Esztergom és Vidéke, 1906
1906-09-16 / 74.szám
Esztergom, 1906. XXVIII. évfolvam 74. szám. Vasárnap, szeptember 16. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ss=a= Előfizetési árak: = Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: • DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brennei 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendői) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A munka . . . Magyarorszjág az egyetlen ország talán egész Európában, ahol még mindig óriási kiaknázatlan területek hevernék parlagon, amelyeknek ki aknázása mérhetetlen mennyiségű jövedelmet biztositana a lakóságnak. Még mindig nincs belterjes gazdálkodás, alig haladtunk valamit az agrárkulturában. Gyári és ipari téren pedig — saj nos — Magyarország annyira a kezdetlegesség legelején van, hogy élelmes és erélyes vállalkozó szel lemmel tiz éven belül óriási sí kereket lehetne elérni, amellyel meg teremthetnénk a magyar ipart, amely az egész hazai szükségletünket fe dezné, s az idegen áruk beözönlé sét teljesen feleslegessé tenné. De, hogy mindezt elérhessük, egy óriási nehézséget kellene leküzdeni amely bénitólag hat ugy mezőgazdasági, mint gyári és ipari életünk fej iődésére. Ez a nehézség az, hogy ami népünk nem ért a munkához, ahhoz a munkához, amely egy kis előrelátással bizonyos tőkét megtakarítani is tud. Sajnosán kell konstatálunk, hogy a külföldi államok gazdasági és ipari ,Esztergom és Vidéke" tárcája. Zsoltár. j£ [étkem megroggyant és összeadott. facsard ki Lada. faragod vad villáma átcikázott _/^* testemen. DflTegtörte táncos lábam. Sajognak égő, sistergő sebek. 9$íegitíasultam szellemed borában. 3£ösd be a homlokom. Összeesek. Vad démonok cibálják csapzott üstököm. (be csóktatan, kacér istennő, Szánj. Sajnálj. Védj. 6,melj. Szeress. Tjnádkozom az égő üszkőkön. Malid. J2agy az én vétkem örvény-sodra. Leborulok imádásodra. jjfehér homlokod ss$h(i glóriája Ijnádságos színével gyújt, emel. Jiék hajnal-csendben álmok katonája J2agy áhítattal eléd térdepet. ífogadd a telkem. J2eked áldozom. Szakítsd te tüske-koronáját. ISörüld le vérző, sebzett homlokom. Elnyűtt sarumban, bógáncsos ruhámban munkásai, munkaképesség tekinteté ben százalékokban ki nem fejezhetőleg fölötte állanak a mi. munkásainknak. Ezek a munkások rövi debb munkaidő alatt az év minden szakában sokkal többet tudnak ke resni, mint a mi munkásaink. S ez abban leli magyarázatát, hogy rö videbb idő alatt többet tudnak dolgozni, s a munkájuk tárgyát job ban tudják feldolgozni, mint a magyar munkások. Hogy ezt mi is elérhessük, a mi népünket is meg kell tanítani — dolgozni. Hozzá kell a népet szoktatni ah hoz, hogy komolyan, ambícióval és jókedvvel végezzék a reájuk bízott teendőket, Íétesiteni kell intézménye ket, amelyek hozzászoktatják az embereket a dologhoz, s akkor nem fog megesni Magyarországon, hogy egész néprajok egyetlen krajcárt sem keresnek, mert irtóznak a mun kától, s inkább éheznek, fáznak, s egész télen át kí sem mozdulnak kunyhóikból, sem mint dolgoznának. A magyar ember nyári időben elvégzi az aratást, ősszel és tavasszal elvégzi a feltétlenül szükséges földműn kát s azután mint aki elvégezte összes Engedj oltárod tiszta zsámolyához, jf£ot fömjénes malaszttal j£ ^éke-angyal áldoz S az 2idvösség marasztal. '(oedd nyelvemre az égi kenyeret. telkem feli nagy vágyakozással. Ég. Vágyik. Szenved, (qiir. Szeret. Szállj, szállj bele. Vár. Lada, (Qe csóktatan, kacér istennő, Szeresd keresztes, nyűtt z ai 'andokod. jffa igás nagy lelkével jfjjozzád támolyog, (bisztitsd meg néki oltárzsámolyod. Tie nézz rá büszkén,. alázva, vadul. Efogadd a lelkét nagy áldozatul. Hesperus Esztergom megvételének 200-ik évfordulója. Nem valami mesterséges, hajánál fogva előrántott jogcímről van szó, hogy ünnepeljünk. Országos fontosságú történelmi esemény emlékezete állit meg bennünket pár pillanatra. 200 esztendeje annak, hogy //. Rákóczi Ferenc vitéz kunicai több heti kemén}^ ostrom után megvették a császáriak kezén lévő esztergomi várat. kötelességét, téli időre elbújik aludni, hogy felélje azt, amit n}^áron keresett, a téli időben alig vállal munkát, mert éhen nem hal meg és azért az egy korona husz vagy negyven fillérért ő bizony nem áll munkába hideg időben, mert nincs reá szüksége. A legelső feladat tehát ezen a téren, hogy az embereket ebből a semmitevésből, ebből a henye életből kiragadjuk. Szoktassuk őket munkához, a minimum, amit megtehetünk az, hogy létesítsünk házi ipart téli időre minden vidéken. Amennyire káros az országra az, hogy emberek százezrei Amerikába vándorolnak munkát keresni, talán abból a szempontból örömmel üdvözölhetjük a kivándorlást, hogy véreink Amerikában megtanulnak, hozzászoknak a dologhoz, még pedig az erős dologhoz, de a hátránya ennek viszont az hogy a legtöbben, akik ott sok évig dolgoztak, ha haza jönnek Magyarországba, ugy itthon nem fejtenek ki olyan munkálkodást, mint ott kifejtettek, hanem ismét ellanyhulnak, hozzáfognak a pihenéshez. Más városok talán fényes ünnepségekkel adóznának e nap emlékének, de mi nagy szerénységünkben nem is gondol hatunk ily merészet és nagyot. Egyet azonban megtehetünk és illik is megtennünk. Szálljunk vissza legalább lélekben az élet vásári zajából egy kissé a múltba s a történelem világánál emlékezzünk ré* giekről, mert néha az emlékezésnek is nagy hatalma van. Most, midőn éppen készülünk visszaadni az édes hazai földnek a rodostói nagy száműzött drága hamvait, kétszeresen alkalomszerű, hogy emlékezetünkbe idézzük a dicső fejedelemnek Esztergom környékén viselt dolgait. A nagyszombati békealkudozások meghiúsulása után Rákóczi azonnal felkészül Esztergom ostromára. A kurucok ügye ekkor éri el diadalának tetőpontját. Az egész felsővidék, Erdély felső megyéi, a Dunántúl le egész Pécsig, a Rábavonal egész Kőszeg- és Kapuvárig — mind a felkelés zászlaját lobogtatja. La Maire, francia hadimérnök már előre kikémleli az esztergomi várat, amelynek ostromához a szükséges ágyukat és mozsarakat Rákóczi Érsekújvár piacán állíttatja és szereli fel, mig 12.000 főnyi lovas és gyalogos ostromló hada a vár falai alatt tartózkodik. 1 ) A hazatérő azt a pár garasát, amit velehozott feléli, a helyett, hogy azt valami jövedelmezőbb munkába fektetné, amelyet szorgalmas tevékenységével megkétszerezhetne. Sőt, ha nagyobb kiterjedést tudna vállalatának biztosítani, embereket alkalmazhatna, őket munkához szoktatná és kenyérrel ellátná. A mozgalom már megindult ezen a téren is, sajnos azonban az, hogy igen kis területen és igen szegény anyagi eszközökkel. Ki kellene terjeszteni a mozgalmat az egész országra és pedig ugy, hogy ne csak egyes emberek foglalkozzanak ennek a fontos dolognak a terjesztésével, hanem testületek, egyesületek, amelyeknek nagyobb anyagi és erkölcsi erő áll rendelkezésükre, s amelyeknek már fellépésükben is nagyobb erő rejlik s a hatása mindenesetre jobban meg lenne. A gazdasági egyesületek, gazdakörök, ipartestületek és olvasókörök álljanak az eszme szolgálatába. Nekik kell keresni az érintkezést az emberekkel, s odahatni, hogy azoknak, akik dolgozni a szó va!) V. ö. Villányi Sz., Három évtized Esztergommegye és város múltjából 174. s k. 1. Rákóczi Újvárból 1706. aug. 2-án indul meg s a Garam torkolatánál üt tábort. Sátora egy halmon állott a tábor közepén, ahonnét jól áttekinthette a párkányi Dunaparton felállított ostromütegeit. Szépen irja az egykorú kuruc-ének: .Rákóczi tábora torpad az síkságon, Rákóczi tábora dombon áll magában. Friss, kerek dombon áll tegnapi nap ólta, Nemcsak az sátor, a domb is csak azólta ! Jó kuruc vitézek csak tegnap dombolták, A földjét kezekben, süveggel- hordották. „Urunknak Sátora magas helyen legyen: Szép tábora fölött végig tekénthessen ! Aranyos zászlója lobogjon magasra: „Messzérűl mindenki mingyárst megláthassa !* Süveggel hordották, a dombot úgy rakták, Rákóczi patyolat-sátorát rávonták . . .* A fejedelem úgy intézkedett, hogy a Várat és a Vízivárost a Duna mindkét oldalán vegyék ostrom alá. A harcképes polgárság, továbbá a magyar és rác csapatokból álló őrség közel ezer emberből állott — br. Kuckländer altábornagy parancsnoksága alatt. A vár minden oldalról való lövetése aug. 9-én fél 5 órakor kezdődött. „Hejh, s megbődülének Rákóczi álgyui, . . . Hejh, s megrendülének Esztergom tornyai ..." Az őrség azonban vitézül tartotta magát, nap-nap után mult s Rákóczi helyzete s vele Esztergom ostromának eredménye egyre kétesebbé vált. Minden'
