Esztergom és Vidéke, 1906
1906-06-03 / 44.szám
'i 1 járulást a város súlyos megterhelésének találták ezen ajánlatot el nem fogadták, hanem megbízták a tervezőt, hogy ujabb ajánlatot készítsen oly alapon, hogy a vizvezeték évi 10,000 koronánál többe ne kerüljön a városnak, vagyis azon Összegbe, amennyit az utcák öntözéseért, a városi házaknak, laktanyáknak, kórházaknak és iskoláknak vizzel való ellátásáért körülbelül jelenleg is fizet a város. A bizottság tagjai majdnem kivétel nélkül a kötelező vízhasználat mellett foglaltak ezúttal állást, mert az előterjesztett javaslatból meggyőződtek, hogy csakis ez alapon lehet a városi pótadó emelése nélkül a vízvezetéket Íétesiteni, sőt ez úton arra is alapos kilátás van, hogy abból a város pénztára jelentékeny jövedelemhez fog jutni, ami pedig idővel a pótadó apadását vonná maga után. A város egész területén levő házak három osztályba fognak soroztatni, s ezen osztályozás szerint a vízdíjak évi 6, 4 és 2 koronában lesznek helyiségen kint előirányozva s igy például egy 2 szobából és 1 konyhából álló tabáni ház után évenkint hat korona vizdijat kellene fizetni. Ez alapon előterjesztendő ujabb javaslatokat ismét a pénzügyi bizottság fogja megtárgyalni, annak véleménye alapján kerül majd az ügy közgyűlési tárgyalás alá és valószínű, hogy a kellőkép előkészítendő javaslat alapján a képviselőtestületnek mihamarabb módjában fog állani, hogy e régóta húzódó ügy mielőbb közmegelégedésre befejezést nyerjen. —1. A gazdasági egyesület közgyűlése. Esztergomban, május 31. Az „Esztergom és vidéki gazdasági egyesület" szerdán délután tartotta rendes szépült. Nem tudta megtörni a sanyarú állapot. Remek hajadon vált belőle. Korán megérett az esze. Ha végig ment a falun, mindenki megállott s utána nézett. Deli termete föltűnt az ócska ruhában is. De azért hó tiszta volt rajta minden. S egyszer csak nagy öröm érte őt. A község házához hívták. Ott a jegyző szobájában az egyik széken egy jó arcú, egy nagyon emlékezetes arcú nő ült. A leány megáll a szoba közepén. — Hivatni tetszett Tekintetes Uram ? — szól a jegyzőhöz. — Igen Katicám hivattalak. Valaki van itt. Valaki megérkezett. De tovább nem mondhatja, mert a következő pillanatban, köny szökik a leány szemébe. Világosan emlékszik már. Odarohan a korán megőszült nőhöz s kimondhatatlan boldogsággal susogja ! — Anyám ! Anyácskám ! Édes egyetlen jó anyám! Az pedig magához öleli őt s csak csendesen sírdogál. — Igen édes leánykám, én édes gyermekem, én vagyok. S boldogság sajtolta könyeik összefolynak. Az öreg jegyző az ablaknál áll s szemeit törülgeti. Miután az anya visszajött teljesen kigyógyulva, Katicát elvették a kovácstól. . — Nem mondtam, hogy huncutok az urak! — szólt a korcsmában. — Most veszik el tőlem, mikor már hasznát kezdtem venni. évi közgyűlését a vármegyeház nagytermében. Dacára annak, hogy az elnökség a meghívón az egyleti tagok minél számosabb megjelenését kérte, a tagok négyötöde távolmaradt. Ezt a közönyt, ha némileg menteni is lehet a most uralkodó mezei munkák okozta elfoglaltsággal, még sem hagyhatjuk szó nélkül akkor, midőn a közgyűlés tárgysorozata igen fontos pontokat tartalmazott s midőn a közgyűlés az egyesület vezetését uj kezekre bizni szándékozott. A közgyűlést Büttner Róbert alelnök nyitotta meg, ismertetvén az egyesületi élet azon lanyhulását, melyet kétségtelenül az áldatlan politikai állapot okozott s melynek következése volt az is, hogy Horváth Béla főispán elnöki tisztéről lemondott ; az alelnök a választmány nevében sajnálattal konstatálta az egylet ügybuzgó és lelkes elnökének megválását s indítványozta, hogy vezetése alatt tanúsított fáradozásaiért érdemei a közgyűlés jegyzőkönyvében elismertessenek, mihez a közgyűlés hozzájárult. Meleg szavakkal parentálta el azután Vimmer Ferenc alelnököt, kinek nevéhez az egylet minden jelentősebb mozzanata elválaszthatlanul fűződik s halála fölötti őszinte gyászának kifejezése mellett elévülhetlen érdemeit szintén jegyzőkönyvben örökítette meg a közgyűlés. Megemlékezett azonkívül Dankó István törvényhatósági állatorvosról is, ki szintén odaadó tevékenységet fejtett ki az egyesület életében. Ezután az elnöki jelentést olvasta fői az alelnök s konstatálta, hogy az egyesület a lefolyt évben is mindent megtett az adott viszonyok közt mezőgazdaságunk érdekében s ha kiemelkedő mozzanatok nem is jellemzik a lefolyt évet, a fokozatos munkálkodás nem fog meddő maradni s ezért őszinte köszönetét fejezi ki a választmánynak önzetlen és lankadatlan közreműködéséért. Az alelnök indítványára a választmányba küldettek dr. Hulényi Győző, Perényi Árpád és Vaszary Mihály egyesületi tagok. Áttért azután az elnökválasztás ügyére. Bejelentette, hogy az elnöki tisztség hosszabb időn üresedésben volt, most azonban oly férfiút lesz alkalmunk Katicáék kivették megmaradt pénzecskéjüket. Egy kis kerttel körülvett házikó és egy szelid nézésű tehénke telt ki belőle épen. S éldegéltek kettecskén abból a kevésből amijök volt. A leány dolgozni is eljárt. Keresett kettőjük számára eleget. Még félre is rakhattak. A mellett az Isten házát sem hagyták látogatatlanul. Vasárnaponkint ott lehetett látni az özvegyet, szépséges leányával buzgón imádkozni. S ez a buzgóság meghozta méltó gyümölcsét. Török István volt a falu legdélibb legénye és szülei a leggazdagabbak. A legény is rendesen járt templomba. Titokban már rég szerette Katicát. Egyszer aztán kirukkolt apja előtt. — Édes apám ! ugye nekünk van mit a tejbe aprítani ? Nem szorulunk más pénzére ? — Már, hogy szorulnánk édes fiam. Van biz' hála a fölséges Istennek. Köszönöm is neki. De hát miért kérdezed ? Mit akarsz kihozni ebből ? — Hát már többször mondta édes apám, hogy mióta jó anyám meghalt — Isten nyugosztalja — nagyon hiányzik a gazdasszony. Gondoltam egyet. Ha én megnősülnék, mindjárt volna a bajon segítve. Jó-e lenne apám uram ? — Há'szen édes fiam, nem volna rosz biz az. Csakhogy hát hol van az a menyecske még ? Eddig még nem szóltál egy kukkot sem a nősülésről! — Szóltam volna bizony jó apám, de megnyerni az egylet élére, kinek közéleti tekintélye, közjogi állása és mint gyakorlati gazdának szaktudása is egyenesen predesztinálja őt, hogy egyletünk legfőbb vezetését elvállalja. Indítványozza tehát, hogy válassza meg az egyesület elnökévé Gyapay Pál főispánt. Az indítványt zajos éljenzés követte s az uj elnökért háromtagú küldöttség ment az elnöki szék elfoglalására meghivni. Kitörő lelkesedéssel fogadta a közgyűlés a terembe lépő főispánt, ki a közgyűlés elnökségét átvévén, meleg szavakban köszöni meg az üdvözlést és az egyesület bizalmának megnyilatkozását, de — úgymond — ez a választás nem egyezik meg az ő speciális felfogásával; nem tartja helyesnek ugyanis, hogy minden, de kivált társadalmi intézmény vezetése egy központi hatalom reprezentálójának, a főispánnak kezében összpontosuljon, ő a minden irányban való decentralizálás hive, mert úgy véli, hogy az összpontosítás többé-kevésbé a szabad fejlődés hátrányára van, ám ha az egylet bizalma feléje fordul, örömmel enged a közóhajnak s e téren is tőle telhető iparkodással és odaadással fog a megtisztelő bizalomnak megfelelni. *Meleg ováció kisérte a főispán-elnök szavait s azután a tárgysorozat további pontjaira tértek. Jóváhagyták a mult évi zárszámadást, valamint a folyó évi költségvetés-előirányzatot, melynél néhány száz korona hiány mutatkozik s melyre nézve az elnöklő főispán az állami támogatás kinyerését helyezte kilátásba. Az 1905. évi titkári jelentést, mely az egylet havi közlönyében megjelent, a közgyűlés felolvasottnak tekintette és jóváhagyólag tudomásul vette. Bleszl Ferenc indítványára az egyesületnek a kesztölci út mellett fekvő telepét az egj'let nagynevű és érdemdús elnökéről Vimmer Ferenc telepnek nevezték el. Majd dr. Varga Dezső tett érdekes előterjesztést, mely szerint a vármegye területén sok különféle gazdasági organizmus működik, ezek között azonban nincs összekötő kapcsolat s igy tevékenységükben sokszor tervszerűtlenség és bizonytalanság mutatkozik, az egyesületünknek hát tartottam attól, hogy ellenezné. Most azonban, hogy maga is kimondta, miszerint nem vágyódunk más pénzére, kimondom. Szeretek egy leányt. Egy tisztességes, jóravaló, vallásos leányt. De szegény az Istenadta. — És ki légyen az édes fiam? Ha méltó hozzád, nem is ellenzem. — Horvát Katica az kedves apám! Az öreg szemei felragyognak. Magához öleli fiát s igy szól: — Hisz én is ezt szerettem volna már rég menyemnek. Csak erőltetni nem akartalak. Ennél különbet ugy sem találnál keresve sem. Légy nyugodt én áldásom adom rátok. De szeret-e a leány ? — Azt még nem tudom. De ha a szemejárása után ítélek, talán nem idegenkedik tőlem. — No majd megtudom rövidesen. Holnap megkéretem számodra. — Köszönöm jó apám. Hálás fiad maradok. — Csak ilyen maradj mint eddig voltál. A legény fütyörészve ment dolga után. S Katica nem idegenkedett. Ő is szerette a legényt . . . Ujborra megtörtént a lagzi. Még pedig milyen. S aztán beköltöztek a leánynak régi apai házába. Megvette nekik az öreg Török. Hagy örüljön szegény Horvátné is. Walter György. célul kellene kitűzni e különféle kis egyesületek, gazdakörök, szövetkezetek stb. összpontosítását s ezt a közgyűlés figyelmébe ajánlja. A közgyűlés a kérdés tanulmányozását a választmány elé utalta. Végül az alelnök indítványára elhatározták, hogy a Vimmer-telepén mintegy 2000 korona költséggel vincellér-házat emelnek s a közgyűlés jegyzőkönyvének litelesitésére Reviczky Gábor és dr. Hulényi Győző vál. tagokat küldték ki. Pogány I. HÍREK. — Egyházi kinevezések. A király dr. Walter Gyula legidősebb mesterkanonoknak a sasvári főesperességre való előléptetését jóváhagyva, Schiffer Ferenc címzetes prépostot és pozsonyi kanonokot esztergomi, Berger Márk primási levéltárost pozsonyi kanonokká, Brühl József papnevelő intézeti alkormányzót és dr. Miksó István szomori esperes-plébánost az esztergomi főkáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Főhercegi adomány. Frigyes csász, és kir. főherceg ő fensége a városunkban épülő „orsz. kath. tanítói árvaházra" újabban, már másodízben, 100 koronát adományozott. — ReUSZ lÓZSef takarékpénztári igazgató betegségében, ki már hosszú idő r hónapok óta őrzi ágyát, miként örömmel értesülünk, lényeges változás állott be, a mennyiben napról napra fokozatosan javul. — Á főispán fogadó napjai. Gyapay Pál r megyénk főispánja arról értesítette lapunkat, hogy székhelyén hetenkint kétszer óhajt a közönség rendelkezésére állani: szerdán és csütörtökön. — Ezüst menyegZŐk. Grósz Ferenc magánzó és neje, szül. Brunner Linka urnő, úgyszintén Kartaly István takarékpénztári tisztviselő és neje, szül. Gogola Amália úrnő csütörtökön ülték meg boldog házasságuk huszonötödik évfordulóját. A rokonok, jóbarátok őszinte szívből fakadt jókívánságaihoz fűzzük a mienket. — A jog és államtudományi fakultás nj dékánja Kmety. A budapesti tudományegyetem jogi- és államtudományi fakultása pénteken tartott ülésében a kar dékánjává egyhangúlag dr. Kmety Károlyt, országgyűlési képviselőnket választotta meg. — EskÜTŐ. Kottra Kálmán városi pénztáros tegnap délelőtt vezette oltárhoz szive választottját, Hugyik Erzsikét. — Az Új CSOrnai prépost. A király Burány Gergely dr. csornai premontrei rendi áldozópapot, címzetes főigazgatót és a keszthelyi főgimnázium igazgatóját nevezte ki a magyarországi fehér és kiváltságos premontrei kanonok-rend csornai, horpácsi, türjei és jánoshidai valóságos prépostjává. A csornai prépostság Kuncz Adolf dr. halálával üresedett meg nemrégiben s a király a prépostválasztó rendi káptalan szavazatöbbségét honorálta utódjának kinevezésénél. Városunk fiának jól megérdemelt kitüntetését örömmel regisztráljuk. — Polgármesterünk a városok szövetségének értekezletén. Vimmer Imre polgármester f. hó 4. és 5-én Budapestre utazik, hogy a városok szövetségének országos értekezletén részt vegyen és városunkat képviselje. Amennyiben a megjelenésben akadályozva lenne, úgy őt O'sváth Andor tanácsjegyző fogja helyettesíteni. — Háziezredünk uj parancsnoka városunkban. Báró VVéber József, háziezredünk uj parancsnokló ezredese csütörtökön városunkba jött, hogy az ezrednek itt állomásozó 3-ik zászlóalja felett szemlét tartson. Tiszteletére csütörtökön este a Fürdőben tiszti estély volt. Pénteken megtartotta a szemlét, majd hatóságaink fe-