Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-11 / 90.szám

A túlnyomó többség némi módosítás eszközlésével minden aggodalom nélkül acceptálta a javaslatot. Volt egy oly álláspont is, mely Török Emil régi álláspontjára helyezkedett, amely szerint ő hajlandó volt a város közönségének hozzájárulása nélkül a vasutat megépíteni, s amely oda tendált, hogy ha Török eredeti álláspontjától eltérne, kerestessék más vállalkozó. Bár csak rövid időre, de bizonyos konsternátiót szült azon aggodalom felemlítése, hogy mi fog történni akkor, ha a kormány az ő vasúti politikáját követve, megvalósítja azon tervét, mely Esztergomon át óhajt Berlinnel összeköttetést létesíteni. A képviselőtestület döntött, megszavazta a villamos összekötő vasutat a Török-féle terv szerint, most már aztán csakis Törökön fog múlni, vájjon meg-e fogja s lesz-e módjában megszerezni azon előfeltételeket, amelyek alapján tervezete megvalósítható lesz, a másik kérdés pedig, vájjon a 600000 korona törzsrészvényeket biztosítja-e a városnak, mivel utóbb erre vonatkozó kötelezettségét a városnak adandó élvezeti jegyek adására igyekezett módosítani. A közgyűlés lefolyását a kövezőkben adjuk : Megnyitván a polgármester az ülést, következett a napirend tárgyalása. A Hercegprímáshoz névnapja alkalmából a város részéről intézett üdvözlésre adott válasz felolvasása és tudomásul vétele után következett a polgármester jelentése a városnak Rákóczi és bujdosó társai hamvainak hazahozatala és eltemetése körül lefolyt ünnepségeken történt küldöttségi képviseletről. A képviselet a jelentést tudomásul vette és elhatározta, miszerént a hazafias aktust és a városnak azon való képviseltetését, azt, hogy a város közönsége hazafias .kegyelettel vett részt az ünnepségen, jegyzőkönyvében megörökíteni határozta. derültre változtatta. Elnyelte őt az örök csendesség. Most érezte csak, hogy mi az: a legkedvesebb halott . . . Teltek az órák, teltek a napok s újra eljött a koszorús, szomorú, sirásos, gyászos, nagy nap is. A temetőben van a mi bácsikánk is. Kezében a koszorú. Fáradt rezgő térdekkel cammog a sirig. Ráhelyezte nagy halottjára a koszorút. S állt félő csendesen. A derült, sugaras ég ködös, komor fátyolt öltött. Most érezte csak : mennyivel kedvesebb volt az előbbi esztendő. A sírokat szirmos, illatot lehellő virágok fedték. Felgyúltak a vibráló, pislákoló mécsek. A mi öregünk sirján is ott csillogtak, sugaraztak a zöld lámpák . . . Talán ez volt a legszomorúbb valamennyi közt . . . Alig haladt itt-ott egy alak az ápolt utakon. Mindenki hazament. Csak az öreg térdelt még mindig a misztikus, viaszszagú estén a hamvak fölött. O is inkább a sirba szeretett volna menni, mint haza. Eljött azonban neki is az az utolsó óra, mikor Isten ítélőszéke elé kellett állnia. Szemét nyugodtan hunyta le. Igy tán jobb volt neki. Nem volt többé a siron lobogó mécs. Nem borult többé senki a sirra. Ott állt egyedül, magányban, a két öreg sírhalma egymás mellett. Ki tudja : az Isten is tán igy akarta ? Ez volt talán az öregnek a legszebb nyugvás. És egy elhagyott sírral több lett a temetőben . . . Ezután következett a villamos összekötő vasút. A polgármester nagy körvonalakban és általánosságban röviden bevezette ) a főjegyző, melynek fontosságára kiválólag felhívta a képviselők figyelmét. Ezután olvasta fel a pénzügyi bizottság javaslatát, mely után a körül indult meg a vita, hogy miképen történjék a kérdésnek tárgyalása, mert volt egy nézet, mely először is általánosságban kivánt hozzászólani s csak amennyiben általánosságban elfogadtatnék, vélte a részletes tárgyalást. Bár az ügyek tárgyalásának e formája nálunk szokatlan és azt az ügyrend nem ismeri, a kérdés körül általánosságban is fejlődött ki kisebb vita, mely után kimondotta a képviselet, hogy részletes tárgyalás alapjául a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadja, s igy megkezdődött a javaslatnak pontonkénti tárgyalása, melyet a városi főügyész vezetett. Pontról-pontra lett felolvasva a javaslat s vétetett tárgyalás alá Frey Ferenc szólalt fel elsőnek, utalva arra, hogy Töröknek van egy régebbi keletű kötelező nyilatkozata,- amely szerint a város minden áldozata, anyagi hozzájárulása és garanciája nélkül nyilatkozott késznek a vasút épitésére, s igy kérdi, mi okon tér el a város attól, s miért nem szorítja Törököt kötelező ígéretének beváltására ? s amennyiben Török azt bármi jogos okból nem állana, ugy véleménye az, hogy szóiitassanak tel más vállalkozók, vájjon nem volnának-e hajlandók a vasút épitésére. A főügyész felvilágosító szavai után a kérdés első része el volt intézve, a másodikra nézve pedig ugy vélekedett az előadó főügyész, miszerint a város nem mehet házalni a vasúttal, vállalkozót keresni. Dr. Eforn Károly a sur tax tekintetében szólalt fel. Véleménye szerint nem lát kellő garantiát abban, hogy a kontemplált dijakból a város által garantálni szándékolt 30000 korona évi járadék fedezetet fog nyerni, másodsorban pedig a tekintetbeni aggályát adta elő, hogy ha idővel a kormány ismert vasúti politikáját, nevezetesen, ha a berlini tervezett összeköttetést a Dunának városunknál leendő áthidalásával meg fogja valósítani, hogy akkor meg fog szűnni az átmeneti forgalom után szedendő dij alapja, s igy a garantált összeget a város lesz kénytelen egészben, vagy jó részében fizetni. Ezzel szemben azzal nyugtatta meg felszólalót a városi főügyész, hogy a város csak oly értelmű kötelezettséget vállal, hogy csak akkor és addig fizeti a garantált összeget, amig a vasúttársaság a dijakat beszedi és a városnak át is adja. Számosan szóllottak azután az ügyhöz, részint hogy aggályaik az adandó felvilágosítással eloszoljanak, részint pedig, hogy módosításokat ajánljanak. Háromnegyed egyre járt már az idő, midőn a beható és komoly tanácskozás véget ért, s amidőn a polgármester elrendelte a névszerinti szavazást a pénzügyi bizottság javaslatának el, avagy el nem fogadására. Negyvenkilenc szóval kettő ellenében fogadta el a képviselőtestület a javaslatot, mely végleges szövegezésben igy szól: Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete elhatározza, hogy az Esztergom vasúti állomás és Párkány-Nána vasúti állomás között létesítendő Dorogi uton, Kossuth Lajos, Lőrinc utcán és Mária-Valéria vashídon át haladó Török Emil budapesti mérnök vállalkozó által tervezett villamos összekötő helyi értékű vasút céljaira, illetve ezen létesítmény elősegítésére az alábbi 7-ik pontban meghatározott határidők betartásának feltételével a követ-1 kező kedvezményeket és hozzájárulásokat biztosítja. 1. Vasúti használati célokra, a vasút megszűntéig díjtalanul átengedi a szükséges utca, illetve közterületeket a kötendő szerződésben részletesen meghatározott mértékben és építési feltételek mellett, illetve a város és vállalkozó között már 1900. év december 30-án kötött és 201/900 kgy. sz. a. elfogadott szerződésnek az elfoglalás, építés, kivitel stb. vonatkozó rendelkezései szerint, különösen kiemelvén, hogy a közterületek kibővítésére petán szükséges kiegészítő területek megszerzése és kisajátítása és fentartása kizárólag a vasút dolga és költsége. 2. Abban az esetben és azon világos feltétel mellett ha és amennyiben a m. kir kereskedelemügyi miniszter úr a m. kir. Belügyminiszter úrhoz 114088/II-b./1905 sz. a. kelt átiratában, kilátásba helyezett, a város részére minden, az ezen létesítendő vonalon le, vagy feladásra kerülő áruk minden métermázsája után 4 fillér, azaz négy fillér városi pótilleték szedését engedélyezi és a vasút azt szabályszerűen a város részére szedi és a beszedetteket levonás nélkül át is szolgáltatja, fizet a város mindaddig, amig a jelzett pótilleték szedési jog meg nem vonatik és az ezen hozzájárulási célra felvett kölcsön végtörlesztést nem nyer, évi 10.000 azaz, tízezer korona támogatási összeget a vasút megnyíltát követő év végétől számítva minden december 31-én a saját házi pénztáránál; amennyiben pedig az ezen létesítendő összekötő vasúti vonalon a csupán átfutó (transitó) áruk métermázsája után 2 fillér, azaz kettő fillér pótilleték szedése engedélyeztetik, az esetben az előző pontban meghatározott beszedés, érvénybe állás és beszolgáltatás tartama alatt kitett időig, illetve a vállalat által felveendő kölcsön előbb bekövetkezhető végtörlesztéséig évenként ugyanazon határidőben további 10.000 kor. azaz: tízezer korona támogatási összeget, amennyiben pedig az előző pontban körülirt átfutó (transitó) forgalom minden métermázsája után 3, vagyis három fillér engedélyeztetik, a két pont alatt meghatározott feltételek mellett további 10000 azaz: tízezer korona összeget vagyis, á három filléres transitó pótilleték engedélyezése esetében 110.000 + 10.000 kor. vagyis együtt további 20.000 kor. összeget, mely a kétrendbeli és együtt összesen 20.000 kor. esetleg 30.000 korona támogatási összeg fizetése még a további feltételekhez köttetik. 3. Azon esetben, ha az építendő helyiérdekű vasút beruházási tőkéje az illetékes minisztérium által 2.400.000 korona összegen alóli összegben állapíttatnék meg, — ezen leszállításnak megfelelő számtani arányban a biztosított szavatosság is leszáll, Vagyis a .garantált évjáradéknak megfelelő tőke, illetve törzsrészvény öszszege is megfelelően kisebb lesz. Ugy, hogy a garantált évjáradéknak megfelelő tőketörzsrészvény, a befektetési tőke V-* egy negyed részénél nagyobb nem lehet. 4. Köteles lesz a vasút vállalat az üzembevétel napjáig a biztosított 10.000 kor. esetleg további 10.000, illetve 20.0C0 korona támogatási összeg fejében annak tőkében megfelelő 200.000, korona illetve, 400.000 vagy 600.000 korona névértékű, a vasút társaság által fennállása alatt névértékben és kisorsolás utján feltétlenül beváltandó törzsrészvényt a város tulajdonába átadni, illetve házi pénztárába letenni, továbbá, 5. hogy a vasúttársaság a vasút üzeméhez a szab. kir. város villamos telepét köteles használni, melyet tartozik azonban a részére szükséges hajtó-erő áram szolgáltatás teljesítő képessége fokáig a saját költségén a meglévő városi telep minden hátrányos befolyásolása nélkül kibővíteni, gépekkel felszerelni, mely beruházások azonban, a vasúti vállalat, illetve engedélyes által tett ajánlathoz képest minden külön megtérítés nélkül azonnal a város tulajdonába mennek át, s ennek fejében a város igy felszerelt villamos telepe, a hajtó erőt 5 évről 5 évre külön egyezséggel meghatározandó kedvezménj^es árban szolgáltatja a vasútnak, világosan megjegyeztetik, hogy amennyiban a hajtóerő szükség okából a telepnek idők folyamán további kibővítése, illetve felszerelése válnék szükségessé, az a fenti feltételek mellett kizárólag a vasúttársaság feladata és költsége. 6. Hogy a város és vállalkozó között Esztergomban 1900. évi december 31-én kötött és a vállalkozó által 1905. évi január 20-án kelt 547/1905. tan. szám alatt iktatott alapajánlatával beterjesztett és módosított szerződés egészben különösen és kifejezetten is a nyereményrészesedés, továbbá a teher szállításnak éjjeli lebonyolítására vonatkozó korlátozások ezen szerződésnek megkötése által, úgy a vállalkozó, valamint az általa kieszközlendő „engedély okirat" által a város részére biztositatnak. 7. Ezen határozattal megadott kedvezmények és támogatás iránti kötelezettség hatálya azon esetben, ha vállalkozó vasúti engedélyes vagy jogútóda a tervezett vasút építését 1907. évi október l-ig meg nem kezdi és 1908. évi juli 1-éig be nem fejezi, illetve a forgalomnak át nem adja, minden kártérítési igény nélkül önmagától megszűnik és a város közterületei felett a vállalkozóra és az eddig keletkezett tárgyalásokra való minden tekintet nélkül szabadon rendelkezik. Folytatása a közgyűlésnek délután 4 órakor volt, midőn a napirend többi pontjai tárgyaltattak le, amelyeket már ismertettünk. —r. Gyógyitható-e a tttdötuberkulózis? Irta : dr. Tauszk Ferenc. (Vége.) Németország mintanépszanatóriumában,, mondja Kuthy, Belzigben az 1903. év statisztikája a klimátó-hygiénás-diatetikus kura eredményképen csak 57'5°/o eredményes kezelést képes kimutatni. Ennek az oka részben az, hogy a nevezett intézetnek beteganyaga, mely e statisztika alapjául szolgál, még több III. stádiumbeli esetet tartalmaz, mint a mieink, részben nézetünk szerint a nálunk methodice és a leggondosabb individualizálással keresztülvitt vizgyógyitásmódnak köszönhető, melynek révén egy hatalmas fegyverünkkel több van a kezünkben, mint a legtöbb külföldi gyógyintézetnek, a hol ez a gyógyfaktor még mindig jórészt ismeretlen. Egy további fontos kérdés, a mely a szanatóriumi kezelés kapcsán felmerül az, hogy az ilyen módon elért eredmény menynyiben állandósítható. E tekintetben ugyancsak Németország szanatóriumai szolgáltatnak elegendő adatot. De hihetőleg nemsokára az Erzsébet királyné- szanatóriumból gyógyultan elbocsátott betegek további sorsa felől is megbízható adatok fölött fogunk rendelkezni, a minthogy az idevágó adatok beszerzése máris folyamatban van. Németország szanatóriumai igen szép eredménynyel dolgoznak. Hivalalos adatok szerint a szanatóriumokból elbocsátott betegek 72%-a munkaképes és hogy ezek az eredmények tartósak, mutatja az a körülmény, hogy öt év elteltével a gyógyultan elbocsátottak mintegy 30 százalékánál volt teljes gyógyulás megállapítható. És hogy az esetek jobb megválasztásánál a szanatóriumok még kedvezőbb eredményeket is képesek felmutatni, mutatja azt