárt, s természetesen eltűnt bűntársával a látóhatárról. A chikagói lengyel pap a lapban olvasta ezt az ítéletet, s perújítást kért; a szegény elitéltet szabadon bocsátották ugyan, de a pénzt sohasem kapta vissza. A legveszélyesebb kivándorlási szédelgők a pénzváltóüzletek tulajdonosai a new-yorki kikötő közelében. Ezek a „bank-irodák" kicsiny, sötét helyiségek, hol egész nap ég a légszeszlámpa, mellette van egy oldal kabinet, melynek különös szerepéről később fogunk beszélni. Az intelligens utasok általában nem nagy bizalmat táplálnak e pénzváltó üzletek iránt, de az ezer meg ezer tapasztalatlan kivándorlót a „rännerek," az amerikai gaunervilág eme tipikus alakjai, e barlangokba csalják és itt fosztják ki. A tanácstalanul álló kivándorlót, ki hazai pénzét beváltotta valódi amerikai arany dollárokba, mindenféle rém mesékkel elijesztik, hogy ne folytassa útját. A kivándorló az ilyen váltóüzletek tulajdonosaiban a jómódú, gazdag embert sejti, s tőlük kér tanácsot, hogy mint védekezzék a zsebmetszők, csalók ellen. Azt tanácsolják neki, hogy pénzét egy övbe rejtse, melyet aztán derekára köt, a pénztárcájában csak annyit tartson, menynyi az utazás alatt felmerülő legszükségesebb költségekre szükséges. Megmutatják neki az „övet," milyent Amerikában minden utas hord, s mivel ezt az „övet" neki is ajándékozzák, az idegen a bőkezűségtől egészen el van ragadtatva. Az övet az emiitett kabinetben adják rá. A gazemberek megmagyarázzák, hogy a zsebmetszők hogyan nyúlkálnak a pénz után, s a szegény áldozat nem veszi észre, hogy mily gyorsan cserélik ki az övet egy másikkal, melyben pénz helyett ólomdarabok vannak. Mivel a megcsalt embernek az utazáshoz szükséges pénze a tárcájában van igy a csalást nem veszi előbb észre, mint akkor, midőn megérkezett, a hova elutazott. Néhány évvel azelőtt a new-yorki rendőrségnél feljelentést tett egy magyar paraszt, ki még New-yorkból való elutazása előtt felfedezte a csalást. De nem tudta azt megmondani, hogy Greenwich, a nyugati vagy Gvürtland utczában váltották be a pénzét. A rendőrbiztos nagyon elhatározott ember volt. A legnagyob biztonsággal lépett fel és a fenti három utcában levő tulajdonosoktól mindegyiktől 900 dollárt követelt vissza, mert ennyi összeg erejéig károsították meg a magyar parasztot. A rendőrhivaltalnok biztosra vette, hogy a két ártatlan cégtulajdonos tiltakozni fog. De nem igy történt. Mind a három „bankár" azonnal megfizette a 900 dollárt, mely „sajnálatos tévedésből" maradt náluk. Ez az eset bizonyítja, hogy a két másik „bankár" többet csalhatott már 900 dollárnál, de a kárvalottak nem New-yorkban vették észre a csalást, hanem meszsze, s nem tudnak, vagy restéinek panaszt tenni. Mártonffy Imre. HÍREK. Farsangi naptár. Február 10-én Az esztergomi ifjúság zártkörű családias táncestélye a B

Fürdő"-ben. „ 11-én. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással összekötött táncmulatsága a Fürdőben. „ 11-én. Az esztergomi iparosok dalkörének farsangi mulatsága a Magyar Királyban. „ 11-én. Az esztergomi kath. ifjúsági egyesület, tánccal egybekötött táncestélye saját helyiségében (Csillag-utca 380.) „ 11-én. Az Esztergom-Szt.-györgymezői Kath. Olvasókör szinielőadással egybekötött táncestélye. „ 17-én. A tisztikar tánccal egybekötött sziniestélye a Magyar Királyban. „ 18-án. A keresztény kereskedő ifjúság zártkörű jótékonycélú táncestélye a Fürdőben. „ 24-én. Kath. Kör tréfás farsangi estélye saját helyiségében. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. — Emlékezés Wimmer Ferencre. Az esztergom-vidéki gazdasági egyesület hivatalos közlönye a Gazdasági Tudósító legutóbb megjelent számában a lap élén vezető cikkben emlékezik meg alapító és kezdeményező tagjáról, néhai Wimmer Ferencről, majd egy mellkép lenyomatban örökíti meg emlékét a hálás utódok számára. Az egyesület titkárának, Szabó Gézának tollából kikerült vezető cikk igy szóll: Aki nem ismerte közelebbről, az nem tudja, hogy mennyit veszített benne Esztergom társadalmának minden rétege. Az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesületet, melynek alkalma volt benne a minden jóért igazán nemesen érző szivet, a fáradhatlan, munkás, önzetlenül dolgozó embert ismerni, a legfájdalmasabban érintette hirtelen bekövetkezett halála. Nem életrajzot irunk róla, hisz egész élete, melyet köztünk töltött nyitott könyv volt, amelynek lapjait a becsületesség, szorgalom, mások iránti szeretet töltötték be. Egyesületünkben kifejtett munkássága évtizedekre vezethető vissza, az ő páratlan szorgalma és útmutatásai a szőlő és gyümölcstelep létesítésénél alkotó érdemmé váltak. Aki a fát és virágot szereti, az jó ember, s ő valóban jó volt mindenki iránt. A közélet egyéb terén is mindenben kivette részét, jótékony volt és nemes szive mindenütt segített, ahol arra képes volt. Mint az Esztergom-vidéki gazdasági Egyesület alapító s kezdeményező tagjára elejétől fogva ő reá volt bizva egyesületünk szőlő és gyümölcstelepe. Ez irányban kifejtett tevékenysége és szakértelme hírnévre emelte egyesületünk telepét, melynél jobban rendezett aligha van. Voltak idők, midőn az egyesület más irányú működése úgyszólván szünetelt, de ő akkor sem ismert csüggedést, hanem egész lelkével azon volt, hogy azt a szeretetet, amelyet érzett a szőlő és gyümölcsfák iránt, átültesse másokba is, s tanácsai és gyakorlati útmutatásaival akkor is hézagot pótolt és eredményeket ért el. Mint az orvos az embereket gyógyítja, úgy. bánt ő a növényvilág betegeivel ; mindig magával hordott ezek betegségeire gyógyszert ; a letört ágat összekötötte, a fák sebét betapasztá, ahol pedig vad fát talált, azt szelíddé ojtotta s megtisztitá nehéz terhétől. A filloxera pusztításai ellen sok csalódás között is ernyedetlpnül küzdött, hogy azt a nagy csapást, a mit a szegény népre a sors a filloxera fellépte által mért, felvilágosító tanításai által enyhítse. Szőlőtelepünkön nagyon sok ember szerzett ismeretet általa arra nézve, hogy kell művelni a szőlő talaját s mily fajokat használjon s mint mivelje azokat; s a szőlőművelést, különösen pedig a gyümölcsfa tenyésztést terjeszteni folyton buzgólkodott. A városnak a fölmivelési miniszter által visszaadott 20 hold telepét az ő kezdeményezésére egyesületünk átvette ; ennek felét tervezte sőt el is kezdte már nemes gyümölcsfákkal beültetni, s legfőbb vágya volt, hogy az elhagyott kopár területek oda alkalmas gyümölcsfákká! ültettessenek be. Ám erre irányuló nemes eszméinek végrehajtását már nem érte meg, s az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület örökségéül maradt a munkát az ő szellemében folytatni. Halála pótolhatatlan veszteség egyesületünkre és mi könnyel szemünkben álltunk frissen hantolt sírjánál s a téli fényes nap sugarainál mondtunk örök bucsut Wimmer Ferencnek ; adjon munkás élete után neki a jó Isten örök pihenést és a sirja mellé ültetett fákés bokrok védjék meg hamvait a vihartól és rideg feledéstől s nyugvó helyét boritsák az Esztergom-vidéki Gazdasági Eegyesület hálás emlékezésének el nem hervadó virágai. — A vízivárosi nónevelő intézet Mária kongregációjáaak ünnepsége. A'zord télben néhány óráig tartó kikeletet, napsugaras, virágos tavaszt varázsoltak a Mária kongregációinak lelkes hivei. Ártatlan, bájos leánylelkek személyesítették a virágokat, ők varázsoltak tavaszt a télbe. A virágok jóságos szép tündére — meghallotta a a virágok bánatos sóhajtásait, teljesítette óhajtásukat; varázslatos álomlátásban végig élték kívánságuk szerint azt az öntudatos életet, a mit az emberektől megirigyeltek. Kivették részüket az élet öröméből, gondjából és szomorúságából ők is. Táncoltak olyan kifogástalan gráciával, mely várakozáson felül lepte meg a nézőközönséget, kivált Bazsarózsa szóló tánca, aki sok temperamentumot árult el. Megkapó készültséggel szavaltak a virágok; ebben tündérük példáját követve. A felvonások között zeneszámokban gyönyörködtünk. Különös élvezetet nyújtott idősb. Borovicska Adolf, az intézet énektanárának hegedűsolója, aki nemes tónusával, átérzett és átgondolt játékával a zenét élvezni tudó közönség legnagyobb elismerését vivta ki. Az egész ünnepség a kongregatió Patrónája, a boldogságos Szűz Mária tiszteletét célozta, amint azt Mattyasóvszky Marianna, a kongregáció elnöknője kedves prologjában el is mondta. Befejezésül egy tableauban láttuk viszont a virágokat, a mint azok a kis Jézust karjaiban tartó Szűz Anyának hódolnak. — A Kath. Legényegyesület farsangi mulatsága. Helybeli Katholikus Legényegyesületünk háziépitési' alapjának gyarapítása céljából f. hó 4-én a Fürdő vendéglőben tánccal egybekötött színielőadást rendezett. Az egyesület műkedvelői Píudel Frigyes : „Nem házasodunk" cimű vígjátékát adták elő zsúfolt ház előtt. Erdősi Jenő tengerész kapitányt Rieger Andor, Marci inast Krainiker Ferenc, Erdősy Imre csillagászatiam tanárt, a kapitány bátyját Vörös Lajos, Reményi földbirtokost Fazekas Dezső, leányát Margitot Hugyecz Irma, Ellát Kapus Juliska, mig Reményi cselédleányát Julist, Miklósi Juliska adta elő. Úgy a női, mint a férfi szereplők elismerésre méltó törekvéssefjátszották szerepüket, különösen Krainiker Ferenc, ki a nála már ismert otthonossággal adta elő Marci szerepét, amiért nekik, különösen az utóbb nevezettnek, bőven kijutott a tapsokból. Előadás után tánc következett. A sikerült mulatság a reggeli órákig tartott. A hölgyek névsorát tudósítónk a következőkben állította egybe: Acél Vilmosné, Almási Jolán (Kecskemét), Anda Albertné, Anda Györgyné és Margit, Ádám Jánosné, Bakos Józsefné és Irma, Barta Teréz, Bartalos Vincéné, Benderek Istvánné és Etel, Brutsjf Jánosné, Cziparek Jánosné, özv. Czirjék Lajosné, Cseicsner Jánosné és Aranka, Csincsura Ágostonné, Csincsura Mártonné és Annuska, Danics Mariska'^Kecskemét), Dóczy Gizi és Böske, Draxler Alajosné, Fodor Tivadarné, Gerenday Józsefné, Gogola Ferencné és Nellike, Haliczky nővérek, Havas Ilonka, ifj. Heischmann Ferencné, Hornyák Erzsike (Verőcze), Hugyecz Jánosné, Irma és Margit, Kapus Jánosné, özv. Kapus Mihályné és Juliska, Karácsonyi Béláné, Kicsindy Miklósné és Mariska, Kishonti Józsefné, Kleppek Alajosné, özv. Krechnyák Ferencné, Krainiker Ferencné, Krizmanits Mariska, Kuzmann Jánosné, Kührner Antalné, Liszi Sándorné, Lukács Olga, Magyary Lászlóné, Majer Isvánné és Margit, Mattyasóvszky Lajosné és Marianna, Mátéfi Imréné, Mészáros Jánosné, Metz Sándorné, Miedler Gusztávné, Miklósy Józsefné és Juliska, Müller Józsefné, Nelhiebel Etelka, Neumann Gyuláné, Oriskó Gizi, Paulusz Béláné, Pelczmann Irma, özv. Petschner Nándorné, Irma és Margit, Pilinyi' Mariska, Polusin Karolin, Preszler Jánosné, Puskás Károlyné és Emma, Rothnagel Etelka, Simonidesz Jánosné és Lujzika, Sinka Juliska, Schenkengel Antalné és Hermin, Schönbeck Mihályné és Stefiké, Szimhart Károlyné, Szina Margit, Szűcs Ilonka, Szvoboda Ilonka, özv. Schuller Pálné, Tóbiás Gyuláné (Füzitő), Uhlárik Jánosné és Erzsike, Vanyek Amál, Vezér Mariska, özv. Wacker Henrikné, özv. Wanitsek Rezsőné és Ilona, Zsótér Jánosné, stb. — Alkapítány Választás. Az alispán helyettese értesítette a város hatóságát, hogy a városi alkapitányt választó részleges tisztújító közgyűlést március 1-ének délelőtt 10 órájára tűzte ki. — A pozsonyi nagyprépostsági birtok átadása és átvétele e hét elején vette kezdetét, minek keresztülvitelére Büttner Róbert főkáptalani főszámvevő Pozsonyba utazott. — A párkányi székhely kérdés, A muzslai főszolgabírói hivatalnak és a járásbíróságnak Párkányba leendő áthozatala ügyében eljárni hivatott bizottság f. hó 17-én d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben értekezletet tart. — A Vágóhíd Ügye. Dr. Seyler Emil megyei tiszti főorvos megfellebbezte a törvényhatóság bizottsága által helybenhagyott azt a határozatát a város képviselőtestületnek, mely a vágóhidügyében aképen szóllott, hogy egyelőre 7000 korona költséggel a régit helyre hozatja, és egy uj vágóhíd ügyében a további lépéseket megteszi. A fellebbezés arra az álláspontra helyezkedik, hogy feltétlenül uj vágóhíd építtessék. — A gazdasági bizottság ma délután 4 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. A széna hordó úthoz szükséges terület megszerzése. 2. A mező és hegyőrök számának leszállítása. 3. A gulya-tehén pásztorok és kanász felfogadása. 4. A katonai harcászati lövölde helyének és bérletének megállapítása. — Bomba a pilis maróthi plébánián F. hó 2-án a pilis-maróthi plébánosnak vendégei voltak, kik midőn az esti harangszókor eltávoztak, egyikük a folyosó végén lévő ajtó megett egy csomagot vett észre, mit felemelve látta, hogy egy ujságpapirosba burkolva, valami gömbölyű dolog van, mit üvegnek vélt. A csomag a jelenvoltak között kézről-kézre járt. Midőn a papírból kivették, látták, hogy az egy agyagból készült gömb, mely vasporral volt befeketítve, s amelyből egy 30— 40 cm. hosszú gyújtó zsinór lógott le. A golyón kivágott nyomtatott betűkből ez volt: „kóstolónak, majd a másik jobb ízű". A gyújtó zsinór meggyújtva még nem volt, s hogy vájjon belsejében volt-e