Esztergom és Vidéke, 1906
1906-08-15 / 65.szám
ESZTERGOM es T1PEKE A ..VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. —,— Előfizetési árak: === Egész évre . .12 kor. Negyedévre. . '& kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Nyüttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 . Prokopp Efrjala és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Ünnep. Esztergom, 1906. aug. 14. (D.) Nálunk e szó most aktuáli san hat napot jelent. Mikor Nagy boldogasszony ünnepén az azúr ég peremén a rózsás Nap telibámulja káprázatos szemével e várost, fenn, Sión véráztatott hegyén, melynek bércfalál egy egy ezredév lángoló emléke világítja be s mely körül ott dereng egy másik ezer év reményben égő glóriája: belebömböl a légbe a mozsárágyuk vastüdejé nek lelketrázó hangja. Sión hegyé nek ormán, a székesegyház nagyharangjának érctorka ünnepi baritön bömböléssel kiállt a távol vidékre : — Jertek ! Jertek ma ide, ahol a Multat ünnepli a Jelen ! Jertek! Jertek ide s melegedjetek a tűznél, melyet István népe gyújtott az első Király s az utolsó Apostol emlékére ! Jertek! Jertek ! S a hang szétrivall Hunniában. És jönnek akik megértik. Mikor az ég a kelő hajnal biborpalástját felváltja fényesebb köntösével: diadal moraj zúg végig ÜJ Madonnát Várok. Mikor fájdalmat síró nyomorultak, Kiknek homlokait barázdák vonulnak Találkoznak csalánok közt velem:' Emésztőn könnyezem. Fakó pusztákon kergetem A hahotázó tunya álmot : Egy új Madonnát várok, várok. De nem találok. Egy roggyant testű, elaszott Madonnát, Aki tűzön, mocsáron és fagyon át Megtépett, rongyos, szennyes pongyolába, Egy Gyermeket hurcol a nagyvilágba'. Egy Gyermeket, kit szent, nagy ihlet nászán, A. Nyomorúság nemzett. Ö. A Sátán. En egy ilyen roggyant Madonnát várok, Ki Magzatával Megmentené a szenvedő világot. Hosszú, álmatlan, párás éjszakákon, Nesztelen, bűvös, nagy titokban Az új Madonna füstös ködhullámon Csodaszerűn leszáll s elembe toppan. Mélán reám veti kiégett, zöld szemét. Fakó, rőtt sugarát jártatja szerteszét. Elványadt ajkán e kérdés lebeg: Tudod ki vagyok ? és hová megyek ? En álmatagon föltekintek rája. O 'az. Maga a Nyomor Madonnája. a legendás város utcasorán. Idege nek vannak itt. Idegenek sok eze ren a mi vérünkből. Nekik is tűz lobog a szemükben. A mi szivünk ünnepi lángjának tükörfénye. Test véri kötelék fűzi őket össze velünk. Sziveik ma együtt érzenek és dobognak a mienkével. Harmónia itt minden. Az ünnep, a fény, a pompa, az öröm, az üdvrivalgás, az élet-intenzitás, amely ma megnyilatkozik. Minden. Minden. Te idegen, kit idehítt a szeretet rózsafénye, látod, ugye, hogy ez a város haladni akar? Látod, ugye, hogy ez a város küzd, munkálkodik, cselekszik, fárad, áldozik, reménykedik és bizva-bizik. Látod, ugye, hogy ez a város jobb sorsra érdemes ? Valamikor régen egy nép jött keresztül a Vereckei szoroson. Allatbőrös, romantikus ruhában. Megalkuvást nem ismerő vakmerőség égette, fekete keleti szemeiket. Itt tanyát ütöttek. A Kárpátok alatt. A Duna-Tiszamentén. Daliás, kacagányos vezéreik később ide jöttek a Duna mellé, a Vértes nyir Karján egy gyermek, tiszta, furcsa, bús Aszott a test, alig van rajta hús. Csend, csend. Akit az anya karján ringat: Valóra váltja égő álmainkat. 0 az, ki megmenti majd a világot. • Kit egyre várok. Várok. Várok. De rebbennek a hűvös pehely-álmok. A roggyant testű elaszott Madonnát Az éj manói tivornyára vonják. S a Gyermekkel víg kacagön szalad A sok manó nyögő, zöld lomb alatt. Sír, sír a Gyermek éjén első láznak. De a sápadt manók csak hahotáznak. Kacagnak, hahotáznak. Kupákat fognak. Nevetik halálig. Nem értik meg azt, ki nagy sorsra vágyik. Ilyenek a manók. S ilyen a Gyermek. Kit a Nyomor s a Szomorúság nemzett. S én ébredek. Timik a hűvös álom. Az uj Madonnát nem, nem, nem találom. Csalános úton járok, járok. S ha egy elaszott biis anyát találok, Kinek gyermek sír altató ölén : Én azt hiszem, ballgatagon, hogy ő Az új Madonna Golgota tövén. A nyomor Madonnája. Aki iá. Ki után járok. Akit úgy várok. Várok. Várok, D Gy. kos párában rezgő csúcsa alá. A hegyoldalban ringó, kiveszett rőtágú bükkös alá. Innét kormányoz ták népüket a pogány szittyákat Itt volt a fejedelmi székhely. Itt született, itt élt, itt munkálkodott, itt halt meg az utolsó" Apostol. Az első király. Ennek a népnek vagyunk mi unokái. Ennek a gazdag erős, hires, büszke népnek vagyunk jmi szegény, csenevész, megalázott örökösei. Dúlta ezt a várost a tatár, a tö rök, a német. Tépte, szaggatta pusztította az ellenség. Nekünk unokáknak már csak a régi fény sugara, a régi dicsőség hire maradt Ebből nem táplálkozhatunk. De, ha szt. István-kultuszt fejleszteni akarjuk. Ha országos ünneppé emeljük a Nagyboldogasszony napjától szt. István napjáig lefolyó időközt, akkor a régi dicsőségét aprópénzre válthatjuk, akkor táplálkozhatunk is belőle. Bátran felvehetjük a versenyt a fővárossal a szt. István-ünnep ren dezésében. Az ilyen ünnep lefolyá sának egyedül Esztergom lehet történelmi érvekkel és tényekkel erőVálaszok a „Mi imponál legjobban a nőben a férfinak ?" cimű kérdésre. Bocsánatot kérek, kedves Vesper úrtól, meg a szép pólustól is, hogy nem irom meg mindjárt, hogy ki imponál nékem. Ugyanis van itt egy kadet, aki velem együtt nyaral, ha ez valóban azon értelemben vehető. Az azt hangoztatja a gyenge pólusról — pardon, nem is a gyenge, hanem inkább a harcias és hódító szándékú pólusról, — hogy jó, szép, hű, szerény és erényes szüzek legyenek. Pedig amint én a kadét urakat ismerem — hála az Istennek, — ezek nemcsak hogy nem hűek, de még csapodárok is, mert az a jól sikerült közmondás illik reájuk : „Hogy más város, más leány." Ilyenek a kadétok, jobbat kivannak, mint amilyenek. Én pedig, mint szegény „civil bagázs", nem vagyok olyan követelő — hisz a mai leányoktól nem is lehet már követelni, mert ha jók, akkor csúnyák, ha szépek, kacérok és ha hűek, akkor — többhöz azok és csak Napoleon mondása imponál a nőknél: „Pénz, pénz és újra pénz!" Dömös. Mihály. Kedves Vesper bácsi! Könyörgök önhöz, mint jó és nemeslelkű emberhez, hogy egy árva, volt kadét, de ismét az leendőnek könyörgéseit sitett székhelye. És az ilyen egészséges, hatalmas, vérmes ünnep alapját vethetné városunk boldogulásának. Ebben az évben, sajna, mégkéstünk vele. Az ünneprendezés módozatainak is mégcsak a kezdetén vagyunk. A kormány se jött segítségünkre a félárú vasúti jegyekkel. Tehát az ünnepély, melynek programmja nagyobb érdeklődést érdemelne, nem sikerülhet úgy, mint azt a vérmes reményűek gondolják. Hanem jövőre, ha szélesebb körben és nagyobb arányokban indítunk majd akciót, ha megnyerjük a kormány segítségét is: az ünnepet országos érdekűvé változtatjuk. De ne rontsuk az ünnep hangulatát a reális élet számításaival, hanem éljünk a jelennek. Magyar Sión lakói, szt. István népe, öleld karjaid közé az idegent. Aki eljött hozzád, hogy lásson, hogy veled örüljön. Az egész ünnep-cikluson forrasszon össze véle az első magyar király és az utolsó Apostol szelleme! Idegenek, örömünkben legyetek velünk és a mieink ! hallgassa meg és lapjában egy kis helyre méltatni kegyeskedjék. A leány addig tartja fönn előttem nimbusát, amig nem csapodár; amint csapodár : elveszti tekintélyét. A leány kedves legyen, ne pedig lenéző. Nyakig vagyok már a pesti leányokkal, mert ezek mindenre csak azt felelik, igen — vagy — nem. Végre ami a legfőbb hogy szép, jó és hű legyen. Ehhez tartsátok magatokai lányok, mert igy gondolkodik a legtöbb kadét. Egy frissen sült civil barátom pedig, ki oly szellemes, mint a sóskifli, midőn a véleményemet felolvastam rólatok, annyira meghatotta őt, hogy gyorsan antipirint kellett bevennie és ahelyett, hogy izzasztó hatása a szive táját hozta volna rendbe : az agyára vonult és ott bódító hatást gyakorolt, amiről ti is meggyőződni fogtok. Ezen kábultságában irta rólam és kadét bajtársaimról, azon véleményt és ezért bocsássatok meg neki, hiszen beteg a szegény. Imádkozzatok érette, mert ha a mai számot olvassa, melytől nagy sikereket remél, rögtön a kis guta meglátogatja őt lesújtó kezével. Nem hiába leszek és voltam kadét, az én eszemen nem lehet sétalovaglást rendeznie. Titeket pedig leányok, üdvözöl a távolból egy forró sziv, mely egy leányért forrón dobog. Talajátok ki melyikért ? s a „Esztergom és Vidéke" tárcája.
