Esztergom és Vidéke, 1906

1906-06-17 / 48.szám

Esztergom, 1906. XXVIIÍ. évfolvam 48. szám. Vasárnap, június 17. l • 1 SZTEEfiOM es mm A ..VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Prokopp Gijala és Brennei

1 FBPBÜD. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Életirányok. Esztergom, jun. 16. Most, midőn az iskolák, a tudomány csarnokai bezáródnak, ismét aktuálissá válik az az agyonsanyargatott kérdés, [mit pályaválasztásnak hivnak. Minden szülőnek és minden fiú- és leány-diáknak ez ad most legnagyobb gondot. Mi legyek . . .? Hova menjek . . .? Az én egyéni meggyőződésem amellett foglal állást, hogy nincs rossz életpálya. Minden produktiv életpálya egyformán jó, csak az emberek vannak rajta rosszul elhelyezve. Mert legtöbb esetben téve, előítéletek után indulnak s nem tartják be a hivatás és tehetség intő szavát s az „alkalmazkodás," a társadalmi mimikrizmus nagy tanát nem veszik figyelembe. Ebben még a legműveltebb emberek is a legtöbb oktalanságot követik el. Ha végig tekintünk a társadalom minden osztályán, látjuk, hogy a rohamosan átalakuló modern korunk egyik vonása sem olyan kirívó, mint a képmutató, mindenféle perverz, útszéli opportunitással fertőzött, autrageur-jellemek sokasága. Ezt az epidémiát a modern Ez már haladás ! ez nagyszerű ! Ne ejtsen szitkot senki most! Sok pénz és ész . . . ! s a tervek egyszer Elütik majd a villanyost. Uj változás ! mily park a korzón . . . Zöld lomb közt kényelmes padok . . . Virágos kruppok ... a zene szól . . . Hüsitőn viz szökik, csobog . . . Vagy nem pompás ez ? nem kellemes ? Ne szóljon többé kritika! . . . Kár, hogy ennek még csak rimben S tán örökkön igy kell állnia! s&z eszményi szerelein me* taphysikája. . Irta: Drozdy Győző. ,,L'amor che mouve il sole e l'altre stelle" Dante. Mesés, misztikus, bűvös rejtély, mit halandó elme soha sem old meg . . . Égő rajongások, nagy álmok, szűzi indulatok, csali vágyak káprázatos birodalma . . . gondolkodás nevével kendőzik; de ha fellebbentjük egy kicsit a leplet, rábukkanunk az alkalmazkodás tanára. Azonban, ha ezt a tant helyesen, czélszerűen értelmezzük, látjuk annak szociológiai fontosságát, mely épen az életpálya kérdésében bir gyakorlati értékkel. Ki mekkorát téveszt itt: olyan szög alatt tér el élete boldogságától. Fontos ez a kérdés a leányokra vonatkozólag is s mivel erről nem írnak annyit, hadd világítom meg tehát az életirányokat ezen oldalról. Még a legtúlzóbb eministáknak is be kellene látniok, hogy a férfipályák ma még legalább 50 esztendeig nem a nőknek valók. Férfi munkát pláne tudományos férfimunkát, megélhetési célból, nem kultiválhat a nő. Nincsen hozzá közönsége. Ez a társadalom még nem akceptálhatja a nő tudományát. A nők pályaválasztásánál, sajnos, két irány dominál: a művészeti és tudományos s ennek fatyúhajtása : a hivatalnokoskodás. Minden elszegényedett úri leány, akiknek homlokán csak parányi része is csillog a tehetség isteni .szikráCsoda-sphynx folyton szembe a gyilkoló viharral ... A világ lelke . . . Tündérkert létünk puszta, fojtó sivatagán . . . Végzetes Ítélet : élet, vagy halál . . . Láng, mely hevít, forraszt — pusztít, eléget . . . Káprázatos szikra Isten homlokából . . . Mocsoktalan, tiszta szenvedély, mely kiemeli az embert a sárból. . . Sötétpompájú rémes, gyászos — vagy káprázatos fényű éltető bűvös rege ... Te örökös, folyton megújuló rébusz' ! te édes, fenséges, eszményi — átkos, kinos, gyötrelmes szerelem ! ... Ki fejti meg mély titkodat . . . ?! Sem a költői lant öröké zengő érc húrjának üstökösökkel szárnyaló hangja ; sem a mikroszkópnak zenit és nadír titkait vizsgáló szeme ; sem a modern gondolkodás illetékes iránytűje : az exakt tudomány; sem a sablonok által vezetett tekercses parasztész ; sem a mult . . . sem a jövő . . Senki . . . semmi . . . Ahány szív, az annyi féleképen hódol meg e törvénynek, mind rabja lesz e bűvös indulatnak; zsarnoka ez a királynak és a koldusnak. Hadd mondjam el hát, hogy én mit tartok szerelemnek. Nemjazt, amit a beteg kor gyermeke : oly viszonyt, melynek feltétlenül házasság a vége, melynél főkérdések hogy a lánynak mennyi a hozománya ? a vőlegénynek van-e megfelelő jövedelme ? nem részeges, jának : színésznő óhajtani lenni és lesz is. Ez a beteg ambíció olyanforma, mint mikor a tönkrement gentri, főispán akar lenni. Iparművészeti pályákra, mely pedig legnagyobb jövővel kecsegtet ezidőszerint — nem mennek. Nem tudom megérteni, mért lesz minden második szegény úrileány, tanítónő, nevelőnő és bonne — mért nem : szabónő, kalaposnő, fűzőkészitő, keztyűs és más ilyesmi? Azt hiszik ez nem úri és nem művészi foglalkozás ? Csalódnak. Mert minden foglalkozás úri — csak anyagi sikerrel járjon. Ezt pedig öszsze sem lehet hasonlítani a tanítónők s a schreiberdámák fizetésével. Aztán nincsenek rákényszerítve a hivatalos nyavalygás, megalázkodás és protekció kunyorálásra. Sohasem láttam még varrónőt, ki úri leány lett volna. Hanem igen láttam annyi állás nélküli, facér, nyomorgó tanítónőt, hivatalnoknőt, fogtechnikust, tanárt, orvost, hogy számuk megdöbbent. Mit használnak ezek a nőprole tárok a társadalomnak? De mi le hetne az iparunkból, ha művelt, Ízléses nő kezekben lenne ? Nehigy jék el Ruskinnak, Tolsztojnak s a kicsapongó, kártyás, lump-e ? Nem azt, hol a rajongó ifjú mindig kérdez s a lányka mindig hallgat, mert hát ő nem rajong; de bezzeg érez ám helyette a papa, a mama, a tante s ha ezek mondják: menj ehhez ! — ahhoz megy a lány. Ez vagy kaviár, vagy limonádé — de nem szerelem! Azt sem tartom ám szerelemnek, amit Darzvin: a fajok eredetét, az ember származását, a létért való küzdelmet. Ez a definitió is lehet bármi-csak szerelem nem. Ebbe a kathegoriába esik Schoppenhauer meghatározása is, mit igy szoktam magyarra fordítani : „ Küzdelem, amelyben az utódok az elődeiket megválogatják. " Én a nagy filozóffal ellentétben azt mondom, hogy a szerelemnél válogathat a nő is a férfi is — csak épen az utódok nem. Ez egy semmitmondó általánosság Darwin kaptáján. Tehát a merő realizmusban való nyegle bugyborékolással szemben, meg kell nyugodni abban, hogy a szerelem oly végtelen nagy emberi érzés, mit boncasztalra kiteríteni nem lehet. Metaphyseal elemeihez úgy az értelem, mint a mikroszkóp hozzáférni nem tud. Azonban, mint érzést mindenki ismeri, csakhogy különféleképen. Lássuk tehát, hogy a szerelem érzései közül milyennek ismerem én a legtökéletesebbet, legfenségesebbet, és leghatalmasabbat. magyar Yartinnak (Nyitray), hogy a munka nem felemel — ha nem — megaláz! Az eredmény cáfol legjobban. Igaz, nagyon nehéz annyi életpálya közt kikeresni, amelyik a család viszonyainak, a tehetségnek és alkalmasságnak megfelel — .de ebben rejlik a jövő boldogság. Ne neveljenek tehát az úri osztályok leányaikból tudós proletárokat — hanem munkás úrinőket. Mert a megbánás könnye fogja öntözni az önkereste kenyér kemény falatjait. Dr. Ozdy. Az aratosztrájk és vármegyénk. Ismeretesek azok a riasztó hirek, melyeket a napilapok a készülődő aratósztrájkról nap-nap után közlenek. Ismeri ki-ki azokat a veszélyeket is melyet ez a vehemes, régen lappangó mozgalom méhében rejt. S azt is tudja ki-ki, hogyha valaki a munkások követelésének megadása nélkül, vagy mézes madzaggal akarná elhárítani a közelgő vihar zeniten kóválygó felhőit, hasonló lenne az az együgyű bécsi polgárhoz, aki a Duna forrását tenyerével akarta elfogni, mondván: Egy hatalmas, óriási indulatnak .délszaki fénye , lobogó tűznap ; akiket lángra gyújt csodás heve, talán elvesznek — de még akkor, is még veszve is boldogok ! Együtt! Egymásért . . . ! Semmi több ! Ha ilyen érzés dobogtatja a szivet,akkor a lány nem kérdi: ki vagy ? honnan jöttél ? mi a foglalkozásod ? hanem az első szempillantásra kiolvassa az egész bensőt és magától szeret, ahogyan egy forrás magától fakad és amit érez, ahogy hű is: szeret lángolón, tűzzel, mélyen, őszintén, szűztisztán, végtelenül, örökké, büszkén, merészen, rajongón, feltétlenül és határtalanul ! Az ily igaz patyolattiszta szent érzelemmel egymáséi ők egészen, akarattal, állandóan és hűn ; mosolyognak minden vészen, zimankós viharon, dörgő fellegen s felednek mindent. Az ily érzéssel a férfi a nőnek világa, erénye, legédesebb álma, legtisztább gondolatja; amit a férfi akar: ő is azt akarja; követni mindenhová ; és viszonzásul nem követel mást, mint viszont szerelmet. Az ily érzéssel a szivek úgy ragyognak, mint az ég azúrján a testvér-csillagok ; a nő hittel ragaszkodik a férfihez s a férfi meghal érte, ha úgy kívánja. Én ilyennek képzelem a boldog szerelmet. Ám a lelki tabesben sinlődő modern kor azt mondja erre, hogy ez egy ábrándos hipothezis, sajátos varázsú miszticizmus, a költők fantoma. „Esztergom és Vidéke" tárcája.