Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-12 / 64.szám

ESZTERGJM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: —i—•Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre . . . ti kor. Esryes szám ára 14 fillér Nrilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA Laptulajdonos kiadók: Dí. Pdokopp ßjjnla és Brenne? Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltM és hirdetések küldendők] Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Előre! Még nehéz, sűrű köd fojtja körül vasmarokerővel a magyar tudományos életet. Még sűrű bozót, áttörhetlen akadályok teszik járatlanná a magyar tudományosság útját. De dereng már az ég. Onnan nyugat felől bibor sugarakat lövell át felénk a tündöklő vörös Nap. A.sugarak meg-megtörnek, el-elvesznek az éjben, a ködben, de azért van jótékony hatásuk. Belecsillannak a lelkekbe. És az az egyetlen sugár életet teremt. Munkára serkent. Erőt, kitartást, bizalmat önt a karba, a szivbe. Sok időbe tart, mig a fáklyafények kigyulladnak mindenütt e honban. Soká lesz, mikor minden magyar lélek égni fog ettől a lángtól, de meglesz ! A reakció, ez a sötétben bujkáló, alattomos, orvul támadó szörny kék tüdője minden átkos lehével oltja a sugárt, tartja, szereti a ködöt, az éjt. És szembeszáll azokkal, akik szomjúhozzák vágyó lélekkel a sötétséget oszlató hajnalt, a Napot! De vannak lelkek, kik már egybefognak. Közös erővel, egyesitett karral látnak a munkához. Céljaikat, törekvésüket csak az igazi tuVálaszok a „Ii imponál legjobban a nőben a férfinak ?" cimű kérdésre. A nő egy szükséges rossz. Ezt minden férfi tudja. És mégis akadnak férfiak, akik azt keresik, hogy kinek és hogyan imponál a nő ?! Gabi. A nő szépsége, szerénysége és kedves lénye felkeltetik bennünk, férfiakban a legforróbb érzelmek legszentebbjét, a szerelmet, de csak az igazi hűség és odaadás az, mi a nőt állandóvá és imponálóvá tudja is tenni! Z. Pál. Tudja, Vesper Ur, mikor imponál nékem a nő ? Ha — férfias ! Pozsony. S. Imre. A nő vérébe van oltva az izgatagság, a csalfaság, a csábítás, a gyöngeség és még sok más, csúnyábbnál csúnyább vonás. Mi imponáljon hát bennük? W. Ignác. dómányos élet megteremtése teszi. Egyebet nem akarnak. Tudást és jólétet. De a fáklyafény rezgő sugara sok akadályra talál. Hisz' hazánk a konzervativizmusnak és a legszégyenletesebb reakciónak posványában él ! A ködben tévelygő sugár visszacsillan a katonaszuronyos, párbajkardos erdőn. A szó elhangzik, de elenyészik a pusztaság sivárságán. Alig fogja a lelket . . . De az Eszme diadala biztos ! Leküzd, letör mindent, mi útjába merészel állni. És keresztültapos rajta. Sok vérbe, sok harcba, küzdésbe kerülend a győzelem, de eljő! A hazafiatlanság vádja is egy jelszó, mellyel harcra indul a reakció. És a mi édes hazánkban ez a legkedvesebb és leghathatósabb jelszó minden ellen. Nálunk azt nevezik jó hazafinak, akinek minden jó úgy, amint van. És csakis úgy jó ! Itt csak a patópálok a hazafiak, de ki merné nagy és jó hazafinak tartani a Pikier Gyulákat ? Magyarországon szembe tudják a homályos elmék állítani a két fogalmat : a tudományt és a hazafiságot. E kettő ellenségként áll szemben egymással minálunk ! Pedig nincs ember a földön, mely Tudnék lelkesülni a végtelenségig egy olyan nőért, aki vakmerő. Ez olyan vonás, ami még férfiban is ritka manapság. Ezért az én ideáljaim azok a régi, kuruc nők, akik mem egyszer vezettek seregeket és arattak szebbnél szebb diadalt a magyar fegyvereknek. Az ilyen nőben van, mi imponálni tud! Etele. Amint a férfiban is imponáló egy kissé, ha gyűlöli a hőket, úgy imponáló szerintem äz a nő, akit férfigyülölőnek lehetne — csúfolni. Ha volna ! Egy csúfolódó. Imponálj a nő, ha hisz, remél és szeret. Budapest. Biró Félix. Egy bájos arcú, kedves, kis leányka imponál nekem, — kinek véletlenül épen ma van a születésnapja — az ő lebilincselő kedvességével és imponáló szerénységével. Kazy. Imponál nekem a feleségem, ha elnézi, hogyha későn megyek haza a korcsmából. Bacchus. eszesebb, törekvőbb, ambiciozusabb volna, mint a magyar ! De elvágják az útját már akkor, mikor rá akarna lépni arra. Nem akarom és nem merem állítani, hogy Esztergom a reakció régi fészke volna. Nem ! Sőt tudok remélni Esztergom jövőjében. Igaz, hogy most még messze maradtunk sok, nagyon sok vidéki és kisebb város mögött. Sopron, Pozsony, Nagyvárad, Temesvár, Miskolc, Rozsnyó (stb.) mind megelőztek a haladásban. Ott ők megmutatták, hogy tüzet fogott a szétlövellt szikra. Ott egyesültek már az emberek az Eszme lobogója alatt. De Esztergom hallgat. Csendjébe majd belesüketül. Kevés vidéki városnak van oly nagy és éles látású intelligenciája, mint Esztergomnak. Van itt sok és tudós tanár ; van meglehetős számú íróember is városunkban; vannak tudományos életet élő tisztviselők, hivatalnokok. És még ezek nem tömörültek, még hallgatnak. Mert elkülöníti őket valami vastag törhetetlen fal. Mert nem tudnak és nem akarnak közeledni egymáshoz. Aszfalttal bekenték a várost, villannyal becsillogtatják, de a kulturális haladás alszik még. Pedig volImponál nekem az anyósom. (Londonban lakik.) Szerencsés. Pácolt hering legyek, ha megtudnám mondani, hogy melyik nő imponál nekem a legjobban. Ha nagyon meggondolnám magamat, azt hiszem, hogy azt a feleletet adnám, hogy nekem az a nő imponál, aki kitűnő és fáradhatatlan boszton táncos. K. Imre. Az a valaki, ki imponál nekem, egy bájos dada. Oh bár csak én lehetnék, az a boldog halandó, akit . . . Gyerek. Hja ... A mai nők. A férjöket nemhogy magukhoz szeliditenék, hanem idegeskedésükkel elriasztják maguktól. A mai nevelés lelki gyöngéket nevel, sóhajtozó, regényfaló asszonyokat, kiket még saját gyermekeik sem érdekelnek. Én az asszonyban nem keresek egyebet, mint hűséges, engedelmes párt, ki velem együtt buzgón gondozgatja azt, ami közösen érdekünkben áll. Communista. Nekem nem imponál senki, mert én mindig ráfizetek a szerelemre. Mi különben természetes is, mert az én prózai nának és akadnának hivatott emberek, akik kezökbe foghatnák a zászlót és lassan, lassan győzelemre vinnék. Egy tudományos, vagy egy irodalmi körről akarok beszélni. Amelyik városban annyi a szellemi előkelőség, egy ilyen kör nem maradhat tovább az éji homályban. Valamelyik úriember, aki erre hivatott, lépjen elő! Gyűjtsön tagokat. S alakítson egy olyan kört, mely bár nem alacsonyodik le a kaszinók semmittevéséig, de szórakozást nyújt a tudományban. A legtöbb városban van egy tudományos, vagy irodalmi társulat, mely összeköti a szellemi előkelőséget. Csak nálunk nincs. Csak mi nyomjuk fejünkhöz a sötét konzervativizmus vaskalapját. Vágjuk a földhöz! Sorakozzunk! Előre ! Glosszák. Szerdán, mikor a bibor hajnal lerántja magáról vérvörös köpönyegét: ünnepre ébredünk. A reggeli nyári szellő a nemzeti trikolórt lengeti majd büszkén, fenségesen. Városunkban nyüzsögnek majd az idegenek. Ok lesznek a mi büszhóditásaim sohasem szárnyalták túl a kávéházi kasszák, és az orfeumi színpadok nívóját. Stefi. Tudjuk, hogy a fiatal leány vígjáték, az asszony regény, az anyós tragédia. Hát amennyire imponál a vígjáték, anynyira szeretem a regényt, s annyira rettegek a tragédiától. Operette. Imponálna nekem az a hölgy, akinek e három erény a vezérfáklyája: hit, remény, szeretet. Léva. Molnár Győző. Imponál nekem az a nő aki a szépítőszert nem a „Zsiga" gyógyszertárban, hanem a női lélek laboratóriumában keresi. Ezen szépitőszernek alkatrészei: a megelégedés, a szelídség, a gyöngédség, a jóság és a szeretet. Sch — r. Nekem még anyósom is imponálna, ha csak akkor írna levelet, mikor ajándékot ígér. D—r M. Imponál nekem egy bakfis, aki előbb szeret tanulni, azután tanul szeretni. Búlett. „Esztergom és Vidéke" tárcája.