Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-27 / 42.szám

lenek működni oly silány bérért, a mi igazán indokolatlanná teszi a drága és sokaknál bizony keserves egyetemi éveket. Egy kis része jut csak valamelyes existenciához, mint állami hivatalnok, vagy mint önálló irodával rendelkező ügyvéd, de ezek legnagyobb része szintén vegetál. Kevés kivétellel ugyanez áll az orvosokra is. Kórházaink az évrőlévre jelentkező uj orvosok igen kis részének adhatnak alkalmazást. Bizony igen sok orvos boldog, ha egy négyszáz, forintos községi orvosi állást kap valamelyik kis faluban az Isten háta megett. Talán legkeservesebb a mérnökök helyzete. Ez annál inkább szomorú, mert közigazdasági viszonyainkra vet élénk világosságot. Országunkban a gyár nagyon kevés, iparvállalataink tengődnek, s ily körülmények között elképzelhető, hogy mérnökeinkre, ha az egyetemről kikerülnek, nem valami rózsás jövő vár. Egy-egy 50—60 forintos rajzolói állásra jelentkezők nagy része bizony diplomás mérnök, s még tekintetbe véve ezen körülményt is nagyon nagy azoknak a száma, akik jóformán nyomorognak, akiket egyáltalán nem tudunk foglalkoztatni. A tanárok sorsáról igazán jobb egyáltalán nem beszélni. A legnagyobb részének a leckeadás, correpetitorkodás jut osztályrészül. Az itt elmodottak bizony nagyon szomorú dolgok, s most ily körülmények között csupán a szülőkön áll, hogy ez a tarthatatlan állapot megváltozzék. Ez az évtizedek elöitéletének, közönyének és nembánomságának megfelelő reakciója. Nem birunk foglalkoztatni annyi diplomás embert. Adjuk tehát olyan pályára gyermekeinket, amely jelen viszonyainkat, fejlődő iparunkat, kereskedelmünket tekintve, legalább bizonyos mértékben garanciát nyújt arra nézve, hogy a pályavégzettek számára biztos megélhetés nyilik. Közgazdasági viszonyainknak a közel jövőben leendő átalakításával ezer és ezer ága fog nyilni nálunk az iparnak és kereskedelemnek, a — Mindjárt . . . csak még ezt a babakocsit állitom a helyére. Megvan. — Már a konyhában vannak. — Szólj ki, hogy várjanak. — Gyerekek, majd csengetünk. — Siess, Emerike! — Igy. No, jöhetnek. Csengess ! ... A gyermekek fehér bundácskákban, összetett kezekkel, énekelve bejönnek: , „Köszöntünk tég . . ." — Várjatok, várjatok, amig a papa be jön. — Egyedül jöttünk haza. — Egyedül! . . . — A Kovács Miska bácsi elhivta a papát egy komoly szóra ... — A Kovács Miska? — Igen. A papa azt mondta, hogy csak menjünk haza és várjuk meg . . . jön nemsokára. — Az a Kovács Miska inkább ide jött volna! Most megakasztja az ünnepet. — Majd jön a papa . . . várjunk egy kicsit! — Menjetek ki addig ! — Eh, kezdjük el! — Nem . . . nem, a családnak együtt kell lennie. — Emerike, nézz ki egv kicsit az utcára . . . már a gyertyák egészen leégnek. — ... Nem jön. — Már egy órája tart a komoly szó. Azt mondják, hogy az asszonyok csevemelyek mindegyike biztos kilátást nyújt nekünk arra nézve, hogy gyermekeinket iparosoknak, kereskedőknek nevelve, maguknak biztos ekszisztenciát teremthetnek. Meg kell szűnni ebben az országban azon nagyfokú előítéletnek, amellyel eddig is viseltettek a szülők a nem tudományos pályák iránt, aminek aztán az lett az elszomorító következménye, hogy száz számra szaporodott ez országban ugy is fölös számmal levő proletárok száma. A katonai pálya szintén nem megvetendő s a szülők nagyon szépen gondoskodnak gyermekeikről, ha bármelyik katonai akadémia gondjaira bízzák gyermekeiket. Különösen kívánatos volna, ha a haditengerészetet keresnék fel számosabban, mert e téren a magyar elem úgyis kis mértékben van képviselve. A kereskedelmi és ipari pályák előnyét és országunk jövő gazdasági kialakulását tekintve, fontosságát is nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Ipar és kereskedelem, ez a két tényező, mely manapság az egész világnak irányitója, s az e téren működők ép oly mértékben megtalálják boldogulásukat itthon, mint a világ bármelyik részén. Szűnjék hát meg a közöny, mely a szülőket e tekintetben eddig elfogulttá tette, s egy erős kereskedő és iparos nemzedék nevelésével vessük meg hazánk jövő közgazdasági életének biztos fundamentumát. A féltékenység A praehistorikus ember őstermészetének alapvonásai megvannak a mai emberben is, csakhogy módosítja azokat a megváltozott életmód, a tudomány s a műveltség terjedése, melyek a lélek nemesebb tulajdonságait kifejlesztik, hibáit kiűzik, fékezik, szűkebb korlátok közé szorítják. Az emberi természet egyik őstulajdonsága a féltékenység. Ez a léleknek az az állapota, melyben fél, hogy lelkének valamely tulajdonát elveszíti, elveszik előle, vagy mással kell megosztania, és esetleg másnak jut a nagyobb rész. A íéltékenygők . . . Nincs még oly haszontalan ember, mint az apád, szólt haragosan az anya és ki- meg bejárt türelmetlenségében. A gyerekek addig kint csintalankodtak és felforgatták az egész konyhát. A fehér bundácskát bemaszatolták, hajukat összeborzolták, olyanok voltak, mint a mumusok. Emerike csendesen üldögélt, talán a Kovács Miska komoly szavát találgatta. Nagysokára zajosan kinyílt a konyhaajtó. Megérkeztek: az apa és Kovács Miska. — No, most kell jönnöd te jómadár ?! A gyertyák már alig pislogtak. Neked egy óráig tart egy szó ? . . . A béke kedvéért legalább megtehetted volna . . . Mit, te tántorogsz ? Ezen a drága szent napon is leittad magad?! — Hallgass asszony ! Itt hozom Kovács urat: egy komoly szót akar ... az Emerikét ... — Azért rúgtál be, disznó? Mégy ki innét?! . . . Igy la! . . . — Tessék bejönni, Kovács ur! Tartson velünk a béke szent nevében! . . . Csengess, Emerike! . . . A csengetésre a gyerekek énekelve újra bejönnek: „Köszöntünk téged, kis Jézus Énekkel és vig zengedezésekkel . . ." Király Gizy. ség talán nem is kimondott hiba, csak a lélek gyengesége, a lelki élet helytelen felfogása, s az ebből keletkező felszines itélés. Mindenképen a szeretetet csorbítja meg. Van erkölcsi, anyagi és szociális féltékenység. Mind a háromféle zavarólag hat a lélek nyugalmára, és sokszor a legérzékenyebb kellemetlenségek származnak belőle. A féltékenységgel mindig irigység, önzés, gyakran elfogultság és szeretetlenség jár. Ha féltékenységről van szó, a világ ren desen az erkölcsit, szorosabban véve, a szerelmit érti. A féltékenység már akkor kezdődik, amidőn a különböző nemű emberek sűrűbben találkoznak, folytatódik a jegyeseknél; majd a házas életben. Sehol sincs számára mentség, ha a motívumokat jól megfontoljuk. A féltékeny kinozza magamagát és bántja azt, kit féltékenységével üldöz; a családban a házi békét is feldúlja, sőt — amint számos példa bizonyitja — a legnagyobb szerencsétlenségnek lehet okozója akkor is, ha a legnemesebb forrásból fakad a féltékenység, és akkor is, ha vad, irigy, alaptalan, számító. A mai féltékenység korunk szellemének felel meg teljesen ; benne van a kor jelleme, műveltségi foka, anyagi és szociális heyzete. Csak ritkán nemes a féltékenység. Megtörténik, hogy igaz szeretetből fakad, de akkor is a legtöbbször elfogultsággal, túlzással, egymás kínzásával jár, vad, féktelen. Ma a féltékenység főkép onnan ered, hogy a házasságok nehezen keletkeznek, a házasok lelke nem olvad eléggé egybe. A nehéz megélhetés, meg talán a rossz nevelés is, melyben — kevés kivétellel — a leányok részesülnek, megnehezítik a házasságot. Mikor aztán nagy nehezen összekerül két ember, akkor nem ismerik és nem értik egymást, mert nem a lelkük kelt egybe, hanem a számítás, az anyag, a külsőségek, a konveniencia, melyek a szeretetet, a lélekrokonságot a legtöbbször kizárják. A férfiúnak van otthona, gondozója; a nőnek férje, kenyere, neve, társadalmi helyzete. Mindkettőnek csak a gyermekek teszik az otthont meleggé; egymáshoz a megszokás, a társadalmi rend, a kötelesség fűzi. Ha bármely oknál fogva beáll a féltékenység, akkor az a házas felek viszonyával teljesen rokon, s igy inkább a nő féltékeny, mint a férfiú ; fél, hogy elhódítják tőle férjét, hogy más szeretetét megnyeri. Az ilyen nő még azt sem szereti, ha férje más nővel szót vált, sőt azt akarná, hogy folyton otthon üljön, a társaságot, a külvilágot az ő ferde felfogása miatt nélkülözze. A férfi féltékenysége csak ritkán ered számításból, ő félti azt a nőt, kit szeret. De"ő is elfogult, nagyítva, túlzottan lát, szenvedélye sokszor féktelen, gyötri magamagát s a nőt egyaránt, akár nagy oka van féltékenységének, akár kicsi, akár csak gyanakódásón alapszik. Megvan a féltékenységnek a maga psychológiája, alapja a sexuális morál: a monogámia nemcsak társadalmi szokás, hanem benne van az emberi természetben. Ha két ember szivvel lélekkel egy, akkor nem fog bennök féltékenység keletkezni! de ha csak hideg önzés,.számítás fűzi egymáshoz az együtt élő embereket, akkor folyton gyanakodnak egymásra. Az igaz szeretet megérti egymást. Ne legyen féltékény egyik fél sem. Ha igaz szeretet fűzi egymáshoz az összetartozókat, akkor lehetetlen, hogy egymásra féltékenykedjenek. Akit tisztelünk, becsülünk szeretünk, abban meg is bízunk, arra gyanakodnunk nem szabad ; de talán ok sincs reá, mert az igaz ember hitvesétől ok nélkül el nem pártol, sőt sok esetben még akkor sem, ha volna rá oka, boldogságát aláveti becsületérzetének, jellemének, családja jóllétének. Aki családja iránt tiszta szeretettel, a legönzetlenebb odaadással van, és józan gondolkodású, annak csak nagy ritkán jut eszébe féltékenykedni ; de ne is jusson eszébe soha, nincs oka reá, az igaz szeretet csak szeretetet kelthet. Ha a hitestársat félteni kell, akkor annak bizonyára nyomós oka van, melyet első sorban mindenki magában, azután a helyzetben, a körülményekben keressen. Ok nélkül, vagy egy semmiségért épen nem kell féltékenykedni. Gondosabban kell az embert — különösen a leányt — nevelni. Nem szabad megengedni, hogy a tettetés, ravaszság, számítás, az önzés benne kifejlődjenek,, lanem neveljük szivét, eszét, jellemét, műveltségét, hogy igaz szeretet telepedjék meg lelkében, akkor majd a házasság is boldogabb lesz, s nem fogunk lépten-nyomon a féltékenységgel találkozni mint manapság. (Belényes) Dittler Regina. HÍREK. A TULIPÁN-KERT SZÖVETSÉG ma d. e. 11 órakor tartja alakuló ülését a városháza nagytermében. — Tisztelgések az alispánnál, A város tisztikara ma d. e. 10 órakor Vimmer Imre polgármester vezetése mellett tisztelegni fog dr. Perényi Kálmán alispánnál. A jegyzői egylet Hegedűs Béla, kéméndi jegyző, mint a jegyzői egylet elnökének vezetése mellett tegnap délelőtt tisztelgett az újonnan megválasztott alispánnál, hogy — miként vezetőjük monda — tiszteletük, ragaszkodásuk és szeretetüknek jelét' adják. Mint a megye mindkét járásának volt első főtisztviselője, egyenkint ismeri őket — úgymond Hegedűs — az alispán, kit viszont ők is ismernek jó és nemes tulajdonságairól. Kérik, hogy tartsa meg őket jóindulatában továbbra és a jövőben is. Kívánják, hogy legyen az ő működése áldásos a megyére. Az alispán szívélyes és barátságos szavakkal köszönte meg a tisztelgést s kérte őket, hogy támogassák őt feladata megoldásában, hogy vállvetett munkálkodással szolgálják a megye érdekét. Végül arra kérte őket, hogy kerüljék a széthúzást, tartsanak össze, mert az összetartás a kis dolgokat is nagyokká növeli, mig a széthúzás megsemmisíti a nagyokat is. — Iskolai ünnepély a kath. tanítói árvaház javára. A helyben építendő „Országos Kath. Tanítói Árvaház" javára az Esztergom szab. kir. város közönsége által föntartott róm. kath. elemi iskolák tanulói, a főgimnázium, tanítóképző intézet és óvónőképző intézet növendékeinek szives közreműködésével igoő. évi Junius hó 2-án, szombaton a főgimnázium disztermében iskolai ünnepélyt tartanak, melyre a l. közönséget ezúton mély tisztelettel meghívják. Sorrend. 1. Suppé „Költő és paraszt" nyitánya. Előadja a tanítóképző intézet zenekara. 2. a) Pósa Lajos „Tulipános a magyar szűr". Mondja: Huszár László el. II. o. tanuló; b) * * * „Mi leszek én?" Mondja: Szölgyémy Ferenc el. II. o. tanuló ; c) Arany „Mátyás anyja". Mondja: Rothnagel József el. IV. o. tanuló; d) Tompa „A gazdag". Mondja: Magos Lajos el. IV. o. tanuló. 3. Benkó Gy. „Tavaszi dal". Éneklik az elemi fiúés leányiskola tanulói és az óvónőképző intézet növendékei. Kiséri a főgimnázium zenekara. 4. Prónai—Szentgály „Rákóczi zászlója". Melodráma; szavalja Takács István VII. oszt. főgimn. t. ; kisérik: zongorán Zsiga J. VI., hegedűn Várkonyi D. VIII. oszt. t., brácsán Borovitska A. úr. 5. Them K. „Dalünnepen". Férfi-négyes. Előadja a tanítóképző intézet énekkara. 6. Szvoboda Román „A hársfalusi tanitó árvái". Alkalmi színmű. Előadják az elemi