Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-25 / 94.szám

ESZTElfiOM es mm A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak: ===== Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr. Prokopp ßijala és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Kereskedőinkhez. Esztergom, nov. 23. Innen-onnan egy éve lesz annak, hogy a válságos helyzet, melyben az ország volt, a Tulipánkert fogalmát és mozgalmát szülte meg, melynek célja volt: a független Magyarország alapjainak megvetése. A válságos idők elmultával, a Tulipán mozgalom markánsan politikai célja megszűnt, közvetve azonban továbbra is feladatául tűzte a* hazafias cél szolgálását, nevezetesen pedig az iparnak és kereskedelemnek társadalmi actió révén, nemzeti irányban való fejlesztését, erősítését, meghonositását. Kiadta a jelszót: pártoljuk a hazai ipartl Hogy a létjogosultsággal biró eszme mennyire talált visszhangra, azzal ezúttal nem foglalkozunk, mivel jelen soroknak nem a rekriminálás, hanem a hazafias húrok megpenditése a célja. Közeledik a karácsony. A legszegényebb ember is megereszt egy két garast, hogy magának, övéinek örömet szerezzen. Százakat, ezreket tesz ki az az összeg, melyet alkalmi dolgok bevásárlására kiadunk, amelynek, valljuk meg, nagyrésze külföldre vándorol, a külföldi gyárosok, kereskedők zsebeit gazdagítja. A fővárosban, de számos vidéki városban a karácsonyi ünnepek alkalmából bazárokat, vásárokat rendeznek, hogy szemléltetővé téve a magyar ipar termékeit, annak pártolására serkentsék a vevőket. Azoktól a városoktól, melyek az emiitettünk mozgalmakban előljárnak, a mi társadalmunk hátramaradt, kereskedőinken hát a sor, hogy azt, mit a társadalom mulasztott, ők pótolják azáltal és aképen, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmából lássák el magukat a magyar ipar gyártmányaival, tegyék azokat kirakataikba, szerezzenek annak reklámot, hogy igy a hazafias önérzetet felkeltve a bevásárlókban, szolgálják a hazai ipar nagy horderejű eszméjének megvalósítását. n. „E

szterem és Vidéke" tá

rcája Gazdasági fellendülés. Lázas munka folyik a ministeriumokban. Készülnek a külömböző törvényjavaslatok, melyek Magyarszág gazdasági függetlenségének előkészítését, a gazdasági állapotok fellendítését célozzák. Párbaj a föld alatt. A -„kolónia"- cserépfödeles házai fölött szürke szénporfüst lebegett, mint egy gyászfátyol.. Kopár hegyek — hellyel-közzel erdőkkel borítva, — kéritek a kerek völgyet, amelyből szakadatlanul szállott az a sápasztó, tüdőrontó s mindenhová befurakodó szénpor. S ebben a gyilkoló környezetben még sem szomorkodtak. Az igazgatóság lakása úgy tünt fel, mint egy „oázis" a pusztában. Szöllőfuttatott falaiból alig látszott egy kevés. A munkások lakásai is úgy állottak ott sorban, mint a katonák, ha „ vigyázz"-t parancsol a kapitány. Gépzakatolás, „szerencse föl" kiáltás, csengetés, kocsizörgés s a szenet válogató lányok dala egy furcsa, bóditó chaoszszá olvadt össze. Keskeny síneken „kutyákat" toló fekete arcú emberek jöttekmentek. Másokat vén gebék húztak. Az emelő gépeken időnkint embereket bocsájtottak a mélységbe — tisztán, — hogy 7—8 óra múlva ismét felhúzzák lucskosan, feketén, kimerülve. Katonai rendben niegy minden. Duzzogás, kedvetlenség nem látszott senki arcán. Jókedvvel szálltak le, jókedvvel jöttek föl. Ez volt a kenyerük. A föld mélyén is otthon voltak . . . . . . Egy napon megjelent a bánya irodában egy értelmes arcú férfi és kérte fölvételéta „forhevérek" közé. írásai rendben voltaké Üres lévén akkor egy hely, fölvették. Az utolsóelőtti házban kapott lakást. Özvegy ember volt. Csak lánya jött vele. Az főzött, mosott rá. Az tartotta a lakást rendben. Haj ! de gyönyörű lány volt az Istenadta. Damjankának nevezték. Ha éjfekete, ragyogó szemeivel valakire ránézett, meg volt az babonázva örökre. A napok, hetek csendesen multak. Nem történt semmi említésre méltó. Az öreg dolgait végezte a bányában, a leány meg otthon. Lehet, hogy sohasam is történt volna semmi, ha félév múlva a melettük levő ház lakókat nem kap. Két család jött. Azok foglalták el a házat. Ez még nem lett volna baj... De mindkét családban volt egy-egy legény. Egyik szőke, másik barna. Igen, jó barát mindkettő. Előbbi tartózkodási helyükön is együtt laktak, tehát itt is folytatták a baráti viszonyt. Szép szál fiu volt mind kettő. Telve erővel s ifjúi szenvedéllyel. S ezeknek kellett! ... de gyerünk tovább . . . Azt tudja mindenki, hogy a szomszédok sokszor egymásra vannak utalva . . . s akarva,nem akarva találkozniuk „muszáj". S mint jó szomszédokhoz illik, mind a Állami támogatás mellett előreláthatólag sok uj gyári és .iparvállalat fog létesülni, a régiek kibővülnek. A kormány az állami tisztviselők fizetésének emelésével, külömböző nagy befektetésekkel és beruházásokkal sok száz milliót hoz- forgalomba, a lakosság fogyasztóképességét emeli, de vájjon ezen áldozatok meghozzák-e gyümölcsüket s az eredmény arányban fog-e állani a hozott áldozatokkal? Aligha ! mert hiányzik a kellő összhang az állam és a társadalom működése között. Az állam kormányának csak a termelésre van befolyása, ezt segítheti elő állami támogatással, s a fogyasztás emelésére csak kevés hatással lehet, mert ez a magyar társadalom feladata volna. S vájjon a magyar társadalom át van-e hatva a gazdasági téren folyamatban levő állami működés nagy horderejével. Elméletben igen, pompásan lelkesedünk a tulipánmozgalomért, hasábos cikkeket írunk a magyar ipar pártolásáról, de ha belépünk valamely üzletbe, eszünk ágába sem jut az iránt érdeklődni, vájjon a megvásárlandó áru hol készült s még jó, ha a magyar eredetű árut tudatosan nem mellőzzük. három család között barátságos viszony fejlődött ki. Átjárogattak egymáshoz. A fiatalok együtt daloltak. Tánchoz ketten vezették a leányt. S ő mindkettőnek egyformán édesen mosolygott a szemébe. „Szép lány, jó lány, okos lány" ! Mondogatták a körölállók

f S egy darabig, ez igy ment. Ámde a tűzzel nem lehet játszani . . . Valamelyik táncnál ki pattant a titok. Véletlenül egyik ittas bányász gyengédtelenül ért a lányhoz. Pali, a barna táncoltatta ekkor. A leány felsikoltott. A bántalmazó meg durván röhögve valamit még mondott is. De a , másik pillanatban egy ökölcsapástól elkábulva lerogyott. De ezt a csapást mástól kapta. A szőke Péter állt ott vérbeborult szemekkel. Az ütötte le a' goromba embert. Hogy véres verekedés nem történt, abban leli magyarázatát, miszerint mindenki a lány védelmezőinek adott igazat. Pali csak éppen ezt súgta Péternek : „Minek avatkoztál bele az én dolgomba?" „Már mint hogy én ? Hát miért ? Csak talán!?" . . . De többet nem szólt. A két párszem egymásba mélyedt. Összeölelkezett. Birokra kelt. Mindegyik mereven, kérdőleg tekintett a másik szemébe. Most tudták meg, hogy hányadán vannak egymással. Ily módon gazdasági fellendülésre hiába várunk. Az állami tisztviselők fizetésfelemelése ezek fogyasztóképességét emelte ugyan, de az osztrák ipar javára. A politikai életben eddig frázisokkal tartottak. A közéletben az népszerű, aki szépen beszél s lehetőleg hiúságunknak hízeleg. A tartalom az nálunk másodrendű kérdés volt mindig s nagyrészben most is az. Megelégedtünk a múltban azzal, hogy klasszikus szabatossággal megfogalmazott törvényekben körülbástyáztuk Magyarország állami és gazdasági függetlenségét, de azzal, hogy ezen törvények a reális életben nem érvényesültek, hogy a valódi állapotok merőben ellenkeztek a törvényes állapottal, azzal vajmi keveset törődtünk. Örültünk, hogy a merőben elméleti közjogi politika tervéről leléptünk, hogy a parlamenti váltógazdaság a gazdasági fellendülés ezen szükséges tényezője végre lehetségessé vált s irrte ujabb időben ismét feltűnnek a régi jelenségek. A helyett, hogy a társadalom az uralomra jutott kormánnyal válvetve igyekeznék közremunkálni hazánk Most tudta meg mindkettő, hogy a másik szereti a leányt. Most tudták meg, hogy ezentúl vége van köztük a jó barátságnak . . . S a két halálos ellenség haza kisérte a leányt. Szótalanok voltak egész úton. A leány mintha értette volna a dolgot. Csendesen ment be lakásukba. A két legény meg magára maradva, Pali igy szólt Péterhez : '„Szeretem a leányt, tudd meg. Megkérem és elveszem. Az akadály nem ijeszt vissza. Rettegjen, aki megakar rabolni \ " Az meg vissza felelt: „Én is szeretem azt a leányt, te is tudd meg. Az én feleségem lesz ha bármi történik is. Nem félek tőled. Tégy amit akarsz. Majd a lány választ." „Engem kell választania !" csikorgá a barna Pali. „No én is ott leszek. Hátha engem választ. Muszáj is neki, mert kimondhatatlanul szeretem. Nem élhetek nélküle." „Én sem élhetek nélküle. Enyémnek kell lenni! ..." Igy folytatták a beszélgetést s Damjanka a kerítés mellől szépen kihalgatta őket. Könnyes szemekkel osont a szobába saz ágyra borulva keservesen zokogott. „Istenem! Istenem! Mindketten szeretnek. Én sem tudok köztük választani. Adj tanácsot jó Istenem. Én is mindkettőt szeretem egyformán."