Esztergom és Vidéke, 1906

1906-11-08 / 89.szám

kozó, akivel előnyösebben sikerül megoldani az összekötő vasút kérdését. De, ha meggyőződött róla a képviselet, hogy annak, a pénzügyi bizottság javaslata szerinti elfogadásával mitsem kockáztat, de, sőt egy oly forgalmi eszközt teremt, melynek a város csak hasznát veheti, és annak forgalma élénkítésének, növekedésének a város fejlődésének biztos zálogát hordja magában, ugy ne tétovázzunk tovább, ne húzzuk a döntést, hanem mondjuk ki az igent. n. Imre napja és a szegény gyermekek felruházása. A Polgári Egyesület évek sora óta vindikálja magának azt a kedves kötelességet, hogy a polgárok fejének, mesterének névünnepe alkalmából lerója a bizalomteljes tiszteletnek adóját. Ez évben is, hasonlólag az előző évekhez, ülte meg a Polgári Egyesület polgármesterünknek, Vimmer Imrének névünnnepét vasárnap este, a Magyar Királyban, egyesületi helyiségében. Az egyesület humanitárius céljainak egyike, hogy a tél közeledtével, szegény sorsú gyermekek között, kik példás magaviseletük és jó iskolai előmenetelük által arra érdemesek, ruhát oszt ki, mit a névünnepi vacsorával szokott kapcsolatba hozni. Igy történt az idén is. A vacsorát a szegény gyermekek felruházási ünnepélye előzte meg. Szép volt látni, amint a tetőtől-talpig újba öltöztetett 10 fiú és 4 leány bevonult Vitái István egyesületi titkár vezetése alatt a már venkik vecsernye után nagy nyelveléssel szálingóztak hozzá, kettesével, hármasával. Csak amikor esős délutánokon kénytelen volt lemaradni a vecsernyéről, köszvényes lába miatt, csak akkor engedte meg ő maga-magának azt az örömet, hogy huzamosabban foglalkozzék a nagyszemű előkelő babával. Halk suhanással lopódzott a nagyvirágu szőnyeges szobába. Ki-kinyitogatta ilyenkor az almáriumot, melyben likacsosra slingelt, keményre vasalt szoknyái lógtak szépen, sorban egymás mellett. Végig-végigsimogatta ráncos kezével. Át meg át olvasta sárgult, fakult szaliagokkal átkötött fehérneműjét s nagy titkos sóhajtások reszkettek kitördelt fogai között: — Uram Isten, kié lesz mindez? . . . Kié? . . . Ha csak nem vesz valakit maga mellé, aki majd öregségében támasza, ápolója legyen : aki hátát nyomkodja, amelybe a csuz ugyancsak beleszokott. Anyai szeretette] pislantott a bábu felé : — Óh ha megszólalna ! Odacsoszogott; megint beszélt hozzá halk, reszkető hangon. Leült melléje az ócska diványra. Mesét mondott neki egy tündérkéről, ki ugy hasonlított rá : a szeme, a szája, meg a haja is. Minden, minden! De a tündérke némaságra volt kárhoztatva, mert hűtlen lett a leventéjéhez, mikor annak csatába kellett mennie . ... . . , Hanem egy csavargó gyermeke megválthatja : visszaadhatja neki a beszélő képességet . . . Még suttogott volna tovább : — Egyszer volt, hol nem volt- . . Hanem egy kutya fájás mozdulatlanná tette. A derekába vágott a csúz. . . . Jaj, nem mozdulhat! Megbénultan oldégekkel megtelt terembe, kikhez Dóczy Ferenc egyesületi elnök intézett meleghangú beszédet, mely után dr. Fehér Gyula plébános, iskola-igazgató az iskolaszék nevében mondott köszönetet az egyesületnek, buzdítván egyszersmind a gyermekeket munkára, szorgalomra és becsületességre. A hála nyelvén szólaltak meg ezután a kisdedek, kik közül Kócsy Árpád IV. oszt. tanuló mondott ügyes üdvözlő beszédet az egyesülethez, egyben a jelenlevő polgármestert is felköszöntötte névünnepe alkalmából a saját és társai nevében. Mizelbach Jerta IV. o. t. egy alkalmi költeményt szavalt, utána Begovics Nándor V. o. t. köszönte meg az egyesületnek nemes, emberbaráti tettét. A polgármester megköszönte a figyelmet és ezután a gyermekek Meizler János vendéglős jószívűségéből vacsorához ültek. Fél kilenc óra volt, midőn az első fogást, a párolgó füstölt marha nyelvet szolgálták fel, mit pulyka pecsenye és vegyes tészta követett. A második fogásnál Dóczy Ferenc, a Polgári Egyesület elnöke emelkedett szólásra. Szavaiban üdvözölte az ünnepelt polgármestert névünnepe alkalmából a polgárság nevében, egyben annak, a polgármester iránti őszinte bizalmát tolmácsolta, mellyel a város nagy céljai elérésében őt támogatja. Vimmer Imre polgármester megköszönte Dóczy Ferenc szavait, köszönetet mondott a polgároknak és a polgári egyesületnek, mely az ünnepléssel kapcsolatba hozta a jótékonyság gyakorlását, s amely egyesület összejöveteleinek zománca egyegy nemesebb célt szolgál, amennyiben ébrentartja a közhangulatot a polgárok között. Dr. Helc az egyesület dalára dől. Ha csak egyet mozdul ugy érzi; vége. E mozdulatlan helyzetében kis idő multán nagy szuszogással álomba szenderült. Az óra ütötte a tizenkettőt. A vaskörték a földet érték. Lejárt. . : . Pszt! . . . Csitt! . . . Mintha meztelen láb súrlódna a konyha földjén. Csend, valaki jár odakünn . . . Megint előbbre jön . . . Valaki kezével érinti a gombaformáju kilincset. . . Halk nyöszörgés kél nyomába. . . A félig nyitott ajtóban egy nő áll, kiről cafatokban lóg a szoknya. . . Valamit szorongat karjában. Vigyázva kémkedik, de a hangos szuszogás bátrabbá teszi . . . Macskalépéssel siklik az öreg asszonyig. Majd gyorsan kipakol valamit a rongyok közül... Ugy látszik, már megszokta a sötétben tevést! Ugyancsak biztosan mozog. . . A rongyok közül egy kis alvó gyermek került elő. Testecskéjére ráadta a levetkőztetett bábu ruháit; aztán befektette az aranyos ágyba, a bábut meg rongyokba csavarván, nesztelenül elsompolygott vele. . . . Mikor reggel nagy koppanással hullt az ablakra a körtefa széles levelein megpihent éjjeli esőcsep, nem futott le a homokban képződött tócsába, hanem megmaradt az ablak peremén. Egyenkint hulltak oda a cseppek és ragyogtak a kibukkanó nap fényében, mintha örömkönnyek volnának. S az ablakon át egy öreg asszony, összegyürött, selymes ruhában, karjában egy kis mozgó bábuval, könyes szemekkel nézett az ég felé. — Csuda történt! . . . Egyszer volt . . . hol nem volt . . . Irta : Király Gizi. vendégére dr. Perényi Kálmán alispánra ürítette poharát, aki íelé, úgymond, szeretettel és bizalommal tekintünk, akinek múltja, származása és a polgári társadalomhoz való ragaszkodása záloga annak, hogy a város és megye, megszűnvén közte a régi nézeteltérések, eggyé lesz. Az alispán válaszában biztosította a jelenvoltakat, hogy legfő törekvése az lesz, hogy a félreértések folytán fennálló súrlódások a város és a megye között, végleg eloszoljanak. Éltette az egyesületet és annak vezetőségét. Kollár Károly a bencés rend jelen volt képviselőjét Hollósi Rupert igazgatót köszöntötte fel, aki viszont szívélyes szavakban köszönte meg a megemlékezést. Megemlítjük még, hogy az estélyen az önálló iparosok dalköre Taky vezetése alatt több énekszámot adott elő, majd Taky kuruc nótákat énekelt. Ugy ő, mint a dalárda, nagy tapsokat aratott. Gyógyitható-e a tüdőtuberkulózis? Irta : dr. Tauszk Ferenc. (Folyt.) Németországban körülbelül 27 éve, hogy a tüdőtuberkulózis elleni mozgalom mind nagyobb és nagyobb hullámokat vet. És ime Kayserling a statisztika tábláiból kiszámítja, hogy ezen idő alatt Németországban a tüdő tuberkulózis haladóság Vs-al csökkent. Angliában fokozatosan leszállott a halálozási arány odáig, hogy az utolsó évtizedben az már 66 %-al kisebb lett, mint ezelőtt volt, vagyis, mig a XIX. század első felében 40 millió angol közül tüdővészben meghalt átlag évenként 162.900, addig az utolsó évtizedben már csak 54.320, azaz évenként 108.640-el kevesebb, és a mostani 42 millió lakossága mellett hetven évre visszanyúló munkásság folytán Angliában évenként mintegy 20.000 emberrel kevesebb hal meg tüdővészben, mint a nem egészen 20 millió lakosságú magyar birodalomban. És ha végig tekintünk a tuberkulózis pusztításai között, ugy azon meglepő eredményre jutunk, a melyet a magyarorországi mozgalom lelkes megindítója, Korányi Frigyes dr. is hangoztatott, hogy a betegségben elhaltak számának csökkenése mindig arányban áll az ellene alkalmazott országos védekezés erejével és idejével. Mig Khinában egy millióra teszik az angol orvosok az évente tüdőtuberkulózisban elhaltak számát, addig az óriási orosz birodalomban, minden millió lakosra 3986 tuberkulózis halálesetet mutat ki a statisztika, ugy, hogy a birodalom európai részére eső 103.670.000-et kitevő lakosságból évenként átlag 410.600 ember hal meg tuberkulózisban. Mindjárt Oroszország mellet áll Ausztria, minden millió lakos után 3625 halálasettel, Magyarország 3484-el, Franciaország 3023-al, Németország lakossága között a halálozási arány egy millió lakos után már csak 2245, Angolországban pedig ennek is csaknem fele, tudniillik 1358 és csak kevéssel több Belgiumé és Skandináviáé. A müveit világ ezeknek hatása alatt megindította a jelenleg egyedül megbízható és biztos sikerrel kecsegtető gyógymódot a tuberkulózis leküzdésére : a szanatóriumokban alkalmazandó hygiénásdiétás gyógymódot. A mozgalom kiindulópontját Angliában látjuk, a hol már 1814-ben emelték főképen tüdővészes betegek gyógyítására a Royal Hospitál for Diseases of the Chest, a melyet csakhamar, még jóval a németek előtt más kórházak emelése is követett. Igy épült 1850ben a Western Hospitál ugyancsak tüdőbetegek részére. Ma pedig Angolországban már 70 tüdőbetegnek szánt intézet létezik, a melyben 2760 ágy felett rendelkeznek. És ha a prioritás kétségtelenül Angolországot illeti is, ugy másrészt nem tagadható, hogy nagy tevékenységet fejtettek ki e téren a németek is. Hiszen fent emiitettük, hogy 27 év alatt, a mi a szanatóriumi mozgalom megindulásával úgyszólván összeesik, a tüdővészes halálozások száma egy harmaddal csökkent, a miben, kétségtelen, hogy része van azon segédeszközöknek, a melyek felett Németország a tuberkulózis leküzdésére rendelkezik. Az 1904-ben kiadott hivatalos értesítés szerint Németországban 75 nyilvános szanatórinm és 27 magánszanatórium van és ezrekre megy a betegeknek száma, a kik ilyen módon elhelyezést nyerhetnek. Azonkívül is van Németországnak számos kiegészítő intézete a tüdővész leküzdésére. Gondoskodik a görvélykóros szegénysorsu gyermekekről, a kórházak külön helyiségekkel birnak a tüdőbetegek elkülönítésére, gondoskodva van a gyógyíthatatlan tüdőbetegekről, gondoskodnak továbbá rokkant betegekről, a gyógyult betegek további ellátásáról, bogy azonnal ne kényszeríttessenek visszatérni súlyos foglalkozásukba, stb. stb. A Németország szanatóriumaiból kibocsátott betegek mind hirdetői annak a kétségtelnül bebizonyított ténynek, hogy a tüdőbetegek az ott dívó hygiénikus diétetiKus gyógymód szigorú alkalmazása mellett, nemcsak hogy egészségüket visszanyerhetik, hanem a társadalomnak ismét haszonvehető tagjai lehetnek. Azon szerencsés helyzetben vagyunk egyszersmind, hogy már nincs szükségünk e tekintetben csakis külföldi eredményekre hivatkozhatni, mert azon néhány év alatti működés, melyet az Erzsébet királyné-szanatórium Okolicsányi-Kuthy dr. kitűnő vezetése mellett kifejt, hazánkban is fényesen beigazolta a tuberkulózis gyógyíthatóságának tényét. Szabadjon az Erzsébet királynészanatórium utolsó évi jelentésének idevágó részét itt feltüntetnem, a mely fényesen bizonyítja egyszersmind azt is, hogy biztos és tartós, gyors eredmé nyékre csak akkor számithatunk, hogy há a betegek a betegségnek korai, kezdetleges szakában vannak és igy jönnek gyógykezelés alá. Az Erzsébet királyné-szanatoriúmban munkabírását visszanyerte a munkaképtelenül felvettek közül : az I. stádiumbeli betegek . . . 82.2%-a a II. „ „ 40.9 „ a III. „ ... 7.2 „ Klinikailag gyógyult: az 1. stádiumbeli betegek . . . 51.5%-a a II. „ „ . . . o.O „ a III. „ .„ 0.0 „ A javulásokat is belevéve haszonnal végezte az Erzsébet szanatóriumban kúráját a betegeknek 76.5 %-a, és pedig: az I. stádiumbeli betegek közül 94.4%-a a II. „ „ „ 75.6 „ a III. „ „ n 53.8 „ (Folyt, köv.) HÍREK. — Értekezlet a muzslai járásbiróság áthelyezése Ügyében. Az igazságügyminiszter a muzslai járásbiróság ügyében legutóbb oda nyilatkozott, hogy az áthelyezés kérdésében Esztergom városa és Párkány egyezzék meg, s ő oda fogja a járásbiróságot áthelyezni; amely helyben a két konkurráló fél megegyezik. Meg-