Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-22 / 58.szám

leszünk. Szent, szerelmes esküvéssel. Ő arra, hogy még akkor is a feleségem lesz, ha máshoz kényszeríti a sors. S elváll férjétől, hog}- enyém lehessen, ha bevé­geztem a pályám. — En arra, hogy ad­dig nem lesz feleségem, mig ő nem. S ez az eskü mindkettőnket megnyugtatott. Ő nem törődött azzal, ha a gimnazisták bálján én a kis Coris Gizinek csaptam a szelet és engem nem bántott az, ha neki meg a hórihorgas Pali, az a — üresfejű. Tudtuk jól hogy igazat esküdött mind a kettő. Hittünk, bíztunk egymás esküjében. II. Repült az idő, hosszabb lett a szoknya, nőtt a leány. Izzóbb lázassabb lett a sze­relem. Már másodéves orvostanhallgató voltam, mikor kezdtem megérteni, hogy minket valami rettenetesen összeláncol. Valami ami elszakíthatatlan. Ami eddig fel sem tünt. Egy eskü! S kezdtem tudni, hogy voltakép ez az eskü, mit abban az édes, tündérálomban tettünk egymásnak igaz, tiszta gyermekszerelemből, az tulaj­donképen : bűn! Nagy bűn! Szerettem ezt a leányt. Imádtam ! Tisztábban, for­róbban, lázasabban mint valaha, de gon­dolkodni kezdtem ! Fájt, hogy kezdtem ; fájt, hogy kellett^ de az idő akarta igy! III. Egyszer aztán már nem birtam tovább. Elmentem hozzá. Odaültem mellé. Aztán azt mondtam neki : Ne szeress Te engem többé! Menj to­vább a te rózsákkal beszórt sima utadon ! És ne ismerj engem! Ne tudj többé ró­lam ! S én sem foglak bántani többé. Sze­retni foglak ezután is. Emésztően, végte­lenül, de Te ne tudj rólam ! Neked nem szabad tudni rólam! Önönmagammal ren­delkezem, de Véled . .•..'? Bámult reám. Úgy tett mintha nem ér­tené. Fehér fogai úgy vibráltak azokon a bordó ajkokon ... S én csak folytattam : Hiszen hiába szeretsz égő lelked minden erejével; hiába áldozod fel ifjú, leányéle­ied, hiába epeszted önönmagad. Elébed, közénk áll|egy fekete alak: a Sors . . . És én hiába égetem el minden csepp véremet vágyó szerelmem tikkasztó lázában. Hiába ölöm a lelkem, kínozom, gyötröm a tes­tem ! . . . Lehajtotta fejét . . . „Elfelejtette eskü­jét! El — mindent!" — sóhajtott. Aztán felkelt helyéből s daccal, szenvedéllyel kiáltá: „Jó menjen: Fe­ledje el azt a bolondos, hiszékeny leányt! Az én esküm él s élni fog !. . . Aztán ledobta magát a földre és ugy zokogott, fuldoklóan, szaggatottan . . . Drága gyermek, hiszen én éppen azért tettem mindent, hogy a te boldogságod útját ne vágjam el. Én akartam kiállni az utadból . . . , hogy. csak Te légy bol­dog!" . . . S újra megesküdtünk . . . arra, amire már egyszer, egyszer igen, nagyon régen . . . IV. Egy évre rá megkérte egy férfi. Ő nem ellenkezett. Szívesen ment véle. S én nem féltettem őt. Tudtam, beváltja es­küjét. — Esküvője napján, mikor már együtt volt a lakodalmas menet, mikor már fején volt a koszorú, fejen a fátyol . . . odasúgta a fülembe: „Esküszöm" !S két forró könny áztatta a fátyolt . . . Aztán elment. Elvitték messze vidékre. Alig hal­lottam róla hirt mástól, de — leveleztem vele. Azt irta, hogy boldog, mert közele­dik áz „eskü-lejárta!" V. Megszásszorozott erővel folytattam a munkát és a tanulást. Éjeken keresztül ültem a könyv mellett s dolgoztam. Érte ! A cél megadott minden erőt. Az a fojtó, titkos szerelem ledöntött utamon minden akadályt. Eloszlatott minden két­séget. Csak előre tudtam haladni s hátra még csak nem is néztem soha. S meg­kaptam a diplomát. Kész lettem . . . Most ismét gondolkozni kezdtem. S azt gondoltam : most ki kell szakitnom egy anyát a családi köréből. Egy férfi oldala mellől, aki őt nagyon szereti. Elszakítsak egy anyát két, kékszemű, drága gyerme­kétől, kiknek ő az anyjok . . . ő . . . Azért, hogy az én feleségem, az enyém legyen. Hiszen ez bűn! Rettenetes bűn! Elrabolni az annyát, a hitvest ... VI. Ma el fog jönni értem valaki — mondja otthon az asszony. S elvisz en­gem innen. Elvisz Tőled, drága férjem ; elvisz tőletek aranyfürtű, kékszemű, kis Angyalok, kiknek most már nem lesz anyátok ! . . . S könny gyül lopva az anya szemébe. Titkos égető csepp! . . . S a férj ott áll előtte tehetetlenül. Még csak szóval sem bántja az asszonyt, any­nyira imádja. Bálványa néki. S azt hiszi csalódott nejében. Pedig ő is szerette már urát, már kellett szeretnie, hisz gyerme­keinek ő volt az anyja! ! S szerette is ! De eljött érte a Sors. Amellyel egykor szövetkezett. S amellyel most, mint ellen­ség kerül szemben! Amelyre megeskü­dött . . . Hova megy a mama, hogy csomagol­nak? — kérdi a kisebbik leány. A mama, a mama, édes gyermekem, — meghalt! Elmegy! . . . És elsiratják a szeretők az anyát, az élő, az édes, jó anyuskát ... S az anya mindezt látja. Úgy sir a lelke. Úgy fojtja erővel valami a torkát ... Hiszen ha csak az egyiket vihetne magával ... De az a kegyetlen férje nem engedi, nem akarja. S küzd benne az anya, a hitves; küzd önönmagával, a nővel, a szerelmes lánnyal . . . Sírni nem mer. Elfojtja a könnyet. Ugy égnek nagy, fekete szemei. Nem szabad sirnia, mert akkor elveszett . . . VII. S eljött a férfi, akivel mennie kellett. Aki őt várta, aki őt már régen várta. Aki ő érette küzdött, dolgozott, élt, érte . . . Neki! S ez a férfi olyan olyan kegyetlen. Megtudja ölni az anya­szivet ... a hitvest ... a férfiak olyan utálatosan kegyetlenek, ha nőkről van szó . . . S a férfi megfogta az asszony kezét és azt mondta: Kész vagyok. Meg­esküdtél, hogy enyém leszel. És most én eljöttem. Érted. Jöjj velem ! S az asszony bement vissza a házba. Megcsókolta azt a két angyalt, kiket most itt kell hagynia örökre . . . Végigsimo­gatta aranyhajukat, egy picinyke helyet sem hagyott arcukon csókolatlan . . . S azok csak nézték s hagyták. Piciny fejecskéjök nem tudta megérteni, mit tesz velők most az édes anyjok . . . Nem tud tőlük elválni . . . Aztán mé­gis összeszedi magát . . . Gondol egyet. Férje szobájába megy. Ott ül a férfi bá­gyadtan, összetörve. A nő letérdel elébe. Megragadja kezét és remegő ajakához szorítja . . . S a férj ráhajtja fejét fele­sége fekete hajára. Úgy szívja magába azt az édes, bódító, mámoros illatot . . . Sokáig maradtak igy csendben, mig megszólalt a férfi: „Értelek, drága nőm, s — megbocsáj­tok neked !" Ennyi jóság, ennyi szerelem mind ólom­sulyú önvádként ült az asszony pihegő kebelén . . . Majd megfojtotta . . . , „Menj Nőm, menj! Én ... hagylak utadon; hagyom teljesítened esküdet . . . Menj ! . . ." Már az ajtóig ment, de megint vissza­lépett ... a férfi látta arcán vonaglani a kínt, a fájdalmat . . . „Megengedem, vidd magaddal őket, Édesem. Nem szakitom el őket Tőled! Szeresd őket . . ." S a férfi, a már két angyalarcú gyermek atyja sirt . . . sirt . . . S a nő csak némán, szótalan nézte, a fér­fit. Nem jött ajakára hang. Valami el­akasztá, beléfojtá a szót. Csak vérzett, haldokolt a lelke . . . Ennyi angyali jóra nem volt elkészülve . . . Nem vitte rá a lelke, hogy elvigye ma­gával a két gyermeket. Nem tudta, nem merte megfosztani tőlük az atyát ... Újra meg újra végigcsókolta őket . . . aztán ment . . . lassan, lesújtva . . . Nem hullott a könnye, nem sápadt az arca, csak a lelke remegett az ajkán . . . VIII. Ottkinn várta a férfi. Az a másik . . . Nem az a jó. Az a kegyetlen ! Mikor oda­ért hozzá s az megfogta a kezét s vinni kezdte, akkor kezdett megeredni a könnye. Érezte, hogy megreped a szive, ha itt kell hagyni azt a két fényesszemű, an­gyalarcú, aranyfürtű lényt s azt a jó férfit . . . . . . Egyszer csak megállt. A férfi ijed­ten tekintett fel rá . . . „ ... Ne vigy tovább magaddal! Ha tovább viszel — megreped a szivem! . . . Ah nem birom tovább . . . úgy sem tud­nálak . . . szeretni többé . . . soha!" Gabriella. NYILT TÉR. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, akik boldogult férjem szerencsétlen esete iránt a rokonér­zület melegévél érdeklődtek és szo­morú elmúlása alkalmával mély bá­natomat részvétükkel enyhíteni ke­gyesek voltak, fogadják úgy saját, mint gyermekeim részéről őszinte hálás köszönetemet. özv. Vörös Józsefné. •Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen al­kalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva. Bizonyítvány kelt Bécsben, 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogkrém A fogak tisztántartásához esupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mind g ujolag keletkező ártalmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy fris­sítően és antiszeptikusan hatos fogkrémmel sikerülhet, minőnek a „KAL0D0NT" már az összes kulturállamokban a legsikeresebb használatra biznnvult. dl.) Kakao éa csokoládé kedvelök figyelmébe: Hoff János-féle Kandol-Kakao a legcsekélyebb zsírtartalmú, azért Igen könnyen emészthető, soha sem okoz székre­kedést, mindazáltal ritka finom ize mellett kiválóan olcsó. Valódi csakis Hoff Jinoi névvel és az oroszlán-védjegy gyei. Csomag-ok á '/< kgr. 90 fillér Mindenütt » V» » 50 » kapható. *) E rovatban közlöttekért nem vállal felelőségei a Szerk. 5 K. sőt még több napi ke­reset ! A házimunka-kötőgép társaság férfiakat és nőket keres, akik gépeinkre munkát vállalnának. Egyszerű és gyors munka, melyen egész évben ki-ki odahaza a lakásán végezhet. Előismeretek nem szükségesek. Ha valaki más városban lakik, az nem határoz, mi az elkészült munkát eladjuk. Házimunka kötőgép-társaság Thos H. Whittick és Tsa Budapest, IV. Havas-utca 3—554 Prága— Petersplatz 7—554. Allein echter Balsam Mtt du Schutztniil-Apothtkf du A.Thierry in Pregrada iti RoUtuh-Stttrbrum Minden utánzás és utánnyomás büntethető. ~WI Egyedül a Thierry-féle Balzsam valódi, csakis a zöld apáca védjeggyel. Törvényileg védve. Régismert, felülmulhatlan emésztési zavarok, gyomor­görcsök, kólika, katarhus, mellfájás, influenza stb. ellen Ára: 12 kis, vagy 6 dupla üvegnek, avagy 1 nagy kü­lönleges üvegnek patentzárral K. 5. — Franco, Thierry­féle Centifolia kenőcs elismert, mint non plus ultra, mindennemű sebek, gyulladások, sérűlésrek, kiütések és gyűlések ellen, ha még oly régiek is. Ára: 2 tégelynek K. 3.60 franco szétküldve, csakis a pénznek előzetes beküldése, vagy utánvétel ellenében. — A. THIERRY gyógyszerész Pregrada, Rohitsch-Sauerbrunn mellett. Brosúrák több ezer eredeti köszönő levéllel ingyen és bérmentve. Raktára: Török József gyógyszerész Budapest. D. Leo J. Eg­ger és Vértes L. Lúgos. Hí VßZfirSZO • Minden ^ arab sza P~ I lÓtálláS a 25.000 koronát fizet Schicht György cég Mi w Oflvl OflU . p an a Sohiohtnévvel. *W*m*P • AllflsigTaan báncinek, aki bebizonyítja, tiszta és ment káros alkatrészektől. J hogy szappana a »Schicht" névvel, valamely káros ke­véreket tartalmaz. SCHICHT­szappan! („Szarvas" vagy kulcsszappant) használjuk kiváló hatású tulajdonsága miatt előnyös eredménnyel bármi mosási célra, úgymint: saját használatra minden ruha- minf|pnhp7 arm egyáltalában neműnél és llllllUCIIIlCát m0 sva lesz. (I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom