Esztergom és Vidéke, 1906

1906-09-23 / 76.szám

— Szoborfelállitás Inzslán. Vettük az alábbi sorokat: Felhívás! Az 1878. évben a cs. és kir. 26-ik gyalogezredből a boszniai hadjáratban elesett bajtársak emlékét Muzslán egy emlékszobor hirdeti, amelyre most a társaság által egy baka-szobor lesz felállítva, amelyet ünnepség keretében óhajt megtartani, ez okból tehát felhívjuk a mélyen tisztelt Urakat, hogy 1906. szeptember 23-án, délután 2 órakor ezen ünnepségen résztvenni szíveskedjenek. A szobor-társaság. — Ülések a megyénél- A megye állandó választmánya szeptember 27-én és október 13-án d. e. 10 órakor ülést tart. A törvényhatóság bizottsága rendes őszi közgyűlését október 15-én d. e. 10 órakor tartja meg. — Á vízivárosi zárda megrágalmazása. A közelmúlt napokban a „Nap"-ban egy cikk jelent meg, mely nagy kíméletlenséggel rontott neki a vízivárosi apácazárdának és botrányos leleplezéseket közölt arról. A botrányos cikket átvették a többi lapok, de sőt, mint jó csemegén a német sajtó is mohón kapott, amelyben már még jobban kiszínezve jelent meg az országos botrányt idézett cikk. Nem az első eset, hogy városunkról bizonyos animozitással és tendenciával látnak napvilágot hazug, a valónak meg nem felelő tudósítások, melyek a legtöbb esetben le leltek leplezve s igy csodálkozunk azon, hogy a fővárosi sajtó oly könnyelműen jár el az olyan hirek, cikkek közlésénél, melyeknek a botrányon kivül, kétségtelenül igen káros következményei lehetnek. Utánajártunk a dolognak s az illetékes helyen szerzett információ alapján Írhatjuk meg, hogy mindazok, amik a fővárosi sajtóban napvilágot láttak, szemen-szedett valótlanságok. Nem tudjuk elgondolni, hogy ki lehet az, aki időszakonkint ily botrányos tudósításokkal a fővárosi lapokat felülteti, de bárki legyen, kell, hogy mindenki elitélje azt, mert nemcsak az intézet jó hírnevének árt, mely intézet már 42 év óta egyike az ország hasonintézményei legjelesebbjének, hanem a városnak is. Nem akarunk a tendenEzek versek.. Ezek szines, élettől duzzadó faj-magyar versek. Nincs bennük eikornya, keresettség. Egyszerűek, de ujak és felségesek. Ezek nem Boudelaireutánzatok. ' Ezek eredetiek. Ha tanult is Boudelaire-től Ady: jól tette. Az okos ember mindenkitől tanul. Azonban ezek a versek nem dekadens recept szerint faragtattak. Érthetők. Világosak. Szabatosak. Csak a konzervatív akadémisták, a gyulaypálocskák nem értik meg. Azoknak ez dekadencia. Bátran kiálthatja nekik Ady: Hej égignyuló giz-gazok. Hát nincsen itt virág? Hej akadémisták, ez nektek szól. Hogyan értené meg a magyar közönség ezeket a verseket, mikor még kultúránk szinleges képviselete, a „Tudományos" Akadémia sem érti. Szegény Akadémia. Konzervatívabb gondolkozású, maradibb tudományos intézete nincs a világnak, mint a mi Akadémiánk. A magyar tudományos élet képviselete. Ennek a maradiságban bigott intézetnek ciózus rágalmak cáfolásával bővebben foglalkozni, de annak igazolására, hogy mily alaptalanok azok, idézzünk pár sort a szatmári elöljáróságnak Remigia főnöknőhöz intézett leveléből, melyek igy szólanak: „Figyelembevevő kérelmét és betegségét, O Nagyságával, a Superior úrral elhatároztuk, hogy megkönnyebbítjük a helyzetét és a főnöknői állás egész felelősségét Szeréna nővér kezeibe tesszük le. Ón pedig, jó Remigia, tekintettel évek hosszú során keresztül teljesitett szolgálataira, amelyeket oly nagy buzgalommal végzett a vizjvárosí zárdában, megtartja eddigi szobáját és a tisztelet és hála nem fogja engedni, hogy valamiben hiányt, vagy nélkülözést szenvedjen. Midőn ezek után, nagyrabecsiilt Remigia, önfeláldozó munkásságáért a legbensőbb köszönetemet nyilvánítom és anyai szeretetemről és gondoskodásomról biztosítom, maradok jóakaratú lelkianyja: Afra. SzathmárNémethi, 1906. június 27" A gonosz vádakkai szemben beszéljenek az idéztünk sorok. — A villamvilágitás bevezetése a párkány nánai állomásra. A pénzügyi bizottság legutóbb tartott ülésén - a villamvillágitásnak a Párkánynánai állomásra való bevezetését tárgyalta. A kérdéssel a pénzügyi bizottság azon okból foglalkozott, mivel a bevezetés költségei az üzem terhére esnének, s igy a város a nyereség részesedésénél nagy fokban van érdekelve. Azon alkalomból, hogy a vasuttársulat a villamvilágitást a jelzett állomásra bevezettetni szándékozik, egyúttal a főkáptalan is bevezeti azt nánai gazdaságába. A huzalok vezetése a párkánynánai állomásra, valamint Nána községen át a főkáptalani gazdaságba körülbelül 30.000 koronába jön. Nem is annyira ezen összeg az, mi a pénzügyi bizottságot a kérdéssel való beható foglalkozásra sarkalta, mint inkább azon körülmény, hogy a vasuttársulat azt köti ki, hogy az állomáson az összes felszerelési munkálatokat, égőket lámpásokat a villamos üzem adja s végezze az ő költségére, amelyek aztán 10 év múlva a vasuttársulat méltó szócsöve az „Uj Idők", a „Budapesti Hirlap", a „ Vasárnapi Újság". Ezek a magyar tehetségtelen rimkovácsok, versgyártó, pennaforgató huligánok legmegszokottabb lerakodóhelyei. Ahol Herceg Ferenc, Mikszáth Kálmán mester. Ahol Malonyai Dezső tekintély. Ahol Farkas Imrécske, Endrődi Bélácska már költő. Van ezeknek mindenféle versük. Refrénes, szerelmes vers, penészes ballada, könnyel bekent románc, tulipános és avult hazafiságot nagy tirádákban mennydörgő vers. Csak uj vers, jó vers nincs. Van ott minden. Csak poézis nincs. Az igazi modern költő kerüli már az ötvenes évek poétáitól milliószor megénekelt „halált", „szívrepedést", „keserű könnyeket", a sok fájdalmas „jajt". Pedig folyton ezt kiabálják a légbe nagy költőink törpe epigonjai. Különösen a Petőfi-majmok. . Mi nagyon szeretjük Petőfit. A legzseniálisabb költőnket tiszteljük benne. Miért ? Mert eredeti volt. Mert nem mások után ment. Ez minden nagy költőnek e kritériuma. Az utánzatok azonban még akkor sem tisztességes munkák, ha maga Petőfi a modell. Sőt akkor legkevésbbé mert e legnagyobb poétát, legnehezebb utánozni. Ady, Bodor, Juhász nem utánoz senkit. Ok eredetiek, tehát értékesek. De ők nemcsak uj magyar nyelvet teremtettek, hanem uj nyelvüket uj rithmusokban zengik. A modern költőnek el kell vetniök a régi verselési és rimelési technikát, mit Makai Emil vitt és Farkas Imre visz ad absurdum bántóan tiszta színeivel és unalmasan hibátlan verslábaival. Az igazi poéta • a ritmust nem formának tulajdonába mennek át. Hogy mekkora ezen felszerelési összeg, az eddig ismeretlen. Ennek megállapítását rendelte el a pénzügyi bizottság. Nincs kizárva, hogy a vasuttársulat túlkövetelelésé í hajótörést fog szenvedni a bevezetés kérdése, aminek következménye lesz, hogy a nappali áram kérdése is bizonytalan időre el lesz odázva. — üjra alakuló közgyűlés, ismeretes olvasóink előtt, hogy az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesület és a vármegye központi mezőgazdasági bizottsága eggyé olvad, mely Esztergom vármegyei Gazdasági Egylet néven kezdi meg működését, mely végezni fogja a vármegyei központi mezőgazdasági bizottság teendőit is. Az újra alakuló közgyűlés október 15-én lesz megtartva. — Villamos sötétség F. hó 18-án a Szt. Anna-utcában pokoli sötétség volt, mivel egyetlenegy villamoslámpa nem égett az egész utcában. Felhívjuk erre a körülményre az ellenőrző közegek figyelmét. — LÓdijazás Kernenden. Az esztergomvidéki gazdasági egylet a megyei lótenyésztési bizottsággal karöltve október 16-án Kernenden lódijazást tart. — Növendékek a postán. Posta- és táviró segédtisztekké való kiképzése céljából a m. kir. posta-, táviró- és távbeszélő-hivatalokhoz az 1906. évben a budapesti igazgatósági kerületbe negyven, a kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni temesvári és zágrábi kerületekbe pedig egyenként húsz, vagyis összesen 200 növendéket vesznek föl. Fölvételért azok az ifjak pályázhatnak, a kik a középiskolai IV. vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek. A pályázók községi erkölcsi bizonyítványt mellékeljenek folyamodásukhoz. Az ivenkint egy koronás bélyeggel ellátott kérvényt 1906. október, hó 10-ig lehet benyújtani az illető póshanem a vers lelkének tekinti. Az igazi poétának tudnia kell, hogy a verset épenséggel nem a verslábak grantáljak. Az emberek ma nem tudnak verset olvasni. Az az épen csak olvasni tudják — de nem hallják a verset. Olvassák el kérem pl. A magyar ugaron c. verset. Olyan természetesen lehet olvasni, akár a prózát. A becsületes magyar költő a jambus avagy a forma kedvéért nem tesz erőszakot a nyelven. A váltakozó verssorokban, verszakok nélkül irt költemények a legtermészetesebbek. Ha a forma szabad — szabad a gondolat is. Ezekben a versekben több a rithmus, a pattogás, a hangulat, a muzsika, mint a klasszikus formában irt versek bármelyikében. Az mesterség — ez művészet. Találunk az új poétáknál új szavakat, új összetételeket, melyek oly kifejezők hogy első olvasásra értjük. Mondom : kifejezők és szépek. Teli értelemmel és muzsikával. Ki ne értené pl. ezt: vánnyadt test, megroggyant tagok, áporgó tekintet? Hisz oly kifejezők, oly plasztikusak, oly magyarosak akár a puszta, tanya, dolmány, ködmöny, vagy a tulipán. Hanem hát aztán ebben az irányban is akadnak túlzók. íme: * Gyomorkorogva ballagott a dalnok A vészes éj i őt holdsugáriban. Keblében dúltak sajgó érzemények, Vad álmok és bősz kéjremények, Bár görcs vonagla fáradt lábiban. Elvégre, im, előtte áll a kastély, Sötéten, mint e gyászkomor betűk . . . A nyájas hold imbolygó bájsugára Ragyogja be a fény-nyalt érctetőt. taigazgatóságnak címezve annál a postahivatalnál, a hol a folyamodó növendék akar lenni. A folyamodványra a szülőnek, illetve gyámnak beleegyező nyilatkozata ráírandó. — Hevenyfertőző kórok a megyében. Esztergom vármegye területén szeptember hó I. felében előforduló hevenyfertőző kórok a következők: Hasikagymáz: Esztergom város, Kesztölc, Csolnok, Nagysáp, Bény, Kernend, Bátorkesz, Farnád, Kural. Torokgyik: Esztergom város, Lábatlan, Bény. Hókhurut: Pilismarót, Dömös, Bajót. Vörheny: Esztergom város. Roncsoló toroklob: Esztergom város. Kanyaró: Lábatlan. IRODALOM. f Fidibus. Ötlet és vidámság köszöntött be a „Fidibus" cimű uj fővárosi élelappal, mely csupa vidámság, elmésség, ragyogó jókedv, pajkos guny. Képei és rajzai is nagyszerűek. Minden pénteken délben már kézhez kapja a vidéki olvasó is. A „Fidibusz"-t a fényes tehetségű Heltai Jenő szerkeszti; főmunkatárs Ambrus Zoltán és Molnár Ferenc, ez a két \>x\\liáns talentum. Karrikaturái javát Cserna Rezső, Csók István, Garay Ákos, Gulácsy Lajos, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Kernstock Károly, Márk Lajos, Linek Lajos, Vesztróczy Manó, ezek a kitűnő magyar festőművészek • rajzolják. A lap állandó munkatársainak a sora is fényes: Ábrányi Emil, Herczeg Ferenc, Ignotus, Gergely István, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Kemény Simon, Nádas Sándor. A „Fidibusz" legalább 16 oldal terjedelemben a legolcsóbb élclap. Mesésen olcsó ! Előfizetési ára: egy évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér. Egy szám ára (5 krajcár) 10 fillér. Mutatványszámokat készséggel küld a „Fidibusz" kiadóhivatala Budapest, Rökk Szilárd-utca 9. szám S halk glóriát fon lágy selyemhajára A dalnok szűzi szende kedvesének, Ki ott fülel, szemérmesen köhögve, Egy gót csucsivű ablaknak mögötte,, Amig fölcsendül lenn a kedves ének: Véres lelkem balzsamdús gyógysugára, Imádlak én, oh szép hercegleány ! Nincs érzelem hát csalfa lángú szűdben, Mely ablakodból énhozzám lehány ? „De van ! De van l" — szól zordonan mögöttük Rettentő hangon most a vár ura És hozzá sújtja őt, hogy csak ugy csattan . . . És ah megnyekken és ah, mint lepattan A bülbülhangú lant hét érchura. Aztán lekúszott, mint a gyors folyondár, A mohlepett, csodálkozó falon, S ádámcsutkán ragadva dalnokunkat, Megfojtá őt nagyon, nagyon, nagyon . . . (Kender Endre). Ez egy „a közel a jövőben megjelenendő" verskötetből való. Itt is vannak uj szavak, uj összetételek, uj jelzők. Hanem ezekben annyi stilus nincs, mint egy antik görög szobor lábujhegyében. Az uj vers íráshoz és olvasásához, egy uj, egy külön érzékszerv kell. Boldog akinek meg van és akinek nem tompult még el az „Uj Idők" stb. rossz verseinek olvasásától. De ime, költészetünk sötét, szinetlen, viharzó, komor éjszakáját diadalmas, harsogó fény tépi meg a „Magyar Szemle" s a „Budapesti Napló" lapjain. Kinyílt a magyar aloe. "Paul Verlaine álma. (Franciából) Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, Forró és különös, áldott, nagy Látomás, Aki sohasem egy s aki sohase más Aki engem megért, aki engem szeret. Mert ő megért. Neki, oh jaj, csupán neki Bús áttetsző szivem többé már nem talány Sápadt homlokomnak verejték-patakán Frissitve omolnak az ő szent könnyei. Barna, szőke, vörös ? Oh, nem tudom én, nem. A neve ? Emlékszem : lágyan zendül, mélyen, Mint kedveseinké ott lenn, a sirba lenn. Nézése hallgatag szobrokénak mása, Szava messziről jön, komoly, bus, fénytelen : Mint elnémult drága szavak suhanása.