Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-15 / 56.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolvam 56. szám. Vasárnap, július 15. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. == Előfizetési árak: = Egész évre . .12 kor. Negyedévre. 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes számára lé fillér Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di*. Píokopp ßjjala és Brennet 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-ntca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Glosszák. Esztergom, 1906. jul. 14. A „Szesz" jelenti. A szaklap. Már illetve ebben mutatja ki Schönwald Kabos, hogy Magyarországban éven­te 30,000 hektoliter denaturált spi­rituszt fogyasztanak el, mint „élve­zeti cikket". Ezt Magyarországon, Európa szivében teszik az emberek s nem — Ausztráliában. Ezek az emberek, akik denaturált szeszt isz­nak, itt élnek Magyarországon. Sőt aránylag itt élnek legtöbben. Nálunk használják a szeszt berúgásra, be­kapásra, bekacskaringózásra, besze­szelésre, beállításra, begurulásra, be­csipésre, betaszitásra, beszedésre, beeresztésre, beáztatásra, becsudál­kozásra és becsili-csalamádézásra. De nem használják motorok, gé­pek hajtására, festékek készíté­sére, kelmék (tisztítására s gyors­forralásra. Elvégre ami gépbe jó: jó az emberbe is. Különben hisz' állati gépek vagyunk magunk is a la materialisták. Gyomrunk a kazán. Agyunk a nagykerék. Az forgatja érzékszerveinket s végtagjainkat., Hát igy tényleg szükségünk van denaturált szeszre. Csakhogy az ám a feneség, hogy mig a gép­„Esztergom és Vidéke" tárcája. utolsó dal. j£ dermedt gőg esengi lelkemből a 6úf, 9^Cert kiapadt ^Qisialia, a csudafiút, J^honnéi dat bu^og fel gyöngyöt verve, 3^a beköszönt a% ihletések perce. jj[ csudakút kiszáradt, elapadt. (Zgy-két sápadt emlék, mi megmaradt. cS^ek nem lesznek sohase feledve. 9$Cerf mint kisértetek fekér lepelbe Jf^ éjfélórán lomba árnyak, Jjes^fni járnak . . . 9$tár nem vagyok se ép, se fiafal. J[ csudakútból nem bu^og a dat. 2ltátom Ű£ ütemet, rimet, nótái. J2em ismerem a lány szemét: a kótát. J2em tudtam nyitni ajkam otyan dalra, jffogy a'leánynak a s^ive is -— Hallja. jj[ csudakútból dal már nem bu^og. Szeretni többé sokasé tudok. Sokasé tudok. fut of tarn egy leány után libegve, ^ikkas^tó nyárba, fagytalb hidegbe. kereke jobban forog, ha több a szesz, ami- hajtja; addig nálunk el­lenkezőleg. Minél több szeszt fo­gyasztunk, annál rosszabbul forog a nagykerék. Sőt nem is íorog, Vagy nagyon is forog. Mert mint a Psy­chiatria mutatja, az őrültek 50 per­centjének a szesz gőze dobta ki helyéből a nagykereket. S csodálatos! Hagyjuk el Ér­sekújvárt, Selmecet, Ipolyságot: olyan falukra akadunk, ahol nem is isz­nak mást, mint vizes spirituszt. Azok a nagykalapú, vörösorrú tó­tocskák azt mondják, ha nincs erő­sítő a hasacskába, nem birják szedni a zabmarkocskát. Mert ők szentül azt hiszik, hogy a snapsz tartja fenn őket. Amint azt hiszi minden alkoholista. Nohát tisztelt antik- és antialko­holisták, bátran kimerem mondani, hogy ami állami törvényeink töké­letlenebbek még az Alkoránnál is. Hiszen már az is megtilja a szesz élvezetét! Nálunk azonban ez állami érdek. Ez üzlet. Ez létkérdés. Akkor akar­nak általános, titkos szavazatjogot a magyarok, mikor évente 30,000 hektoliter denaturált szeszt élvez­nek. Hát igy nem is csoda. De Szereiméi csatiam, szomjas dalra gyúlva, esengtem ho^á porba, iérdre hullva. 2iíálía nótám. J2em hallgatott rám. J2em hallgatóit rám. iBúvájia telkem majdnem megtörött, ffi élek én a% emberek köpött! emberek kö^öíi! jffiába pengtem nótát ma is, tegnap is. 3£iába pengenék még holnap is. Csudakútból dal nem bu^og. Szeretni többé nem tudok. • Szeretni nem tudok. kelő rím fagyjon meg ajkamon, JOegyeh e% a legutolsó dalom. j£ legeslegutolsó. Hesperus. 2^ csók. Az előszobában foly a tanácskozás. Há­rom tudós orvos vette elő legnagyobb tu­dományát, hogy megmentsék a beteget, aki bent feküdt az udvari kis, kétabla­kos szobában. Betegsége súlyos volt. Az orvosok is azt mondták, hogy „már csak az Isten segih et" ! Én voltam a beteg. A betegszobá­most már kételkedni kezdek ennek valódiságában. Hiszen Buffalo Bill indiánjai sem ittak annyi pálinkát, mint nálunk sok magyar. Pedig azok nagyon sokat ittak ám ! Aztán meg nálunk tartanak anti­alkoholista kongresszusokat. Hanem bizony idegenből kellett hozatni a szónokokat hozzá. Ám azok is el­romlottak itt. Egész nap agitáltak a szesz ellen. Este azonban ma­gyar barátaik tiszteletére csúnyán beszeszeltek maguk is. Az antial­koholisták. Nem döbben meg a magyar or­szággyűlés ennél a nagy számnál : 30,000 hektoliter. Csupán denatu­rált szesz! Lehet, hogy megdöb­bennek, de szeszellenes törvényt nem mernek hozni, mert hát hi­szen a szesz az nekik is kedves. Kedves. Nagyon kedves ! Oh Magyarország! Te — te — Fidsi-sziget! * A diadalmas új morál még ezt is megengedi. A félárú menetjegy ked­vezményről van szó. Amit nem kap­tak meg a nyomorgó felekezeti ta­nitók, a jegyzők, a városi és me­gyei tisztviselők. Amit kértek ezek. Amiért könyörögtek. * ban rajtam kívül senkj sem volt. Sze­líd félhomály font körül lágy karjaival. Ré­vedező pillantásokkal jártam be az egész szobát. Miért e szörnyű, e borzasztó csend? Odakünn csak úgy dőlt a zápor. Verte, pacskolta zuhogva a tetőt. Dörgött. Most egy vakitó villám tette rettenetes kékké a szobát. Féltem. „Anyám." -—Senki sem felelt hívásomra. Csak a szél csapta továbbra is az esőt az ablakomba .... Elálmosodtam. Elszenderegtem. Ugy egy negyed óráig alhattam, mikor felkeltett va­lami zaj. . Anyám állott az ágyam előtt az egyik orvossal. „Igazítsd meg, jó anyám a pár­nát! Igen, tudom, ma elfog jönni! Érzem — ezt susogja mindig valami a fülembe. Eljön, eljön ! Istenem .... ha eljönne— „Anyám! Ma, tudom, eljön egy leány ide, — hozzám. Eresszétek be, ha itt lesz és senki ne jöjjön be vele ! Egynehány gyors, izgatott szót váltott anyám suttogva az orvossal s aztán si­etve kiment. Oly fáradt voltam. ... szempilláim bá­gyadtan ereszkedtek alá szememre . .. oly lassan dobogott a szivem a vérem oly csendesen szaladt körül tagjaimban.... Már az^orvos is kiment. Megint a csend — a semmi vett körül Fölriadtam ... Ott ült az ágyam mellett Hát igen. Ezek nem kapták meg. Hanem a tátralomnici lóverse­nyekre utazó közönségnek minden kérés nélkül a fejéhez vágták a fél­jegyet. Ki eszközölte ki ? A verseny rendezősége. Akik ellopják százez­rektől a vagyont, azokra hallgatnak. Ellenben a tanitók, a jegyzők a tisztviselők, akik becsületes, nehéz szellemi munkával foglalkoznak, hiába döngetik az érckaput. Meddő ott minden érv és jog. Nem jó lenne a lóverseny rende­zőket felkérni protektoroknak ? Az ő szavuk nyom a latban. Hiszen ők rettenetesen szolgálják a nem­zeti ügyet. Újság! Nagy újság! Férjhez megy az isteni Zsazsa. Akit ellenségei „gyűszűprimadonná­nak" neveznek. Akirőí azt beszélik, hogy egy évtized belekerül, mig ki­köszörülik a csorbát, mit Zsazsa a magyar színészeten ütött. Akiről naiv csodálói azt mondják, hogy felülmúlhatatlan az ő művészetében. Férjhez megy a Zsazsa. A nagy, az isteni Zsazsa. Akinek szavára képviselőt választanak. Akinek ró­zsaszín automobilját jobban meg­bámulják, mindhogyha a világ hét egy leány : Csilla. Alig ismertem reá.. .Hogy elváltozott az arca.. . olyan fehér, olyan irtózatosan fehér, mint a halál... Hideg­ség futott rajtam keresztül... Rádőlt a párnámra.... Megsimogatta arcom.... „Szenvedsz?" —kérdezte— Nem tud­tam felelni. A szivem majd kifeszité mel­lemet. Vérem szilaj tűzzel nyargalt ereim­ben ... Ajkaim cserepesek lettek a láz­tól.. . szemem vérbe borult Már alig láttam őt Összefolyt körülem min­den. Ő is beleveszett a homályba.... Egyszerre vakitó világos lett. A villám fénye oly kísértetiesre festette arcát. Láttam: sirt .. . Ugy omlottak szeméből a köny­nyek . . . „Kálmán! Szólj egy szót hozzám! Megöl e néma ajk ! Nézd én eljöttem mér­földekről hozzád; mert halottam, hogy be­teg vagy! Hallani akartam drága hango­dat .. . Meg akartam simogatni okos feje­det, szenvedő arcodat!.. . Eljöttem ! Nem is akartak először beengedni hozzád. Az­tán visszahitak, mert nagyon sírtam ott künn a küszöbön . . . Beengedtek . . . Most itt vagyok és te nem is nyitod ki ajkad.. . fel sem emeled reám két drága szemedet ... Kálmán ! Én drága Kálmánom ! Beteg vagy ! Sebaj! Majd meggyógyulsz ! Neked meg kell gyógyulnod... Aztán megint boldo­gok leszünk mi ketten ! "

Next

/
Oldalképek
Tartalom