Esztergom és Vidéke, 1906
1906-07-22 / 58.szám
leszünk. Szent, szerelmes esküvéssel. Ő arra, hogy még akkor is a feleségem lesz, ha máshoz kényszeríti a sors. S elváll férjétől, hog}- enyém lehessen, ha bevégeztem a pályám. — En arra, hogy addig nem lesz feleségem, mig ő nem. S ez az eskü mindkettőnket megnyugtatott. Ő nem törődött azzal, ha a gimnazisták bálján én a kis Coris Gizinek csaptam a szelet és engem nem bántott az, ha neki meg a hórihorgas Pali, az a — üresfejű. Tudtuk jól hogy igazat esküdött mind a kettő. Hittünk, bíztunk egymás esküjében. II. Repült az idő, hosszabb lett a szoknya, nőtt a leány. Izzóbb lázassabb lett a szerelem. Már másodéves orvostanhallgató voltam, mikor kezdtem megérteni, hogy minket valami rettenetesen összeláncol. Valami ami elszakíthatatlan. Ami eddig fel sem tünt. Egy eskü! S kezdtem tudni, hogy voltakép ez az eskü, mit abban az édes, tündérálomban tettünk egymásnak igaz, tiszta gyermekszerelemből, az tulajdonképen : bűn! Nagy bűn! Szerettem ezt a leányt. Imádtam ! Tisztábban, forróbban, lázasabban mint valaha, de gondolkodni kezdtem ! Fájt, hogy kezdtem ; fájt, hogy kellett^ de az idő akarta igy! III. Egyszer aztán már nem birtam tovább. Elmentem hozzá. Odaültem mellé. Aztán azt mondtam neki : Ne szeress Te engem többé! Menj tovább a te rózsákkal beszórt sima utadon ! És ne ismerj engem! Ne tudj többé rólam ! S én sem foglak bántani többé. Szeretni foglak ezután is. Emésztően, végtelenül, de Te ne tudj rólam ! Neked nem szabad tudni rólam! Önönmagammal rendelkezem, de Véled . .•..'? Bámult reám. Úgy tett mintha nem értené. Fehér fogai úgy vibráltak azokon a bordó ajkokon ... S én csak folytattam : Hiszen hiába szeretsz égő lelked minden erejével; hiába áldozod fel ifjú, leányéleied, hiába epeszted önönmagad. Elébed, közénk áll|egy fekete alak: a Sors . . . És én hiába égetem el minden csepp véremet vágyó szerelmem tikkasztó lázában. Hiába ölöm a lelkem, kínozom, gyötröm a testem ! . . . Lehajtotta fejét . . . „Elfelejtette esküjét! El — mindent!" — sóhajtott. Aztán felkelt helyéből s daccal, szenvedéllyel kiáltá: „Jó menjen: Feledje el azt a bolondos, hiszékeny leányt! Az én esküm él s élni fog !. . . Aztán ledobta magát a földre és ugy zokogott, fuldoklóan, szaggatottan . . . Drága gyermek, hiszen én éppen azért tettem mindent, hogy a te boldogságod útját ne vágjam el. Én akartam kiállni az utadból . . . , hogy. csak Te légy boldog!" . . . S újra megesküdtünk . . . arra, amire már egyszer, egyszer igen, nagyon régen . . . IV. Egy évre rá megkérte egy férfi. Ő nem ellenkezett. Szívesen ment véle. S én nem féltettem őt. Tudtam, beváltja esküjét. — Esküvője napján, mikor már együtt volt a lakodalmas menet, mikor már fején volt a koszorú, fejen a fátyol . . . odasúgta a fülembe: „Esküszöm" !S két forró könny áztatta a fátyolt . . . Aztán elment. Elvitték messze vidékre. Alig hallottam róla hirt mástól, de — leveleztem vele. Azt irta, hogy boldog, mert közeledik áz „eskü-lejárta!" V. Megszásszorozott erővel folytattam a munkát és a tanulást. Éjeken keresztül ültem a könyv mellett s dolgoztam. Érte ! A cél megadott minden erőt. Az a fojtó, titkos szerelem ledöntött utamon minden akadályt. Eloszlatott minden kétséget. Csak előre tudtam haladni s hátra még csak nem is néztem soha. S megkaptam a diplomát. Kész lettem . . . Most ismét gondolkozni kezdtem. S azt gondoltam : most ki kell szakitnom egy anyát a családi köréből. Egy férfi oldala mellől, aki őt nagyon szereti. Elszakítsak egy anyát két, kékszemű, drága gyermekétől, kiknek ő az anyjok . . . ő . . . Azért, hogy az én feleségem, az enyém legyen. Hiszen ez bűn! Rettenetes bűn! Elrabolni az annyát, a hitvest ... VI. Ma el fog jönni értem valaki — mondja otthon az asszony. S elvisz engem innen. Elvisz Tőled, drága férjem ; elvisz tőletek aranyfürtű, kékszemű, kis Angyalok, kiknek most már nem lesz anyátok ! . . . S könny gyül lopva az anya szemébe. Titkos égető csepp! . . . S a férj ott áll előtte tehetetlenül. Még csak szóval sem bántja az asszonyt, anynyira imádja. Bálványa néki. S azt hiszi csalódott nejében. Pedig ő is szerette már urát, már kellett szeretnie, hisz gyermekeinek ő volt az anyja! ! S szerette is ! De eljött érte a Sors. Amellyel egykor szövetkezett. S amellyel most, mint ellenség kerül szemben! Amelyre megesküdött . . . Hova megy a mama, hogy csomagolnak? — kérdi a kisebbik leány. A mama, a mama, édes gyermekem, — meghalt! Elmegy! . . . És elsiratják a szeretők az anyát, az élő, az édes, jó anyuskát ... S az anya mindezt látja. Úgy sir a lelke. Úgy fojtja erővel valami a torkát ... Hiszen ha csak az egyiket vihetne magával ... De az a kegyetlen férje nem engedi, nem akarja. S küzd benne az anya, a hitves; küzd önönmagával, a nővel, a szerelmes lánnyal . . . Sírni nem mer. Elfojtja a könnyet. Ugy égnek nagy, fekete szemei. Nem szabad sirnia, mert akkor elveszett . . . VII. S eljött a férfi, akivel mennie kellett. Aki őt várta, aki őt már régen várta. Aki ő érette küzdött, dolgozott, élt, érte . . . Neki! S ez a férfi olyan olyan kegyetlen. Megtudja ölni az anyaszivet ... a hitvest ... a férfiak olyan utálatosan kegyetlenek, ha nőkről van szó . . . S a férfi megfogta az asszony kezét és azt mondta: Kész vagyok. Megesküdtél, hogy enyém leszel. És most én eljöttem. Érted. Jöjj velem ! S az asszony bement vissza a házba. Megcsókolta azt a két angyalt, kiket most itt kell hagynia örökre . . . Végigsimogatta aranyhajukat, egy picinyke helyet sem hagyott arcukon csókolatlan . . . S azok csak nézték s hagyták. Piciny fejecskéjök nem tudta megérteni, mit tesz velők most az édes anyjok . . . Nem tud tőlük elválni . . . Aztán mégis összeszedi magát . . . Gondol egyet. Férje szobájába megy. Ott ül a férfi bágyadtan, összetörve. A nő letérdel elébe. Megragadja kezét és remegő ajakához szorítja . . . S a férj ráhajtja fejét felesége fekete hajára. Úgy szívja magába azt az édes, bódító, mámoros illatot . . . Sokáig maradtak igy csendben, mig megszólalt a férfi: „Értelek, drága nőm, s — megbocsájtok neked !" Ennyi jóság, ennyi szerelem mind ólomsulyú önvádként ült az asszony pihegő kebelén . . . Majd megfojtotta . . . , „Menj Nőm, menj! Én ... hagylak utadon; hagyom teljesítened esküdet . . . Menj ! . . ." Már az ajtóig ment, de megint visszalépett ... a férfi látta arcán vonaglani a kínt, a fájdalmat . . . „Megengedem, vidd magaddal őket, Édesem. Nem szakitom el őket Tőled! Szeresd őket . . ." S a férfi, a már két angyalarcú gyermek atyja sirt . . . sirt . . . S a nő csak némán, szótalan nézte, a férfit. Nem jött ajakára hang. Valami elakasztá, beléfojtá a szót. Csak vérzett, haldokolt a lelke . . . Ennyi angyali jóra nem volt elkészülve . . . Nem vitte rá a lelke, hogy elvigye magával a két gyermeket. Nem tudta, nem merte megfosztani tőlük az atyát ... Újra meg újra végigcsókolta őket . . . aztán ment . . . lassan, lesújtva . . . Nem hullott a könnye, nem sápadt az arca, csak a lelke remegett az ajkán . . . VIII. Ottkinn várta a férfi. Az a másik . . . Nem az a jó. Az a kegyetlen ! Mikor odaért hozzá s az megfogta a kezét s vinni kezdte, akkor kezdett megeredni a könnye. Érezte, hogy megreped a szive, ha itt kell hagyni azt a két fényesszemű, angyalarcú, aranyfürtű lényt s azt a jó férfit . . . . . . Egyszer csak megállt. A férfi ijedten tekintett fel rá . . . „ ... Ne vigy tovább magaddal! Ha tovább viszel — megreped a szivem! . . . Ah nem birom tovább . . . úgy sem tudnálak . . . szeretni többé . . . soha!" Gabriella. NYILT TÉR. Köszönetnyilvánítás. Mindazok, akik boldogult férjem szerencsétlen esete iránt a rokonérzület melegévél érdeklődtek és szomorú elmúlása alkalmával mély bánatomat részvétükkel enyhíteni kegyesek voltak, fogadják úgy saját, mint gyermekeim részéről őszinte hálás köszönetemet. özv. Vörös Józsefné. •Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva. Bizonyítvány kelt Bécsben, 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogkrém A fogak tisztántartásához esupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mind g ujolag keletkező ártalmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissítően és antiszeptikusan hatos fogkrémmel sikerülhet, minőnek a „KAL0D0NT" már az összes kulturállamokban a legsikeresebb használatra biznnvult. dl.) Kakao éa csokoládé kedvelök figyelmébe: Hoff János-féle Kandol-Kakao a legcsekélyebb zsírtartalmú, azért Igen könnyen emészthető, soha sem okoz székrekedést, mindazáltal ritka finom ize mellett kiválóan olcsó. Valódi csakis Hoff Jinoi névvel és az oroszlán-védjegy gyei. Csomag-ok á '/< kgr. 90 fillér Mindenütt » V» » 50 » kapható. *) E rovatban közlöttekért nem vállal felelőségei a Szerk. 5 K. sőt még több napi kereset ! A házimunka-kötőgép társaság férfiakat és nőket keres, akik gépeinkre munkát vállalnának. Egyszerű és gyors munka, melyen egész évben ki-ki odahaza a lakásán végezhet. Előismeretek nem szükségesek. Ha valaki más városban lakik, az nem határoz, mi az elkészült munkát eladjuk. Házimunka kötőgép-társaság Thos H. Whittick és Tsa Budapest, IV. Havas-utca 3—554 Prága— Petersplatz 7—554. Allein echter Balsam Mtt du Schutztniil-Apothtkf du A.Thierry in Pregrada iti RoUtuh-Stttrbrum Minden utánzás és utánnyomás büntethető. ~WI Egyedül a Thierry-féle Balzsam valódi, csakis a zöld apáca védjeggyel. Törvényileg védve. Régismert, felülmulhatlan emésztési zavarok, gyomorgörcsök, kólika, katarhus, mellfájás, influenza stb. ellen Ára: 12 kis, vagy 6 dupla üvegnek, avagy 1 nagy különleges üvegnek patentzárral K. 5. — Franco, Thierryféle Centifolia kenőcs elismert, mint non plus ultra, mindennemű sebek, gyulladások, sérűlésrek, kiütések és gyűlések ellen, ha még oly régiek is. Ára: 2 tégelynek K. 3.60 franco szétküldve, csakis a pénznek előzetes beküldése, vagy utánvétel ellenében. — A. THIERRY gyógyszerész Pregrada, Rohitsch-Sauerbrunn mellett. Brosúrák több ezer eredeti köszönő levéllel ingyen és bérmentve. Raktára: Török József gyógyszerész Budapest. D. Leo J. Egger és Vértes L. Lúgos. Hí VßZfirSZO • Minden ^ arab sza P~ I lÓtálláS a 25.000 koronát fizet Schicht György cég Mi w Oflvl OflU . p an a Sohiohtnévvel. *W*m*P • AllflsigTaan báncinek, aki bebizonyítja, tiszta és ment káros alkatrészektől. J hogy szappana a »Schicht" névvel, valamely káros kevéreket tartalmaz. SCHICHTszappan! („Szarvas" vagy kulcsszappant) használjuk kiváló hatású tulajdonsága miatt előnyös eredménnyel bármi mosási célra, úgymint: saját használatra minden ruha- minf|pnhp7 arm egyáltalában neműnél és llllllUCIIIlCát m0 sva lesz. (I.)
