Esztergom és Vidéke, 1906

1906-10-14 / 82.szám

ZTERGOH es mm A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = JClSfi2eté8i árak: == Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DP. Píokopp Gjjula és Brennei

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-atca 485. szám. = Kéziratot nein adnnk vissza. ===== Törvényszéket Esztergomnak. Esztergons, október 12. Nincs kérdés, mely jobban foglalkoztatná ezidőszerint közvéleményünket, mint a muzslai járásbíróságnak Esztergomba való áthozatala és ezzel kapcsolatban a törvényszék visszaállítása. Sem az előbbivel, sem az utóbbival mostanában nem foglalkoztunk, mert mig egyrészt befejezett ténynek tekintettük, hogy a muzslai járásbíróság székhelye Párkány lesz, addig másrészt a törvényszék visszaállítását csak a messze jövőben megvalósulható óhajnak tartottuk. Egy hete mindössze, hogy a járásbiróság ügyével lázas sietséggel foglalkozunk, mert az áthelyezés a közel jövő kérdése. Nem titok ma már, hogy a miniszternek a város iránti jóindulata adta meg az impulsust, mert a miniszter, ki a várost — szavaival élve — a Strázsa-hegytől a láz-keresztig ismeri, jól tudja azt, hogy Esztergom nemcsak, hogy jobb sorsra érdemes, de jól tudja azt, hogy véle az előző kormányok mostohán, sőt igazságtalanul bántak s igy ha visszaadják nekünk mindazt, amit tőlünk elvettek, az nem kedJJj Versek. Dal a sírból. ^ Kerfes és J2as^áfy vad gyermeke Jb. oíatí sir, vacog. 3§okog a% énekes feveníe-fíad Bemeinek idegen papok jtfafványan, szomorún. Bemeinek. 3*2incs koporsó, se keresni. Ssörgés. ^faj. J^ff a sirhalom. jj[ napok hullnak. Sárga ös^tdö. sírom fafáí kaparom üfáradfan, unoiian. Üzenj, Lada. SfKagyar ^som6ékon kőszáli a lelkem. OFakby harmatos, göröngyös farion. S^orií a sűkeí mefankóUa & járok unoiian, iöröften, gyarfón cCifa haj na fon, fekefe esfen. Csavarognak oií vad haramiák: üfegyveres, véres, ijes^iö j^fmok. Ofni akarnak, ^eifegés nélküf, vezés, hanem csak visszaadása annak, amitől hamis ürügyek alatt fosztottunk meg, de amihez jogunk van azokat vissza követelni. Talán csak rövid hónapok kérdése, hogy a túlsó járás bírósága áthozassék, ennek azonban útját állja az a mozgalom, melyet főispánunk kezdeményezett, aki nem a járásbiróság áthozását, de annak lejében a törvényszék visszaállítását óhajtja, s mi nem titok, a megye, de egyszersmind a város érdekében is. Főispánunk mozgalma bizonyos visszatetszést szült, mert a kellőleg még nem tájékozott közvélemény a mozgalomban a megye érdekeinek a város érdeke fölé való helyezését látta. Eljártunk főispánunknál, hogy tájékozást szerezzünk az ügy mibenlétéről, aki a nála megszokott nyíltsággal és őszinteséggel jelentette ki, hogy való az, hogy a törvényszék visszaállításának ügyét ő vetette fel a miniszternél, s nem titkolta, hogy a megye érdekében, mit ha sikerül elérni, úgy mind a megye, mind a város csak nyerni fog, de veszíteni mit sem. Neki — úgymond — kötelessége megyéje érdekeit megvédelmezni, de jffahofás kedvveí kö\öfíuk járok, jfföegkÖnnye^ a ga^. 3£acag a virág. jegyet fen mesék gyötrik a fefkem. Sfkopofí s^avú, áfmodotf mesék. £Bi6oros ajkad meséi, JLada. Ifaffgass el véfük, Stég már. Efég. 32e kacagj, gyötörj, marj, rémifs engem. 9dTagyar ^somSékon ringó ködgomofy, jH^Ordod-e áímom, a s^ü\ef, régif? 3£ordod-e már a paíyofaf JCányéf, J[ titkon ringó áfmof, a% égif, -/[melyért annyi csiffag-könny omof? jf£a

% s%ű\i hajnalok viofa árnya, glóriás fefked mesékSe vonja, 9£%end meg Jßada, ßifincses raßnak : Ové-e már a szived és gondja ? Sas-áfmaidnak letört-e szárnya? Hesperus. Életmentés. Irta: Honti Henrik. Az asszony pihegett, lihegett, az arca lángoló pirba borult, amint fáradtan a Tass Pista karjára támaszkodott, majd ingadozó léptekkel egy üres székhez ment. Legyezni azt úgy fogja és akarja keresztül vinni, hogy amellett a város érdeke csorbát egyáltalán ne szenvedjen. Nem akarja, hogy csak egy követ is kimozdítsanak az alkotmány véd bástyáiból, a vármegyékből, igy vármegyénkből is, hanem ellenkezőleg azon legyünk, hogy minden legkisebb rését betömjük, megerősítsük. A mozgalom megindítására, a hétfői értekezletre egyenesen a miniszter sarkalta főispánunkat és készséggel jelentette ki, hogy a maga részéről minden lehetőt el fog követni, hogy Esztergomnak óhaját teljesítse. Kijelentette előttünk ő méltósága, hogy ő a járásbiróság áthozása ellen állást nem íog foglalni, de mindent el fog követni, hogy a törvényszéket visszakapjuk, mely esetben Esztergom igazságszolgáltatás tekintetében még egy járást fog kapni, valamelyik szomszédos megyéből. Aggodalmait kettős szempontból indokolta. Az egyik, hogy azon esetre, ha a muzslai járásbiróság a túlsó járásból városunkba fog behozatni, úgy azt feltétlenül íogja követni a járás főszolgabiróságának Esztergomba hozatala. S ha már kezdte magát és mosolygó szemmel mondta: — Igy járni három éjjel, három nap . . . — És aztán ? — No nem akarnék meghalni . . . — Azt elhiszem ... De hát mi is lenne aztán ? . . . — Semmi, semmi . . . csak ne gondoljon maga azutánra! . . . A szemei ugy ragyogtak a szenvedélyes tánctól, hogy a férfi megreszketett tőlük, amikor végtelen kékségükbe nézett. A hajából néhány szál belesimult a homlokába és ezer bajt okozott a menyecske fáradhatatlan kezének, a mint egyre vissza-visszahajtotta. — Emma! . . . Édes Emma ! . . . — Csitt! ... ne zavarjon ! .'. . Csakugyan kár lett volna zavarni a hangulatból, mert fejét most is a zene dallamára ingatta ide-oda, a hadnagynak nagy gyönörűségére, aki elmerengve bámult az asszonyka blúzának kivágásából elővillanó és még inkább a csipkefelhőkbe rejtőző édes titkokra. . . Tass Pista megfogta parányi kezét. — Legyen az enyém! . . . Az asszony ránézett és gunyoros komolysággal kérdezte: — Igazán ?! . . . — Igen, — monda Tass egyszerűen, most a megyék kikerekitése igy fog bennünket találni, az Esztergomvármegyére felette végzetessé válhatik. Másik aggodalma, hogy ha a túlsó járás bírósága a székhelyre fog behozatni, nincs kizárva, hogy kormány változás esetén a városunkban székelő két járásbiróság eggyé fog olvasztatni, mi ha bekövetkezik, Esztergom törvényszéket kapni soha többé nem fog. Evidens valami, hogy a járásbiróság áthozása, nemcsak maradandóvá tenné az idegenforgalmat, de emelné is. Maradandóvá tenné azáltal, hogy a túlsó járás telekkönyve nem vitetnék el, emelné a járásbirósági ügyforgalommal. Viszont azonban a törvényszék visszaállítása bőven kárpótolná az idegen forgalmat, sőt hatványozott mértékben emelné s igy csupán a telekkönyv kérdése alakulhatna sérelmünkre, ez azonban csak partikuláris és nem általános érdekeket érintene. Különben az az aggodalom nem eléggé alapos, mert ha dacára a törvényes intézkedésnek, eddig ki nem helyezték a túlsó járás telekkönyveit, aligha lesz a jövőben ok arra, hogy a törvényes intézkedésnek a gyakorlati élet ellenére érvény szereztessék. — én ugy szeretem magát, hogy kell, hogy az enyém legyen. . . — Csakugyan ? . . . olyan nagyon szeret ?!.. . — Ne akarja, édes Emma, hogy ismételjem, amit már annyiszor mondtam. . . Mert azt hiszem, hogy csak mulat rajtam. — Nem én, fiam! ... Csak arra vagyok kiváncsi, mint óhajtja elérni, hogy a magáé legyek ? . . . — Hogy mint óhajtom ? . . . Forrón. . . a vérem minden cseppjével; — de hogy miképen érem el, azt bizony nem tudom.. Legyen szives, segítsen hozzá! . . . — Nagyon kedves, nagyon. . . — Hát mondja, édes Emma, olyan utolsó dolog volna az én feleségemnek lenni ? ! . . . — Sőt! ... De tudja, én nem találok magán semmit, végkép semmit. . . csak a bajuszát. . . Végignézett rajta és műértően mondta: — Ez igen ! — Látja, az is valami! . . . másnak még ilyen bajusza sincs. . . — De mikor a bajusz még nem elég az üdvösséghez ! . . . — De az édes csók nélkülözhetetlen feltétele. — Azután táncolni is fölségesen tud. . . „Esztergom és Vidéke" tárcája.