Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-25 / 85.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolyam 85. szám. Csütörtök, október 25. f A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ■:■= Előfizetési árak: =-----­Egész évre . . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dp. PPokopp Gijnla és Brenner1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova & kéziratok, előfizetések, nylitterek és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. ......■= Mi t mondott a miniszter? Hétfő óta ez a kérdés foglalkoz­tatja a közvéleményt. Azoknak, kik a törvényszék kérdésében pessimis- tikus álláspontot foglalnak el, fülé­ben a miniszternek egyre csak azon szavai csengenek, hogy nem egye­dül tőle függ a törvényszék vissza- allitása, és hogy az gazdasági, fi­nanciális kérdésekkel van kapcso­latban. Az optimistákat teljesen kielégí­tettek a miniszter szavai, kinek ki­jelentésében teljes garanciát látnak arra nézve, hogy a törvényszék nem nagy időn belül vissza fog állít­tatni. Nem lehet elvitatni, hogy a mi­niszter szavaiban annyi és oly mérvű jóindulat nyilvánult meg Esztergom iránt, hogy az o részéről biztosítva látjuk a kérdésnek reánk kedvező megoldását. Azt, hogy Esztergom iránt hálával tartozik, s hogy bol­dog lesz, ha annak kérését teljesít­heti, oly meggyőző nyomatékkai je­lentette ki, hogy annak őszintesé­gében kételkedni nem lehet, okunk nincs. Ami a nem tőle függő körülménye­ket illeti, a tekintetben is teljesen nyu­„Esztergom és Vidéke" tárcája. A könnyelmű ember. Beléfojtották a lelkűket a vonóba. A kelő szellő szárnyaira kapta a hangokat és vitte a hajnali lila légben széjjel. Zo­kogott a hegedű a kezükben. Elébb hal­kan ; aztán erővel, fanatikus tűzzel húz­ták. Ott állott a barnaképü legények közt egy ifjú. Szép, magas, barna ember. Ke- resztbetette két karját. Merően nézett egy csipkefüggönyös ablakot. Várt. Sokáig várt már. Dideregni kezdett. A bortól pirosra festett arca tüzelt és fázott. Remegett . . . Kinyílt az ablak. Üde leányarc nézett elő a csipkefüggönyök közül. „Károly !“ — A férfi odarohant. Megragadta a fe­hér női kezet. A leány visszahúzódott. „Már megint ! ?“ Szólt feddő hangon. Sze­líd arca mély fájdalmat tükröztetett. . . A férfi leikébe ragadott a néma, fájó érzés. Elkergette a muzsikáló fiukat. „Takarod­jatok !“ „Addig nem foglak szeretni, mig meg nem változol, Károly. Hányszor megígér­ted, hogy letérsz e könnyelmű útról. Ak­kor boldog lennék. Szeretnélek ?“. . . A férfi elereszté a leány selymes kezét, lehorgasztá barna fejét. „Tudom, szeretni fogsz! . . .“ godtak vagyunk, mert meg vagyunk győződve, hogy a tárgyilagos igaz­ság és az igazságszolgáltatás szem­pontjából a mi javunkra fogják meg­oldani a kérdést. Nem alamizsnát kérünk mi, nem másokat akarunk mi szerzett jogaiktól megfosztani, hanem csak azt kívánjuk vissza, a mit tőlünk elvittek, ami bennünket joggal megillet, s igy^ nem lehet kétség az iránt, hogy azok a té­nyezők, melyektől a miniszteren kí­vül a kérdésnek eldöntése függ, hogy azok igazságos ügyünket dia­dalra fogják juttatni. Erősiti meggyőződésünket a Her­cegprímás meleg érdeklődése az ügy iránt, valamint azon kijelentése fő­ispánunknak, hogy mindaddig, amig törvényszéket nem kapunk, meg­nyugodni nem fog. A másik nem kevésbé fontos ki­jelentése a miniszternek az volt, mely szerint tudomására hozta a küldöttségnek, miszerint csütörtökre, vagyis a mai napra kerületeink kép­viselőit magához kérte értekezletre a járásbirósági székhely kérdésében. Hogy miként fog eldőlni a kér­dés, még csak sejteni sem lehet, mert mindhárom országgyűlési kép­viselőnk saját kerületének érdekeit Elment. . . A leány hosszan, bánatosan nézett utána. Forró könycsepje gördült le hófehér kar­jára. . . Foglak?! Ah! Hiszen jobban sze­retlek az életemnél !... * ■* * Károly fáradtan, kimerülve az éjtől tért haza. Nem énekelt hangosan, mint más­kor. Az ajtót nem rúgta be. Lassan, mint a tolvaj lopodzott szobájába. Mindenki aludt, csak édes anyja virrasztott még. Várta a fiát. És mikor megjött, megcsó­kolta homlokát a „rossz fiúnak'1. Lefek­tette. Megvárta mig elalszik. Aztán ő is lefeküdt. Károly ez éjjel jól aludt. Édes álmok lebegték körül. Ilonájáról álmodott. Kora reggel kelt. Mindenkit megelőzött a fölkelésben. Tanult. Aki ismerte őt, tudta, hogy nagy do­log történt vele. Apja, anyja magukba foj­tották csodálatukat. És örültek neki. S Károly dolgozott. Azzal a munkabí­rással, mellyel csak egy erősen kitűzött cél viszi az embert. Társai gúnyolták. Mindennek elnevez­ték. Nevettek rajta. És ő hajthatatlan ma­radt. Dolgozott. Feltette magában, hogy addig Ilonkát nem látja, mig meg nem változott teljesen . . . fi. „Te megkötöd magad? Nem hallgatsz a józanul diktáló édes anyaszóra ? Jól van ! védi. Kmetyről tudjuk, hogy gör­csösen ragaszkodik Esztergomhoz, s ígérete szerint mindent el fog kö­vetni álláspontja keresztülvitelére, Zlinszky, úgy tudjuk, Párkány mel­lett van, mig Szemere Muzsla avagy Köbölkút mellett, viszont főispánunk semleges, esetleg Párkány javára fog állást foglalni, ha az állásfog­lalást el nem kerülheti, ezt is azon­ban azon megszorítással, hogy a túlsó járás telekkönyve maradjonltt. —n. ._ Villamos összekötő vasút. Lapunk múlt számában kezdet­tük meg azoknak az okmányoknak közlését, melyeknek a képviselőtes- ; illet összes tagjaival való megis­mertetését a képviselőtestület július havi ülésén elhatározta. A pénzügyi bizottság április 7-én tartott ülésében behatóan tárgyal­ván a villamos összekötő vasút több, függőben maradt részlet kérdését, az alábbi megállapodásokra jött, miként azt az ülésről felvett követ­kező jegyzőkönyv igazolja. A bizottság előadója s annak tagjai részletesen körvonalaztak olyan kérdéseket, amelyek a város elhatározására befolyással vannak. Ezek körül beható vita fejlődött De önfejűséged, ha boldogtalanná tesz, ne is jöjj hozzám nem fogok törődni vé­led!" „De anyám, hiszen tudod, hogy Károly megjavult. Nem éjjelezik már. Folyton dolgozik. ír. Tanul. És csak különb em­ber, mint az a hencegő Sárosi ! És aztán szeretem is ; emezt pedig ki nem állha­tom. A szavát is gyűlölöm !" „Megjavult? ! Hahaha ! Hát lehet-e va­lamikor a kutyából szalonna ? ! Ő csak úgy teteti a dolgot most, de mihelyt nem fogja szükségét látni, rögtön a régi lesz ! . . . Megjavult!? Vagy te nem hallottál azokról, amit ő szerető édes anyjával tett, Hogy veri az édes anyját azt mondják !. ..“ „Aljas, hitvány pletykabeszédekre so­hasem adtam. Károly nem olyan férfi, hogy ilyesmit tenné! ..." . „Meg, hogy szeretőt tart! . . .“ „Ki?! Károly?! Ah! — Anyám, és ezt te mondod a leányodnak ? ! Jól van . . . parancsoljatok velem ! . . . . Ahhoz me­gyek akihez akarjátok! ..." Egészen megtörte a szó. Keble zihált. Szava elhalt. A torkát vaserővel fojtotta valami. Leereszté karjait. Az anyja oda vonta maga mellé. Megcsókolta. „Ne szen­vedj leányom ! . . . . Károly nem érde­melt téged! ..." Már nem szólt semmit a leány, de lelke erős vihara tombolt ben­ki, melyben a bizottság minden tagja részt vett és véleményt nyilvánított s ezek összegezéseként elhatároztatott : Tekintettel arra, hogy a vállalkozó mér­nök úr személyes megjelenése alkalmával a részletek időrövidsége miatt behatóan tárgyalhatok nem voltak, továbbá, hogy egyes kérdések oty fontosak, hogy azokra legcélszerűbbnek látszik ha a vállalkozó Írásbeli feleletet ad s ez a közgyűlésnek hitelesen is bemutatható lesz, felkérni ha­tározza a pénzügyi bizottság Török Emil mérnek urat, hogy ezen feleletet a követ­kező tételekre mielőbb megadni szíves­kedjék. A kérdések a következők : 1. A kiindulási pont az, hogy mibe ke­rül a tervezett vasút ? s tekintve, hogy a régi terv szerint (1899 julius 20-iki értek, könyve) a 8 kilom. hosszú vonal összkölt­sége 1.600 000 koronában állapíttatott meg s ebből is villamos áram fejlesztő telepre 400.000 irányoztatott elő, vájjon villám- telep létezése mellett mi okozza a befek­tetés enormis emelkedését ! 2. A város, saját jól felfogott érdekében — a vállalkozó beadványaiban kilátásba helyezett törzsrészvények formájához ra­gaszkodnék, szemben az igen praekarius élvezeti jegyek formájával, különösen azon okból, hogy a 90 év letelte után, a Kos­suth és Lőrinc utcák használata fejében a jövő nemzedék biztosan egy hatalmas tőkéhez jutna. — Mivel azonban a város jelzálogi hitele ki van merítve s ily összeg felvételére a bizottság, még ha a közgyű­lés megszavazná is, módot nem lát — sőjében. Magába fojtott minden érzelmet. Erős tudott lenni. III. Odakünn szitált az eső. Még csak 4 óra délután volt és már lámpát kellett gyújtani. Károly ott ült dolgozó asztala előtt. Tanult. Utolsó vizsgája előtt állt. Szerelme megkétszerezte akaraterejét. Régi múltjával teljesen szakított. Csak rossz álomnak tűnt fel előtte mindaz. Néha-néha felvette könyve mellől a fe­jét. Ilyenkor elszállt gondolata messze tőle, ahhoz a leányhoz, akit oty végte­len imádással szeretett . . . Kopogás hallatszik most a szobája aj­taján. Szinte megijedt tőle. Nem tudja elképzelni, ki lehet az. „Tessék!" Az ajtó nyílik és Ilonka lép Károly elé . . . A férfi visszariad. „Hús, Te itt?! Mit jelentsen ez?!“ A leány nem bírja tovább tartani ma­gát. Lerogy egy székre . . . Károly, eljöttem Hozzád . . . én, . . Ilonka : nézz meg én vagyok. Ne csodál­kozz. Ne kérdezz semmit. Én majd el­mondok mindent. — Mit csinálsz most? Tanulsz ugye? Sokat dolgozol? Vigyázz magadra, Károly, ne dolgozz sokat." A férfi nem tudott szólni. Némán, re­megve leste a leány ájkárol a szót. Károly, tudom, szeretsz még. Én is szeretlek. S éppen azért jöttem el Hozzád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom