Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-21 / 6.szám

ződésben szerencsém van tiszteleteljes kérésemet az crszágos kath. tanítói Segélyalap összes tagjai nevében megújítani és a tekintetes Tanács, illetőleg a tekintetes képviselőtestület határozatáról kegyes értesítést kérni, különös tisztelettel maradok" stb. A város közönségén múlik most már egyedül, hogy a tervezett árvaház mikor fog felépülni, mert ha a város közönsége a telek kérdést az intézmény javára és gyorsan oldja meg, végleg biztosítva leszünk a tekintetben, hogy az országos intézmény városunkban nyer elhelyezést. Pangás. Jöttek, multak az ünnepek. Megint a régi. Az emberek újra hozzáfogtak a hajszához, túrja mindenki a kereset forrásának barázdáját és az idegölő munkában újfent annyi a panasz, mint ünnep előtt. Sőt az ünnep multával még többet panaszkodnak az emberek. A kereskedő, az iparos akár bezárhatnák a boltot, senki sem fordítja feléjük a rudat. Az üres tárcáju közönség elhiszi a sok, szomorú vallomást, de nem tehet róla, ő maga is rettenetesen érzi a pénz hiányát. Bezzeg karácsony táján élénk volt a forgalom, nyüzsgő emberek adták kézről-kézre az iparos s kereskedő ajtók kilincseit. Noha a közönséget nem az az elv vezette, hogy egyszer egy esztendőben csináljon a kereskedői világnak is jó napokat, inkább azzal tüntetett, hogy egyik-másik külömbül tud költekezni, mint a szomszédja, mét) odaviteti a császár, látja, hogy annál is hitványabb, mond, hogy egy prefectust is (felügyelőt) adjanak az oroszlános és deák mellé. Azt megadván, az is elveszi az egyik negyedet. Marad az oroszlánnak csak egy negyed. Igy az oroszlán csak alig fog elballaghatni. * Ez az alig ismeretes régi szép magyar parabola (melynek kéziratát ma a Nemzeti Múzeum őrzi) azt példázza, hogy miként gazdálkodtak nálunk a mohácsi vész gyászos századában az ország sáfárai, a kikről nem gondoskodván az elszegényedett fejedelmek, kénytelenek voltak elfogyasztani azt, amit gyarapitaniok kellett volna. 2. Mennyi csillagot látunk? Erős látású, jó szemmel, tiszta éjszakákon körülbelül négy-ötezer csillagot látunk az égboltozaton. Mihelyt jobb meszszelátóval nézzük az égboltozatot, már hatvanezer csillag ragyog reánk. Ha pedig a csillagvizsgáló tudósok legújabb műszerével, az óriási messzelátóval tekintünk az égre, hatvan millió csillagnál többet is tudnánk megszámlálni, ha ráérnénk ugyanis egész életünkön át ezt a hatalmas öszszeadást elvégezni. A tudomány ujabb és ujabb vívmányai csak az Isten véghetetlen erejét és hatalmát nagyítják meg rövidlátó tudósaink számára. 3. A világ gyomra. Sokféle ember és gyomor van a világon. Az ember mindennap többször is kénytelen engedelmeskedni a zsarnokoskodó gyomor parancsának, épen azért nagyon egyik-másik túllicitálta a másik igényét, talán meg se is gondolták, hogy mit vesznek, vettek és vettek. Hazai-e avagy külföldi, azzal nem törődtek a vevők, talán a kereskedők sem, a sok forint pénz akkor is, ha osztrák portékáért fizetnek, akkor is, ha a tárgyakat a hazában készitették. Az eredmény aztán nem lehetett más a vásárlási felbuzdulás után, mint a pangás, mert a haszont tulajdonképpen nem azok könyvelték el, a kik a bécsi gyárosok portékáját eladták, hanem azok, akik a portékát ide beküldték. A hazai pénz, nem marad idehaza, nem itt jár kézről-kézre. Itt nincs kész anyag ahhoz, hogy a forgótőkét növelje és a pénzforgalommal a köznyomort enyhítsük. És ha anyagunk lenne is, ha van is olyan ez a publikum, hogy a magyar gyártmányt meg nem veszi, mert fölfogásunk beteges és azt hisszük, hogy a brassói, gácsi szövet mindjárt jobb, mihelyt reáfogják, hogy angol gyártmány. Vájjon miben hibás a vásárló közönség ? Abban első sorban, hogy erős sovinista ott, a hol palackok mellett kell kisütnie a magyar ékesszólás dikcioit, de szűkkeblű ott, a hol a pénz beszél és a hol tettekkel kell a hazafiasságot bizonyítani. Ez az iparpártolási közönbösség azonban mélyreható gyökerű. Magyarország kezdetleges iparállam. Az iparpártolási akció csak akkor lesz koncentráló erejű, ha a nagytőkések nem fogják szégyenleni az az ipart, ha itt is létesülnek gyárak, a melyek nem szórványos területen teljesitik a misziót, hanem mindenfelé a hazában a füstölgő kémények hirdetik azt a józan elvet, hogy az agrár állam mellett is párhuzamban haladhat az ipar. leleményesnek kell lennie, hogy kielégíthesse a mindennapi civilisztát. A szárnyas állatok között alig van mérges husu. A négylábúak is jóformán mind ehetők. Csak a halak és csuszó-mászó állatok között vannak mérges hatásúak, melyektől épen úgy óvakodnak az emberek, mint a mérges gombáktól vagy növényektől. A világ népessége folytonosan szaporodik, az állatország állománya tehát fogyton fogy. A vadak és nomádok nem a kultúra termőföldjén szerzik veritékes élelmüket, hanem a - természet világából. Majd minden világrésznek meg vannak a maga külön élelmiszerei. Abissziniában például a hatalmas viziló a válogatottabb pecsenyét szolgáltatja. Afrikában az elefánt szintén a hatalmas rostélyosok adományozója. A macskafélék húsát nem tartják a déli égöv lakosai elsőrendű csemegének. Az oroszlán gerincét és combját szívesen fölcserélik akármelyik kevésbé királyi állat falatjaival. A kutyafélék azonban, habár szintén nem valami előkelő pecsenyével szolgálnak, Kínában, a négyszázmillió gyomor birodalmában még is közkeletűek. A kutya hús Kínában épen olyan népszerű eledel, mint az egér s a patkány. A kenguru, ez az igazi ausztráliai állat a benszülöttek legnagyobb öröme, ha teritékre kerül. A hangya Afrikában kiváló csemege. Midőn Stanleyt, a híres afrikai utazót egy afrikai fejedelem londoni lakásán meglátogatta, valóban fejedelmi angol ebédet kapott. Mikor a fekete fejedelem már jólA pangás akut jellegű tehát. A karácsonyi vásárok nem birnak a végleges operáció jellegével, mert az organikus bajt csak csilapitja az egy-két ünnepi hangulat és vásári kedv. Ezen csak a vásárlók és kereskedők összetartó ereje változtathat eredményesen. Az, ha hazai terményt vesz, emez, ha hazai ipari készítményeket tart. A végeredmény azonban csak akkor lesz igazi, ha nekünk magunknak lesz- bőséges és művészi kivitelű olcsó árunk, a mikor az iparos idehaza talál piacot készítményeinek eladására és nem kell idegenbe vinni azokat a tárgyakat, a melyeket újból haza hozunk drága pénzért. Ez a végleges megszüntetése a pangásnak, még messze időkre nyúlik. A gyárak létesülése nem megy olyan hamar. Az iparpártolók ligája azonban már a gyárak megépítése előtt életképes erőt önthet a pangó, vértalan ipari világba, ha hazai gyártmányokat vásárol és bizonnyal nem a hazafias iparosokon és kereskedőkön fog múlni, ha idehaza is lesz készítő és vevő. A józan kereskedelmi törvény az, hogy mentől sűrűbben forogjon a sok krajcár, mint a ritka forint, a pénz kézről-kézre adása élénkebbé teszi a társadalmat és nem kell attól félni, hogy a pénz megoszlik és nem lesz oly imponáló erejű. A tömeg emberek kezében megoszló pénz uj és uj keresetforrásra utalja az embereket, mig egy-két kiváltságos boldog halandója a teremtésnek, csak luxust űz a maga boldogságából. A nap ereje sem volna oly fönségesen éltető, ha egy pontra osztaná sugarát, mig széjjel ágazó sugarai oly hatalmas egésszé telakott, a londoni szakácsművészet remekeivel, igy szóllott; — Pompás asztalod van, jó uram, fölséges ételeid közül csak az én legkedvesebb ételem: a fehér hangya hiányzott. Az új-zélandiak s a japánok a cethalat zamatos eledelnek tartják. Az ehető fecskefészek Kínában épen nem csemege. Ezt a fészket apró tengeri fecskék tapasztják tengerparti halak tetemeiből s épen azért meg is van a saját tengeri hal ize. Shangaiban a szegény emberek szorgalmasan szedegetik s levesnek főzik. A négerek szeretik a különféle békát, gyikot és kigyótojást. A hottentották és kafferek minden utógondolat nélkül eszik meg a parázson sült kigyót. A Missisippi partjain a csörgő-kígyó szép fehér húsát többre becsülik a tyuksültnél. Keresztelő szent Jánosról tudjuk a Szentírásból, hogy a pusztában Sáskával táplálkozott. A sáska Szíriában ma is rendes étel. A Szamoja szigeten tömérdek gilisztaféle szolgál élelmiszerül. Az éjszaki népek halzsirral főznek, világítanak, sőt szomjúságukat is azzal oltják. A déli népek olajbogyóból sajtolják a maguk halzsirját. A germán és román népek szeretik a vajat. Nálunk pedig a disznózsír az ételcsusztató. Hanem annyit mondhatok, hogy aki már bejárta a világot, az csak a jóféle magyar ételt tartja a világ összes eledelei koronájának. Magyar asztal mellett termett ez a híres deákmondás: „Extra Hungáriám non est vita, sí est vita, non est ita." szik, mely az egész világnak nyújtja javait, mely szétforgácsolódó sugarai dacára oly becsülettel betölti rendeltetését. Ez az elemi disztinkció is mind azt bizonyítja, hogy a megoszló pénz, a pénz forgalma, a kézrőlkézre adás, de magában véve az emberek összetartó ereje, képes megszüntetni a pangást, képes kideríteni az emberek felett a beboruló eget. HÍREK. Farsangi naptár. Januar 24-én. Kath. Kör felolvasó és zeneestélye saját helyiségében. ,, 27-én. A kaszinó műkedvelő társaságának zártkörű családias piknikje. „ 28-án. Ev. ref. egyház tagjainak családias estélye a Magyar Királyban. Február 1-én. A tisztikar simphonia hangversenye a Fürdőben tánccal. „ 2-án. Az esztergomi iparos ifjúság velencei Carneval-estélye Japánban a Fürdőben. „ 3-án. Az esztergomi érseki felsőbb nőnevelő intézet Mária-kongregációjának jótékony előadása az intézetben. „ 4-én. Az Esztergomi Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélyea „Fürdő" nagytermében. „ 10-én. Az esztergomi ifjúság zártkörű családias táncestélye a B

Fürdő"-ben. „ 11-én. A kereskedő ifjak önképző egyesüle

J tének műkedvelői előadással összekötött táncmulatsága a Fürdőben. „ 11-én. Az esztergomi iparosok dalkörének farsangi mulatsága a Magyar Királyban. „ 17-én. A tisztikar tánccal egybekötött sziniestélye a Magyar Királyban. „ 24-én. Kath. Kör tréfás farsangi estélye saját helyiségében. „ 27-én. A tisztikar juxestélye a Fürdőben. — A hercegprímás a szegényeknek. 6 Eminenciája, ki minden alkalmat megragad, hogy a szűkölködőknek segítségére legyen, ujabban ezer koronát adományozott a városi szegények nyomorának enyhítésére. — Javuló félben. Reusz József takarékpénztári igazgató, kit régi súlyos baja nemrégiben ágyba döntött, miként örömmel értesülünk már annyira javuló félben van, hogy rövid időn belül ágyát elhagyhatja. — A Selmecbányái installáció, B. Szabó Mihály honti főispán beiktatását f. hó 18án tartotta meg Selmecbányán. A beiktatásután a tisztikar a polgármester vezetése alatt tisztelgett az ujonan beiktatott főispánnál. A polgármester beszédében hangoztatta azt a súlyos helyzetet, amelybe a politikai harc a tisztikart sodorta. A főispán válaszában kiemelte, hogy minden erejét föl fogja használni a földúlt közbéke helyreállítására. Megtorló intézkedésekre nem is gondol. Előtte a város fejlődése és a közrend állandósítása lebeg csupán és ebben az irányban fog főispáni működése kicsúcsosodni. A főispán beszédét a tisztikar éljenzéssel fogadta. — A kétszáz éves jubileum emlékiratai. Esztergom városa 1883-ban ünnepelte meg a török hódoltság alóli felszabadulásának 200 éves évfordulóját. Az ünnepség rendezésére vonatkozó összes iratok mindezideig dr. Földváry István főügyésznél, mint a rendező bizottság jegyzőjénél voltak, ki azokat a tanácshoz terjesztette be, a város levéltárában leendő megőrzés végett. Az iratok igen érdekes dolgokat tartalmaznak, igy az ünnepély idejében megjelent összes fővárosi és helybeli lapokat, szóval mindazon lapokat amelyekben csak valami az ünnepélyre vonatkozólag volt. Ezen lapokban van megörökítve Simor hercegprímás azon történeti nevezetességű beszéde, melyet az évforduló napján a bazilika szószékéről mondott, valamint dr.