Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-15 / 56.szám

csodája lenne egy rakáson. Akivel sírnak. Akivel nevetnek. „Férjhez megy." „Grófhoz." „Degenfeld Imréhez." „A Zsazsa férjhez megy." „Férjhez megy a Zsazsa." — Ettől zsong most Nagymagyarországon az izzasztó zefir. „Mily kár érte." „A színművészet sirathatja őt. „Nem fogja pótolni tudni senkise!" Mily szerencse! De a legnagyobb szerencse : hogy férjhez megy Zsazsa! Hogy a Zsa zsa férjhez megy. Hogy megválik a színpadtól, amelyhez úgy ragaszko dik, mint a gumiarabikum. * Az adócsavar az ország dolgozó társadalmának utolsó csepp zsírját akarja már kipréselni. Egy, sőt kétszáz percenttel is feljebb emelik az adókat, ott ahol épen leszállítani kellene. A kereskedőket és iparoso kat nyúzzák legjobban. A nagybir tokosokat, az ezerholdasokat senki sem bántja. Az egész országban általános a feljajdulás. A nemzeti kormány kezdi népszerűségét veszíteni. A nagy sopánkodásra végre kény telén volt Wekerle egy rendeletet kibocsátani, amelyben mérsékletre inti az adóprés kezelőit. És mi magyarok komolyan veszszük e rendeletet. <-y-ő.) Sürgős reformok. Esztergom rendezett tanácsú város! Ha-ha-ha . . .! Alig lehet megállni hogy az ember el ne kacagja magát. Az idegennek, ha udvariasságból nem is olyan hangos az észrevétele, mégis kénytelen gúnyosan mosolyogni. Esztergom, rendezett tanácsú város! Hát bizony ebbe a hangzatos címbe is csak úgy pottyant bele, mint Pilátus a Credóba, hogy maga se tudja hogyan. Mindenesetre előny a cim. Legalább egy kis „régi dicsőség az éji homályban." Mégis mikor néha egy tagja a t. tanácsnak legördíti a város pöcsétjét, Láttam, hogy mily nehezére esett a beszéd ! Lehajtotta bozontos, kis fejét és sirt. .. sírt ... Ránéztem ... ő is rám nézett.. . Egybefolyt két tüzes, sóvár pillantás . .. két lélek. Megragadta kezemet megcsókolta . .. Nem volt erőm, hogy visszahúzzam vaskezéből ... Olyan erős volt . .. Aztán még közelebb dőlt ágyamra ..; Éreztem forró lehelletét .. . Ugy tüzelte arcom, ajka forró lehellete. Egybefort az ajka az enyémmel . . . Rátapadt piros ajaka az én kicserepesedett ajkamra . . . Odatapadt . . . Odaforrt. . . Átölelte nyakam . . . Szorított . . . Majd megfojtott . . . Elaléltam . . . Mikor újra magamhoz tértem, csak a három orvos állt mellettem. Csendesen suttogtak: „Úgy látszik jobban van." Aztán kezdtem látni. Megismertem újra mindenkit, mint azelőtt. Jobban lettem. Anyám alig győzte hálálkodásokkal megrakni az orvosokat, kik megmentették fiát az életnek, pedig én tudtam mi mentett meg . . . Nem ők . . . Nem az orvosság . . . Senki . . . semmi . . . Egy csók . . . Egy édes, forró, tüzes, lázas leánycsók . . . egy néma álom . . . egy szűzi ajk . . . Már fennjártam . . . Ki-kisétálhattam mintha kényelmetlenül érezné magát a furcsa cim miatt. Vagy tán rettenetes átoknak tartják, mert hát bizony sehogyse „nőmén est omen". Mégis csak kellene valamit tenni vagy mi a szösz ! ? És a szegény város, hogy kér, sir, rimánkodik. Minek jöttem a világra ! Ha alkotó őseim tudták volna . . . Bizony . . . bizony szégyelnie kell nemesi származását. Inkább soha se hallottak volna róla! Csak az a nagy kiváltság, az a fényes hirnév ne volna, mégis nyugodtabb lelkiismerettel ringathatná magát az ősi város az örök nem törődömségben. Ez kell a magyarnak nem a do log! Mit bánjuk mi, ha egy poezisosan szép, sötét éj után a várost nem találjuk, mert elvitte a víz, vagy betemette az iszap. Mit bánjuk mi, ha a lakosság vízhiányban szenved. Vagy ha a zivatar árja elakar söpörni, mindnyájunkat. Csak nem ér az a kellemetlenség, hogy ágyastul megúszunk. Van villanyos világítás. Jó utat is lehet találni. Még . . . még aszfaltot is. Lesz villamos-vasut! Lesz állandó szinház! Hát még mi kell ? Ha viz kell; ott a Duna, bele is fúlhat, a ki akar! És kap is tőle néha a város olyan lábvizet, csak úgy borzog bele. Mert hát domine Danubius — különben kegyes barátunk nem igen válogatja, hogy használ-e a nátha ellen, vagy még jobban prüszszögni kezdenek tőle. De — he-he-he . . . az öreg Duna úr tréfálni is szeret es sokszor kegyes mosollyal csak simogatni kezd. — He-he-he no ne féljetek! És t. elöljáróság elérti a tréfát és még akkor is sajnálja az „elhirteenkedett" gát emelést, mikor a kegyes Duna úr hehehehéje jajjajjajjá változik. Bezzeg nem nevetnek a szenttamási gazdasszonyok, mert ők a város élő vízvezetékei után déligis kiabálhatnak, hogy hozzanak egy kis vizet, mert már főzni is kéne! No most meg aztán, mintha az az udvarra, vagy a kis kertbe. — Már el is feledtem, hogy beteg voltam. Csak egy dolog fájt; csak egy valami tünt fel nekem : Csillát azóta nem láttam . . . Egy nap azután . . . Szomorú, fájó, szivettépő reggel — fekete keretes levelet hozott a posta. Meghalt egy leány . . . gy leány meghalt . . . Abban a betegségben, melyből én kigyógyultam . . . Megölte ... a csókom . . . Gabi. Aforizmák. Erős férfisziv nevetséges frázis ! Egy gyönge nő képes tönkretenni. A nők nagyon szeretik, ha kegyetleneknek hívják őket. Az asszony ugy van a bókkal, mint csemegével: nem táplálkozik vele, de - megeszi. Ember tolakodhatik, de férfi soha. Szellemdus emberek azért követnek el annyi hibát, mert sohasem hiszik az emég isszonyu szatírával hazudtolná meg a vizszükséget, bőven hozza áldását, iszappal, vizzel árasztva el az egész utcát, udvart, pincét sőt még egész szemtelen illetlenség gel a szalonokba is betolakszik. Talán nem egészen rejtett dolog hogy a Káptalan-utcában van egy régi temető. Hogy milyen régi az mellékes. Ennek a temetőnek eleinte egy gazdája sem volt. Később mi kor egy kis hasznot hajtott, kettő is akadt. Veszekedtek, vagy tán veszekednek is érte. Mert most csakugyan nem tudni kié. Egy gazdája mégis akadt. Valami lelketlen bérlő saját céljaira a temetőt övező gátat elrombolta és most a hegyekről lerohanó ár a sírokon keresztül-kasul tör át. A szük csatorna a nagy mennyiségű vizet sehogysem tudja befogadni. Aztán hetekig kereshetik az utat a feneketlen iszapban. És talán ez pénzbe is kerül ? Nem ? Nem félnek a fölzavart halottak kísértésétől, kik még porladozó hamvaikban sem lehetnek békességben ? Mindezek pedig nem először történtek. Tehát a káptalan-utcai temető bekerítéséről haladéktalanul gondoskodnunk kell. Esztergomban nincs vízvezeték. Pedig jobbnál jobb íorrás vizekkel kedveskedett nekünk a természet, melyek bőven szolgálnának vizzel a város szomjuságának csillapítására. Tehát ne késlekedjenek a vízvezeték megalkotásával se és ne csináljanak belőle tiz év óta induló villanyos vasutat. (80.) HÍREK. — Az idő- Tegnap reggel erős zápor vonult át városunkon s egész nap esett az eső, ami nagy kárt tett a gabonákban, már csak annyiból is, hogy az elkésett aratás tovább szünetel. Az meteorológiai intézet jelentése szerint hazánkban tegnap csak szórványosan fordultak elő kisebb esők. Nyugaton élénk szelek keletkeztek és a hőmérséklet a normális körül ingadozott. Jóslat: változóan felhős és hűvösebb idő várható, helyenként zivataros esőkkel. berekét oly ostobáknak, mint amilyenek valósággal. Ne búsulj, ha hátulról csapnak földhöz. Ha feltudsz kelni, akkor legalább valamivel előbbre jutottál. Még a légy mellett is akkor terem őrangyal, mikor rettenetes dühvel rácsapnak. Ugyan ki törődik azokkal a patkányokkal, melyek a sülyedő hajót nem hagyják ott. A kukac is szebb ha önérzetes. Senki sem született arra, hogy gombostűt, vagy igazságtalanságot nyeljen el. Néha, amit bánatunkban világnak képzelünk, egyetlenegy rossz szájú emberből áll. Vannak emberek, akiknek különös tehetségük van arra, hogy noha ártatlanok, mindig bűnösöknek látszanak. Gyakran az a legokosabb tett, ha semmit sem teszel. — Áthelyezés- A szakminiszter Pitz Albert muzslai m. kir. állatorvost áthelyezte Korponára. Horvdtovics Alajos korponar m. kir. állatorvos viszont Muzslára helyeztetett át ugyanazon minőségben. — Kinevezés A vallás- és közoktatásügyi miniszter Mucsy Vince párkányi felekezeti tanítót a horgosi áll. elemi iskolához rendes tanítónak nevezte ki. Eszerint a párkányi elemi iskolánál egy tanszék megüresedett. — Közigazgatási bizottsági gyűlés. F. hó ll-én, szerdán délelőtt ülést tartott a közigazgatási bizottság. Nagyobb vita csak a megyei úttestekre való kavicsszállitásnál volt. A legolcsóbb ajánlatokat fogadta el erre vonatkozólag a bizottság. Általános tetszéssel fogadták el Brutsi János indítványát, hogy küldjön a bizottság feliratot a kereskedelmi miniszterhez, hogy a helyi postaállomáson a telefonközvetités gyorsabban és pontosabban eszközöltessék. — Hangverseny. Amint mult számunkban jelenteltük, Gózon Gyula felléptével tegnap este sikerült hangversenyt tartottak vidéki színészek a „Fürdő"-ben. Ma, vasárnap új műsorral megismétlik az előadást. - Uj lap. A „Városok Lapja" O'sváth Andor tanácsjegyző szerkesztésében f. hó 15-én, azaz ma jelent meg először 16 oldal terjedelemben, csinos kiállításban. — IfleghivÓ bocsátatott ki a Tulipánkert Szövetség javára, a gazdasszonykódás és háztartási ismereteinek bemutatása céljából, kapuvári Vargyas Endréné eredeti terve szerintrendezettkiállitás ünnepélyes megnyitására. A kiállítást Apponyi Albertné grófné ő excellenciája, mint a „Tulipánszövetség" közművelődési szakosztályának elnöknője, folyó évi július hó 14-én az Angol intézetben (10. kerület. Váci-utca 47. szám) délelőtt 10 és fél órakor nyitja meg, mely ünnepélyre e meghívó belépő-jegyül szolgál. Annyival inkább is érdekel bennünket ezen kiállítás, mert annak tervét, volt kir. tanfelügyelőnk neje, kapuvári Vargyas Endréné készítette. - A bécsi községtanács — és Eszter gommegye- A mi megyénk lakóinak már évtizedes szokása, hogy gyümölcstermelésüket Bécsben értékesitik. Ezen árusításhoz mindig iparigazolványra volt szükségük, amit a múltban szónélkül meg is kaptak. A megye mint máskor, most is folyamodott igazolványért a bécsi községtan ácshoz. A községtanács azonban jól megvárakoztatta megyénket s végül Lueger polgármester aláírásával tudatták, A türelem rózsát terem másnak. rendesen Az író ama különös emberek egyike, ki a bolond világot ki akarja józanítani és önmagát bolondítja el. Külföldön minden honfitárs bot ami törekvésünk kocsijának kerekében. Csak simogatni kell a borjut, szeretettel megy a vágóhidra. A szamár mindent megszokik, de nem szokik le semmiről. Olyan bolond nincs, aki magáról hiszi, hogy az. Kellemes az a szenvedés, mikor tudjuk, hogy valamely vétkünkéit megbűnhődünk. Kellemes még az a szenvedés is, amikor ártatlanságunkról tud a világ, amelynek részvéte csillapítja fájdalmunkat. De rettenetes az a szenvedés, amikor nem vétettünk senkinek és mégis mindenki bűnösnek hisz. Az arany mit se veszít értékéből, ha rézpénzzel keverik össze.