Esztergom és Vidéke, 1906

1906-08-09 / 63.szám

Ennyi is elegendő érv volna a csók ellen. De vegyük tekintetbe Roepke és Huss vizsgálatait. Ok kimutatták, hogy az archoz s a kézhez sokkal erősebben tapadnak a kórcsirák, mint bármely más tárgyhoz. S a legerélyesebb dezinfekcióval is csak nehezen távolíthatók el. Legtöbbet árt azonban a csók a csecsemőknek. 50 százaléka biztosan a csók áldozata, akik ily korán elhalnak. Mert azt szegényt, mivel védekezni nem tud, csókolja boldog, boldogtalan. A cseléd, a dajka, a rokon, a vendég, az ismerős, a testvér, a mama, a papa. S nem gondolnak arra, hogy esetleg az a csók lesz gyilkosa a gyereknek. Az okos szülő sohasem csókolja s másoktól sem engedi megcsókolni gyermekét. Tudom, hogy a bohó szerelmesek kebelében pokoli gyűlölet áporog majd ellenem, ha elolvassák e cikket. Mert ők rajongnak a csókért. Hát hiszen, ha mindakettő egészséges s másokkal nem csókolódzik : gyakorolhatják. De egyébként nem. Mert a csók életveszélyes. Tehát, ha a csókot, mint bacillusközvetitő cselekményt törvényileg szabályozzák, a tisztelt törvényhozók ne íeledkezzenek meg a poétákról se. Mert ők elsősorban a legnagyobb okai a csók terjedésének. Amennyiben a csókról irt dalaikkai csókolódzásra szuggerálják a szerelmeseket. Pedig a csók, mint mondám, életveszélyes. Ezen közleménnyel én nem akarom terjeszteni a bolondos bacillusféle'lmet. De igen meggondolandó, hogy a betegség terjedésének, egyik legnagyobb okát, a csókolódzást tovább is gyakoroljuk a teljesen felesleges udvariassági formák kedvéért. Bevallja nyíltan, hogy szeret. És ezért' imponál az őt imádó Csillájának. Az a nő határozottan imponál nekem, aki félredobva azt a társadalmi megrög•zöttséget, mely őt a semmitevéshez fűzi, az önálló szabad gondolkozás és a munka mezejére lép. Szóval az a nő, aki lelkében nő, de munkájában férfi; imponál. Emancipacionista. A férfinak hivatása ezernyi. A nőé egy : szeretni. S ezért imponál az a nő, aki — hivatásának él. Egy hivatásos férfi. Én azt hiszem, nagyon kioktatjuk a nőket arról, hogy mi imponál bennök. Tehát jó lenne egy kissé óvatosabbnak lennünk és nem árulnánk el valamennyi, eddig féltve őrzött titkunkat. Látja kérem ;— Vesper úr, — nekem most már nem imponálnak a nők. Volt idő, igenis mikor imponáltak. De akkor még ifjú és bohó voltam. Hej, de azóta sok akart volna imponálni — de egy se tudott! Caius. A szerelemről azt tartják, hogy ez a fő alapja az ideális életnek. Én megengedek annyit, hogy erről, lehet üres gyomorral irni, (ez is ideálismus) mint azt sok Gondoljuk ezt meg az emberiség réme, a tuberkulózis pusztításainak szemügyre vételénél. Ez év május havában Magyarországon meghalt tüdővészben 7651 ember. Megyénkben az elmúlt hónapban 40. Pedig ez az ország legkisebb megyéje! A mult évben a tuberkulózis 80.000 embert pusztított el Magyarországon. Hát csókolódzunk még tovább is ? Gondolják meg. * Az isteni Zsazsa, a világhírű lábművésznő, aki a fejlődő magyar színészet nyakára hágott, sorra vásárolja a birtokokat. Amit a lábával keresett. Apró kollégái látják, hogy mily hálás foglalkozás a tánc, (inkább, mint a színészet) ők is szereznek maguknak reklámgyárosokat. Mert a fő a reklám. Játszani nem muszáj tudni. Ha nem érdekli a játékuk a közönséget, majd kijönnek trikóban. S igy a siker biztos. A Fedák-iskola sokkal jövedel.mezőbb, hogysem ne akadnának tanítványai. Itt van Petrás Sári. Félig-meddig már a neve is rokon Fedákéval. A tehetsége is. Amennyiben egyiküknek sincs semmi. Kivéve a koalíciós Zsazsa táncát. Aki úgy járja, amint a vezérek fütyülnek. Nohát ez a Petrás Sára, Thália ifjú papnője, a napokban Rákosszentmihályon fényes nyaralót vásárolt sok ezer koronákért. Lám, lám, hova viszik az embert a formás lábak! És ezt a férfiaknál nem fizetik meg. Furcsa eset, de megesett. A Kovácsiban szombat este. Lement a haute-voléc. Lekísérte őket a hadseelkeseredett poéta már megcsinálta; de azt tartom, hogy a szerelem is csak jóllakott gyomor alapján fejlődhetik ki igazán. Hogy befejezzem mondókámat, nekem oly kis leány imponál (ez a tárgy), ki majd az urának a gyomrát tudatlanságával soha kockára nem teszi . . . Realista. Leányka még. Nem is hosszú teljesen a ruhája. De imponál, mert benne már előre veti árnyékát a jó háziasszony. Valamennyi újságból kivágja és elteszi magának a „Konyha" rovatot. —chs. Nekem a nőben a „nőiesség" imponál! Besnyő. Totó Tavaly ilyenkor megcsókoltam „félig" egy szép, álomarcú gyermekleányt. Azóta nem tudtam megkapni tőle a csókom másik felét. Már haragudtam is reá. Márteljeseri ott is akartam őt hagyni azóta. De az a félbemaradt csók nem engedett soha tőle. Tegnapelőtt végre megkaptam a hiányzó felet és most már — ezerszer jobban fűzi őt hozzám valami. Ez a fél csókja. És ez imponálóvá is teszi őt előttem. Kérdezzék csak meg tőle, ha nem hiszik, hogy igaz! Rajta ! Zoltán. reg tisztikara. Katonazenekart is vittek. Egyszóval; mulatni akartak. Hát mulattak is. Nem a jókedvükben, hanem a vendéglősön. Ez a tipikus frakkos bácsi nagy reformban böstörködött. Olyanfélében, mely még ami kulturviszonyaink között elcsúszik, mint Londonban a sárgacipő. Hát ez a vendéglő-bérlő kikiáltotta stentori hangján, hogy előbb fizess, azután igyál! Előbb fizess, azután egyél! Ez nálunk történt a haladni vágyó Hunnia modern nyaralóján. A hercegprímás székvárosának kirándulóhelyén, A Kovácsiban. Úriember ilyesmit meg nem cselekedhet, hogy előbb fizessen, mint eszik. Megjárja ez, tisztelt bérlő Úr, valamelyik kaszárnya baka kantinjában, vagy valami útszéli kanászcsárdában. Ahol nem lehet biztos abban a vendéglős, hogy van-e a vendégnek csakugyan pénze s nem mondja-e egy őrizetlen pillanatban, hogy: 111 a berek, nádak, erek , . . Lábra kelek. De itt uram, intelligens emberekkel volt dolga. Akikről csak a kesergő szamárság tételezheti fel, hogy megszöknek. Hol tanulta ezt a finom modort a tisztelt bérlő úr? Talán járt valamikor iskolába is. Nem elég, hogy az embert ott ügyetlen gyerekekkel szolgáltatja ki s megvárakoztatja a rendelt étellel órahosszáig is s hogy olyan árakat számit, mint valami főúri orfeumban, hanem még előkelő vendégei tisztességében is mer kételkedni. Ezt nem teszi uram, vendéglős uram, a pusztai csárdás vörössapkás csaposa sem. S ön rávetemedett. Ha ilyen szándékokkal jött közénk : minek jött ? Akadt volna oda finom, modoros, előkelő bérlő is. Hát ugy bizony. A zenekart viszszapakolták a következő propellerra. S a mulatni vágyó társaság egy szálig mind visszahajókázott Esztergomba s 8 órakor már a Fürdőben énekelték : Nem, nem, nem ; nem, nem, nem nem megyünk mi innen el . . . stb. (y-ő.) A párviadal. Ezen a cimen egy vezető közlemény jelent meg e lap hasábjain, mely azon alkalomból, hogy a Kovácspatakban a közeli napokban vívóversenyt rendez egy vívómester, elitéli a párbajt s azzal végződik, hogy nemcsak a párbajozókat és provokálókat, hanem a vivómestereket is kellene a törvény szigorával sújtani. Hogy a párbaj a középkor istenitéleteinek maradványa, hogy egy elavult, ósdi intézmény, mely nemcsak a polgári, de a katonai elemnél is kezdi magát lejárni, miként ezt a német hadseregnél látjuk, ahhoz kétség nem fér. Mennél, jobban világítja meg a műveltség szövétneke a társadalmi felfogásokat, annál sötétebb színben tűnik fel előttünk a párbaj, mert ma már jóformán csak azok vívnak, kik karuk felkötésével, egy darab felragasztott angol tapasszal, lapokbani nyilatkozatokkal akarják a közfigyelmet magukra vonni, s igy a cikknek az az intentiója, mely a párbaj ellen foglal állást, helyes, de nem oszthatom azon felfogást, hogy a vivómestereket is kellene büntetni. Miért ? Mivel vívni tanítanak ? Téved a cikk irója, ha azt hiszi, hogy .a vívástanulás a párbajokat elősegíti. Ellenkezőleg. Tapasztalati tény, hogy a jó vivás között a legkevesebb a párbaj, sőt igen ritka, úgy annyira, hogy elmondhatjuk, hogy a Vívástanulás hatásos ellenszere a párbajozásnak. A jó vívóval nem egyhamar kezdenek ki, s viszont ki jól tud vívni s az ebbeli képzettségét nem a vérontásra fecsérli, hanem a saját szórakozására és mások gyönyörködtetésére, testének edzésére, lelkének nemesítésére használja inkább fel. Meg vagyok róla győződve, hogy a középkor barbár intézményét, a párbajt sikerülni fog az országosan megindult mozgalomnak, a ligáknak elfojtani ; A vívástanulás azonban fenn fog maradni minden művelt népnél, mit megszüntetni sohasem fog eszébe jutni semmiféle párbajellenes szövetségnek. Mert a vivástanulást, magát a vívást, mint a testet edző, hajlékonyságot, ügyességet, éberséget, fürgeséget, találékonyságot, bátorságot kölcsönző, legegészségesebb sport e nemét, melyben minden tagja, úgyszólván minden izma a testnek tevékeny részt vesz ki magának, kiküszöbölni, feladatául a társadalom soha sem fogja tűzni. Helyes tehát, ha a társadalom lépten-nyomon üldözi a feltűnési viszketegségből vért szomjazó, középkori lovagokat, ne törjünk azonban pálcát a vivás, mint legegészségesebb sport felett. dr. —p. —a. HÍREK. Szent István finnepe. Az ünnep-rendező-bizottság tegnap délután 4 órakor tartott gyűlést, melyen az ünnepség végleges és részleges módozatait is megállapították és az egyes szakbizottságokat megválasztották. A város tanácsa pedig az alábbi falragaszokat adta ki s széjjelküldték a vidékre. Az ünnep lefolyásának még részlegesebb módozatairól szintén értesíteni fogják városunk népét és a vidéket. Az 1000 példányban megjelent falragasz teljes szövegében igy szól: NEMZETI ÜNNEP! a Patrona Hungáriáé és szent István király tiszteletének ünnepi hete Esztergomban. (Augusztus 15-tól 21-ig.) Augusztus 15-én • Magyarország védaszszonyának: Szűz Máriának búcsúja az esztergomi főszékesegyházban, az ország bazilikájában. Búcsújáratok felvonulása a várba. Ünnepi nagymise. Utána szt. beszéd. Délután kirándulás csavargőzössel. Augusztus 16-án az ősi, történeti emlékekben gazdag város megtekintése. (Balassa Bálint költő elestének helye. Bottyán kuruc generális palotája stb.) Délután térzene a primási parkban.